Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-03-07 / 10. szám

XXIIL évfolyam. 10. szám. Pápa, 1936 március 7. ef Pr Ol

a °»yvté K MINDEN HZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szaTls B5fizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fflleu Telefonszámok: Szerkesztőség Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. 14.365, nem kevesebb, mint tizennégyezerháromszázhatvanöt, ennyi az egyesületek — a jóváhagyott alapszabályok szerint nrüködő egyesületeknek — száma csonka hazánkban. Ebből a 14.365, ismételjük betűvel is: tizennégyezerháromszázhatvanöt egyesület közül 431 hazafias, 157 vallásos, 497 bajtársi, 1083 kulturális, 744 művészeti, 102 tudományos, 1229 sport, 856 jótékonysági, 523 önsegélyző, 3807 társaskör, 2351 érdekképviseleti és 1617 vegyes célú, összesen annyi, mint fentebb kétszer megirtuk. Közülök 2236 működik a fővárosban, 10.446 megyei és 1683 városi törvényhatóságok terén fejti ki működéséit. A tagok létszáma 2,915.118, közülök 2,283.591 a férfi és 562.090 a női, a fennmaradó rész jogi személyekből áll. Hogy az egyesületeknek általában megvan a maga jogosultságuk, abban nem kételkedhetünk, de hogy a célcsoportok szerint tömörülő embereknek a maguk élethivatásukon kívül még ennyi külön cél támogatását is feltétlenül szükséges volna maguk elé tűzni, abban már tisztelettel kételkedni merünk. Kételkedünk főkép akkor, ha meggondoljuk, hogy a 2,915.118 tag nem jelenti hazánk lakosságának harmadrészét, mert a kifejezetten egyesületi tag-lények faluhelyen 3—4, városokban paciig 7—8, akárhányszor 10—12 egyesületnek is tagjai. Aki jótékony^ az végig támogatja az összes jótékony egyesületeket, aki hazafi, az kötelességének ismeri minden hazafias egyesületben benne lenni s a sportembereket sem igen kimélik meg a pénzbeszedők minden vagy legalább több sportegyesület tagdíjának beszedésétől. Közben' senki sem gondolja meg, hogy pl. ugyanazon jótékonysági célokat mennyivel könnyebben meg lehetne valósítani és az adminisztratív költségek kevesbbítésével mennyivel eredményesebbé lehetne tenni, ha egy-egy város vagy község területén az egycélú egyesületeket egy kalap alá egyesítenék. Ugyanez áll a hazafias egyesületekre, amelyek lényegileg mind egy célt szolgálnak, az integer Magyarország eszméjét, ha pedig a cél ugyanaz, minek az erőket annyiféle irányban egyesítve — szétforgácsolni? Egyedül a betegsegélyző, egészségügyi, érdekképviseleti, tűzoltó s más gyakorlati tereken nem találunk túltengő tömörülési kedvet, holott ezeken a tereken a tömörülés igazán közhasznúnak bizonyulhatna. De hogy mért kell az országban teszem fel 1229 sportegyletnek lenni, mig a vallási élet 157-tel, a tudomány 102-vel is beéri, ezt igazán nehéz mással, mint az egyesülni akarásba;n is szétf húzni akarás vádjával megmagyarázni. Ezeket az adatokat, amik a vitéz Mike Oyula minf. titkár által összeállított statisztikai zsebkönyvből vannak összeállítva, érdekesen egészíti ki, hogy az egyesületek 83 millió P-nyi bevételeiből csak 41,359.096 P szolgálja közvetlenül az egyesületi célt, mig a bevételek majdnem fele tiszteletdíjakra, ügyviteli és egyéb kiadásokra fogy el. Ezek a kiadások természetesen aránytalanul nagyobbak az országos egyesületeknél, ám e nélkül is kétségtelen, hogy minden városban, sőt minden községben nagyon helyes volna az egy célt szolgáló egyesületeket lehetőleg közös nevezőre hozni. A maguk elé tűzött nemes emberbaráti, kulturális vagy sport-célokat feltétlenül jobban szolgálhatnák az egyesült egyesületek. A mikadő, akinek isteni felsőbbségét eredeti diktatórikus hatalmában akarták visszaállítani a túlzó nacionalista eszméktől fűtött tisztek — akiknek számát egyes híradások már másfélezerre teszik — mégsem engedhette, hogy a fegyelmetlen erőszak legyen úrrá birodalmában s mivel a gárda, a tengerészek híven teljesítették kötelességüket s maga a hadsereg nem érett még meg teljesen a tervezett államcsínyre, a japán katonai zendülés véget ért s egyelőre nem járt további véres bonyodalmakkal. De ámbár a lázadás vezérei a mikadó parancsára végrehajtották magukon modern formában a harakirit s ámbár a többiek is — tisztek*- és legénység egyaránt — bűnhődni fognak, nagy kérdés, hogy ,az a szellem, amely a zendülőket vezette,| nem győzött-e azért, illetve nem fog-e győzni hivatalos szellemmé válván a közel jövőben? Azok a nehézségek, amelyek a japán kormány — az állítólag sógora önfeláldozása révén csodálatos módon megmenekült Okada helyébe lépő új kormány — megalakításánál felmerültek, azt látszanak bizonyítani, hogy Japánban nem lehet és nem is fognak másmódon kormányozni, mint ahogyan azt a zendülők vezérei elképzelték. Lehet, hogy a parlamenti formát, amelyet a katonák eltörlendőnek véltek, megtartják, lehet, hogy egyelőre még nem történik meg a nyugati szomszéddal a nagy leszámolás, ámbár ezt a szovjet félelmetesen gyarapodó szárazföldi és légi hadereje sürgős szükséggé teheti. (Zárójelben megjegyezve, ezzel a hatalmas felkészültséggel a muszkák kissé túlságosan dicsekednek, mig Japán soha nem beszél arról semmit, hogy mije van vagy nincs és már egyszer kiderült, hogy sokkal többje van, mint azt sejtettékj.) Valószínűnek látszik, hogy a tőke uralmát is mérsékelni és a fájdalmas tömegnyomort enyhíteni fogják, szóval hivatalos programmá teszik azt, amit felforgató módon akartak a zendülő »hazafiak« megvalósítani. Mert hogy hazafias célok vezetik őket, azt bizonyítja annak a gárdatisztnek esete, aki öngyilkosságot követett el, hogy ne kelljen testvérharcban résztvennie. Ám miért kellett viszont nekik a »hazafiak«-nak testvér-vért ontani, miért nehezül rájuk és minden nemzetekre az a szörnyű átok, hogy mindig csak vér és erőszak útján akarnak céljához elérni? Sajtó-reform előtt. (Zr.) A mult évi költségvetés tárgyalása során újólag felmerült a sajtóreform kérdése. Már akkor rámutattak többen a képviselők közül arra, hogy a gazdasági természetű intézkedések megtétele után a megoldásra váró kérdések egyik legsürgősebbje a sajtókérdés. A kormány ki is tűzte céljául, hogy figyelembe veszi a sajtóreform előkészítésénél azokat a sajtórendészeti követelményeket, amelyek hivatottak lesznek arra, hogy a magyar sajtó, a magyar keresztyén irányzat és hazafiság magasabb etikai követelményei alapján szolgálja a közvéleményt s ezáltal nemzetünk jövőjét. Mert meg kell értenünk: a sajtóreform nem a sajtószabadság megvonását jelenti, hanem irányt szab a manapság annyira elburjánzott sajtószabadosságnak. Ma már nemcsak a zugsajtó ellen kell eljárni, hanem azok ellen a kíméletlen hanghordozású egyéb lapok ellen is, amelyek semmitmondó eseményeket szenzációként festenek le, egyes közéleti szereplők magánügyeit úgy tálalják a közvélemény elé, hogy az kétségtelenül hitelt ad a tendenciózus beállítású cikknek, vagy hirnek és megrendül a nép hite, hacsak ideig-óráig a közéleti tényezők szereplése körül. A közvélemény irányítója a sajtó. Fontos tehát, hogy a sajtó irányítása olyan kezekbe legyen letéve, amely garancia arra, hogy erkölcsileg is megfeleljen nagy és nemes hivatásának. A jelenlegi sajtótörvény nem ad módot arra, hogy a rágalmazó, hazug cikkek irója ellen megfelelő eréllyel lehessen eljárni, mert a törvényes, rendelkezések alól számos kibúvót találnak. És ha figyelemmel kisérjük az egyes sajtóperek tárgyalását, úgy a laikus olvasó is rájön arra, hogy a sajtóperek nagy részében nem a bűnöst, hanem csak strohmannját, megfizetett emberét sújtja a törvény szigora. Ezért szükséges az, hogy a sajtóreform megalkotásánál a fokozatos büntetőjogi felelősség kérdése kiküszöböltessék és a közönséges bűncselekményeknél érvényben levő rendszer állíttassák be. Ezt a rendszert Olaszországban, Ausztriában és Németországban is behozták, miért ne volna jó akkor nekünk magyaroknak? Anglia, a sajtószabadság klasszikus hazája is most tér át erre a rendszerre'". Ebből is láthatjuk, hogy nem csak nálunk van szó a sajtóreformról, hanem Európaszerte. Mert miért van ez a nagy felháborodás a sajtóreform ellen? Nem a sajtószabadságot féltik ezek az Írásművek, hanem a saját jól felfogott üzleti érdekeiket, mert akkor az úgynevezett szenzációk szürke kis hirré devalválódnak és nem lesz sláger, tehát kisebb lesz a haszon is. Fontos kelléke a sajtóreformnak az a körülmény is, hogy a belügyminiszternek sajtórendészeti hatáskörében jogában álljon adott esetekben a kolportázsjogot időszakosan, vagy véglegesen megvonni, hogy könyörtelenül vé1936 típusu áramvonalas, törv. védett nagy választékban. DEBRECENI VAS- ÉS RÉZBUTORGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Vezérképviselete: KRAUSZ DEZSŐ SgécheoyMér 6. Orvosi, kórházi, iskolai berendezések nagyban és kicsinyben. Tömegcik-r kek gyártása.