Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-06-26 / 26. szám

VÁSÁRLÓKNAK i 1 i EGY CIM ti GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. (VÁROSHÁZZAL SZEMBEN.) denciájú, ferde vájat-ékítménnyel. A kerámiai anyagot kiegészítik az orsógombok. Az edények mellett ékszerek: bronz karikák és függők, vasgyürük és karperecek. A sirok emlékanyaga alapján megállapítható, hogy vaskori temető lett felkutatva. A vaskornak is a régebbi, hallstatti-kora tárult föl élőttünk. Ennek pedig az a része, amely még kapcsolatban van a bronzkorral. A bronz ékszerek, a bronzkorra jellemző bombaalakú edények, de általában a bronzkori háziiparra jellemző kerámia mutatja, hogy él még a bronzkori műveltség ereje a hallstatti korban. Lehetetlenség e kort évszámokban lerögzíteni. Az alig száz esztendős szépészeti tudományban abszolút kormeghatározásról nem beszélhetünk. Eltekintve attól, hogy az őskor egyes szakaszai még Európa területén sern egy időpontban kezdődnek, hát még a föld többi részén! így a főkép Középeurópában élő hallstatti kor kezdetének időpontjában is megoszlik a régészek véleménye, A német Reinecke a Krisztus előtti 1100 évvel kezdi, mig az óvatos skandináv, Nils Arberg csak a VII. századdal. Magyar szempontból pedig külön leszögezendő, hogy a vaskor hallstatti kora, mely fő lelőhelyéről, a gyönyörű vidékü salzburgi sóbányáról kapta elnevezését, általános felfogás szerint hazánk területén korábban veszi kezdetét, s a /mi elsővaskori kultúránk nem is nyugat, hanem délkelet felől ered. De nemcsak korábbi kezdete miatt viseii inkább magán a bronzkor kultúrájának bizonyos jellegzetességeit is, hanem vasban való hiánya és agyagban való gazdagsága miatt edényei nagyobb mértékben agyagból készülnek. Az itt föltárt sirok emlékanyaga is a fentiek mellett tesz vallomást, s ez is egyik tudományos jelentősége! Mindezek után nem járhatunk messze az igazságtól akkor, midőn e hallstatti temető embereinek korát azokra az időkre tesszük, — hogy a számításba nem jöhető rögzített időpontokat kikapcsoljuk — amikor Romulus és Rémus a későbbi nagy ókori világbirodalomnak magvát, Róma városát megalapítják. Szóval a béresek, a napszámosok mosolyogtak. De nem sokáig maradtak ilyen vígak. Olyan dolog történt, ami egyszerre megváltoztatta a hangulatot. És megmentette a tudományos kutatás tekintélyét is. Egyik nap Nagy László két vasszöget fogott a kezébe. Egyiket leszúrta az egyik helyen, s azt mondta: Itt ássanak! Odább ment, kezével különös mozdulatokat végzett, leszúrta a másik szöget, s így szólt: aztán meg itt ássanak. A munkások összenéztek. Odább mentek a másik szöghöz, és íme, később ott is sírt találtak. A napszámosok most aggodalmasan tekintenek egymásra. És mire a nap újra fölkel, nagyobb tisztelettel köszöntik Nagy Lászlót. De még hátra van egy szög, mellyel újabb helyet jelöl meg az ásásra. Mikor aztán innen is sir kerül elő, csóválják a fejüket: ez már nincsen rendjén. Viszik is szét az eset hirét. És mire a nap újfent fölkel, megszületik a legenda. Aki ilyen csodát művel, nem lehet más, mint garabonciás diák. Öt a tündér tüze vezeti, az mutatja meg, mi van a föld alatt. Mindenki róla beszél a hathalmi pusztákon. Az egyik zsellér már esküvel is bizonyítja: ő a hetedik fiú! Persze hogy garabonciás. És tudják mindannyian: keresi a föld alatt az arany kecskét. De hát azt nem könnyű megtalálni. S úgy látom, rám is különösen sandítanak: a garabonciással barátkozik... (II. rész következik.) Horváth Elek. Időszerű problémák. Szerte az országban befejeződtek az érettségi vizsgálatok. Az iskolák kapuin újabb ezrek és ezrek léptek ki érettségivel és diplomával a kezükben, hogy kopogtassanak az élet kapuján. Kiléptek, telve reménnyel, bizva az elhelyezkedés lehetőségében. Megcsonkított hazánk lakosságának sűrűsége fokozatosan emelkedik. De még nagyobb mértékben emelkedik az érettségizett és diplomás fiatalság száma. Az ipari és mezőgazdasági termelésnél azonban az előrehaladás sokkal lassúbb tempójú. Ez idézi elő q meglévő nagy eltolódásokat és ez okozza a meglévő nagy szellemi munkanélküliséget. A mai centralizált és racionalizált ipari termelés megcsorbította önbizalmát és elvette kezdeményező bátorságát fiatalságunk- ; nak és megszületett a protekcionizmus. En- ! nek következményeképen pedig a szervilizmus. Ugyanis a népsűrűség emelkedése és az I időközben bekövetkezett gazdasági válság főképen az alsóbb néprétegeknél az életszínvonal erősmérvű sűlyedését idézte elő. Ennek következtében az aránylag kellemes kilátásokkal kecsegtető lateiner pályák felé törekedett a középosztály fiatalsága és az alsóbb osztályokból nagy számban szelektálódott fiatalság is. így aztán előállott a nagy szellemi munkásfelesleg. És mivel a nagytömegű diplomás a kevés állásban csupán diplomája útján elhelyezkedni nem tudott, az állás elnyerésénél pártfogókhoz kellett folyamodnia. Ez pedig lehetetlenné tette a köz rovására az annyira szükséges szelekciót. Továbbá kiölte ifjainkból az önbizalmat, diplomájukba, tudásukba vetett hitet, mert úgy látták, hogy nem a saját kvalitásuk, hanem összeköttetésük számít csak és további előmenetelük is összeköttetésük értékétől függ. Ennek pedig egyenes következménye a szolgalelkűség kifejlődése volt. Megoldásképén egyesek a középiskolát mint szűrő szervet kívánják alkalmazni, hogy ott a jelentkezőket kellő számra a meglévő állások természetes utánpótlásának mérvéig szállítsák le. Ez nem lehet észszerű megoldás. Mert ez az elgondolás valószínűleg nem veszi figyelembe azt, hogy mi a határaink kiterjesztésére, gyarmatosításra, újabb területszerzésre mostanában nem számíthatunk, hogy jelenlegi gazdálkodásunk mellett már túlnépesedett területeinken a meglévő sűrűséget apaszthatnánk. A népesség viszont gyarapodik, tehát a meglévő területen kell nagyobb tömeget elhelyeznnük. Mivel pedig agrár állam vagyunk, szaporodó népességünket a földmívelésnél kell elhelyeznünk azáltal, hogy az agrikultúránk nivóját felemeljük. Itt helyezhetjük el azután a szellemi munkásaink feleslegét, mert mint az iparban a kézműves ipartól a gyáripar felé az iskolákon keresztül vezetett az út, ugyanúgy a földmívelésnél is képzettség és intelligencia szükséges ahhoz, hogy kis darab föld is szép megélhetést biztosítson. Számtalan módon megvan a lehetősége annak, hogy érettségizett vagy diplomás fiainkat itt elhelyezzük. De nemcsak hogy elhelyezzük, hanem önálló egzisztenciát biztosítsunk számukra. Hogy csak egy példát említsek: a mult hónapban jelent meg (annak idején méltattuk. Szerk.) Porpáczy Aladár: »Jövedelmező körtetermelés« című munkája, melyben hazai gyakorlati tapasztalatok alapján ismerteti, számos ábrával illusztrálva, az intenzív körtetermesztés módját és példaképen közli egy-egy kat. holdas függélyes füzérű körtetermesztő üzem üzemtervét, amelyben minimális számítás mellett (fánként négy kg. termést és kg.-ként negyven filléres árat számít) átlagos évi tiszta jövedelmet 2363.96 P-t mutat ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a fent említett körtetermesztő üzem telepítésétől számítva már a negyedik évben jövedelmez és ezzel párhuzamba állítva, hogy az érettségi és a diploma megszerzése között is legalább négy év telik el, továbbá —< mint sokan kifogásolnák —- a telepítés és a nem termő évek nagy költséggel járnak, ugyanúgy a diploma meg* Bár a cikk nem minden állításával — így pl. a munkaidő csökkentésére vonatkozóval sem — értünk egyet, sok helyes gondolatára való tekintettel szívesen közöljük e cikket. Szerk. SZEMÜVEGEK FOTOCSKKEK Haidinger László FOTO^O PTI KA szaklátszerésznél Pápa, Kossuth Lajos u. 21. Zeiss és Rodenstock gyárak pápai egyedárusítója szerzése is sok pénzbe kerül. Továbbá a diploma megszerzése — mint azt napjainkban látjuk — nem jelenti az azonnali biztos elhelyezkedést, mig a fentebb említett gyümölcsös szép megélhetést, önálló egzisztenciát biztosít, nemcsak az egyén, hanem a család számára is. Ilyen megoldás mellett korlátlanul helyezkedhetne el érettségizett és diplomás fiatalságunk és lehetővé válna a vezető helyek betöltésére a legalkalmasabbak kiválasztása. Létrejöhetne egy egészséges önálló egzisztenciájú művelt középosztály és lehetővé válna a munkás kolóniák decentralizálása is. Ugyanis a fentebb említett és minden hasonló üzemhez a vezetőn kívül több-kevesebb munkás szükséges. Ezzel lassan összetartó munkával meg lehetne szüntetni a mammut üzemek és kartelek totalitását, a munkást közelebb hoznánk a munkaadójához és végeredményben megteremtenénk a szociális embert. Megszűnne a munkanélküliség, nem kellene emlegetnünk az annyiszor felhánytorgatott álláshalmozást és nem kellene a negyven órás munkahét után kapálódznunk. Mert szegény, megcsonkított hazánk nagyon is szegény. Mennyi mindenre szüksége volna. Fegyverre, védelmi berendezésekre biztonságunk érdekében. Továbbá utakra, erőműtelepekre és szociális berendezkedésekre. Erre sürgősen szükségünk van és mindehhez csak emberi munka kell, mert hisz minden árú végeredményben összesürített emberi munka. És mi ennek ellenére vétkesen pazaroljuk a munkát. Elfelejtjük, hogy magyarok vagyunk, hogy nekünk más a helyzetünk és mégis a nyugati hatalmakat utánozva azon vesződünk, hogy megszabjuk az embereknek, hogy csak mennyit dolgozhatnak, mikor minden egyes munka nélkül eltöltött perc veszteség a nemzeti vagyon számára. Pedig talán soha sem volt olyan nagy szükség arra, mint éppen most, hogy a nemzeti vagyon minél előbb gyarapodjék. Ezt természetesen nem lehet parancsszóra, hatalmi eszközökkel keresztül vinni, mert a kutyát sem lehet bottal hajtani a nyul után. Ide egyéni kezdeményezés kell. Útmutatás az ifjúságnak és segítő kéz a nehézségek áthidalásához. A többit már ifjúságunk élniakarása maga is elvégzi. Ha a fentiek alapján sikerülne megteremteni az önálló egzisztenciájú művelt középosztályt, ahol a gazdasági adottság folytán a család is elnyerné ismét régebbi elhivatottságát, ezzel nemzetünknek olyan gernice teremtődnék meg, mellyel nyugodtan indulhatnánk el egy újabb ezredév felé. Porpáczy Rezső. A női keresk. szaktanfolyam negyedszázados jubileuma. A helybeli női kereskedelmi szaktanfolyam mult vasárnap ülte meg negyedszázados fennállásának jubiláris ünnepét. E hézagpótló és hivatását tökéletesen betöltő intézményünk ez az ünnepe a városháza nagytermében díszes közönség — köztük városunk tanügyeinek kiválóságai és a hálás növendékek sokasága — jelenlétében lélekemelő módon folyt le. A tanfolyamot fenntartó Lloyd-Társulat nevében annak elnöke Wittmann Ignác a Nemzeti Hiszekegy elmondása után meleg szavakban üdvözölte a megjelenteket, kik érdeklődésük által az arra valóban érdemes intézmény iránti elismerésüknek adtak egyszersmind kifejezést. Magának az intézménynek eddig eltelt 25 esztendejét Blau Henrik ny. polg. isk. igazgató, a tanfolyam igazgatója gondosan