Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-08-22 / 34. szám

XXXIII. évfolyam. 34. szám. Pápa, 1936 augusztus 22. T

P' Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. 1INDEN SZ OMB AT O IV ui m uraaUi Szerkesztőség : Liget-utca 6, szám. MCfiretési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. f

f : Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A Pápai Ünnepi Hét. 1936 augusztus 30—szeptember 6 nevezetes dátum városunk életében. E napokban a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő pápai ipartestület egy hétre terjedő ünnepségeket rendez, amelyeknek kiemelkedő pontja az ipari- és mezőgazdasági kiállítás lesz. Ebben a keretben fogjuk bemutatni az érdeklődőknek — reméljük: nagyon sokan lesznek ilyenek — városunk ipari előrehaladását és környékünk földmívelési kultúráját. Ez a kiállítás bizonyságtevés lesz mellettünk; bizonyságtevés amellett, hogy itt a Bakony alján és a kis magyar alföld szélén olyan nép lakik, amely szorgalmával, tudásával, nem lankadó energiájával az ország egyik legnagyobb értékévé tette azt a földet, amelyet szűkebb hazájának vall. Ezekben a napokban reánk terelődik a figyelem, nemcsak vármegyénk felső részéből és a szomszédos vármegyékből, de az egész csonka hazából, mert hisz az »Ünnepi hetek« versenyében, amely országszerte mármár túlzásba menőleg megnyilvánul, mi a magunk számára most kérünk először helyet, amelyet méltóképen akarunk és fogunk is betölteni. Maga az alkalom, amelyből megszületett a Pápai Ünnepi Hét, az ipartestület ötvenéves jubileuma megadja a jogcímet arra, hogy lapunk vezetőhelyén foglalkozzunk vele. Az ország ipartestületei általában ötven esztendővel ezelőtt alakultak, amikor a kötelességüket évszázadokon át hűen betöltő céhek az ipar szabaddá tételével működésüket beszüntetni voltak kénytelenek. »A mór megtette kötelességét, a mór mehet« — alkalmazhatnánk reá a gyakran citált közmondást. Ám hatáskörben szűkebb keretek közé szorítva, megtették kötelességüket az utódok: az ipartestületek is. Az adminisztratív teendők ellátásán kivül éber figyelemmel kísérték a parlamentnek ipart illető munkásságát, s amikor sérelmesnek találták azt, kongresszusokon állást foglaltak ellene, s igyekeztek oda hatni, hogy a sérelmeket orvosolják és az ipart megszabadítsák a reá nehezedő béklyóktól. Ebben a küzdelemben, az ipari érdekek védelmében a pápai ipartestület mindig az élen járt. Különösen boldogult kiváló elnökének — nevét ez ünnepélyes alkalomból emléke iránti tiszteletből is felemlítjük — Hajnóczky Bélának évtizedekre terjedő, eredményes elnökösködése alatt olyan tekintélyre tett szert, hogy országos ipari megmozdulás addig nem történhetett, amig a pápai ipartestület véleményét ki nem kérték. Most újabb éra bevezető korszakát éljük. A kormány annyira fontosnak tartotta az ipar ügyét, hogy annak intézésére külön minisztériumot állított fel, amely egészen új alapokra fektette az ipartestületek működését. A már-már reményét vesztett iparosságba a jobb jövőjét szolgáló, egymást sorjában követő törvények, miniszteri rendeletek új életet öntöttek, az ipartestületek hatásköre kibővült, pezsgő élet indult meg falaik között, az iparosság — mintha csak a céhek szelleme inspirálná — fokozottabb mértékben érdeklődik a saját ügyei iránt, s a társadalomban igyekezik elfoglalni azt a helyet, amely őt hivatásának hűséges betöltésével, a nemzet javára irányuló hangyaszorgalmú munkásságával méltán megilleti. A pápai ipartestület az új érában, az új viszonyok között ép olyan derekasan megállja a helyét, amiként azt a múltban tette. Fölemelt fővel jubilálhat. Nincs mit szégyenelnie a múlton, s önérzettel hivatkozhatik a jelenre. Az ünnepi hétre városunkban közel és távolból összesereglők tisztelettel köszönthetik a második fél évszázad küszöbén. De az agrikultúra iránt érdeklődők is teljes mértékben kielégülést fognak találni itten. Földmívelésünket a haladás szelleme hatja át. A mult gyakorlati tapasztalatai egybefonódnak az elmélet megállapításaival, amelyet ma már szívesen tesz magáévá a konzervatívnak tartott, de alapjában véve tanulékony, józaneszű magyar gazda. Pápa városa szinte az agrikultúra központjának tekinthető. Földmíves-iskolából mezőgazdasági szakiskolává fejlődött tanintézetünk kebeléből százával kerültek ki a gazdaifjak, akik elvitték falvaikba a tudást, amelyet gyakorlatilag megvalósítva tártak gazdatársaik elé. Tanításuk, példájuk nyomán emelkedett a földmívelés, az állattenyésztés, s a gazdaházakban berámázva tartott kitüntetési okiratok a tanúságai annak, hogy az elhintett mag termő talajra talált, s ma már okszerűen gazdálkodik nemcsak a nagyobb birtokos, akinek jobban meg van a módja hozzá, hanem a nehézségekkel küzdő kisgazda is. Mindezekről meggyőződést szerezhetünk majd a kiállítás mezőgazdasági részében, amely a jelek szerint gazdag bemutatója lesz a földmívelésre olyannyira alkalmas vidékünk termékeinek, állatállományának. Ipar és mezőgazdaság találkozik össze a Pápai Ünnepi Héten. A gazdasági életben egymásra utalt e két hatalmas tényező összetalálkozása legyen szimbóluma a magyar teremtő erőnek, a magyar élni akarásnak, s nyomában fakadjon áldás iparra, mezőgazdaságra, s a magyar hazára. Szivből köszöntjük a Pápai Ünnepi Hetet, s kívánunk hozzá minél nagyobb sikert! Nánik Pál. Hazafias kötelesség a „Pápai Héten" fellobogózni a házakat. Nemzeti zászlók kaphatók és megrendelhetők Ifj. Síem Lipót cégnél, Kossuth Lajos utca 13. szám. Az olimpiai játékok városában. Már Regensburgban, 500 km.-re Berlintől, beszállnak a gyorsvonatba a berlini szálláscsinálók. A kocsik minden utasát végigkérdezik, van-e már Berlinben lakása. Akinek nincs, rögtön a helyszínen kiutalják, igényeinek megfelelően. Mindezt a legnagyobb lelkiismeretességgel csinálják, s engem is vagy ötször szólítanak meg. Mire vonatunk befut az Anhalter-pályaudvarra, az érkezők között nincs már egyetlen ember sem, akinek lakás után kellene futkosnia. Már a rendezésnek ez a mozzanata előreveti árnyékát annak a széleslátókörű nagyvonalúságnak, mellyel a német birodalom — és nem Berlin város — a XI. olimpiát megrendezte. Az olimpiai vendégeket az ünnepi díszbe öltözött birodalmi főváros fogadja. A Harmadik Birodalom horogkeresztes vörös zászlóerdeje minden utcának valami erősen bódító hangulatot ad, a fontosabb átkelő helyeken, középületek előtt pedig fölsorakoznak az olimpiai játékokon résztvevő államok arany szalaggal átfont, fekete árbocra húzott zászlói. Milyen jól esik itt a magyar lobogót megpillantani, mely ezeken a helyeken kívül az üzletek, bankok, lakások kis papirzászló-rengetegében is mindig ottlobognak. Több magyar zászlót találok itt, mint Pápán egy nagy nemzeti ünnepen! Ilyen idegenforgalmat alig látott még a glóbus más városa. Az olimpiai játékokra augusztus 10-ig 2 millió kétszázezer idegen utazott Berlinbe. Ha ehhez hozzávesszük a fővárosnak 4 millió kétszázezer főnyi törzslakosságát, elképzelhető az utcák képe. A híres Unter den Linden — melynek hársfái csak egy év óta zöldelnek ismét, mert még a világháború idején kivágták a forgalmat zavaró ősi fákat — forgalma szédítő. A Brandenburgi Kapú sokszor szűknek bizonyul a forgalom lebonyolítására, a mozgalmasabb időpontokban pedig a 70 méter széles sugárúton szinte képtelenség az Adlonon — a berlini Dunapalotán — túljutni. Egy futballmérkőzés után könnyebb elhagyni a sporttelepet, mint itt pár lépéssel tovább menni. De a rendőrség, és a segítségükre kiálló SA (Sturmabteilung) barnainges emberei bámulatos ügyességgel tudják ezt a forgalmat lebonyolítani. Arról nem beszélek, hogy az úton egyirányban egymás mellett négyesével száguldó — itt azonban sokszor inkább csak sétáló — autók tülkölésmentes forgalmában fönnakadást vagy karambolt soha nem lát az ember. S ennek az óriási embertömegnek mozgatásához képest milyen primitívnek látszik a mi fővárosunk közlekedése. Berlint behálózza a földalatti vasút (V-Bahn) — olyan kiterjedésű, két-három emeletes földalatti pályaudvarokkal, mint a mi Főterünk — és a városi vasút (S-Bahn), itt vannak aztán az autóbusz-mammutok, s végül a villamos. Az autóbusz nem luxus, mint Pesten, mindegyik közlekedési eszközről átszállhat az ember a másikra, s ez a közlekedési hálózat könynyebben bonyolítja le ezt az óriási idegenAugusztus tiió 27^én újból megnyílik amelyet új tulajdonosa teljesen átrenoválva, megújítva bocsát a közönség rendelkezésére. Uri kényelem ! Újságok sokasága! Tánc-parkett! Fővárosi kombinált zenekar! Jutányos árak! ^ B - « fnninpár Elsőrendű kiszolgálás! Telefon: 225. Szives pártfogást kér SCilliliö JL* ^lya lUpillLCr.