Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-04-24 / 17. szám

XXXiV. évfolyam. 17. szám. Tek. Főiskolai Könyvtár Főiskola. Helyben. E GJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Két tényezője van a nemzet gazdasági életének, amely a legnagyobb mértékben reászorul az állam segítő kezére. Az egyik a kisipar, a másik a földműves munkásosztály. Nagy megnyugvást keltett nemcsak az érdekeltek, hanem a nemzet minden rétegének szívében, (amelyek hiszen különböző szálak összefonódása révén és mivel általános megelégedés vagy ennek bizonyos foka mindnyájunk közös érdeke, amely egyéb rétegek tehát így szintén érdekelteknek tekinthetők), hogy a kormány költségvetési gondoskodása ép erre a két osztályra terjed ki a leghathatósabban. Abból a kilencven milliót felülmúló hatalmas összegből ugyanis, amit a most következő költségvetési évben beruházásokra fog fordíttatni, s amekkora summát hasonló célra immár hat év óta nem lehetett felhasználni, a zöme a kisiparosság és a földműves munkásnép megsegítését van hivatva előmozdítani. Tatarozási hitelek emelése, állami intézmények (katonaság, csendőrség, vasutak) részére történő szállítások s ezeknek az eddig bevált módon a kisiparhoz való eljuttatása, mind szervesen illeszkednek bele abba a nagy akcióba, amelyet kormányunk a nemzet ez értékes társadalmi osztályának talpraállítása érdekében megindított. A fásítási, az öntözési munkálatok révén pedig főkép az Alföld nagyon nehéz sorban sínylődő földművesmunkás rétegei jutnak biztos keresethez. Ugyancsak e rétegnek, de természetesen az egész országra kiterjedőleg, érdekét fogja szolgálni az öregségi biztosításnak a mezei munkásokra való kiterjesztése is. A szociális békességet szolgáló ezen intézkedéseket még csak eggyel kivánnók a magunk részéről kiegészíteni : a kisiparos öregkori biztosítására, nyugdíjellátására kellene törvényes intézkedéssel alapot teremteni. Hisszük, hogy a többi üdvös intézkedés nyomán erre a legüdvösebbre sem kell már sokáig várakoznia az annyi nehéz év sok megpróbáltatásán keresztül ment magyar kisiparosságnak. A szegedi beszéd. (my) A szegedi beszéd jelentőségét éppen az adja meg, hogy a mai magyar élet teljességének a foglalata. Nincsen egyetlen síkja ennek az életnek, amit fel ne ölelne, meg ne világítana, részeire ne szedne, hogy aztán határozott formában meg ne jelölné a módot, ahogyan a kormány a mutatkozó problémákat megoldani óhajtja. Nem hatáskeltés itt a cél. Nem is a hangulat biztosítása. Hiszen ha ez volna a feladat, igen sok lehetőség kinálkozott volna szónoki sikerekre és kedvező tömeghangulatok biztosítására. Darányi Kálmán miniszterelnök egyénisége azonban visszariad az ilyenfajta sikerektől. Mintha nem is a politikus, inkább a tudós tanár kötelessége vezette volna szegedi beszédében, felvilágosítani akarja hallgatóságát, még pedig az ország mai valódi helyzetéről. Az igazságnak megfelelő képet akar adni, mind kül-, mind belpolitikai feladatainkról, melyeket meg kell oldanunk, bármily nehezek is azok. Talán éppen a nyíltság és a szavakból kiáradó őszinteség fogja meg hallgatóságát, s az ország egész közvéleményét. Ez a szegedi beszéd igazi útjelző a magyar politikában. Mint a fényszóró, amikor fénycsóvával a táj minden zeg-zúgát fel akarja deríteni, úgy világítják meg Darányi Kálmán szavai az élet minden kérdését, hogy megismerjük belőle a kettős könyvvitel »Tartozik«-ját, éppen úgy, mint a »Követel«-jét. Először külpolitikával foglalkozott a miniszterelnök. Ebből a szemszögből ítélve meg mai helyzetünket, teljesen igazoltnak látják a római szerződésben lefektetett irányelveket és Németországgal való barátságot, mert hiszen Olaszország, Ausztria és Németország együttesen egész kivitelünk felét veszi fel, ami igen sokat jelent az önellátás sokat hirdetett korszakában. Hogy azonban itt nem állunk meg és a piackutató munkát szorgosan folytatjuk, azt eléggé bizonyítja, hogy a velünk szomszédos államokon kivül ma már Svájc, Belgium, Hollandia, Anglia, Franciaország és Görögország is egyre élénkebb forgalmat bonyolítanak le velünk. Ami pedig a közvetlen szomszédainkkal való barátságosabb viszony megteremtését illeti, a kormány békés politikát akarván folytatni, ez elől sem zárkózik ed. De a békés együttműködésnek természetesen előfeltételei vannak. Mégpedig egyenrangúságunk elismerése és a kisebbségi kérdés kielégítő megoldása. Ezután áttért a miniszterelnök a belpolitikai időszerű kérdésekre. Elismerte az ellenzék hivatását a parlament életében, amit akkor tölt be igazán, ha »mindig emelkedett szempontok« vezetik bírálatában. Az ilyen ellenzékkel szemben teljesen elítélendő a mindent lebecsülő és keveslő ellenzékiség, ami nemhogy használna, de inkább káros és veszedelmes magára a parlamentarizmusra, éppen úgy, mint a közre. Sokszor halljuk azt a vádat bizonyos oldalról, hogy »nem történik nálunk semmi«. Ezzel szemben a miniszterelnök elmondotta, hogy már tizenhárom törvényjavaslatát fogadta el a törvényhozás s emellett felsorolta azokat az intézkedéseket, melyek a szociális program érdekében végrehajtattak. A telepítés kérdésében is megtörténtek az első cselekvő lépések, amelynek eredményeit igazolja, hogy eddig 2230 család jutott földhöz ötmilliónyolcszázezer pengő értékben, nem számítva a kishaszonbérletek tizezerháromszáz holdját, melyet ezerháromszáznegyven kishaszonbérlőnek juttattak. Mindez persze csak kezdet. Mert hiszen a kormány a további reformokon is dolgozik, s mig az iparban meg akarja valósítani a családi munkabér rendszerét és a fizetéses szabadságot, addig a mezőgazdaságban megvalósítja hamarosan az aggkori biztosítást. Természetes, hogy a kormányt mindig az az elv vezeti, hogy a terhek igazságos elosztását minél eredményesebben valósítsa meg. A gyenge vállakról az erősebb vállakra akarja átterelni a közterheket. Külön is hangsúlyozza szegedi beszédében a miniszterelnök, hogy ebben a munkájában számít a nagytőkének a megértésére is, hogy ez a saját érde- , kében, megértve a kor szavát, segíteni fogja | a kormányzatot az elodázhatatlan szociális j program megoldásában. Gondolatok levente-szemle alkalmából A pápai leventék a mult vasárnap közgyűlést tartottak a jó Isten szabad ege alatt. Jól esett ott látnunk a sporttelepen városunk sok fiát, mintegy ezer működő leventéjét, akik beletartoznak abba a láthatatlan hadseregbe, amelyet így szoktunk emlegetni: nemzetünk jövendője, nemzetünk reménysége. Valósággal fellelkesített bennünket az elnöklő dr. Konkoly Thege Sándor kir. közjegyző ünnepi megnyitó beszéde, amelyből mélységes hazaszeretet erői áradtak lelkünkbe. Szemtől-szembe akarunk látni benneteket, mondta az elnök, hogy megmondhassuk, hogy szeretünk és becsülünk benneteket azért a nemes és lankadatlan munkáért, melyet a leventeügy szolgálatában kifejtetek, melynek eredménye a foglalkozásokon való majdnem száz százalékos megjelenő készség. Mi, akik a Levente Egyesület bölcsőjét körülálltuk, sokszor aggódva gondoltunk arra, hogy a reánk bizott gyermeket fel tudiuk-e nevelni, ! lesz-e belőle életerős, kemény derekú, hazájáért élni-halni tudó magyar ember; és most a 15-ik év küszöbén boldog örömmel állapítjuk meg, hogy aggodalmunk felesleges volt, mert az elültetett mag sudárba szökkent és lesz belőle minden vihart álló tölgy. Hozzátok, kedves oktatók és leventék, csak egy biztató szavam van: Fiúk, fel a fejjel, a megkezdett úton előre. De ezek után a lelkes szavak után a panasz fájó érzése tör elő az elnök szivéből, mikor azt panaszolja, hogy Pápa város közönségének. még mindig nem engedett fel közönye a levente intézmény iránt. Érdemes ezeknél a szavaknál megállnunk és meditálnunk. Csakugyan tapasztalható a közöny társadalmunkban a levente ügy iránt. Ezt nemcsak abból Vehet megállapítani, hogy a közönséget igen kevesen képviseltük a közgyűlésen, hanem egyéb jelenségekből is. Ugyan ki lelkesedik nálunk a levente-intézményért? Arany János Toldija epedő szívvel kiált fel a leventék láttán: Hej! ha én is, én is köztetek lehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék! De miközülünk ki az, aki ily epedő szívvel sóhajt a leventék után, vagy a levente-intézmény után? így sóhajtanak-e vájjon a gazdák, akár a földműves, akár az iparos gazdák? És ha ők nem tudnak lelkesedni ezért az intézményért, bizonyára azért, mert érdekeik ütköznek sokszor a leventeérdekkel, — vájjon miért nem tud lelkesedni a nagyközönség? Sokszor elmondjuk ünnepélyes alkalmakkor: Hiszek Magyarország feltámadásában. Ami azt jelenti, hogy mi magunk is akarjuk nemzetünk jövendőjét, nemzetünk. feltámadását, megújult, boldog életét. Dehát csak így, elméletben szeretjük ezt a jövendőt? Hiszen jövendőt csak az ifjúságunkon keresztül remélhetünk! Aki a levente-intézményt szereti, az az ifjúságot szereti; aki az ifjúságot szereti, az a nemzetet szereti, az a hit karjaival a nemzet jövendőjét öleli. Általában bizonyos álmosság és fáradt közöny jelei észlelhetők a mi társadalmunkon. Mintha a jövendőnkről rég lemondtunk volna, mintha a magyar nemzet pusztulásával megalkudtunk volna, oly fáradtan, oly álmosan viselkedünk sok jelenséggel szemben, amik pedig nemzeti létünket, jövendőnket érintik. Isten szava szól hozzánk a templomok katedráiról, — hányan vannak, akijk becsukják előle a fülüket. Isten üzenete nem érdekli őket. Szól hozzánk az ember szava, költőink lelkén át, a magyar irodalom szivPríma gumifüző, jól mosható 3

0 35 cm. 5-90 &-SO Nagy választék kész Brossé fűzőkben. Méret utáni füzörendeléseket kedvező részletfizetésre is készítünk. p A r