Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.
1937-01-23 / 4. szám
XXXIV. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1937 január 23. Te k' FŐÍsk0,a i könyvtár Re f- Főiskola. Sztírkesü'tObw fc» . V r Helyben. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. ijdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A második nemzedék kérdése mind nagyobb súllyal kezd latba esni azon a mérlegen, amelyre a magyar kilátások .eshetőségei vannak feltéve. Kényes mérleg ez, nyelvét egész távolból fúvó szél lehellete is elbillentheti. Azt se tudjuk, kinek kezében van a mérleg számbavétele. Hivő lelkünk legszívesebben az egyedül igazságos Bíró ítéletére bízná, de ennek az egyetlen Legnagyobbnak, Megközelíthetetlennek és Felfoghatatlannak talán már elég volt a földi bűnök sokaságának látása, elfordította szemét és gondját erről az önmarcangolásban tobzódó emberiségtől s hagyja, hogy jusson a maga megérdemelt sorsára?... Nem hisszük, nem szabad hinnünk, hogy ez így lehessen. Nekünk meg kell maradnunk a magunk rendületlen Istenhitében, ami csodatételek és bizonyságtételek ezreiből és ezreiből szívja a maga éltető erejét. Ámde a hitnek ez ~a legmagasabb szuverenitása sem feledtetheti el velünk s nem teheti kevésbbé számbavehetőnek azt a tényt, hogy ott, ahol ma ellenségeink parancsolnak, immár a második nemzp^k növekedik fel. Immár katonasorba — idegen katonaság sorába! — kerülnek azok, akiknek még böicsőjüket ringatták szerető anyai kezek, mikor a nagy összeomlás ránk következett, mikor a magyar »szerte nézett s nem leié honját a hazában«. És gondolnunk kell arra, hogy ez a második nemzedék soha nem látta az iskolában a régi, az igazi Magyarország térképét, ennek máskép — hamisan — tanítják saját fajának, népének történetét, ennek lelkébe új haza, új összetartozandóság érzését oltogatják bele, ennek — vagy legalább e nemzedék legnagyobb részének — még a saját anyanyelvét sem szabad nyíltan használnia, ennek hivatalból át kell idomulnia a »hódítók« fajához, nyelvéhez, nevéhez és — ami tán mindennél nagyobb veszedelem — a hódítók szelleméhez is. Ez a második nemzedék bizony nagyon, de nagyon súlyosan eshetik latba igazságszolgáltatásunk mérlegén. El kell készülnünk reá, bármily fájdalmas is, hogy ezek között legalább is olyan mértékben fognak találkozni a — természetesen saját hibájukon kivül — tőlünk eltávolodottak, amily mértékben az első nemzedékben is vannak, már az első perctől kezdve voltak, pénzért, hivatalért, világnézeti elfogultságból fajukat és nemzetségüket megtagadók. Ezektől az ' utóbbiaktól azonban kevésbbé 'kell tartanunk. Az ilyenek a nagy igazságszolgáltatás idején mukkanni sem fognak merni, tekintélyük a renegátoknak soha-sem szokott lenni. De a második nemzedéknek gondja sokkalta nehezebb. Ezeknek magyar gyanánt megtartása első sorban persze a megszállott területen vértanúi hűséggel küzdő régi magyarságra nehezedik, magyar anyákra, magyar apákra, családi körre, magyar irodalomra. Ámde mi itthon, biztonságban élők is tehetünk e téren valamit. A rádió áldásos, szinte nemzetmentő feladatát már érintettük egy ízben. Még ennél is többet jelent azonban, ha együttérzésünknek, egybetartozandóságunk tudatának minél többször és minél nyíltabban kifejezést adunk, A revíziós — az igazságszolgáltatást követelő — mozgalmaknak egy percre sem szabad szünetelniök. Fenyegetésektől nem szabad megfélemr lednünk. Elkövettek már azok vérengzést olyankor is, amikor mi egy kukkot sem szóltunk s most meg Mussolini újabb nyilvános állásfoglalása következtében megindult uszítás ellenére az oláh király a magyarság kérésére kegyelmet adott egy börtönre, pénzbüntetésre és 3 évi, minden nyilvános írói működéstől eltiltott magyar hírlapírónak. íme, nem olyan veszedelmes az ördög, ahogy az/ a falra festik. Megmásíthatlan meggyőződésünk volt és marad mindenkoron, hogy a bátor fellépés sokkal többet ér, mint a gyáva meghunyászkodás és ama második nemzedék, melynek szavára, szivére, karjára mi szintén kell hogy számítsunk, biztosabban lesz a miénk, ha látja, hogy a magyar hűséggel és bátran kitart magyar testvérei mellett! Életbe lép az a rendelet, amely kéthónapi fogházzal, esetleg 8000 pengővel büntetheti azokat, akik a mai küzdelmes életet még elviselhetetlenebbé teszik. Mintha a háború utáni idők fúriái szabadultak volna fel, helyenként ismét felüti fejét a bűnös úton való meggazdagodás vágya. A megélhetés verejtékes harcában megint találkozhatni azokkal a kísérletekkel, amelyek az általános szegénység utolsó filléreiből is vagyont akarnak gyűjteni. Régóta vártuk már a kemény öklöt, amely megvédi a tisztes kereskedőt és lesújt a lelkiismeretlen üzérkedőkre. Most megtörtént. Itt van az a rendelet, amely röntgenszemekkel akar belenézni üzletek, vállalatok és gyárak árakat alakító boszorkánykonyhájába. Nem lesz irgalom, mint ahogy az üzérkedés sem ad soha pardont. A rendelet olyan szankciókat biztosít a kormány számára, amelyek egyszeribe levághatják az árdrágító hidra fejét, akárhány oldalon üti is fel. Nincs elég súlyos büntetés, amely elegendő volna az áruzsora eltiprására. Ma, amikor tízezrek úgyszólván fillérekből tengetik életüket és a munkanélküliség okozta nyomor kezd mindent elborítani, a visszaélés a nemzet életére is tör. A magyar föld dúsan ontja a gabonát, állattenyésztésünk a háború óta rohamosan fejlődött. A külkereskedelmi mérleg azt mutatja, hogy a kereskedelmi cikkek importja évről-évre kevesebb. Meg tudunk már állni a saját lábunkon. Mi indokolja tehát mégis ezeket a sorozatos áremelkedéseket? Semmi. Minden árdrágítást ki lehet magyarázni, hogy esetleg elhigyjék. De az életbelépő rendelet a kulisszatitkok mélyére akar hatolni, oda, ahova a fogyasztók szeme nem láthat. Felnyílnak végre a leggondosabban őrzött kalkulációs könyvek is és a hatóság kutató szeme elől nem menekülhet el a bűnös szándék. Ezért fogadja boldog örömújjongással az egész ország a kereskedelemügyi miniszter rendeletét, amely visszaparancsol odújába minden gonosz szándékot, amely küzdelmes, szegényes életünkre akar törni. A háború után azzal is megbüntették az árdrágítókat, hogy nevüket nyilvánosságra hozták. Erre a szégyenpadra most is szükség van. A hatóság büntesse meg irgalmatlanul az üzérkedőket, a közvélemény pedig hadd lássa, kik azok, akik az egész Európa által irigyelt magyar rendet, a nemzet jobb jövőjéért folytatott harcot jogtalan vagyongyűjtéssel könnyek árán merészkednek megbolygatni és akadályozni a tisztességes kereskedelem rovására. Ma a kenyér drágul, holnap a zsír, holnapután a hús és végig tovább. A cukorkartel Ararát-magasan tartja az árait, s a szegény ember legföljebb csak álmodni tud maholnap felőle. Az élelmiszereket követték a ruházati cikkek, a fűtőanyag és minden más egyéb, amire a mindennapi életben szükségünk van. Az ilyen s valamennyiünk elevenjébe vágó lelkiismeretlen spekulációt drákói szigorral kell kiirtani! Az idegenforgalom nem csak propaganda kérdése! Idegenforgalmi politikánk irányainak alkalmazkodniok kell a szinte kaleidoszkopszerűen változó gazdaságpolitikai irányokhoz, amelyeket idegenforgalmunk szempontjából szóbajövő külállamok általában követnek. Ha például egy állam magas útlevélilletékkel sújtja külföldre utazni szándékozó polgárait, akkor ott addig nem fogok tekintélyes költséget okozó propagandát a Magyarországba való utazás érdekében kifejteni, amig nem sikerül e magas illetéket, ha nem is eltüntetni, de velünk szemben annyira redukálni, hogy e kiadást egy magyarországi szezsúr költségeihez hozzácsapva, ez még mindig jutányos maradjon és az utazásira ingereljen. Az idegenforgalom ma már nem csak propaganda kérdése. A legötletesebb propaganda is hatástalan^ ha az utazás gazdasági és valutatechnikai akadályait nem sikerül eltüntetni. Ahol azonban gazdasági akadályai az utazásnak nincsenek, ott persze fontos a propaganda. Jó propagandát csak akkor lehet eredményesen végezni, ha van mit propagálni. E téren még sok tennivalónk van. Gondoskodnunk kell, hogy az idegen hazánkat kényelmesen és zaklatásmentesen kereshesse fel, itt igényeinek és szokásainak megfelelően lakhassák és a látnivalókról helyesen csoportosított tájékoztatást kapjon. A lakáskérdés elsőrendű fontosságú. Tiszta, barátságos, jó vízzel és elsőrendű mellékhelyiségekkel felsze^ relt szállodai szoba dolgozik idegenforgalmunkért annyit, mint a legszebb plakát. Kétségtelen, hogy a csoportos utazások az utasszám statisztikáiban igen jelentős eredményekre mutathatnak, azonban e többnyire kötött, mérsékelt összegekre utalt csoportos utasok a hazai idegenforgalmi ipart és keMi egész: évben olcsón adunk!! De még ennél is olcsóbban a — január í}ó 28-ig tartó leltári vásárunk alkalmával. Maradékokat f)il)eteílen olcsó árban atiunK. úri és nöi áivatárú&ásza Vápa, Kossuti) £. utca 7.