Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-01-11 / 2. szám

LŐWY BUTORÁRUHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR. Van vagy nincs városrendezési terv? Nem régiben történt, hogy a miniszté­rium egy általános érvényű rendeletben fel­hívta a városokat, hogy amelyeknek még nin­csen városszabályozási tervük, azok ezt minél előbb készítsék el. Felvillant valami lelkünk­ben, háború előtti idők emlékeként, hogy mintha e téren még a mi városunknak is volna valamiféle függő tartozása, de aztán megnyug­tattuk magunkat, hogy ha sejtelmünknek tény­leg van valaminemü alapja, akkor — mikéntf az már sok egyéb függő tartozással is történt — ez a mostani városkormányzati érában bi­zonyára hamarosan beváltásra is kerül. Ez mindeddig nem történt meg. Pedig a kérdésnek tisztázása — mint az előadandókból látni fogjuk — nem csak általános közérdek, de lényegesen érintheti az egyes adófizető pol­gárok anyagi érdekeit is. A konkrét eset az, hogy egyes építkező, helyesebben tatarozást végeztető háztulajdo­nosoknak az illetékes kincstári hatóság az őket miniszteri rendelkezések szerint jogosan meg­illető u. n. tatarozási adókedvezményt azon a cimen tagadta meg, hogy nem utcaszabá­lyozási vonalban épült házat az ilyen kedvez­mény nem illet meg. Ez a rendelkezés valóban fennáll. S itt a kérdés csupán az, hogy van-e a mi városunk­nak érvényes, felsőbb hatóságilag jóváhagyott utcaszabályozási vonala, illetve -szabályozási terve? Ilyen terv még a háború előtt készült ugyan, de ezt a minisztérium jóvá nem hagyta. Jóváhagyta a tervvel együtt felterjesztett épít­kezési szabályrendeletet, de magában a szabá­lyozási tervben annyi hibát, annyi fölösleges — a polgároknak minden különösebb for­galmi vagy szépészeti szemponttal nem indo­kolható — terhet okozó kiegyenesítéseket, át­vágásokat stb. igénylő intézkedéseket talált, hogy azt a régi, boldog, pénzbővebb időben sem találta elfogadhatónak. Tudunk egy esetet például, —; s érdekes, hogy a jóvá nem hagyott terv figyelembevéte­lével éppen egy ilyen helyen tataroztatatótól vonták meg sok más társával egyetemben az adókedvezményt, — ahol olyan szabályozást rajzoltak be, ami emberi számítás szerint kétszáz év alatt sem volna megvalósítható. Mert hogy a Szent Imre Fő-tér és a Kor­vin-utca sarkán álló uradalmi igazgatósági épület, az u. n. Zichy-ház elmozduljon a maga helyéről és egyenes vonalba jusson a Fő-téri uradalmi bérház vonalával, ami ter­mészetesen a többi ott lévő emeletes házak 1—3 méterrel leendő kiljebb vonulását is megköveteli, ahhoz sejtelmünk szerint leg­alább annyi idő lesz szükséges — tehát úgy kétszáz esztendő — amióta ez a négyszöges várformán beépített épület, mellékesen meg­jegyezve: városunk egyik legszebb barokk mű­emléke fennáll. Ámde ettől függetlenül nem tartjuk mél­tányosnak és igazságosnak, hogy bárkit is az őt jogosan megillető kedvezménytől a mi legjobb tudomásunk szerint nem létező jog­címen elüssenek. Arról, hogy ama bizonyos szabályozási terv jóváhagyást nyert volna, senki a városházán nem tud, akta ellenben sem az elutasításról, sem a jóváhagyásról nincs a városházán, ellenben van egy minisz­teriális irat ebből az időből, amely alaposan kritizálja az akkori mérnök túlmerész sza­bályozási elgondolásait s amely Írásnak kiegé­szítő része lehetett az idők viharában eltűnt elutasító végzés. A dolog tehát tisztázandó, a sérelmek — mert mint említettük, igen sok hasonló sé­relmes eset van — reparálandók. A városi ható­ságnak utána kell néznie annak az iratnak s amelynek másolata a városházán nem talál­ható. Ha a minisztériumban jobban meg­őrizték, mint az nálunk történt, akkor gon­doskodni kell, hogy az elveszített régi helyett más, a reális élet körülményeinek megfelelő, csak a legkirívóbb és legzavaróbb városrende­zési hibákat eltüntető új szabályozási terv minél hamarabb megkészüljön. Abban az egyál­talán nem képzelhető esetben pedig, ha ama régi szabályozási terv annak idején mégis jóváhagyatott volna, viszont a terv köz- és magánérdekből való sürgős revíziójáról kell gondoskodni. Korornpay Viola verseiből. MI SZEGÉNY MAGYAROK, CSAK SÍRUNK CSENDESEN. . . Kobzos tájról jöttünk, s olykor meg-megdobban Régi dalok dobja az emlék-zugokban . .. Tüzek mellől jöttünk, s olykor fel-fellobban Kósza fények lángja a mécses-sorokban . .. Szabad földről jöttünk, s olykor ki-kirobban Rabságunk vad jaja lázadó sikolyban!. .. Nagy pusztákról jöttünk, s olykor csontig vágja Testünket a vágtás rohanások vágya!. .. Tett-mezőkről jöttünk, s olykor szívig marja Mellünket a hősi akarások karja!.. . . . . S mikor már vérünknek nincs nyugodt cseppje sem, — Mi, szegény magyarok, csak sírunk csendesen ... ÚJRA KEZDENÉM . . . Ha vége lenne a táncnak egyszer, Ha az úton nem nyílnék több csoda, Ha elfáradnék, mint küzdő ember, Ha elkopnék, mint zengő zongora, Megállnék, s az arcom gúnyban égne; Ez volt az egész. Több semmi! Semmi. . Szemlélődni: ez az élet vége, S a bejárt utakon elmerengni.. . Mélyebbre, messzebbre most sem látok, Mint akkor, amikor látni kezdtem. Csak közben fénnyé égtek a lángok, S csodából nem maradt egyetlen sem . .. Ez hát az egész!. .. De ha új élet Lehetőségét kínálnák felém, — Bár minden láng derengő fénnyé lett, Elfogadnám!... És újra kezdeném !... — Vallásos konferencia városunkban. A Református Élet, budapesti egyházi lap által városunkban rendezett konferencia résztvevői — mintegy 100-an — csütörtökön este ér­keztek meg Pápára. Az állomáson a helybeli református egyház presbitériuma fogadta a kon­ferencia tagjait s nevükben dr. Cseh-Szombathy László főgondnok üdvözölte őket s élükön a konferencia szellemi vezérét, dr. Ravasz László dunamelléki püspököt, a Református Élet fő­szerkesztőjét. A konferencia — a lapunk múlt számában közölt programm szerint — ma pén­teken és szombaton részben a kollégiumban, részben — nők részére — a ref. leányegyesület helyiségében fog lefolyni. Befejezésül vasárnap V 212-kor a városi színházban matiné lesz, melyen más műsorszámok mellett Ravasz püspök fog Hit és nemzet címmel előadást tartani. E matinéra jegyek Kis Tivadar könyvkereskedésé­ben kaphatók. r r — Katonai előléptetések. A Kormányzó úr Őfőméltósága a háborúban átlagon felüli teljesítmény elismeréséül Nyáry Dezső m. kir. műszaki tanácsost és dr. vitéz Vida Elemér m. kir. rendőrkapitányt a szolgálatonkivüli őr­nagyi címmel, Horváth Endre gimn. tanárt pe­dig, aki az egész világháborút első vonalban harcolta végig, a tartalékos századosi címmel ruházta fel. SZÁRAZELEM-GYÁRTMÁNYOK. — Az ipartestület jubiláris esztendeje. A pápai ipartestület ez évben tölti be fennállá­sának 50. esztendejét. A testület a fontos év­fordulót méltóképen akarja megünnepelni, s tervbe vette díszközgyűlés tartását, ipari- és mezőgazdasági kiállítás rendezését stb., to­vábbá ez évben szeretné megoldáshoz juttatni az új székház ügyét is, amire minden kilátás meg van. Az ünnepély megfelelő előkészítése dolgában már is széleskörű mozgalom indult meg, amelybe belevonták a testület kebelében működő szakosztályokat is. Amint az előjelek mutatják, a jubiláris ünnepélyek kiemelked­nek a helyi keretekből és ipari szempontból országos jelentőségűvé válnak. — Lelkészbeiktatás. Lélekemelő ünne­pély keretében iktatták hivatalába f. hó 5-én, vasárnap, a takácsi református egyház újonnan választott lelkészét, Szíjj Józsefet, akit az Al­földről hivott el a hivek egyhangú bizalma. A beiktatási szertartást Jakab Áron, a pápai egy­házmegye esperese végezte, aki elsőben köny­nyekig megható szavakkal búcsúztatta el hívei­től a' takácsiak 40 éven túli szolgálat után nyugalomba vonult eddigi lelkészét, a közsze­retetben álló Győry Jánost. Azután az új lel­készt, a mezőtúri gimnázium tanári katedrájáról elhívott Szíjj Józsefet iktatta be emelkedett szel­lemű beszéddel hivatalába. Majd az új lelkész tartotta meg nagy szónoki készséggel gyönyörű beköszöntő beszédét, amely mély hatást tett a templomot zsúfolásig megtöltő közönségre. Isten­tisztelet után, az immár beiktatott lelkész küldött­ségek tisztelgéséi fogadta. Ólé Sándor pápai re­formátus lelkész a pápai egyházmegye lelkészei-, dr. Iker istván vaszari róm. kath. plébános a r. kath. egyház-, Schöck Gyula pápai evan­gélikus lelkész az evang. egyház nevében üd­vözölték az új lelkészt, akit még Tóth Albert helybeli ref. tanító, Horváth Imre levente-pa­rancsnok és a tűzoltók parancsnoka köszöntöt­ték szíves szavakkal, amikre ő gondolatokban gazdag beszédekkel válaszolt. A közebédet a kultúregyesület helyiségében szolgálták fel, ahol Kolossváry László, a kerület országgyűlési kép­viselője mondott a tőle megszokott lelkes­hangú felköszöntőt a nyugalomba vonult és a beiktatott lelkészre. Felköszöntőt mondottak még Ólé Sándor és Barsi Pál bokodi ref. lelkész. — Az iparkamarai főtitkár előadása. Az ipartestület és az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság e hó 12-én, vasárnap délután 5 óra­kor a Levente-Otthonban ismeretterjesztő elő­adást rendez, melynek keretében dr. Meixner Ernő győri keresk. és iparkamarai főtÜtkár tart előadást »Az iparos szerepe a közéletben és mi a kötelessége az iparosnak mint állam­polgárnak címmel. Az előadást megnyitja a népművelési zenekar, bezárja az iparos dal­kör. — Belépő-díj nincs. — A Turul-bál. A Turul-Szövetség Enyingi Török Bálint Bajtársi Törzsének Turul­bálja mult szombaton éjjel a teljes siker jegyé­ben zajlott le a Griff-szálló nagytermében. Vá­rosunk úri fiatalsága nagyszámban találkozott össze a sima parketten, s mikor az első csár­dás után a fővárosi jazz band hangos muzsi­kája rázendített a tüzes ritmusu divatos tán­cokra, csakhamar gondtalan virágos hangulat lett úrrá a teremben. Szép volt, előkelő tónusu volt ez a valóban rokonszenves mulatság, amely sokáig kedves emléke lesz a benne résztvevők­nek. Éjfélkor dr. Tibor István törzsfő dacos szavakkal elmondta a magyar ifjúság tiltako­zását a trianoni igazságtalanságok ellen, a je­lenlevők éljenzésétől kisérve megfogadván, hogy addig nem nyugosznak, amig a csonkítatlan Nagy-Magyarországot vissza nem állítják. A bálon városunk több kitűnősége társaságában megjelent a törzs patrónus magisztere: vitéz Draskóczy István ny. altábornagy is, akit az ifjúság mély tisztelettel vett körül. Si; Kei

Next

/
Thumbnails
Contents