Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-07-11 / 28. szám

XXXIII. évfolyam. 28. szám. Pápa, 1936 július 11. Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben 1NDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Clöfizctési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. »Egy új rettenetes háború elkerülésére kell egyesíteni a parlamentek és népek erőit.« Ezt a nagyon bölcs és nagyon üdvösnek tetsző, csak egy kicsit elméletiként hangzó határoizati javaslatot is elfogadta — egyéb hasonlókép bölcs és üdvös, de legtöbbször szinF tén csak pium desideriumként: jámbor óhajaként csengő egyéb javaslatok mellett — a fővárosunkban tanácskozó interparlamentáris unió. Elméleti volt az elfogadott határozati javaslat nemcsak azért, mert a gyakorlat teljesen az ellenkező irányzat fennállását és mind erősebb érvényesülését bizonyítja, hanem azért is, mert ma "a világdöntő események sorsáij — és ezt jól tudja a tiszteletreméltó unió is — nem annyira a parlamentek és népek, ha,nem a hatalmat és hatalmi eszközöket kezükben tartó kormányok irányítják. És hogy ezek a kormányok mit tesznek ama »retten^tes háború« elhárítására, arra példa gyanánt csak a legparlamentárisabb és legdemokratább Nagybrittania példájára utalunk, amely teljes őszinteséggel tudatta a világgal, hogy| egy év leforgása alatt a rendes élőirányzaton felül 50 millió fontot költött hadicélokra és jelenleg 2000 repülőgépet és 3000 harci kocsit gyártat. Hogy a világ leghatalmasabb állama ezt részben az olasz-abesszin háborúból kifolyólag, részben a német fegyverkezés méreteinek és minemüségének ismeretlen volta miatt, résZr ben egyes gyarmatain fet-fel bukkanó, s a messzebb jövőben fenyegetővé válható rezgelődések miatt teszi, az nem változtat magán a tényen, mely vésztjósló arccal mered felénk. Nagybrittanniának a jövőről alkotott képzetére vall az a szinte idegesnek feltűnő szimptóma, amellyel a Zeppelinek járását figyeli és a világháború kisértetéit látja előbukkanni a kéjutazókat Délamerikába szállító óriás léghajókban. Még az orosszal szemben is, amely pedig — ugy-ebár:— a német legbiztosabb ellenlábasa, "is nagyon óvatos, idegesen óvatos, amint azt a Dardanelláknak az orosz csatahajók számára abszolút szabaddá tevő terve ellen folytatott küzdelme bizonyítja. Persze ebben a harcban kitűnő segítő és érdektársa lehetne neki Olaszország, melynek Földközi-tengeri biztonságát csak úgy veszélyezteti a szovjetnek a Fekete tengerről való ki és behajókázása, akárcsak Angliáét, ám Olaszország ma még nem vesz részt semmi »együttműködésben«, s mindaddig, mig a Földközi tengerre az abesszin háború elején felvonultatott brit flotta rendes erősségűre vissza nem csökken, de talán pláne, amig az abesszin hódítást hivatalosan is el nem ismerik, nem hajlandó sem Montreauxba elmenni, hogy a muszka-török érdekkel szemben Nagybritannia mellé álljon, sem új Locar}noban nem akarja magát Nagybritannia, vagy akár Franciaország javára is lekötni. S mindezt bizony-bizony nem a parlamentek és nem a népek irányítják és döntik el, hanem azok a hatalmasok, akik rendelkeznek a parlamentek}kel és uralkodnak a népek felett, akiknek meg van a módjuk és eszközük arra, hogy a nép úgy kivánja maga-maga is a döntést, ahogy azt a fölötte állók jónak, állami érdekből célt irányosnak vélik. Ig'y kívántuk, lelkesen toporzékolva követeltük mi is a háborút, amikor a saját szörnyű vesztünket okozó háborút már ott fennt régen elhatározták. És hát, hogy végére hagyjuk, ami legközelebb érint bennünket, s amit annyira közelről látunk, vájjon mit számít Románia, vagy az u. n. Cseh'-Szlovákia parlamentje és népe azon a téren, ahol a »rettenetes háború« elhárítására kell parlamentnek és népeknek egyesülni? Vájjon megkérdezték a szörnyen demokratikus cseh parla

1 mentet, amikor az orosz repülőtámpontokat kiépítették? Vájjon megkérdezik!-e valaha a felvidéki magyarokat, tótokat, németeket avagy pláne tudakolják-e valaha az erdélyi magyarságot, mit akar, inkább: »rettenetes háborúk, vagy békét, békét annak az édes magyar hazáf nak karjai között, mely ezer éven át ápolta és oltalmazta minden gyermekét. Mert ezek a felvidéki és erdélyi magyarok és népek is né^ pek talán? Vagy az elcsatolt és elnyomott nép már nem ncp többe, csak kizsákmányolható tömeg és — ágyutöltelék? Csend. Őszig feltétlenül békét akar kormánypárt és ellenzék egyaránt. Az egész ország. Mindenki, aki a betakarítás zavartalanságát biztosítani kivánja. Nem is gondolkodhat másaként a felelősség. Az egész világ forr, valami alakul. Űj. Irányt jelentő. Nemcsak politikában, hanem gazdaságiakban is. A nagyhatalmak megegyezést keresnek. A munkáért. A boldogulásért. Hogy: az emberek idegeit, gyomrát, előhaladását végre figyelemre méltathassák. Hogy: a káosz kitisztuljon. Tehát: várni kell, hogy mi lesz a nagyvilágban. Addig: semmi meggondolatlanság! Kis országnak pedig kétszeresen óvatosnak kell lennie. Érthető, hogy nyugalomban és munkában akarják a felelősek eltölteni a sorsdöntő időket. Így helyes. Még a szélsőséfgeseknek és zenebonásoknak egy része is, mintha megférne. Igazán csak törpe töredéfkek zajonganak és nyugtalanítanak. De: senkisem ül fel nekik, a »tömeg« nem dől be, a »tömeg« kenyeret és munkát akar. A szóflamokat és az izgatást elutasítja. Mégis: a zenebonásoknak reményeik vannak. Miben? Abban, hogy nem sikerül a világbékesség, nem lesz közéleti és gazdasági javulás, nem lesz rend és megnyugvás. A zavarost várják. A káoszt újra. Amelyben halászni remélnek, j Erre készülnek. A felfordulásra és a felforga^ j tásra. Az ő arzenáljuk a Teleki-tér ócskás piaca, i ahol tömegesen vásárolják a régi ezredesi uniformisokat, mert ezredesi rangon alul egy zenebonás sem adja. De: hát, hiába. A józan munkás emberek már csak a közkatonai sort ambicionálják. A fegyelmet. A rendet. A nyugalmat. A hétköznapi dologtevés állandóságát. A kenyeret és nem a nagy hangot. Ki győz? Tudjuk: mi győzünk, a béke és munka katonái, nem a kaland gangszterei, akiktől csak a gyávaság félhet. A bátor ember ma nyugodtan dolgozik. A polgári közbátorság uralkodik. Ebben bízni lehet. Ez a többség, ez: a mindenki. Őszig csend lesz, zavartalanság, munkafolytonosság. És azután? Hát: azután sem a felforgatók meg a forradalmárok ideje következik, mint Spanyol- és Francia-országban, ezeké egyáltalán nem következik többé. Rajtunk áll, hogy észre se vegyük őket. A komolytalanok csak akkor érvényesülnek, ha a komolyak is — komolyan veszik őket! Az a vállalkozási kedv, amely megint alkotni akar, ne torpanjon meg. Csak előre í Betenni a pénzt és a szakértelmiet a munkába, a megváltó magyar munkába! A több forga/lom, a több munka, a több és a jobb kenyér teremtése: maga az intézményes rendszilándítás! Békebiztosítás. Elfojtása izgatásnak és az elégedetlenség okának. Kereskedelem, ipar, minden gazdaság,' ágazat önmaga biztosíthatja az állandó és a termékeny rendet, ha minél többet dolgozik és minél többet dolgoztat. Egyenes irányban. A jólét felé. Amelyben meghal a hitvány izgatás, de amelyben él és virul a nemes józanság^ Harcot a csendért! A fegyver: a munka, a munkáltatás, az emberek hasznos elfoglaltsága. E. e. A pápai hét. A pápai ipartestület az idén ünnepeli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ezt a jubileumi évet méltó keretek között kivánja meg|ünnepelni és emlékezetessé tenni. Nemcsak a város, hanem a vármegye, sőt az ors;zág előtt. Ezért határozta el, hogy pápai hetet rendez, melyben ipari és mezőgazdasági kiállítás keretében mutatja be a pápai iparnak és környéke mezőgazdaságának keresztmetszetiét. Annak az iparnak és mezőgazdaságnak, amely Pápa várossá fejlődésének és fönntartójának talaja volt, és mai életképességének is gyö(kere. Többször adtunk hírt már azokról az előkészületekről, tárgyalásokról, melyeket a nagybizottság, egyes szakbizottságok folytattak a pápai hét előkészítésére. S minthogy e hét keddjén utoljára ült össze a nagybizottság a szervezés munkálatait végző vidéki és helyi vezetőemberek megjelenésével, a pápai hét előkészületei pedig olyan stádiumba jutottak, hogy most már egészen világos kép alkotható róla. Legutóbb pedig iminiszterileg pápai ünnepi hétté lett nyilvánítva, s jóváhagyást nyert az augusztus 30-tól szeptember 6-ig terjedő időtartam is. Az ipari és mezőgazdasági kiállítás a tanítóképző-intézet épületében nyer elhelyezést. Az ipari kiállítás nagyipari csoportjában részt-vesznek pápai gyáraink. De más városok gyárai is érdeklődnek. ígéret van arra, hogy a dohánygyár bemutatja a »pápai szivar« gyártásának módját. A kisipari csoport bemutatja a pápai kisipar mai előkelő fejlettségét. Emlékszünk még a Faluszövetség 1924-ben tartott kiállítására, méltán várhatjuk tehát ezúttal \ is, hogy kisiparunk országos színvonalát tudja j bemutatni, és nemcsak erkölcsi, hanem anyagi | íeredményben is azokat fog elérni. A háziipari és népművészeti csoport eredeti és értér kes anyagot igér. Többek között a nyárádi, tapolcafői és szanyi kézimunkák szerepelnek. A mezőgazdasági kiállítás két részre oszlik. A tanítóképző-intézet termeiben kerül bemutatásra a nagy és kisgazdák mezőgazdasági termelési eredménye. A jó föld jó gazdáit fogják itt megismerni. A vásártéren fog lezajlani a tenyészállatkiállítás. Ezek nemcsak egész Veszprém vármegye, hanem Pápa gazdasági érdekkörébe tartozó szomszédvármegyék járásai is résztvesznek. És a megye leghíresebb gazdái versenyeznek elsőségért, nagyszerű díjakért. Hogy a kiállítás minél nagyobb idegen^ forgalomra számíthasson, a propagandabizottság fejt ki élénk tevékenységet, filléres vonajHirdeimény. r A Pápai Altalános Bank Rt. önsegélyző osztályának XXII.-ik évtársulata 1936 július hó 1-én megnyílt. Az évtársulat 3 évre alakul. Heti betét 1 P, vagy ennek többszöröse. Egy pengő heti betét alapján 150 pengő kölcsön igényelhető a külön megállapított feltételek szerint. — Bővebb felvilágosítás az intézet helyiségében, Szent Imre herceg Fő-tér 13. szám alatt nyerhető. Elfogad takarék- és folyószámlabetéteket és folyósít kölcsönöket legelőnyösebb feltételek mellett. — Exportüzletek lebonyolítása.