Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-11-14 / 46. szám
XXXII?. évfolyam. 46. szám, Pápa, 1936 november 14. Tp. Te k- Fö i^olai Könyvtár Ref- Főiskola. Helyben. Szerkesztőség : Liget-utca a szám." — ^tulajdonos főszerkesztő: dlNDEN SZOMBATON. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Érdekes megfigyelni azt a hatást, amit Mussolini emlékezetes revíziós rádiószózata keltett a revízió által érinteni szándékolt országokban, Romániában és Csehországban. (Talán észrevették kedves olvasóink, hogy mi mindig Csehországot irunk és nem a hivatalos Csehszlovákiát. Ez nemcsak a régi, történetileg hitelesített földrajzi fogalmakhoz! való ragaszkodásból történik, de a tényleges helyzetnek is megfelel, mert Csehországban Szlovákia ugyan nincs sehol. Nincs még akkor sem, ha tótnak született ember ül a miniszterelnöki székben, azért ott mégis a csehek' regnálnak, amig csak győzik a szusszal!) A. román és cseh lapok irtózatos megrökönyödéséről már irtunk korábban. A sajtóról most csak annyit, hogy a megdöbbenés hangját kezdi a hencegésé felváltani. Ugyanez nyilatkozott meg azon a nagygyűlésen is, amelynek Goga és Cuza jelentették ki kihívó vakmerőséggel: »Kétezer évig meg voltunk Róma nélkül, újabb kétezer éven át meg leszünk Róma ellenére is!« Ezek azonban, cssak úgy mint az újságok közleményei, nagyhangú szólamok csupán. Cselekedni a kormány, a hatóságok hivatottak. Nézzük hát, mihez kezdenek ezek? Mihez kezdhetnek még 18 esztendő nemzetpusztító annyi atrocitása után? Itt persze más a módszer a balkán Romániában s más a finom, nyugati Csehországban. Romániában egyelőre az történt, hogy betiltották a brassói Brassói Lapok és a tordai Aranyosszék megjelenését. A magyarság két régi őrtálló katonájába egyszerűen belefojtották a szót. Olvasni akarsz brassói vagy tordai magyar? Hát olvasd az oláh újságokat, higyj el minden hazugságot, amit azok feltálalnak, ne is. álmodd, hogy valaki is van a határokon túl, aki gondol reád, aki érzi szenvedésedet, lelki szemével látja könnytől ázott vánkosodat! Ámde egyről — egyelőre tán — megfeledkezett az oláh elnyomás. Arról, hogy még van rádió is és az — még ha a magyar adót nem is merik, nem is lehet beállítani — mégis a világ annyi más kultúrnyelvén meghozza az események hirét, az igazság előnyomulásának diadalmas biztosságát. Egész más módszerrel dolgozik Csehország. Ó, ő nem brutális (csak az állítólagos magyar kémekkel az), ő békésen, finoman szeretné 'elhárítani a reviziós veszedelmet. íme a Ruténföldnek már biztos kilátásba helyezték a 18 éves adósság: a külön kormányzóság megadását. (Hogy ez igéret most is csak igéret marad, azt ma még senki ne merje mondani.) Sőt, még a békeszerződésileg autonómiára nem jogosítottak: németek és magyarok is kaptak Ígéretet és pedig nem kisebb embertől, mint magától Hodsa Milán miniszterelnök úrtól! Azt igérte nekik, hogy az állami üzemekben magyarokat is fognak alkalmazni, magyarlakta vidékeken az állami okiratokat költségmentesen magvar nyelvre is le fogják fordítani! Hogy mennyi fog ebből megvalósulni, a felől jóslatokba nem kívánunk bocsátkozni, ám hogy mindezt ép úgy a félelem szüli, mint az oláh erőszakoskodást is, az mindenki előtt, aki a cseh mentalitást ismeri, teljesen világosan ! áll. Terror vagy mézes madzag, — csak a { módszerben van különbség, a cél ugyanaz s a célt — kezesség erre a megszállott területek annyi megpróbáltatást és kísértést kiállott hazafias érzése! — sem egyik, sem másik nem fogja elérni. . i Nem volt rá eset az egész világháború folyamán, hogy egy majdnem milliós lakosságú nyilt városban magában harcok folytak volna le. Az ilyen harcot mindkét szemben álló fél, már a város megközelítése előtt szokta eldönteni. Barbárság a védtelen lakosságot, melynek legnagyobb része, ha akart volna, sem tudott volna elmenekülni, mert nem engedték futni, ágyuk tüzének, repülők bombáinak, pusztulásnak, halálnak kitenni. A madridi kormány vagy annak jobb érzésű része fel is adta volna a várost, de ma már nem ők, hanem nemzetközi forradalmárok és anarchisták parancsolnak ottan s ezek teszik ki a lakosságot soha nem hallott izgalmaknak, soha nem álmodott borzalmaknak. A háttérben pedig mozgatja mindezt a rémséget a moszkvai szovjet, mely —- ha hinni lehet a hihetetlent — most baktérium-háborút készít elő és a spanyol félsziget északnyugati felében így akarja meghiúsítani a nemzeti felkelők végső diadalát. Ez még csak terv, ez a szörnyűség még nem lépett bele megvalósultan az emberiség történetébe. Elég azonban annyi, ami Madridban, Madrid utcáin, Madrid gyönyíörű házai, ősi középületei között történik, melyek elpusztulásáért joggal hárítják Franco és alvezérei a felelősséget azokra, akik előtt nincs semmi becses: műemlék, emberélet, semmi, csupán a maguk istentelen pogányuralmának fenntartása. Hogy ez az uralom mit produkál, arról most számolt be Párisban két neves, (megjegyzendő: balpárti érzelmű) újságíró, akik hosszabb ideig tanulmányozták az orosz viszonyokat és borzalommal vegyes andorrai (saját kifejezésük!) irnak az ott tapasztaltakról. Hát ezt a »borzalommal vegyes undort« akarják eltávolítani hazájukból azok, akik most Madridot — szivük fájdalmára — a cél érdekében lövetni kénytelenek. pelerinek, bundláR, boáK, Icabátprémeszéselc minőségben és árban a legelőnyösebben kaphatók Kessey szűcsnél Kossuíti £. utca 24. Aranyéremmel kitüntetve! Az ifjúság jövője. Trianoni életünknek ez a legnagyobb problémája ismét napirenden van. Rosszul mondottuk: napirenden van ez mindig, árnyékként kiséri ez minden lépésünket, végigborzogatja éjszakáinkat, megremegteti minden idegszálunkat. Csak most megint a politika fórumán is szólottak róla, ily értelemben van napirenden az, ami az összeomlás óta le sem került onnan. A túltermelés, az állástalanságok, a keresetnélküliségek okainak fejtegetésén már régen túl vagyunk. Egész bizonyos, hogy túltermelés az esetben is lett volna, ha meg nem csonkíttatunk. Ámde Nagymagyarországnak több módja, bővebb forrásai lettek volna a segítésre. Ma a baj sokkalta nagyobb, a segítés többszörösen nehezebb. Látjuk az erőfeszítéseket, amik a célért történnek. Próbálnak állásokat szervezni, de sok helyen előmenetel biztosítása nélkül. — Nem megoldás, újabb forrása az elégedetlenségnek ! ígérik, hisszük, hogy most már meg is valósítják, a többszörös állások leépítését. Ne feledjük, hogy egyegy magasállású több jövedelmű leépítés sok embert juttathat biztos és állandó keresethez. Mindez a hivatali pozíciók terén. A kormány azonban a szabad pályán, a gyakorlati életben működőknek is a hóna alá akar nyúlni. Kétmilliós önállósítási alapot létesít e célból. A kezdet nehézségein akarják átsegíteni az ifjúságot. Hogy válik ez be, a jövő fogja megmutatni. A nemes szándék nyilvánvaló, hisszük, hogy az eredmény is megfelelő lesz. De az ifjúság még több, radikálisabb intézkedéseket is vár. Nagybirtokon, gyárakban, vállalatokban még százan és százan tudnának elhelyezkedni. A nagybirtok rentábilisebbé válnék minél több, modernül képzett ifjú működésének bevonásával, a nagy vállalatoknál csak az elnökök milliós évi jutalékát kellene hatalmi szóval, törvényes úton felére vagy harmadára lemérsékelni s mindjárt megnyílnék a mód és alkalom, hogy általa száz és száz mérnök, felsőipariskolás, kereskedelmit, középiskolát végzett ember megélhetéshez jusson. Még a dividendák sem igen szállnának le, a több munkaerő friss tevékenysége révén a vállalatok csak felvirágoznának, elnöknek, igazgatósági tagoknak még mindig éppen elég maradhatna azért! Az ifjúság jövője — a haza jövője. Bizalommal várjuk az eddigi kezdeményezések erélyes lefolytatását és új kezdeményezések megindítását! -őr—
