Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-08-28 / 35. szám

XXXIV. évfolyam. 35. szám. Pápa, J937 augusztus 28. Tp. Tek. Főiskolai Könyvi helyben. Re

f. Főiskola. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. sz. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatalt Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Pár nap múlva megnyitnak az iskolák kapui és az ifjúság számára ismét megkezdődik az életre való felkészülés nagy munkája. Nem tudjuk, tudatában van-e minden iskolás gyermek, tudatára ébreszti-e őt szülője, s ha ezek maguk sem volnának tisztában a mai helyzettel, a ma követelményeivel, a'kkor bizonyára megteszik azt a nevelésre, tanításra hivatottak, hogy mennyire többet kíván a ma Magyarországa a most felserdülő ifjúságtól, mint aminő követelményekkel a múlt állott elő az ifjúsággal szemben. Hogy a régi ifjúság ezen a követelményeken felül iparkodott a ráváró kötelességeknek eleget tenni, azt bizonyítják azok az eredmények, amiket a mai férfi-nemzedék a nagy világégés ellenére is el tudott érni. Ám a most iskolába lépőknek számolniok kell azzal a versennyel, amit a körülöttünk levő államok megszaporodott létszámuk és megnövekedett anyagi erejük révén máris kezdenek kifejteni s amely verseny a szellemi élet minden terén, de földmívelésben és iparban is egyaránt érezteti a maga hatását. A^ért kell a mai középiskolásnak nyelveket tudnia, alaposan elkészülve lenni a felsőbb tanulmányokra, azért kell a föld okszerű kihasználására és termékei józan hasznosítására induló a réginél mélyebb elméleti tudást szereznie, ezért kell még az egyszerű iparostanoncnak is sokkal több elméleti képzettségre szert tennie, mint arnenynyivel a régi időben elélhetett. A mai ifjúságnak mindez egyaránt kötelessége a maga érdekében és a köz érdekében is. A magyar ifjúságnak — anélkül, hogy a korával járó lelki rugékonyságát és nemes életkedvét elvesztené — ma komolynak kell lennie, olyan komolynak, mint az az idő, amelyben nemzetének sorsa egy újabb ezredévre el fog dőlni. Örömmel, büszkeséggel töltenek el bennünket azok a sikerek, amiket vívóink, úszóink a sport minden ágában vitézkedő ifjaink egyre-másra elérnek, s amikkel gyarapítják országunk hírnevét, de — ne feledjük el azt sem! — gyarapítják irigyeink számát, növelik az ellenünk való acsarkodás arányait. Vigyázzunk arra, hogy amíg a testi ügyesség babérait egyremásra learatjuk, ne maradjunk el a szellemiek terén, őrizzük meg itt is azt a fölényt', amely ezredéven át állámfenntartóvá, vezetésre hivatottá tett bennünket. Ezt a szellemi fölényt azonban csak szilárd akaraterővel, minden velünk született képességünk latba vetésével tudjuk biztosítani. Hisszük, hogy tanulók és nevelők egyaránt megteszik e téren a rájuk váró kötelességeket. A háborút még nem üzenték meg, de már dandárok semmisültek meg, városok foglaltattak el, repülőgépek zuhantak a földre és hatalmas hadihajók ágyuóriásainak tüzelése reszkettette meg a partokat. A háborút még nem üzenték meg, de azért már százezres hadseregek vonultak fel és minden nemzetiségű lakosság ezerszám menekül biztosabb vidékekre. A háborút még nem üzenték meg, de mindkét szemben álló fél már kijelentette, hogy a nemzeti becsület érdekében végsőkig folytatja a megkezdett harcot. A háborút még nem üzenték meg, s m'ár a harmadik is készíti töméntelen hadát «és hadiszereit, hogy ő is bele avatkozzék a két ázsiai nemzet konfliktusába s ha tudja, vörös zászlók alatt tegye jóvá a cári fehér sas szárnya alatt elszenvedett irtózatos kudarcot. Kuropatkint ma Blüchernek hívják, hogy ki lesz a japánok szárazföldi Kurokija és tengeri lógója, azt még titokban őrzi ez a titokzatos és titokzatosan félelmetes nemzet. Igaz, hogy azóta, amikor a japánok az orosz kolosszus Távol-keleti hadseregét megsemmisítették, egy emberöltő tellett el, lehet, hogy a proletár-fanatizmus is változtathat némileg a helyzeten, de azért a magunk részéről még se hisszük, hogy a szovjet csakugyan aktíve kikezdjen régi legyőzőjével. Ö majd csak inkább a háttérben maradva szítja, fújja a két sárga nép harci tüzét, ha csak még azok — immár nem a végső percben, de jóval annak utána — meg nem gondolják a dolgot s az embertelen vérontás, százmilliók romlásba, éhínségbe döntése helyett nem lépnek a békés megegyezés terére. Megtehetik nyugodtan, hisz — a hadüzenet még nem történt meg. Mindenki az államtól akar fizetést. Irta: Dr. Hóman Bálint, vallás- és közoktatásügyi miniszter. Minden kultúrpolitikusnak tudnia kell, hogy az értelmiségi munkanélküliség kérdése elsősorban és jellemzően neveléspolitikai probléma. Ezért tartozik ez, a kormány határozata értelmében, tárcám körébe. Nem akarok; itt ennek a munkanélküliségnek okaival részletesen foglalkozni, csak rámutatok arra, hogy a főok mégis az a beteges közfelfogás, amely az ifjúságot a gyakorlati gazdasági élet helyett a hivatalok felé tereli és amely a gyakorlati gazdasági pályákban ma már valami másodrendű foglalkozást lát, az a téves, beteges közfelfogás, amely az iskolában nem valamíg műveltségosztó intézményt, hanem fixfizetéses pályára nevelő intézményt és a diplomában nem a műveltségről, az iskolában szerzett képességekről szóló bizonyítványt lát, hanem utalványt valamely állásra. Szomorú és beteges, nemzeti szempontból veszedelmes tünet az, hogy ma, boldogulását — kezdve a közületektől, az önkormányzatoktól az egyénekig — mindenki az államtól várja, mindenki az államtól akar fizetést, mindenki az államtól támogatást és egyre kevesebb azoknak a száma, személyeknek, de jogi személyeknek is — egyesületeknek és önkormányzatoknak —, akik és amelyek önerejükből akarnak boldogulni. A Magyar Tudományos Akadémiának hosszú ideig volt főtitkára és főkönyvtárosa, az öreg Szily Kálmán — az én kedves munkatársamnak az édesapja —, mindig a leghatározottabban tiltakozott az ellen, ha akár az Akadémia, akár más tudományos társulat, amelynek ő tagja volt, segélyt fogadjon el az államtól. Ö ezt a tudományos élet szabadságával, az önkormányzattal ellentétesnek tartotta. A fixfizetéses, a hivatali pályák, talán, bizonyos tekintetben kedvezők és kényelmesek lehetnek, de a férfi legnagyobb ambiciója kell, hogy legyen az önálló életben való boldogulás. Ennek a közfelfogásnak a kialakításában iskolarendszerünk is részes. A polgári iskola, a kereskedelmi iskola, a mezőgazdasági iskola, az ipariskola és a tanítóképző mind abban tetszeleg, hogy gimnáziumnak, középiskolának, elméleti iskolának lássák, olyan ismereteket igyekszik tanítani, amelyek az egyetem felé viszik a diákot, ahelyett, hogy befejezett, végleges gazdasági műveltséget adnának. Ebből következik, hogy a probléma teljes megoldása csak iskolapolitikai és neveléspolitikai intézkedésekkel érhető el. A munkanélküliség kérdése tulajdonképr pen két problémából tevődik össze. Első feladat a jelenleg munka nélkül levők elhelyezése, illetőleg az elhelyezkedés támogatása, a másik a jövő irányítása, azoknak az okoknak kiküszöbölése, amelyeknek folytán ez a munkanélküliség előállott. Az első probléma csak diákszociális vonatkozásban érinti a kultusztárcát és azért, mert sajnos, a munkanélküliek 30o/o-a tanár és tanító, különösen nő. A második teljes egészében neveléspolitikai kérdés. A statisztikai összeírás, a mult esztendő végén, nem igazolta azokat a túlzott számokat, amelyek forgalomba kerültek. Különösen a diplomásoknál történt bizonyos meglepetés: ezeknek az állás-, vagy inkább munka nélkül levő diplomásoknak a száma 1933 óta nein (emelkedett, sőt níkább csökkent: az összeíráskor összesen 3050 diplomás férfi és 930 nő volt munka nélkül. Ebből 400 férfi és 800 nő középiskolai és középfokú iskolai tanári diplomával rendelkezik, vagyis ezen a téren van a legnagyobb szükség gyors segítségre. Van továbbá 1400 tanító, 4400 tanítónő és 350 óvónő állás nélkül. Szükséges, hogy a tanítónőjelöltek egy része átképeztessék és más pályára menjen. 40o/o-uk úgyis férjhez megy, ez tehát lekapcsolódik. Az összeírás alkalmával gondoskodtunk az eddig elmellőzött munkanélküli érettségizettek összeírásáról is és itt is kedvezőbb számot kaptunk, mert hiszen 20—30.000-ről beszéltek és a szükségesnek mutatkozó százalékos levonással mintegy 9—10.000 érettségizett férfit és 1000 nőt látunk munka nélkül. Ez a szám sem igazolta tehát a túlzott adatokat, amelyeket forgalomba hoztak, de elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy a kormány a legerélyesebben közbelépjen és a munkanélküliség problémáját megoldani itt is igyekezzék. Átmeneti eszköz volt az a szükségelhelyezés, amelyet az államnál, a magángazdaságnál éveken át foganatosítottunk és amely szép eredménnyel járt. Az állami szolgálatban legújabban a nyugdíjasok elbocsátásával és szükséges új állások szervezésével értünk el nagy eredményeket. Összesen 3044 ifjú elhelyezkedéséről gondoskodtunk karácsony óta. Ehhez járul még, hogy az állástalan diplomások országos szövetségébén levő, úgynevezett ÁDOB-gyakornokokat, vagyis az ideiglenesen foglalkoztatott állami alkalmazottakat négy év leforgása alatt, végleges gyakornoki állások szervezésével föl fogjuk szívatni az állami közigazgatásba. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr legújabb rendelete értelmében diáksapkák bárhol beszerezhetők. Miért is felhívom a t. szülők b. figyelmét szaküzletemre, ahol az összes intézeti sapkákat magam készítem, s így a legolcsóbban kaphatók, amit a kirakatomban feltüntetett áraim igazolnak. SPIELMANN szűcs kalap- és sapka=szaküzlete Pápa, Kossuth Lajos utca 5. yl p A /% www*