Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.
1937-05-29 / 22. szám
n T ek. p,. Szerkesztőség : Liget-utca 0. by-c.. ^^lyb^^ Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 filléi. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. J IVI 1 > U E3 TN T H O IVI B ATON Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kramarz haláía ismét eszébe juttatja az embereknek a régi közösügyes világot, a csehek különös szerepét a monarchia vezetésében és összeomlásában és még sok minden egyebet. Kramarz már 40 esztendő előtt is számottevő ember volt, aki a vegyes összetételű Reichsratban alelnöki poziciót is töltött be. Akkoriban még a csehek voltak a monarchia oszlopai, így hát ő a kormánya intencióját teljesítette s a Habsburg-monarchiának tett szolgálatot, amikor az ülésteremből kivezettette az obstruáló nagynémeteket, élükön a hires Schönerer lovaggal. Ez; persze az ő németgyülölő cseh szivének is jól esett, de akkor kormányhű és habsburgi érdekű cselekedet is volt. Későbbi évtizedek-, ben már erősebben fejlődött a cseh nacionalizmus, de a hatalmi befolyás azért nem csökkent. Hisz még a világháború első éveiben is vezéri és vezérkari magas pozíciókat tartottak kezükben. De Kramarz ekkor már végleg elszakadt a monarchikus ideológiától és nemcsak eszmeileg, de gyakorlatilag is a felosztók táborához csatlakozott. Hazaárulásért el is ítélték a világháború vége felé, de megkegyelmeztetvén, megérte azt a dicsőséget, hogy a honalapító Masaryl köztársasági elnökségében ő volt — ha nem is sokáig — az első cseh miniszterelnök. Élete vége felé ellentétbe került az uralkodó áramlattal, ő ugyanis nem helyeselte azt a szerződést, mely Csehországot a szovjet nyugati előőrsévé tette. A halála felé közeledő politikus hazája halálát sejtette-e meg ebben vagy csak polgári öntudata lázongott a bolsevista veszély ellen? Avagy mindkét érzés egyaránt ösztönösen dolgozott benne? Nem tudjuk, ezt nem tudhatjuk, de ilyen erős politikai éleslátás mellett azt nem értjük, hogy nem látta meg a már jóval korábban elkövetett még nagyobb hibát, hogy a kétségtelen önálló életre érdemes Csehországot mért tették éppen ők, a régi monarchia bomlasztói egy ép olyan nemzetiségekkel — még hozzá önálló történelmi léthez szokott nemzetiségekkel — agyonterhelt konglomerátummá, mint aminő a régi monarchia, helyesebben a régi Ausztria volt. Vájjon a haldokló Kramarznak a szovjetrém mellett nem volt-e víziója arról is, ami a 3 millió német, li/ 2 millió magyar és — a tótok milliói miatt épúgy megtörténhetik egyszer az ő hazájával, mint megtörtént 1918-ban a monarchiával? Ki tudja ezt? Egyedül csak az, aki emberek és népek életének és halálának ura és bírája marad mindörökké. A dolgozókról és a dolgozók hátramaradottjairól való gondoskodást mi mindig elsőrendű emberi és társadalmi kötelességnek tartottuk és tartjuk. Ezen a téren példaadóan járt el e mi városunk képviselőtestülete, amikor egy évtizedeken át hűségesen és becsületesen dolgozó elhalt alkalmazottjai hozzátartozóinál — tekintettel a kiskorú árvákra — valamivel túlment azon a rendes mértéken, amit eddig az ilyen kegydíjas juttatásoknál alkalmazni szokott. Természetesen ez az eljárás csak akkor lesz igazságos, ha hasonló esetben hasonló módon kerül alkalmazásba. Hogy ez feltétlen bizonyossággal bekövetkezzék, ahhoz természetesen egységes és állandó érvényű szabály, szabályzat jellegű intézkedés volna szükséges. Nem volna szabad a sors sújtotta érdekelteket pillanatnyi részvét vagy órányi közöny váltakozó hangulatának kitenni. Meg kell érlelődni az emberekben annak a meggyőződésnek, hogy a dolgozókról megrokkanásuk, a dolgozók hozzátartozóiról elhalálozásuk alkalmával való gondoskodás nem kegy, hanem kötelesség*. Persze igen-igen kívánatos talán, ha az itt jelzett felfogás nemcsak a város szolgálatában állókkal szemben, nemcsak azok érdekében, akik valamely közület részére áldozták a maguk testi erejét, szellemi fáradságát, minden munkájukat, hanem általában minden dolgozónál érvényesülhetne. Nagyon jól tudjuk, hogy ehhez nem parciális, nem helyi, hanem nagyszabású állami intézkedések, a tehetősebbek, a teherbírók rendszeres igénybevétele, olyan szervezet szükséges, amely keresztül tudja vinni a mindenkiről való gondoskodásnak nagy és nemes munkáját. Nagyon szeretnők, ha ez a mi nemzedékünk még megérhetné ennek a nagyszerű célnak megvalósulását. Megláthatná azt az időt, amikor az élte virágjában elhunyt munkás férfi özvegyének nem kell reszketnie az árváknak adandó falatok miatt s amikor az elaggott iparos élete utolsó éveit — mint hajdan, a kereső jó időkben! — gondtalan nyugalomban tölthetné el. A város által nyújtott példa egy kis sugár a jobb jövő felé! Városi közgyűlés. — 1937 május 24. — Pápa város képviselőtestülete e hó 24-én, hétfőn d. u. 3 órakor rendes-, s ezt követőleg rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen Hamuth János polgármester elnökölt, akit betegségéből történt felgyógyuulása alkalmából vitéz Karcsay Béla meleg szavakkal üdvözölt a képviselőtestület nevében, Napirend előtt a polgármester számos képviselőtestületi határozatnak felsőbb hatóságok által történt jóváhagyását jelentette be. A napirend első tárgya a városi háztartás 1936. évi zárószámadásának tárgyalása volt. Schlosszer Ernő főszámvevő felolvasta a pénzügyi bizottságnak e tárgyban beterjesztett, Karlovitz Adolf elnök és dr. Hoffner Sándor előadó által aláirt érdekes jelentését. (Ezt külön cikkben közöljük.) A jelentéshez, illetve a zárószámadásokhoz fűződő vitában résztvettek dr. Csarmasz Ferenc, aki örvendetesnek tartja és elfogadja ugyan a deficitmentes zárószámadást, de szerette volna, ha a mutatkozó feleslegeket utak építésére fordították volna. A város stagnál, mig a körülötte levő mezővárosok forgalma emelkedik. Vitéz Karcsay Béla elismerését fejezi ki az elért gazdálkodási eredményért. Dr. Hoffner Sándor azt fejtegette, hogy a költségvetés határait túllépni nem íehet és nem is szabad. A kövezetvám jövedelemről, amint azt némelyek kívánják, csak akkor mondhatunk le, ha megfelelőbb új jövedelmi forrásról gondoskodunk. Miután Böhm Samu elismerését fejezte ki a pénzügyi bizottság munkájáért, — a polgármester szólalt fel s előadta, hogy az összes útépítési munkálatokat a város egész területén és minden részében következetesen végre fogja hajtani. Ezután a zárószámadásokat egyhangúlag elfogadták. Áttérve a rendkívüli közgyűlés napirendjére, nagyobb vita volt mindjárt a gyalogjáró szabályzat módosítása körül. Boskovitz Samu részletfizetési kedvezmény megadását kérte. Dr. Lusztig Samu, dr. Hoffner Sándor és dr. Jílek József annak a §-nak megváltoztatását kérték, hogy a kavicsos járdák karbantartási költsége a háztulajdonosokat terheli. Ezt a képviselőtestület meg is változtatta. E szerint a szabályzat jóváhagyása esetén új járda készítésénél aszfaltjárdánál a háztulajdonos a fele költséget fizeti, kavicsos járdánál pedig a szegélykő költségét. Minden további teher és a karbantartás is a város kötelessége lesz. Névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta a közgyűlés azt a javaslatot, hogy özv. Szkicsák Jenőné és társai a repülőtér céljaira felhasznált területért holdanként 95 kg. buza kártérítést kapnak. Csarmasz István Rozmaring-utcai építkezésénél a régi (helytelen) építkezési tervtől eltérő új vonalat állapítottak meg s a város által igénybe vett 72 H-öl terület [^-öléért 13 P-t egyhangúlag megszavaztak. Özv. Nagy Ignácnénak, a nemrég elhunyt vízvezetéki főszerelő özvegyének az előkészítő bizottságok havi 50 P kegydíjat javasoltak. Vitéz Karcsay Béla, dr. Sulyok Dezső, dr. Hoffner Sándor és Szalay Lajos, valamint a polgármester felszólalásaa után ezt az öszszeget családvédelmi szempontból 70 P-re emelték fel. Több és lényegesebb nézeteltérés volt Gyenese Gyula volt fogyasztási adóhiv. főnök kegydíja körül, melyet vitéz Karcsay Béla méltányossági szempontból azért tartott teljesítendőnek, mert tudvalevő körülmények között, másnak nyomására és érdekében követte el azt a tettet, amiért elitélték. Dr. Csarmasz 'Ferenc viszont azt fejtegette, ,hogy Gyenese a város ellen kártérítési pört indíthat, mert annak idején a magántisztviselők nyugdíjintézetéből őt a képviselőtestület kiléptette. Dr. Hoffner Sándor felolvasta a jogügyi bizottságnak még 1934-ben megkészült szakvéleményét, mely szerint kiléptetés nem történt, Gyenese a magánnyugdíjegylettől csak 1957-ben kaphatna nyugdíjat, há addig szolgált volna, vagy ha szolgálat közben megrokkant volna, a várost tehát kártérítési kötelezettség nem terheli. A polgármester felszólalása után az ügyet újabb tanulmányozás és javaslattétel végett kiadták a jogügyi bizottságnak. Szűcs Lajos kérelmét, hogy a várostól megvett városi malom visszavásárlási joga a telekkönyvből töröltessék, dr. Jílek József javaslatára bizonyos telekkönyvi kérdések tiszóraikor. Többszáz szereplő, hatalmas csatajelenetek, korhű jelmezek, vetített művészi díszletek, nappali fényesség, Pápán még nem látott hatalmas méretű előadás. Helyárak 3, 2, 1*50, 1 P és 60 f. Az igen nagy érdeklődésre való tekintettel siessen mindenki a jegyét előre biztosítani. Rendezi a levente-egyesület. Aki a magyar ifjúság sorsát a lelkén viseli, nem hiányozhatik az előadásról. — Bővebbet a plakátokon.
