Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-12-26 / 52. szám

A szabadalmazott friss tejszínnel gyártott TE3SZINSZAPPAN kitűnő hatású kozmetikum. Az arcbőrt nemcsak tisztítja, hanem föl is frissíti; megakadályozza ráncosodását, finomítja és fiatalítja. A gyermek bérének ápolásánál nélkülözhette!) Rozál összehúzta ráncos, fonnyadt szemhéjjait, a kisdedre hunyorított, aztán mintha misem történt volna, kikerült az udvarra, oda. ment a kutyához és kenyérhéjjat vetett neki. — Na! — 'mondta és átment a nagykertbe, hogy megnézze a saláta-palántákat. Maris is kicsoszogott s ő is megállt, amikor a gyermek feléje fordulva beleölelt a levegőbe: — Bá-bá! •— örvendezett a csecsemő, de Maris elfordult tőle, adott valamit a macskának, aztán hátrament ő is a kertbe. Délfelé kerülköztek elő s nem vették észre, hogy egyszerre ültek le a földre a pitvar előtt. Elnyomorodott, szük értelmük, amely elszokott a világi dolgok mérlegelésétől, csak nehezen pislákolt s alig vetett fellobbanva annyi fényt, amely megvilágította bennük a neszelő emberi gondolatot. — Hm! gyűrte be gyér, ősz haját Rózái a homlokáról a fejkendő alá. — Hm! — köhintett Maris. Nézték a 'szakajtót. Fürkész, furcsa tekiu* tettel vizsgálták a csecsemőt s lassan ráeszméltek, hogy az valóságos eleven ember. Órákba telt, amig gondolatban odajutottak, hogy valamit tenniök kell vele, de nem tudták, hogy mit s gyűlölet fogta el őket. Alkonyatig vártak, akkor egyszerre felemelkedtek. Egyszerre léptek be a pitvarba, egyszerre csíptek le a száraz kenyérből egy morzsányi puha belet és egyszerre nyújtották oda kint a csecsemőnek. A macska ezen estén nem mutatkozott s Maris morogva behúzódott a vackára és lefeküdt. Rozál követte s mire elcsendesedtek, leszállt az éj, — s a kuvafcz elrágta a kötelét. A hatalmas állat kölyökkorától kezdve kötélen volt, nem ismerte a szabadságot s amikor vakkantva előreugrott a sötétben, meghemperedett. Szűkölve, borzadó szőrrel szökött talpra. Szaglászva, vinnyogva közeledett a szakajtó felé, farkát behúzta a lábai közé s a tompora remegett. A hold éppen az udvar fölött állt s a gyermek felérezve álmából, fölmosolygott a csillagokra. Észrevette a kutyát s felült a rongyokon: — Bá-bá... — nyitotta felé puha és meleg tenverecskéjét. Az eb megállott. Lógott a nyelve és lihegett. Meglapult, lehúzódott a földre s lassan zihálni kezdett. A gyerek már nevetett: — Tu-tu! — erőlködött, hogy elérje az ebet. Az állat morogni kezdett: — Mrr! — hörgött fojtott, torokhangon. A gyereknek tetszett a dolog s csilingelve kacagni kezdett. — Tü-tü! — paskolta vidáman a levegőt. A kutya ebben a pillanatban kifeszült, elrúgta magát a földtől s a nagy test elzúgott a gyerek felett. Az állat földet érve megfordult, két hátulsó lábára ült s most már nyitott szemmel nézte a gyermeket. — He-he! — fujtatott. — Tü-tü! — biztatta a gyermek. A hold fénye ezüst szálakon ereszkedett le a földre. A csönd lágyan zizegett. Hátul, a ház faránál a macska sündörködzött előre. Amikor megpillantotta a kutyát, felkunkorította a farkát s a szőre égnek meredt. A kutya talpra szökött s egy ugrással előtte termett. — Prisszt! — prüszkölt a kandúr s már fent is volt a háztetőn. A kutya vicsorított egyet, aztán visszafutott a szakajtóhoz. Tekintete összevillant a gyerek tekintetével. — He!... — zihált lihegve. — He!... — fogta meg a fülét. Az eb csak erre várt. Gyöngéden a szájába fogta a szakajtót s odavitte a vackához. Ott letette a földre és ő is lehasalt mellé. így várt, virrasztott s amikor a gyermek elcsendesedett, előre nyújtotta a két első lábát és ráhajtva a fejét, — félszemmel ő is elszenderedett. Kossuth Lajos utca 32 és Fő=tér 22. A két helyen egyforma olcsó árakkal és előzékeny kiszolgálással állunk az Ön szolgálatára. Illatszerek, pipere- és háztartási cikkek. Fényképezőgépek, fotócikkek, amatőrmunka szakszerű kidoldozása. Hőmérők, lázmérők és vegymérők. Betegápolási cikkek. Finom karácsonyi ajándékok nagy választékban. „KMHCZJ1GHV" illatszertár, fotószaküzlet és fényképészeti műterem II. KARACSONYRA neszeszert, manikűr-készletet, irómappát, aktatáskát a Győri böröndösfőS Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. Már másnap hire ment a dolognak s Mucsi, a bognár, estefelé átszólt Kótinak, a kovácsnak: — Hallotta szomszéd? — Hallottam. Csendes nyári alkonyat volt, hát hallgattak s a bognár csak később szólalt meíg ismét: — Dehát kinek a gyereke lehet?! A kovács vállat vont: — Nem tudom. Valaki betette nekik. Az esthajnali csillag is feltetszett. A bognár meg a kovács leballagtak az utca végére. — Ott van la! — nézett be Mucsi a két vénleány udvarába. — Ott van most a kutya előtt. — Ott... — hagyta helyben Kóti. Ennyi volt az egész és ezzel napirendre tértek az eset felett. Mucsi tovább esztergált, Kóti tovább verte a patkót, a környékbeli vénasszonyok pepdig megelégedtek anynyival, hogy naponkint belestek az udvarba s látva, hogy a kutya farkcsóválva játszik a gyerekkel, — továbbmentek. Egyedül a két testvér hallgatott. Rozál minden este megvárta, amig Maris elalszik, akkor kilopódzkodott az udvarra. — Na! — mondta s megitatta tejjel a gyereket. Hajnalban, mielőtt Rozál felébredt volna, Maris lopakodott ki a házból. — Ne! — mondta s ő is megitatta tejjel 1 a gyereket. Napközben is kijátszották néhányszor l egymást, a gyerek lassan talpra merészkedett s a nyár végére már vidáman futkározott az udvarban. Egy keddi napon — piaci nap volt — Rozál megszólalt: — Hasigat a lábam nagyon ... Maga sem emlékezett rá, hogy mikor | mondott ennyit egyszerre. Maris látva, hogy ! csakugyan beteg, elindult a talicskával a j piacra. Rozál megvárta, amig elmegy, akkor beszélni kezdett a gyereknek: — Gyere ide! Pénteken Maris panaszkodott. — Szaggat a hátam nagyon ... Harminc év óta ez volt az első értelmes mondat, amely az ajkát elhagyta s amikor j Rozál mögött becsukódott a kapuajtó, maj gához intette a gyereket: — Gyere ide! Aranyomnak szólították mind a ketten. A gyerek tavaszra megtanult gagyogni, a másik nyáron már beszélt s ha szólította az ebet, ő is így mondta: — Gyere ide, aranyom! Egy tavasszal, a gyerek már hatodik évében járt, a kutya négy kis kölyköt vetett. Három még azon az őszön elszéledt, egy pedig megdöglött. Az öreg még négyszer fiadzott, aztán egy téli reggelen maga is kimúlt. A legutolsó kölyke maradt meg helyette. Így telt az idő. A gyerek a tizedik évét taposta s már jó ideje kijárt a két öreggel a piacra. Rozál, Sir; hadíe keres zt kőfar gond i titán Kepi Pápa, S i Javításokai Tervek! kai ké