Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-03-28 / 13. szám
XXXIII. évfolyam. 13. szám. Pápa, 1936 március 28. T P. Tek Fois ko l Kö nyvtá P A p ar OEIN SZOMBATON. fÖőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 tfifel: Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. s főszerkesztő: 3S ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szára, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem csekély jelentőségűnek kell tarta*nunk azt az emelkedést, mely az évről évre lezajló mezőgazdasági kiállításnak — nem annyira látogatottsága, mert ez természeteL sen összefüggésben áll a kedvezményes utazás lehetőségével is — hanem értékforgalmu tekintetében tapasztalható. Ez idén ismét 10o/o-nál több értékben adtak el tenyészállatokat: bikákat, méneket, kancákat, kanokat s a legnagyobb részt külföldre széthordott példányok idegen földön is hirdetni fogják a magyar állattenyésztésnek nemcsak fejlett voltát, de — nyugodtan elmondhatjuk — világviszonylatban is vezető szerepét. Mindaz, ami egyebet tapasztalhatott úgy a belföldi, mint főkép külföldi látogató a magyar mezőgaz'daság reprezentatív felvonulása alkalmával, szóló bizonysága annak, hogy ez a nemzett, nemcsak életképes, de életerejét messzebb vidékekre is hivatott szétárasztani. Sohasem szerettük a hiú elbizakodást, de az eredmények, a valódi sikerek feljegyzése nem tekinthető hiúság vásárának, hanem biztatásnak a további küzdelemre, mely nem csupán a mezőgazdaság, de az ipar és a szellemi munka minden terén is folytatódván, együttesen meghozhatja és meg is fogja hozni a maga áldásos eredményét. Nekünk — sajnos — nem áll módunkban katonai csapatok bevonultatásával helyreállítanunk a magunk szuverénitását, de hogy ez a szuverénitás megvan, azt mindenki tudja, érzi, el kell hogy ismerje, akinek a magyar munka eredményeinek megismerésére alkalma nyílik. Az ipari nyugdíj kérdése olyan valami, aminek egyszer már szintén dűlőre kell jutnia. Nem volt ez probléma a háború előtti boldog időben, mert akkor a kézműiparos előtt ott állott a vagyonszerzés lehetősége, bár — időelőtti elhalálozás és sok előre nem látható véletlen — akkor is megokoltá tette volna a kérdés megoldását. A régi időben becsületesen dolgozó iparos azonban a legtöbb esetben feltétlenül egy kis házat, berendezett műhelyt, némi pénzt is hagyhatott hátra családjának. Ma ez a lehetőség a legtöbb iparosnál az álmok birodalmába tartozik, ma a jövőről való gonf doskodás más módját kell megtalálni. Csak helyeselni lehet tehát azt a tervet, mely az összes ipartestületek döntésére kivánja bízni annak kimondását, hogy az összes iparosok kötelező nyugdíjbiztosítással gondoskodhassanak a maguk és családjuk jövőjéről. Ha az iparosságban kellő egység lesz e téren, ha az okos áldozathozataltól nem riadnak vissza, nem kételkedünk benne, hogy a kormány magáévá teszi és meg is valósítja a mai nehéz helyzetben százszorosan szükségessé vált kötelező iparosnyugdíj-biztosítást. A római egyezmény megnövekedett jelentősége. (my.) A római tárgyalások befejezést nyertek: a három baráti ország képviselői, Mussolini, Gömbös és Schuschnigg a Palazzo Veneziában aláírták az új római egyezmény okmányát, amely tulajdonképen nem teremt új helyzetet, hanem kimélyíti és megszilárdítja a régi, jól bevált egyezményeket. Amint Mussolini a magyar és osztrák államférfiak tiszteletére rendezett estélyen elmondott pohárköszöntőjében körvonalazta: a tárgyaló felek nemcsak a régi egyezmények tartalmának újból való ünnepélyes jóváhagyása tekintetében állapodhattak meg, hanem abban is, hogy lerögzítsék ezeknek az egyezményeknek végső céljait, állandó jelleggel megerősíthessék azoknak alapjait és szorosabb és tartósabb kapcsolatokat létesítsenek a három aláiró állam között. Megnövekedett tehát a római egyezmény jelentősége és súlya nemcsak belső politikai és gazdasági, valamint kulturális vonatkozásban, de világpolitikai viszonylatban is. Elismeri ezt úgy az angol, mint a francia sajtói. Az angol újságok kivétel nélkül hangsúlyozzák az egyezmény fontosságát, legnagyobb részük pedig megegyezik abban, hogy ez a kimélyített egyezmény egyrészt megsemmisítette a cseh dunai terveket, másrészt azonban megadja a lehetőségét más államok csatlakozásának. Érdekes az angol sajtónak az a megállapítása is, hogy Olaszország a locarnói kérdésben Magyarországgal és Ausztriával lefolytatandó előzetes tárgyalás után fog állást foglalni. Nagy érdeklődéssel tárgyalja a római eseményeket a francia sajtó is és általában arra következtet, hogy Olaszország, Magyarország és Ausztria együttes politikájának fontos szerepe lesz az európai kérdésekben. Különösen Gömbös Gyulának Mussolini pohárköszöntőjére adoít válaszából emelnek ki egy mondatot, amely így szól: »A római egyezmények elgondolása kiállotta az idők viharát is, mert politikai, gazdasági és kulturális tekintetben egyaránt olyan támaszt nyújt az állandó európai ingadozás közepette mind a három országnak, hogy annak értékét és hatásait nemcsak a magunk, hanem az általanos politika szempontjából is elismerhetjük«. Azt mondotta Mussolini a magyar újságÍróknak, mikor nála tisztelegtek, hogy meg lesznek elégedve a kimélyített egyezmény pontozataival. Gömbös Gyula pedig a tárgyalások befejezése után jelentette ki, hogy azoknak eredményével meg van elégedve. Ezek a kijelentések nem súlytalan szavak. Súlyuk magukban az eseményekben és a jegyzőkönyvek pontozataiban van lemérve és értékelve. Bizonyos, hogy az 1934. évi római egyezményre, mint fundamentumra, most már az egész világ szeme számára látható felépítmény is készült. Ennek bizonyítéka az, hogy a tárgyaló felek három kiegészítő jegyzőkönyvet írtak alá, ezek A Szentbenedek-tér 1. számú korcsma=épület berendezéssel együtt szabadkézből eladó. Felvilágosítást ad a Pápai Leszámítolóés Közgazdasági Bank. közül kettő gazdasági, egy pedig politikai vonatkozású. Nem kétséges az sem, hogy ezek a kölcsönös megértés és őszinte, immár kipróbáltjnak is mondható, barátság jegyében létrejött megállapodások változatlanul a békét kívánják szolgálni. Élük nincs kívülálló államokkal szemben, nyitott ajtajuk azonban igen: módot nyújtanak a teljes egyenjogúságnak alapján bármely kívülálló államnak a csatlakozásra^ Az egymást segítés és az európai "béke szolgálata azok a vezérlő elvek, amelyek Rómában a tárgyalásokat és a megállapodásokat irányították. Az események tagadhatatlanul hozzájárultak az egyezmény súlyának növeléséhez. De azt sem lehet kétségbe vonni, hogy azok nélkül az alapok nélkül, amelyeket a három szerződő állam 1934-ben megteremtett, nem lehetett volna ezt a megállapodást európai viszonylatban is számottevővé tenni. A légi támadás. ii. Azon a napon, amelyiken a hadüzenet megtörténik, este mar fényszórók sugarkévéi szántják végig az eget; egy-egy ellenőrző repülő fog cirkálni a levegőben. A határon elhelyezett légvédelmi alakulatok különleges szerkezetű fülelő készülékekkel figyelnek. A fülelő készülék rendkívül érzékeny membránja lassan, szaggatottan pattog, mint a gramofon, a pattogás erősödik, állandósul, zúgássá alakul át s az állomás parancsnoka leadja a riadó jelentést. A gyárak szirénái jajongva búgnak, tűzoltó autók száguldanak az utcán vészes sivítással. Légi riadó! A lámpák kialszanak. Csak itt-ott világít egy-egy kék láng, jelezve a gázóvó helyek bejáratát. Emberek rohannak a kék fények felé, menteni, ami menthető: a puszta életet. Még el sem tűnt az utolsó ember, már hallatszik is az ismert búgás. Itt az első repülőgép! A város határán felállított légvédelmi üteg eszeveszett gyorsasággal lő, cikkáznak a fényszóró kévék, seprik az eget. Aztán egy hatalmas dörrenés rázza meg a levegőt. Utána döbbenetes csend. Telitalálat volt. Elhallgatott a légvédelmi üteg. Egyetlen bomba megsemmisítette az activ védőlehetőséget. Most tompa pukkanás hallatszik ... még egy... Aztán itt is, ott is világosodik, vörösödik a város. Lángok csapnak ki a házak tetején. Megérkezett a thermit. A pokoli kivilágítás fortisszimóba csap át a robbanó bombák érkezésével. Sir, nyög, jajong a föld. Aztán megint új hang: mintha üres hordókat dobálnának gigászi kezek; Selyem esőkabátot j&arisnyát X inget kesztyűt X Kalapot fii z öt x nyalrtcendöt csaK UJim£-iól
