Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-02-29 / 9. szám

— XXXIIL évfolyam. 9. S2áttlo Pápa, 1936 február 29. P. Tek. p-'. , Szerkesztőség: Liget-utuT^: nyvtái VI I N D E N SZOMBATON ÍV P } REFORMÁTUS főiskola •_ Helybe Rőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. ptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A csillagokban olvasó lángelme, a váteszi szellemű Széchenyi jóslata, a mi korunkban válik igazán valóra. Ma van az a kor, amelyről ő szólott: „Vér és vér mindenütt. Apa a fiút, testvér a testvért mészárolja embertelenül, kegyetlenül." Ki győzné felsorolni mi mindent megértünk e téren? Egyik nap döbbenetéből alig tértünk magunkhoz, a következő újabb s még nagyobb iszonyatot zúdít reánk, Hol közvetlen közelünkben, hol távolabb esnek a véres zendülések, pusztító kirobbanások. De mindannyiszor érezzük mi is, hogy megrázkódik alattunk a föld és egy soha nem látott világkataklizma félelme tölti el szorongó félelemmel lelkünket. így van ez most is, amikor ezer és ezer kilométerek távolában bár, a felkelő nap diadalmas országában történtek olyan események, melyekben a szenvedély szörnyű kirobbanása ismét sokak — köztük élen álló nagyoknak — életét oltotta ki. Hogy ez a szenvedély, ha — amire minden jelből következtetni lehet — úrrá lesz nemcsak százakon és ezreken, de a milliós tömegeken is, hová vezet, minő új háborút vagy háborúkat fog előidézni, azt ma még senki sem láthatja, csak kínos aggodalmak között sejti és — siratja. Siratja a vért, amely kiomlott és ki fog omlani," siratja az átkot, amely testvérgyilkolási dühével — úgy látszik már — feltartóztathatatlanul meg fogja semmisíteni az egész emberi civilizációt. A föld és nép. (my.) Minden rosszindulatú cáfolat és bizalmatlankodó kételkedés ellenére itt van. Benyújtották és a képviselőház illetékes bizottságai már tárgyalás alá vették a telepítési törvényjavaslatot. A hatalmas, 115 oldalra terjedő javaslat nagy és alapos munka. Súlyos megfontolások, komoly mérlegelések, nehéz lelkiismereti vívódások gondossága árad felénk a bölcsen megszövegezett paragrafusokból, az indokolás tárgyilagosságából és a javaslatot kiegészítő statisztikai táblázatokból. Ez a javaslat valóban az élet törvényjavaslata. Elsősorban a mi életünké. Hogyan osszuk el a leghasznosabban azt a földet, ami megmaradt nekünk, hogy a gazdasági szempontoknak és a nemzet egyetemes érdekeinek egyaránt eleget tegyünk? Ezt a mindennél nagyobb kérdést rendezi a telepítési reform. A szélsőbaloldali demagógia igen egyszerűen ad választ erre a kérdésre. Azt mondja: minden földet szét kell osztani a földmíves lakosság között. Azonban ... Magyarország mezőgazdasági művelésre alkalmas területe 10 millió hold alatt van. Viszont a mezőgazdasággal foglalkozó lakossága megközelíti az'öt milliót. Tehát egy teljesen keresztülvitt nyers földosztás esetén (amit egyéb szempontok miatt végrehajtani különben sem lehet) egy földmívelő lélekre körülbelül két hold föld jutna. Mi történne $ (magyar gazdasági, kulturális és egész nemzeti élettel, ha csupa ilyen szánalmas törpeparcellákra oszlana a magyar földbirtok? És mit kezdenének maguk az új tulajdonosok jezzel a parányi földdarabbal, amikor az egyenlősítés következtében természetszerűleg minden egyéb kereseti forrás elzárulna előttük? Végső nyomor, lesűlyedés, katasztrófák sorozata jutna osztályrészül már a mostani nemzedéknek is. A népesség szaporodásával pedig a jövő nemzedék tovább marcangolná és parcellázná a darabka földet, mig végül mindenkinek valóban csak annyi maradna, amiben elhantolnák... Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a magyar föld mai megoszlása egészséges és ehhez a kérdéshez hozzányúlni nem szabad. Hanem jelenti azt, hogy széles körültekintéssel, nagy megfontoltsággal, a bölcs mérséklet és a konzervatív haladás jegyében kell kezelni a problémát. Pontosan úgy, ahogy a kormány telepítési javaslata teszi. Nem lehet helye demagógiának, szenvedélyeskedésnek, — de nem lehet szűkmarkú elzárkózásnak sem. Éppen ezért a telepítési reform nemcsak külső megjelenési formájában, hanem lényegében is nagy és hatalmas alkotás. Amiért évtizedek óta küzd a közvélemény, — amit annyi szent hittel és lelkesedéssel telített? mozgalom irt — mint távoli álmot — zászlajára, készen van, megvalósulva, paragrafusokba szedve várja, hogy az országgyűlés letárgyalja. Körülbelül 450.000 hold földet kiván megmozdítani a telepítési reform és juttatni a nagybirtoktól 35.000 életképes kis földmívelő család kezébe. Ennek megtörténte "után kétségkívül jelentékenyen megváltozik az ország birtokmegoszlása. Eltűnnek a mammutbirtokok s jókora mértékig elfoglalja ezek helyét az a kisbirtoktipus, amiben meg van az egészséges fejlődés csirája. Másik oldalon pedig ugyanakkor szabaddá válik a mostanában letárgyalt hitbizonmányi reform következtében a kötött birtokok tekintélyes része s így megnyílnak a kapuk ezen túlmenően is a földmívelő nép birtokszerzésére. Olyan változást, olyaii egészséges lendületet várhatunk az ország birtokmegészlásában, amire 1848 óta nem volt példa. Igazi reformmunkát végzett a kormány, ami új hajtásokat növel meg és tesz terebélyessé, nemcsak a jelen, hanem a jövendő számára is. Selyemből, szövetből, goblenból rendelésre készítek retikült és útitáskát. Győri bőrdíszmű készítő Pápa, Kossuth Lajos Utca 22. sz. Levél a szerkesztőhöz. Szakértő kézből kaptuk (már a mult héten, de csak most közölhetjük) az itt következő levelet: A Pápai Hírlap tekintetes Szerkesztőségének. A Pápa és Vidéke f. hó 16-iki számában »Biztosítva a város vizszolgáltatása« cimü cikk a város eddigi hiányos vízellátását búcsúztatja, anélkül azonban, hogy e véleményét a cikkíró konkrét adatokkal is alátámasztaná. A laikus közönség a cikk elolvasása után bizva bízik, hogy az elkövetkező nyáron nem lesz vízszolgáltatásunkban sem hiány, sem fennakadás és ha mással nem, az állandóan rendelkezésére álló jó, hűvös vízzel csillapíthatja majdan szomját, öntözheti kertjét és locsolhatja háza tájékát. A cikktől teljesen függetlenül akceptálom, hogy az emeletes épületek felsőbb részeiben is lesz viz akkor, amikor az alacsonyabban fekvő lakások sem szenvednek" vízhiányban és így a város vezetősége nem hiába »nem kiméit fáradságot és anyagi áldozatok akkor, mikor arra törekedett, hogy a város minden lakója megkaphassa legelemibb követelményét, mint nélkülözhetetlen életszükségletét: a vizet. A víznyomó építésével ugyanis feltétlen elértük, hogy annak üzembe helyezésével a vízcsapokon másodpercenként több viz fog kifolyni mint eddig, a fent említett magasabban fekvő lakások házi víznyomó készüléke feleslegessé válik, de megszakítás nélküli szolgáltatást csak az esetben kaphatunk, ha a szolgálati medencék mostani túlfolyása (vagyis az elszökő viz, amely a szolgálati medencékből nem a városba vezető csövön távozik) elégséges arra, hogy a mü'ltban fellépő hiányt, a víznyomó nyomása által a vízcsapokon kifolyó többletet és a néhány magasan fekvő lakás szükségletét pótolni tudja. Ellenkező esetben nem értünk el mást, mint hogy az alacsonyabb lakásokban a vízhiány gyakrabban Tog fellépni, a magasabban fekvő lakások a házi nyomó szerkezetet leszerelhetik, mert mint fentebb említettem, addig, mig az alacsonyabban fekvő lakásokban lesz viz, a megépített víznyomó jóvoltából ők is kapnak vizet. Ezért pedig kár volt a fáradságért, kár volt az anyagi áldozatokért. Eső után köpönyeg! Minden készen van és félve várjuk az üzembehelyezést. Addig is, mig majdan a messze jövőben beköszönt a nyár, tisztelettel kérem Zarka tanácsos urat, vagy a város igen tisztelt Vezetőségét, szíveskedjék megnyugtató nyilatkozatot tenni, mennyi a város napi nyári vízszükséglete, mennyi vizet kaptunk eddig nyáron naponta, mennyi a szolgálati medencék napi nyári túlfolyása és nem lett volna-e célszerű az eszközölt építkezés helyett a medencéket bővíteni és újabb forrásokat bekapcsolni. Szerkesztő úr szívességét hálásan megköszönve, maradtam tisztelő hive * Sm. ;Ehhez a nagyon figyelemreméltó levélhez részünkről csupán annyit füzünk hozzá, hogy ismerve vízvezetékünk teljesítőképességét, jelenleg mi is megoldottnak tartjuk a biztos vízszolgáltatás kérdését. Egész más lesz a helyzet, ha a vízvezetékbe pl. az egész Tókertváros bekapcsoltatnék. Akkor feltétlenül aktuális lesz a vizmű tényleges kibővítése. A nyomásfokozó gépre azonban csak úgy szükség lesz akkor is, mint ma. HOMOKI FELHŐK. Gránit hegyek alkonyatában Némán hullámzik a tó. Ez a mohos fal, ez a lándsás erdő Ez az acél víz olyan ríkató. Gondolataim szöcske ballonát Erőszakos kezekkel visszatartom, Nem, nem, itt nem akarok sírni, Ha nem sírtam otthon a Tisza-parton. Elhessegetek mindent, ami fájó, Szállj rám, szelíd szél, gombaillatu! Nem akarom, hogy eszembe jusson A Csorba-tó, meg a Szent Anna-tó. Az édes Balatonra gondolok, A Rákos-menti füzeket sóhajtom És a legszebbet, a legszomorúbbat, A felhőket a zsongó Tisza-parton. Aranypárás alföldi alkonyon, Felhőcsodáló mély tanyai csendek, Rózsaillatú, almaillatu szellők, Homoki felhők, hozzátok esengek. Felétek fájdít ez a néma tó És e mozdulatlan gránit-alkony, Gomolyogni, lengeni akarok, Mint a könnyű felhők a Tisza-parton. Alföldi felhők, gyönyörű csodák, Színesebbek a gazdag délibábnál, De jól el lehet veszni bennetek, Mikor az emlék, amikor a vágy fáj: A kérgestalpu, ácsorgó magyar, Kinek a földön nincs ügyére pardon, Az égből kap bennetek enyhülést, Ha elhever a forró Tisza-parton. Ti jóságosan játszatok vele, Jóllakatjátok szegény szeme-száját, Mutattok néki tündér szépeket, Atilla kincsét, Mátyás palotáját. Irtok aranyat, akár az igazság, Rózsát, akár a boldog ember-arcon, Mindent, ami szép, mindent, ami kincs, Álmodhatunk az álmos Tisza-parton.