Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-10-31 / 44. szám

Az első felvonás vége felé közeledik. A spanyol nemzeti felkelő csapatok ott állanak már a főváros tövében, s ha hiábavalónak bizonyul a békés átengedésre irányuló felszólítás, akkor a szervezettség, a tudás és lelkesedés hármas ereje vér és erőszak által keríti hatalmába a ma halálos félelmek és éhség kínjai között vergődő Madridot. Pincék mélyébe anarchista terror elől elbujt alakok ismét kiléphetnek a szabad levegőre és felszabadítottak és felszabadítók ajkán még le nem rombolt templomokban vagy Isten szabad ege alatt hálaadó zsolozsmák zendülhetnek meg végre. A hadi helyzet így mutatja, hogy így lesz. Ágyúdörgésben, repülőbombák csattogásában közeleg a hatalmas gongütés, mely lezárja a nagy dráma első felvonását. Tévedésben van azonban, aki azt hiszi, hogy ennek a most Spanyolországban folyó drámának hőse — szenvedő, ezer sebből vérző hőse — a spanyol nép maga. A hatalmas kiterjedésű ország minden csataterén az egész emberiség sorsáért folyik a küzdelem. Az emberiség jövője, az eddig minden tagadhatlan kinövése ellenére is az embert naggyá tevő civilizáció ügyéért folyik itt a harc, minit ahogy egyik magyar egyházfő mondotta: »A Sátán viaskodik ma az Isten ellen«. És Madrid ma már közeinek látszó bevétele csak első állomás a nagy leszámolás útján. Mert ime a Népszövetség nem is oly régi bölcs és előrelátó határozatával a szovjethajók számára szabadon kitárt Boszporuszon át sűrű egymásutánban jönnek a szovjet óriási teherhajói s viszik — ma már nem is búzatömegek közé keverve, hanem nyíltan és vakmerően — a tankokat, repülőgépeket, puskákat, gépfegyvereket, a lőszer hatalmas mennyiségét. És e nagy, ma még meg nem zavart segítő expedíció mellett, együttérzésből vagy kapzsiságból a nem is oly messze fekvő Lyonból kisebb gyárak szállítják a kézigránátokat, mig a tengerentúli Mexico istentelen kormánya száz és ezer mérföldről iparkodik fajtestvérét a maga képére átformálni. A második felvonás? A második talán Barcelona körül játszódik le, talán ebbe már idegen csatahajók is beleszólnak, vagy ha nem, akkor azok ellenőrzése mellett fog végbemenni az a küzdelem, melynek céljául a szovjet urai azt tűzték ki, hogy a nyugati részen is legyen egy támpontjuk, hogy megvalósíthassák a luciferi fenyegetést: »Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja döntenk. És Barcelona és Katalonia után? Ki látja előre ennek az iszonyatos világdrámának további fordulatait, még hátralevő felvonásait? Akinek nem veszett el hite az Istenben, annak biznia kell azonban abban, hogy ebből a nagy küzdelemből mégis csak az emberi civilizáció ügye kerül ki győzedelmesen. És akinek érzéke van az egyéni szabadság, a családi élet és a tulajdon szentsége, a vallás üdvözítő ereje iránt, az érzéssel, lélekkel, ha kell áldozatos munkával máshova nem állhat, mást nem mozdíthat elő egyetlen szemrebbenésével sem, mint annak a világnézetnek diadalát, mely két évezred annyi megpróbáltatásán át e mai emberi kultúrát és emberies társadalmi rendet megteremtette, fenntartja és a haladás és polgáriasodás szellemében továbbra is fenn fogja tartani. Nem hisz a szemének, aki olvassa, hogy magyar nevű, magyarnak született, magyarnak nevelt emberek képesek a legrútabb bűnre, a hazaárulásra. Pirulva, szégyenkezve állunk a tény előtt s keserves érzések között tör fel keblünkből a kérdés: hogy történher tett, hogy történhetik ez nem is most először s — jaj! — talán nem is utoljára? Vegyük elő a történetet! Hiába, példák nem nyújtanak vigaszt. Hogy mindig voltak és örökké lesznek árulók? Hogy az Ephialtesek faja, akik a hős Leonideszok hátába viszik a perzsa ellenséget, hogy a Redl ezredesek rendje, akik magas vezérkari bizalmi állásokból adják el az orosz hadvezetőségnek saját hadseregük felvonulási terveit, hogy ezek, ilyenek mindig voltak, hogy az emberek között mindig akadtak pénzért mindenre kaphatók, erkölcsi alapjukban megingottak s hogy ezeket mindig utolérte végzetük: önvád, öngyilkosság, revolvergolyó, akasztás, halál?! Nem, mindez nem távolítja el a szégyenpírt arcunkról, nem, ez nem menti, nem szépíti, soha, de soha nem fogja megértetni velünk a Biró Jánosok és Kovács Józsefek irtózatos eltéveíyeddésct. Hajlandók vagyunk magunknak szemrehányást tenni! Talán bennünk, többiekben is Van némi hiba? Talán nem vagyunk elég gondosak a nevelésben, nem oltjuk bele folyton égő tűz gyanánt a hazaszeretet szent érzését a lelkekbe, talán nem magyaráztuk meg eléggé a magyar megcsonkíttatás szörnyűségét, elszakított magyar testvéreink szégyenteljes szomorú helyzetét? Talán a közhangulat, a hétköznapi élet fásulni kezdő közönye is részes lehet a bűn születésében? Talán a szociális gondoskodás temperáló ereje is hiányzott? De nem, hisz nem is az egész nincstelenek közé tartoztak a megtévelyedettek. Élelmük, keresetük meg volt, több, jobb, fényesebb, gazdagabb élet kellett volna nekik? Akkor viszont mért nem neveljük az embereket szerénységre, megelégedésre, mért nem öntünk beléjük több erkölcsi tartalmat, félelmet Isten iránt, aki elevenek és holtak felett ítél.. Biró János, Kovács József már ott állnak az örök Bíró előtt. Hogy ítél majd felettük, azt véges emberi elme nem érheti fel. D,e, a mi fülünkbe Garay verse mennydörög: »Istennél a bocsánat s bűnért irgalmazás, csak egy mit nem bocsát meg, a hazaárulás!« Magyar szivekhez. Magyarország legelső Nagyasszonya, a Főméltóságu kormányzóné, mint minden évben, az idén is kopogtat a tehetősebb magyarok irgalmasságának, megértő felebaráti szeretetének és nemzeti lelkiismeretének kapuján. Adományokat kér a tél küszöbén azoknak a szerencsétlien, elesett magyar testvéreknek részére, akiket a mostoha sors megfosztott a kenyértől, a kenyérkereset lehetőségétől. Az élet elesettjeit, köztük aggokat és gyermekeket ment meg immár esztendők óta a nyomor nyomasztó súlyától Horthy Miklósné akciója. És a mentésnek ez a módszere, amelyet ez az akció allkalmaz, azért is áldásos és így mindet] támogatásra érdemes, mert az irgalmasság testi cselekedeteit azokkal szemben

1 is gyakorolni tudja, akiket szemérmes koldusoknak nevezünk és akik a legtöbbet szenvedik, mert nem merik reszkető kezüket alamizsnáért kinyújtani. A legelső magyar Nagyasszony akciója ezeket a kezeket is megtalálja! Az ő akciójával szemben teljes bizalommal viseltetik mindenki, aki szükséget szenved és aki igazán rászorult tehetősebb embertársai adományaira. És ilyenek az ország minden városában és minden falujában találhatók. De találhatók — hála Istennek — mindenhol olyanok is, akiknek anyagi helyzete lehetővé teszi azt, hogy adakozzanak, hogy segítsenek könnyeket felszárítani, az éjlet legnehezebb terhét, a nyomort elviselhetővé tenni. Találjon ezeknél mindenhol és mindenkor nyitott ajtókra, meleg szivekre a legelső magyar Nagyasszony nyomorenyhítő jobbjának kopogtatása. Adjon mindenki annyit és azt, amit adhat. Mert nemzetmentő akció is az, amelynek élén Horthy Miklósné áll. Szolgálj? a lelkek békességét! Amikor elsimítja a gond barázdáit a homlokokról, élteti azt a tudatot, hogy ennek az országnak nincsenek kitagadottjai, a magyar hazának, mindnyájunk édesanyjának nincsenek mostohagyermekei. És ez a tudat egyik hatalmas pillére az állam bels£ rendjének, nyugalmának is. Nemcsak felebaráti kötelességét teljesíti tehát mindenki aki ennek a nyomorenyhítő akciónak tehetségéhez mérten segítségére siet, nemcsak embertársaival, magyaír testvéreivel szemben gyakorol jótékonyságot, hanem hazáját is szolgálja minden fillérrel, amelyet az irgalmasság oltárára áldozatként letesz. Családvédelem. A népesedéspolitikai kérdések napjainkban előtérbe nyomulnak és már komoly statisztikusok beszélnek a fehér faj kipusztulásáról és degenerálódásáról. A születések számának csökkenése világjelenség, a különböző nemzeteknél és fajoknál azonban különböző méretű. Bennünket, magyarokat, azért is érdekel ez a kérdés, miért a bennünket környező államok némelyikében sokkal jobbaki a születési, szaporodási viszonyok a hazánkban tapasztaltaknál. Minél nagyobb a szaporodási különbség hazánk és a szomszéd államok között, annál aggasztóbb tünet ez ránk nézve, mert az egyensúly megbomlása könnyen a számbeli túlsúlyban lévő nemzet javára dönthet el minden mérkőzést. A lehetőség szerint, elsősorban a családalapítást kell a legnagyobb mértékben elősegíteni. A falusi néposztálynál, amely talán a legszegényebb az országban, a házasodás ma is sürü, a házasságkötések száma megfelelő. Másképpen van ez a városi lakosságnál, különösen a tisztviselőosztálynál. A városi lakosságnál és különösen a tisztviselőosztályban százszor is meggondolják, hogy házasodjanak-e, s ennek oka főképpen az anyagiakban keresendő. Nem egészséges állapot az sem, hogy a férj munkanélkül csötlik-botlik, HaKtáron felgyülemlett mara&éteoU : sszövetete, selymek, foorelietolc, KurtonoU meglepő olcsó áriban áruséttatnaU. Tegyen próbavásárlást ÖI*eiiei* EÚ&Ű.T Ű.iV&táVllQÓ.oZÓ.'bClIl Vápa, Kossut$-u. 7. Helyben. INDE1N SZOMBATON. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. ajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében.