Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-05-16 / 20. szám

20. szám* Pápa, 1936 május 16. Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. SzevketJ;-. . . MINDEN SZOMBATON Helyb en. Kiöfizetési ir negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiOét. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. 5 = I ptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Ttpadar könyv- és papirkereskedésében. Huszonnégy óra alatt, ami igazán nem hosszú idő, megoldódott az osztrák kormányválság. Formálisan legalább igen. Lényegileg azonban ugyanez a válsága. Ausztriának, ez a rettenetes konvulziója immár nem egyszer, nem tizszer vagy százszor, de ezerszer huszonnégy óránál is sokkal hosszabb ideje tart. Véres lázadások sem ritkák az úton„ amelyet a velünk-régi sorsközösségben, új barátságban álló szomszéd állam hosszú évek óta vergődve tapos és martir utóda után maga is majdnem martir-sors részesei lett az a férfiú, aki ismét és továbbra is vál-í lakija és viszi Ausztria kormányrudját. Bámin latra méltó heroizmusnak kell tartani, a nemzeti kötelességérzet legmagasabb fokának kell tekintenünk, hogy Schuschnigg annyi veszélytől, annyi fondorlattól környezve ott mer maradni az élen. Egészen bizonyos, hogy ebben a bánatos hangú férfiúban (úgy hallszik a rádióig át a hangja, mintha mindig gyászbeszédet mondana!) ugyanaz a fanatizmus dolgozik, ami a tüzes szavú Dollfuss kancellárt fűtötte annak idején. Fanatikus hittel hiszi, hogy Ausztriáfnak, mint önálló, független államnak meg van, s csak is így van meg a létjogosultsága' s nem szűnik meg fáradni és harcolni azon, hogy népét egységessé tegy'é e cél elérése érdekében. Nem is a népben volna talán a baj, ezzel — ha munkát és kenyeret tud számára biztosítani — még tán hamarabb rendbe jönne, de a vezető osztály nagy részének a Harmadik Birodalom iránti nyilt és titkos rokonszenve s még inkább a vetélkedő hatalmi törekvések' (amelyek jegyében e mostani válság is lefolyt) végtelen nehézségeket gördítenek a legbecsületesebb, legtisztább szándék útjába is, met birodalomba be nem kebelezett Ausztria sőt legtöbbször, éppen ez elé. A nagy né-i feltétlen bizonyossággal magyar érdek is. A magunk nemesen önző érdekéből, de ettől függetlenül az ideális eszmékért küzdők iránti rokonszenvből is őszinte szívvel kívánjuk, hogy Schuschnigg kancellár új vállalkozása végre nyugalmat, érzelmi és gyakorlati egységet tudjon megteremteni sok megpróbáltatáson keresztül ment hazájának. í Szavak és tettek. (my.) Különös hangú beszédet mondott ismét a független kisgazdapárt vezére pártjáénak választmányi gyűlésén. Belsőleg már két részre szakadt pártjában egyik oldal felé nagy hévvel magyarázgatta, hogy miért támadta és küldötte kriptába másfél évvel ezelőtt Bethlen István grófot, mostani elvbarátjait, —; másik oldal felé pedig a szánalmasai szegény érvekkel tőle már megszokott fennhéjázó, de eddig nem használt lekicsinylő, sőt ócsárló hanggal igyekezett bizonyítgatni, hogy joggal került ellentétbe Gömbös Gyula miniszterelnökkel és pártjával. Könnyű volna kimutatni, hogy az egész beszéd mennyire nélkülözi a logikai felépítést és hogy tele van az ellentmondások és öncáfolatok tömegével. De erre alig érdemes szót vesztegetni. Inkább azt kell megkérdeznünk: honnan vesz magának Eckhardt Tibor éppen most bátorságot arna, hogy ilyen zabolátlan kritikát mondjon a Gömbös-kormány politikájáról? Érzi-e vájjon az ellenzéket is terhelő felelősségnek legalább azt a minimumát, ami mindenkire kötelező, aki a politikában szerepet vállal? Szó sincs róla: halljuk, hogy ellenzékre szükség van, — s az ellenzék kötelessége a kritika. De ahol a felelőtlen kijelejntésejlc ilyen tömege hangzik el, ott már túl vagyunk a bírálat határán. A független kisgazdapárt vezérének beszéde nem a politikai kritika, hanem a személyeskedő düh éneke volt. Mert az ellenzéki kritika Ígéretekkel, tervekkel, elgondolásokkal szemben talán lehet bizalmatlan, de eredményeket tagadni, nem a komoly politikusok, csak a demagógok szoktak. Már pedig a Gömbös-kormány háíom és féléves munkája éppen most jutott el abba a stádiumba, amikor már komoly eredmények mutatkoznak. Áll ez mindenekelőtt külpolitikai vonatkozásban. Le kell szögezni: az európai helyzet az utolsó tíz évben soha olyan kuszált ési zavaros nem volt, mint éppen most. A négy vezető nagyhatalom közül kettő-kettő, egyrészt Franciaország és Németország, másrészt Olaszország és Anglia közötti viszony éppen a legutolsó hónapban élesedett ki. De a sötét árnyékok között vannak pozitívumok, amelyek Magyarország külpolitikái helyzetét az utóbbi évekénél lényegesen előnyösebben alakítják. A békeszerződések megroppantak s hova-tovább papirrongyokká válnak. A Népszövetség változhatatlanságot hirdető, merev politikai rendszere, kritikus időket él át. A: kisantant-államok érdekellentéte egyre inkább kiütközik. Magyarország mellett viszont hatalmas barátok állnak s köztük éppen Olaszország súlyát rendkívüli mértékben növeli meg a győzelmes afrikai gyarmati vállalkozás sikere. Senki sem lehet jós, senki sem tudja, mi jön holnap, — de az események fényesen igazolják a Gömbös-kormány külpolitikájának helyességét, amikor egyrészt legnagyobb óvatosságot mutatott minden kérdésben, másrészt szilárdan kitartott barátai és szerződőtársai mellett. De belpolitikai tekintetben is vitathatatlan eredményeket tud felmutatni a kormány. Amit Eckhardt Tibor kisgazda cégér alatt ellenzéki szólamokban hangoztat, — a Gömböskormány gyakorlatban megvalósította. A gazdaadósságok rendezése, hitbizományi reform, telepítési törvényjavaslat, ipari novella, Alföldfásítás, csatornázási programm, a kisembereknek adott adókedvezmények már nem körvonalai, hanem beteljesülései az igazi népies politikának. Mindezekkel szemben igen silány érv népjogokról és a közszabadságok hiányáról beszélni, annál inkább, mert teljesen igaztalan is. A Gömbös-kormány semmit el nem vett ezekből a jogokból, ellenkezőleg: sokkal inkább tiszteletben tartotta, mint az előző kormányok. Soha annyi ellenzéki gyűlés nem volt, mint amennyit a mostani kormány szó nélkül engedélyez, annak a féktelen' agitációnak ellenére is, amit éppen a kisgazdapárt vezére honosított meg a magyar belpolitikában. Eckhardt beszédének hangja és tartalma legélesebb cáfolat arra az állításra, amely a népjogok élvonásáról *beszél. Pedig a negatívumok mellett ott van a pozitívum ezen a téren is: a Gömbös-kormány programjába vette és meg fogja valósítani a választójogi reformot is. A kenyérkérdés volt Ha jól és olcsón akar étkezni, jöjjön a belvárosi vendéglőbe Rákóczi-utca 3. szám. (Tulajdonos: Moharos János.) Olcsó menürendszer! — Állandóan frissen csapolt sör. — Balatonvidéki borok. — Zónareggeli két deci sörrel 50 fillér. — Pontos kiszolgálás ! — Szives pártfogást kér a tulajdonos. az első, mert az ország népének gazdasági boldogulása mindennél előbbre való. De nyugodt lehet a kisgazdapárt vezére: sor kerül az alkotmányjogi reformokra is. Azt hisszük azonban, hogy ezeket sürgetni éppen neki a legveszedelmesebb. Mert a józanul gondolkodó magyar nép egy következő választáson bizonyára méltó ítéletet mondana arról a politikáról, amely hangoskodik, gáncsol és kifogásol s szemet huny a letagadhatatlan tényekkel szemben. Az űj vasúti menetrend. A május 15-ikével életbelépő új vasúti menetrend nem nagyon sok örömet hozott városunknak. Semmi szin alatt nem látjuk benne azt a haladást, amelybe a fejlődés alapján számítani lehetne, sőt bizonyos szempontokból határozott visszaesést tapasztalunk. A gráci fővonalnak Székesfehérvar-Celldömölk felé terelését ez a menetrend a mi kárunkra megvalósítja. — Pápán egyetlen gyorsvonat sem fog már átfutni, illetve egy mégis, az u. n. korridorvonat, mely azonban csak fütyül nekünk, de meg nem áll. A gyorsvonatokhoz való csatlakozásaink sem valami elsőrendüek. így például az első reggeli gyorssal 9 óra 25 p.-kor lehet elindulni Budapestről s ide a személyvonat 12 ó. 40 p.-kor fut be, holott ősidők óta nem sokkal 11 óra után lehetett Pápára megérkezni. Felfelé Budapestre csak személyvonataink vannak, amelyek elég későn, 10 ó. 50 p.-kor ésl 13 ó. 15 p.-kor érkeznek fel a fővárosba, amig az első és egyetlen gyorsvonat 14 órára fut j be. Igaz, a személyvonatok menetideje meg| rövidült, de a nekünk nem alkalmas időpontI ban történő érkezésük, illetve indulásuk lei rontja ezt az előnyt. Arról nem is szólunk, bár kereskedőket, Ausztriába utazókat ez is kellemetlenül érint, hogy pl. a reggel innen induló személyvonat pont akkor, 10 ó. 9 p.-kor fut be Győrbe,, amikor a becsi gyors onnan kirobog s így csak két órás várakozás után lehet bécsi gyorsot kapni. Még rosszabb Grác irányában, mert Celldömölkre már 7 ó. 45 p.-kor át kell menni, hogy a 11 ó. 38 p.-kor oftt átfutó}' gráci gyorsot elérjük. Igaz, hogy lehet folytatólag személyvonattal is eljutni Grácba, de ez a eelldömölkin kívül két másik átszállási kellemetlenségével van összekapcsolva. Hogy a sok kifogás után bizonyos elismerést is nyilvánítsunk, örvendetesnek tartjuk, hogy a közvetlen közeli Celldömölkről most már a délután folyamán két személyvonattal is lehet visszaérkezni Pápára, 16 ó. 41 p.-kor és 18 ó. 57 p.-kor. A.balatoni összeköttetés is javult, mert 11 ó. 7 'p.-kor Pápáról elindulva már 14 ó. 37 p.-kor Balatonalmádiba, 14 ó. 55 p.-re pedig Balatonfüredre lehet eljutni. A Bánhidán át való összeköttetés is javult, fölfelé 5 ó. 17 p. alatt, visszafelé isi kb. ugyanannyi idő alatt lehet megtenni az utat, de ezeknek a vonatoknak indulási, illetve érkezési ideje nem valami kedvező. Mindent összetéve, ismételjük, nem sok örömnük telhetik az új menetrendben. Valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy magasabb vasútpolitikai okok is közrejátszottak abban, hogy városunk közlekedési lehetőségei ilyen gyöngén alakultak, de valahogy fájó éreznünk azért, hogy a forgalom terén ilyen másodrendüekké degradálódtunk. A közúti közlekedés terén hasonló helyzetbe jutottunk. Aj gráci országútat Devecseren át vezetik, Pápa — sajnos — mindenhol lemarad. Az az érzésünk, hogy iparunk és kereskedelmünk fejlettségéhez és az állomásunkon lebonyoluló utasforgalom nagyságához képest jobb sorsot érdemeltünk volna. Utasember.