Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-06-20 / 25. szám

Gyümölcsöt, bort, élő- és vágott állatot gyorsan és megbízhatóan szállít i „MATEOSZ" Iroda: Rákóczi-utca 21. szám. Telefonszám: 95. A városi orvosi állások. Dr. Weltner Sándor főorvos nyugdíjazása. Az új közegészségügyi, a hatósági orvosi ; szolgálatról szóló törvény értelmében a ható- j sági orvosi szolgálatot a városokban állami j szolgálatban álló tiszti főorvosok, illetve tiszti j orvosok s ezenkívül államilag kinevezett ha- j tósági orvosok látják el. Ezzel az új törvénnyel kapcsolatban a j belügyminisztertől rendelet érkezett városunk- • hoz, melyben értesítik a város polgármeste

1- j rét, hogy július hó l-jétől városunkban csupán egy városi orvos lesz. Erre az állásra a miniszter dr. Merétey Károly eddigi v. orvost j kinevezte azzal, hogy illetményeit és egyéb járandóságait a város fogja fedezni. Utasította egyúttal a miniszter a polgármestert, hogy dr. Weltner Sándor eddigi ügyvezető orvost július 1-től kezdve szabályszerű elbánás alá vonja, vagyis a nyudíjaztatását a képviselőtestület elé terjessze. Végül tudatja a miniszter, hogy a tiszti : orvosok kinevezése tárgyában külön fog in- j tézkedni. A miniszternek itt ismertetett rendeletének egy pontja igen fájdalmasan fogja érinteni a város közönségét. Az a pont t. i., mely a város tettereje és munkaképessége teljességében levő, hivatalát mindenkor mintaszerűen ellátó főorvosának hatósági orvosi tevé- | kenységétől fosztja meg városunkat. A ren- j delkezés — ebben egy percig sem kételked- j hetünk — bizonyára egységesen keresztülvitt intézkedés alapján történt, ámde mig egyrészt bajosan tudjuk elképzelni, hogy a szegény betegek gondozását egy ilyen nagy ki- í terjedésű városban egyetlen orvos el tudja) | látni (olyan híven és jól, mint ahogyan eddig , ketten tették, semmiesetre sem), addig másrészt nem tudjuk megérteni azt az ellenmon- . dást, amely a két év előtti rendelkezéssel szemben előállott, amikor a belügyminiszte- j rium még két hatósági orvost tartott szüksé- j gesnek városunkban. Dr. Weltner, kitűnő eddigi ügyvezető ; (tiszti) főorvosunk nagyon jól megbízható lett ! volna a tiszti orvosi teendők ellátásával is, | amire az új törvény módot nyújtott volna. j Szolgálatának még hátralevő négy esztendeje ! alatt így — az állam minden megterheltetése j nélkül — áldásosán működhetett volna még j városunk közegészségügyi javára. Sajnáljuk, hogy ez nem történt, vagy nem történhetett így és sajnáljuk, hogy tudását, buzgóságát, munkabírását és — jó szi- j vét a város, mint hivatalos testület, a jövőben nélkülözni lesz kénytelen. Veszprém vármegye a török hódoltság korában. A régebbi magánbirtokok legnagyobb része most valamelyik várhoz tartozik. Az egyháziak, a kisbirtokos nemesek nem tudták megvédeni a falvaik jobbágyait. A birtokaik hasznot nem hoztak, ezért önként átengedik a királynak, ők maguk pedig valame

r lyik vár vitézei közé állnak, vagy valamelyik! főúrnak, ki zsoldjába fogadja őket, gondoskodik eltartásukról, esetleg haláluk után a családjukról is. A kis nemes egy nagyobb' nemesnek, a nagyobb birtokos egy főúrnak, a főúr a királynak a szolgáló atyafia. Az őrölt harcok kora a nagybirtok kifejlődésének kedvezett, mert csak a nagybirtokos tudta megvédeni a jobbágyokat. A XVI. században szetrezte a devecseri Choron-család hatalmas birtokát. Ekkor gazdagodott meg a Podmaniczky, a Gyulaffy, az Erdődy, a Bakics, az Enyingi Török-család. A XVII. század elején lesznek Vszprém megyében birtokosok ja Zichyekl, az Eszterházyak. A török idők előtti vezető családok lassanként elvesztik birtokaik legnagyobb részét. A Békási, a Mezőlaki Zámbó, a Hosszutóthy, a Hathalmy, a Vámoskői Horváth-család kezén a XVII. században már csak egy-egy községet, vagy csak néhány jobbágy-családot találunk. A leveldi kartauziak birtokát a veszprémi püspök vet(te' bérbe. Elpusztult a bakonybéli, a zirci, a jásti apátság. A veszprémvölgyi domonkos kolostor birtokát II. Ferdinánd a győri jezsuita kolostornak adta át. Az egyházi birtokok legnagyobb része csak a XVII. százíad közepíe táján és a második felében kerültek vissza a régi tulajdonosaik kezébe. Ekkor szerezte vissza a veszprémi püspök és káptalan, a béli és zirci apátság falvait. A XVII. századbfan a királyi várakból újra magánvárak lesznek. Veszprém a püspöké, Palota es Vásonkő a Zichyeké, Csesznek áz Eszterházyaké lesz. Magánbirtokok királyi birtokok: lesznek a XVI. században, a királyi birtokok magánbirtokok lesznek a XVII. században a török kiverésie) után. A XVI. századi nagybirtokosok kihalnak férfiágon. így aprózódik el az Enyingi Török, a Devecseri Choron-család hatalmas birtoka. A XVII. században új birtokosok jelennek! meg a megyében az előbb említett Zichyek és Eszterházyak. Ez a birtokos-változás egy hullámvonalhoz hasonlít. Egy-egy birtokos felemelkedését és eltűnését látjuk. Előbb említettem, hogy Veszprém vármegye kétfelé adózó terület volt, Veszprém megye jobbágyai megfizették az adót a töc röknek és a magyarnak. A török Veszprém' megyét elfoglalta, a falvait beirta a török) adókönyvbe, a defterbe és a jobbágyokat megadóztatta. A megye határait megszüntette, a török közigazgatást behozta. Veszprém megye a budai ejálethez, a fehérvári és simontornyai szandzsáksághoz, a fehérvári, veszprémi, palotai, pápai, vázsonyi, tihanyi, somlói, csobánci, devecseri, győri, endrédi és ozorai nahiéhoz tartozott. Látjuk ezen felsorolásból, hogy a megye közigazgatásilag mennyire széttagolódott. Azonban hiába szüntette meg a török a megyei közigazgatást, hiába osztotta fel a saját vitézei között, az elfoglalt részen a magyar élet tovább folyt. A megye tisztikarát megválasztják, adót vetnek ki és hajtanak be, bíráskodnak, birtokpereket intéznek el a nemesek. Előállott az a sajátságos helyzet, hogy a végvidéken kétféle közigazgatás van, egy magyar és egy török, a bir-' toknak két tulajdonosa van, egy magyar éá

( egy török és a jobbágy kétfelé fizeti, az adót. Megfizeti a török szultánnak a császár adó,ját, a harácsot, adózik a török földesurríak! pénzben es természetben, mert ha nem fizet, a török felégeti a falvait. Adót fizet többé* kevésbbé jószántából a magyar királynak és a magyar földesúrnak. A m(agyar király török területen beszedeti a török elleni hadjárat céljaira megszavazott róvásadót. A török területi jobbágyai katonáskodnak a török ellen viselt harcokban. Ezen kérdés megvilágításául még közlöm két község adólajstromát. Az egyik Felegres, mely a török idők alatt Veszprém megyéhez tartozott, a másik Csajág adóösszeirása. Felegres falu adója a török defter szerint: 42 lakos gabonatizede, 387 kereszt búza, 19 kereszt árpa, 9 kereszt rozs, 32i/

2 kereszt zab, 33 kapu után iszpenzse, len, kert, méhkas, sertés, kenderadó, báránytized, hidátkelési jövedelem, Bád hava. Csajág adója volt az úrbéri összeírás szerint a szultán adója évente 25 frt., a török földesúré minden jobbágytelek után 1 frt., tized természetben mindenből, a magyar földesúrnak fizettek 50 frt.-t és néhány kézi robotot. Ehhez jöttek még az állami adók. A helyzet hasonló a többi községekben is. Ez a felsorolás csak a keret, merít ehhez járultak a rendkívüli és törvénytelen* szolgáltatások. Ilyen viszonyok között nem lehet csodálni, hogy a megye magyar lakosságának még egyötöde sem maradt meg és az 1696. évi összeírás szerint is a föld nfay gyobb része műveletlen, mert nincs emberi és állati munkaerő. A XVIII. században elkezdődött a telepítés és a megye faji összetétele ekkor megváltozott. (Vége.) Dr. Pákay Zsolt. Bokrétaünnep Szanyban. Aki egyszer megcsodálta a szanyiak pompás magyar viseletét, annak meg kellett éreznie ennek a falunak ősi lehelletet, mely különös tisztaságban őrizte meg a magyar lelket. Ez a magyar lélek akkor bontakozott ki igazán, amikor vagy kétezer ember gyönyörködött bokrétaünnepükön ősi dalaikban, táncaikban, népszokásaikban, s gyermekeik játéAráöan. LÖWY BUTORÁRUHÁZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, Megjöttek a kapuvári bokrétások is, és így egymás mellett láttuk szinpompázni a két külön viseletet, mely kiemelte az egyik, és kiemelte a másik sajátos jellegét. A szanyi lányok alacsonyabb termetén, kerek fejalkatán, szélesvágású arcán lehetetlen volt nem érezni a török-tatár ősök ivadékát. S ruhájuk vonalaiban legalább is a XVII. század magyar hagyományát láthattuk. Színeik a színskála gazdagságát nélkülözik. E helyett erőteljes, markáns a vörös, zöld, kék és fehér ruhadarabok összeválogatása. Középkori üvegfestők örökítették volna meg így a

z ősmagyar színeket. Hímzett díszítés a nők viseletén alig-alig lelhető föl. Ezzel szemben a férfiak megfogó, nemes komolyságú viseletének valami különös keleti akcentust ad a puruc törökös motiválású díszítése. A kapuvári lányok ringó magyar alakja, a bájos szöszke fejjel valami enyhe szláv beütést sejttet. S mozgásuk finom: mindmeg| annyi született hercegnő, Az ismert magyaros | díszítő motívumokkal dúsan telehimzett sej lyem ruhadarabjaik tobzódnak a színekben. S mindezek fölött vállukon átvetve a lehelletfinomságú, remekbe vert csipkekendő, a tilangli. A kapuvári kis szobák mélyén verik ezeket, sokszor hosszú, sötét téli estéken, pislogó lámpák mellett. S álmodozó lelkük is bele van szőve... De vetekednek ezek a brüsszeli csipkével... És egyszer csak megjelenik előttünk a falp, igazi fia. Nem a föld nehéz, tempós) mozgású munkása, hanem a ringó búzatáblák ritmusát elleső mezei tündér: mintha az operaszínpad koreográfus irányította ballet-kara lejtené előttünk táncait. A különbség csak az, í hogy nem túlkombinált tánc-romantika, hanem magjában szinte megfogható, évszázadok izlésrostáján átszűrt tiszta egyszerűségben megmutatkozó, melyben az ember ősi játékos táncösztöne a legfüszeresebb magyar muzsika emlőjén nevelődött. A szanyi leányok csörgő tánca, körtánca, meg guzsalyos tánca, a gyermekek tapsos tánca, páros tánca és verbunkosa, a legények kanásztánca, dustáncail-s verbunkosai a filmpergés gazdagságával, n'ességével pörögnek le előttünk. S mindezek szépségét tetézi a kapuváriak lassú meg-^yors csárdása, páros verbunkja. Még felsoro| lásuk is izgató. A szemek ragya-gnak, a szei mek figyelnek, — egyik sze^rnint a másily | de valami elemi erőveljtö'r ki a lelkesedés,\ | amikor a szanyi leások a likacsos táncot, j valamennyi közöti^-%. legeredetibbet lejtik el. De a kitörő taps-orkán szülője kétségkívül JuJ.v"néni szereplése. Már a megjelenéskor/fs elámul az ember, s azt kérdezi, vájjon honnan kerül ide ez a tatár asszony? Mert olyan ő. Adjon Isten minden jót!... Diót, dinnyét, delegrát, Szép jányokból az ifjaknak Életpárt. Adja Isten Tele legyen mind az icce, Mind a pince, Mind a bót, Azt dicsérje mind a magyar, Mind a német, Mind a horvát, mind a tót. így kezdi köszöntőjét, s amikor utánozhatatlan ősi zamattal elmondja, — még öreganyjától tanulta — egyszeribe az övé a filmcsillag népszerűsége. Pedig a java csak ezután jön. Mert amikor a gyerekkorában még Szanyban játszogató dudások muzsikáját adja elő a szájával —a közönség már tombol. Nem akarja leengedni a színpadról. De ime, a gyermekek bájos ,játéka, a pünkösdi királynő-járás, az egészen sajátos »pásztor Böske« után — melyekben a kis kar-