Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-09-12 / 37. szám

Gyümölcsöt, bort, élő- és vágott állatot gyorsan és megbízhatóan szállít „MATEOSZ" Iroda: Rákóczi-utca 21. szám. Telefonszám: 95. következők: Vizondolálás mesterek részére: 1. Lóskay Béla (Pápa), 2. Linczender János (Pápa), 3. Molnár József (Szfehérvár); sé?gédek részére: 1. Juhász László (Szfehérvár), 2. Bagári Pál (Pápa), 3. Mikus György (Szentgotthárd). Vasondolálás mesterek részére: 1. Szeberényi Árpád (Pápa), 2. Mikus György, 3. Gránicz Vílmosné (Pápa); segédek részére: 1. Juhász László (Szfehérvár), 2. Bagári Pál. Férfi hajvágás mesterek részére: 1. Simonits N. István (Pápa), 2. Horváth Gyula (Pápa), 3. Nagy Lajos (Szigetvár); segédek részére: 1. Molnár Géza (Pápa), 2. Ihász Dezső (Pápa), 3. Bagári Pál. Gyorsborotválásban mesterek részére: 1. Németh József (Szfehérvár) 43 mp., 2. Soós István (Pápa); segédek részére: 1. Molnár Géza (Pápa) 31 mp., 2. Buchberger József (Szfehérvár), 3. Bagári Pál. — A verseny végeztével jól sikerült táncmulatságot tartottak, melyen a fiatalság kivilágos virradatig kitűnő hangulatban ropta a táncot. Szabadtéri előadás. A Pápai Ünnepi Hét műsorát Kálmán Imre operettjének, a Tatárjárásnak szabadtéri előadása fejezte be vasárnap este. A Ligeti Sporttelepen tartott szabadtéri játék — melyet a szellemi munkanélküli fiatalság rendezett az Országzászló-alapra — igen szép közönséget vonzott. A műkedvelői előadásokat mindig jóindulattal, leszállított igényekkel szoktuk elbírálni. Most is ezt tesszük. Mégis, minthogy ezt az előadást az ünnepi hét keretébe állították bele, melyet sok vidéki is végignézett, őszinte kritikát kell nyilvánítanunk. A szabadtéri előadás az egyik legkiválóbb magyar esztéta szerint »ünnepe, helikoni kartánca a kultúrának^ Ez azt jelenti, hogy a szabadtéri játék nem abban különbözik a szinházi előadástól, mint egy bál a garden partytól, azaz Bundák — szőrmék legolcsóbban Horváth szűcsnél Pápa, Széchenyi-utca 2. sz. Szörmebőr kikészítés. "hogy az egyik fedett helyiségben, a másik pedig szabad ég alatt rendeztetik. Hanem jelenti azt, hogy egyrészt magának a kiválasztott darabnak először is alkalmasnak, másodszor pedig méltónak kell lennie a szabadtéri előadásra. Másrészt a »szabadtér«-nek, ahol a darab előadásra kerül vagy természeti szépségénél, vagy építészeti, művészeti adottságainál fogva kell vonzó keretet, művészi hangsúlyozású hátteret adni a darabhoz. Az utóbbit e célra történt építés pótolja. A Tatárjárás az első szempontnak nem felel meg: nem alkalmas szabadtéri előadásra. A Sporttelep pedig a másik szempontnak nem felel meg: ebben a formában nem alkalmas szabadtéri színpadnak. Azzal, ha tulajdonképen színpadi díszleteket — legyen bár élőfa, vagy festett kastély — állítunk fel, még nem adunk szabadtéri játékot — az esztétika fenti értelmében. Az pedig már rendezési hibla, amikor a színpadtól jobbkézre elterülő térségen történések az előadáshoz értendők — lovaglás, csapatfelvonulás, fogathajtás — a balra történő események pedig — szereplők, rendezők, zenészek élénk járása-kelése — nem veendők figyelembe. Mindezektől eltekintve elismeréssel adózunk Horváth László bátor kezdeményezésének és Winkler István fáradságot nem ismerő, sok igyekezetet mutató rendezői tevékenységének. A színészi teljesítményt illetőleg Hrosóczy Ella veszprémi műkedvelő volt a darab lelke. Bájos megjelenése, kulturált hangja tünt föl. Márkus László, a szegedi Nemzeti Színház tagja, sem játékban, sem énekben nem nyújtott kielégítőt. Csupán jó megjelenése hatott. A lelkes, ügyes helyi gárdából ki kell emelni a bájos lányokat, valamint Marék László és Bolla Sándort. Az előbbi jó humorával, az utóbbi izes figurájával hatott. A Sümegh Lothár vezette zenekar kicsi volt a szabadtéri játékhoz. Tanítványi hála és kegyelet. Lapunk mult számában beszámoltunk a kollégiumban 35 év előtt érettségizettek találkozójáról. E tudósításunk kiegészítéséül, mint a tanítványi hála szép megnyilatkozását jegyezzük fel, hogy az öreg diákok együttesen keresték fel lakásán és meleg szeretettel köszöntötték legöregebb, 75 éves kedves tanárukat, Barcsi Józsefet. Hogy pedig a tanítványi kegyeletet miképen rótták le az elhunytak iránt, annak megható bizonyságául közöljük azt a szép beszédet, melyet a találkozók egyike, Szenthe Kornél soproni áll. reálgimnáziumi tanár, a kitűnő Borsos István professzor (volt régi munkatársunk) sírjánál mondott el s melyet baráti kéz juttatott el hozzánk: Borsos István, a természetfeletti világrendből megidézzük szellemedet! Szállj közénk az örökkévaló Isten engedelmével, lebegj közöttünk a korhadó fejfák s düledező sírkövek között, mig elrebegjük paenultima, vagy Isten kegyelméből talán antepaenultima szavainkat. Mert minél később, azaz minél kevesebben jövünk itt össze tiszteletedre, annál súlyosabb és annál őszintébb a mi mondanivalónk. Mi az ember? A biblia szerint a föld sava, mely nélkül a világegyetemnek sem célja, sem értelme nincs. Mi a tanár? Összekötő aranyhíd a könyv tudománya és az ifjúság jövő igényei között. És ki, mi voltál nekünk, Borsos István? Fekete ruha, fehér nyakkendő és mind e felett szelíd kék szempárból és boltozatos koponyából kiáradó, sugárzó értelem, hol tudós komolyság, hol pedig a tárgyért lelkesülő mosolygás. Egy klasszika-filológus Plátó párbeszédeiről azt mondja, hogy ha az angyalok Istennel beszélnek, azok csak Plátó nyelvén szólhatnak. Te voltál az, aki a görög nyelv ; elemeire oktattál bennünket. Mindjárt az első i olvasmányban ez vplt: Hé theoszebeia arehé í eszti tész filosofiász. Az istenfélelem a bölcseség kezdete. Kell-e édesebb, táplálóbb útravaló a fogékony .--ifjú lelkeknek, mint ez a bibliai gondolat az angyalok nyelvén?! Ezerszer is mondhatja a költő az idő múlandóságáról, hogy Cserebogár, sárga cserebogár... Mi mindig ezt hajtogatjuk: Hé theszebeia, hé theoszebeia... Az istenfélelem gondolatával kapcsolódunk bele az örökkévalóság eszméjébe és érthetetlen, titokzatos ösztöneink idetereltek bennünket a könyv és a férfiakká öregedett ifjabb nemzedék aranyhídjához, a rég elköltözött tanárhoz, hogy sírodnál meghajtsuk az elismerés, a köszönet, a hála zászlaját. A staféta kiadta kezéből a theoszebeia, az istenfélelem lobogó fáklyáját és a valamivel ifjabb nemzedék tovább viszi azt. Mi, akik 35 évTepergése után e sírhantnál megjelenhettünk és osztálytársaink, akik nem jöhettek el. de velünk éreznek, megjelenésünkkel bizonyítani akarjuk, hogy annyi a hála bennünk, mint amennyi könny áztatta a temető földjét. -V Dicsőség Istennek, ki a hálaérzést szivünkbe ültette és hála neked, jó tanárunk, Borsos István, az Isten áldó keze takarja porladó csontjaidat! Londoni mozaik. London, 1936 augusztus 11. Azt hiszem, a világ sajtójának a közepe London; Londonban pedig a Fleet Street.i Majdnem kivétel nélkül itt van vaalmennyi nagy újságnak a szerkesztősége és kiadóhivatala. Ha azt mondják valakire, hogy köze van a Fleet Streethez, az annyit jelent, hogy köze van a sajtóhoz. A mult hét egyik napján éjszaka bent voltam a Daily Express i épületében, amely egyike — sőt amint mond| ják — a legnagyobb példányszámban megj jelenő lapnak: szám szerint 2,100.000. Eddig, ha filmekben látott az ember i ilyen nyomdákat: akkor azon gondolkozott, hogy milyen fogással vették ezt fel, hogy olyan nagyot mutat és olyan gyorsan folyik benne a munka. Pedig az, amit láttam, mindezt jóval felülmúlja. Hogy röviden elmondjam: egy teljes példánynak az előállítása a Gyermekszemüvegek speciális elkészítése. JAVÍTÁSOK OLCSÓN ÉS GYORSAN KÉSZÜLNEK. Óvja szemét, csak szakembernél vásároljon! FOTÓCIKKEK, HŐMÉRŐK, LÁZMÉRŐK stb. AZeissésRodenstock punktál üvegek pápai egyedárusítója FOT O^O PTIKA SZAKLÁTSZERÉSZ PÁPA, KOSSUTH UTCA 21. perc töredékéig tart; már ami a műszaki kivitelt illeti. Percenként 80—100 óriási oldalt nyomnak; olyan hihetetlen sebesség ez, hogy szemmel nem is lehet követni. Az épület felső emeletén vannak a szerkesztői helyiségek; telefonok, távírók végtelen és azt hiszem felismerhetetlen rengetegje. Az európai fővárosok közvetlen vonalai. Külön a tengerentúli államok; külön fényképészeti osztály; külön a rádió-fényképfelvevő készülékek. Amerikából 37 másodperc alatt jön egy fénykép. Minden elképzelhető részletesség a hirdetéseket illetőleg; hiszen a lapok jórészt ebből tartják fenn magukat. Ez persze csak egy nagyon gyenge felsorolás; aminek egyik oka az, hogy az újságírásnak ezzel a részével egyáltalán nem vagyok tisztában; én csak megírom a cikkeket és a további sorsukkal nem törődöm. A másik ok pedig az, hogy teljes lehetetlenség volna felsorolni mindazt, ami ott a szerkesztőségekben történik. Lejebb, az alsó emeleteken, végeláthatatlan szedőtermek; szakadatlan zakatolás. Futószalagok rohannak a kész hasábokkal; máris öntik és megy le az egész az alsó termekbe, ahol a rotációs gépek végtelen sora ontja a kész újságot. Annyira gyorsan működnek, hogy az ember csak egy piszkos szürke széles szallagot lát; már ott van a gép, amelyik hajtogatja, megszámolja — azt hiszem 100 darabonként —, összecsomagolja és a futószallag viszi ki az utcán álló autókba. És az angol néhány perc múlva már olvashatja, hogy Spanyolországban 5000 ember elesett valami ütközetben; hogy Olaszország Abessziniában mit művel; hogy Genfben megint alakult egy bizottság valamilyen célból (azt hiszem, ebben a tekintetben nincs olyan gép, amely gyorsaságban Genfet túlszárnyalná), hogy Joan Crawford újból elvált és férjhez ment és amig az újságot nyomták, megint elvált, hogy Mr. Smith szerint a hosszú élet titka a whisky, hogy Mr. Brown szerény nézete szerint Mr. Smith hülye, mert a hosszú élet titka az, hogy minden nap McLean fogkrémet kell használni és hogy nem érhet el eredfményt az, aki nem eszik naponta legalább tízszer Bovril-tápszert. Egészen kimerültem abban az iramban, amig ezt leírtam. Viszont vigasztal az, hogy még jobban kimerítene, ha mindezt a gép írná és nekem kellene nyomtatni. * De ha már benne vagyunk a forgalomban, szeretnék még elmondani valamit. Szeretrrék Aldgate-ról beszélni, ami egyike a legérdekesebb helyeknek Londonban. Ez egy városrész, külváros. Ellenben talán egész Londonban itt van a legnagyobb forgalom vasárnaponként. Olyan vásárfélét tartanak, utcai árusítást. Ez megint egy olyan feladat, ami az én képességeimet meghaladja, hogy elmondjam mi az. Ahhoz hozzá kell itt az embernek szokni, hogy felsőfokokban beszéljen, lia forgalomról, nagyságról van szó. De azért ez egészen más, mint például egy Olaszországi vásár. Itt nincs szín; az elevenség sem akkora, ami az angolok vérmérsékletével függ össze; ez épen csak tömeg. De annak aztán olyan, hogy ha az ember belemerül, akkor irigyli a szardiniákat és az egyéniségnek még az árnyéka is kiveszik belőle. De azért hallatlanul érdekes és megéri azt az egypár cipőt és ruhát, ami menthetetlenül tönkre megy; spt összetörött a zsebemben a törhetetlen pipa is. Nem akartam ugyan semmit venni, de mire kiszabadultam, volt nálam két nyakkendő, három tucat inggomb, egy nadrágtartó, fél pár harisnya, három darab cipőfűző, egy csomag rágógumi, egy üveg hajnövesztő, egy törött borlotva penge, egy hibás, csomag kártya, egy üveg szőrtelenítő, egy melltartó, egy zabla és két londoni srác, akiknek mindezt odaadtam.