Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-01-04 / 1. szám

Hézagpótló újítás! ^keserűvíz Is Vari kisüveg használatra csak Kérjen mindenliti kisliveg keserüvizeí. Visszhang a „Létesítsünk mielőbb szederfatelepet városunkban" című cikkünkre. A Pápai Hirlap 1935. évi 51-ik számában: »Létesítsünk mielőbb szederfatelepet városunkban« cím alatt megjelent cikkre válaszolva, elsősorban köszönetet kell, hogy mondjak a cikk i. t. Írójának a selyemtenyésztési felügyelőség nevében, mert ha ebben a rövid mondatban rejlő nemes és hasznos gondolat megvalósul, akkor Pápán könnyű szerrel lehet a selyemtenyésztést űzni. A gondolat selyemtenyésztési szempontból ideális, mert mi arra törekedünk, hogy pormentes helyeken, városhoz közelfekvő területen találhassák meg a tenyésztők a szükséges szederfa levelet. Az Alföldön ezt részben már meg tudtuk valósítani, Dunántúlon azonban még nélkülözzük. Legyen tehát Pápa megyei város úttörő e téren és mutasson példát, hogy ezen nemes gondolatot meg lehet valósítani. Biztos vagyok abban, hogyha Pápa városa a szederfatelep létesítéséhez segítő kezet nyújt, sok község fogja példáját követni és nagyon sok szegény család fogja a város vezetőségét áldani a telep megvalósításáért. Nagyon helyesen méltóztatott cikkiró úr megállapítani, hogy a selyemhernyó tenyésztéséhez elsősorban is sok levélre van szükség. Tehát mindenképen az eperfaállomány gyarapítására kell törekdenünk, ami egyenesen hazafias kötelességünk is, mert — sajnos. — óriási értékű selymet hozunk be külföldről, ami külkereskedelmi mérlegünket szerfeletti rontja. Régi igazság az, hogy az a boldog ország, amely minden szükségletét maga állítja elő és feleslegeit a külföldnek adja el. Ez az államok gazdagodásának élettörvénye. A» országos selyemtenyésztési felügyelőség költséget nem kiméivé több ezer fát ültet ki évente, hogy elég lomb álljon a tenyésztők rendelkezésére. Sajnos, Pápa vidékén ez az áldozat nem hozza meg a gyümölcsét, mert a kiültetett egészséges, szépnövésű eperfa nem tud megnőni, mert eltörik, nem becsülik meg. Hogy egy példát említsek, Pápán 1935. év őszén elültettem 603 drb. eperfát, ezek közül a Somlói útra is került 40 drb. A fákat délelőtt ültettük el, délután végigmentem az utcán és 5 drb. fiatal fa derékban már el volt törve. Elszorult a szivem, amikor ezt a "barbarizmust láttam. Ezt mind elkerülhetnők, ha a városhoz közel, mondjuk egy szedrest az alsóvárosban, egyet pedig a felsővárosban tudnánk létesíteni. Ezeket a telepeket eperfasövénnyel ültetnénk körül s így a városnak kerítésről sem kellene gondoskodni. Arra kérnénk tehát a Polgármester urat, hogy az áldozatot hozza meg és a város két részén 2—2 hold területet bocsásson a selyemtenyésztés rendelkezésére. A fákat díjmentesen adja az országos selyemtenyésztési felügyelőség, csak területre van szükségünk. Nemes gondolatot valósítana meg ezzel a város, mert nemcsak több selyemtenyésztőnek lenne belőle haszna, hanem sok magyar munkásnak is, akik a selyemgubó feldolgozása révén jutnának keresethez. Például Győrben a gubóraktárban 60—70 árvaleány dolgozik naponta, a selyemfonodában pedig 250—300 munkás és hol van még a többi gubóraktár és selyemfonoda. Ha nagyobb lesz a gubótermelés, akkor még több fonodát lehet üzembehelyezni, így több munkás kap kenyeret, ezzel csökkentjük a munkanélküliek számát és fellendül az a termelési ág, amelyet gróf Széchenyi István, más sok gazdasági alkotása közé, mint nemzetsegítő munkát illesztett be. Gróf Széchenyi Istvánnak »A selyemrők írt könyvében olvashatjuk: »Kimeríthetetlen menynyiségű szederfák ültetése, ápolása, fenntartása hazai kötelesség, ha kötelesség a honi gazdagulás s eképen a nemzeti erő minden és még legkisebb forrását is megnyitni s csak egyik mezejét a hazai iparnak parlagon hagyni bűn s ha kötelesség mindenekelőtt oly tárgyat mozdítani elő, melynek haszna nem egyes kiváltságokra háramlik egyedül, hanem jótékonysága, mint napsugár, mindenkit egyenlően érint. Legyen csak elég szederfalevél s a többi bizonyosan el nem marad«. Azzal zárom soraimat, hogy ismételten megköszönöm a gondolat nyilvános felvetését s remélem, hogy nem lesz semmi akadálya annak, hogy az eszme megvalósuljon. Pápa, 1935 december 31. Dr. Schrenckh Pál m. kir. selyemtenyésztési felügyelő. A bibliás magyar. A Református Élet konferenciája Pápán. A Református Élet budapesti egyházi hetilap 1936 január hó 10, 11 és 12-én, pénteken, szombaton és vasárnap városunkban, mint a dunántúli reformátusság központjában, konferenciát tart. PROGRAMM: Férfiak konferenciája. Január 10-én, d. e. 9 órakor: Isten és a Biblia. Áhitat, tartja Medgyasszay Vince dunántúli püspök; d. e. 10-től fél 12-ig: A> Biblia és a magyarság. Megbeszélés. Bevezetik: Dr. vitéz Csia Sándor Máv. igazgató főorvos és Szabó Imre budapesti esperes; d. e. 12-től fél 2-ig: A Biblia és a református egyház. Megbeszélés. Bevezetik: Dr. JókayIhász Miklós ehm. gondnok, Bereczky Albert budapesti lelkipásztor; d. u. 5-től fél 6-ig: A magyarság szociális kérdései. Előadás, tartja: Dr. Hilscher Rezső egyet. m. tanár; d. u. fél 6-tól 8-ig: A szociális kérdés a Bibliában. Megbeszélés, bevezetik: Dr. Kováts J. István egyházker. főjegyző, theol. tanár, dr. Victor János budapesti lelkész; este 9-kor: Közös áhitat: A bűn az Ige tükrében. Tartja: Sebestyén Andor budapesti lelkész. Január 11-én, d. e. 9—10-ig: Az ember és a Biblia. Áhitat. Tartja: Dr. Vass -Vince kecskeméti lelkész; d. e. 10-től fél 12-ig: A Biblia és a család. Megbeszélés. Bevezetik: Dr. Cseh-Szombathy László főorvos, képviselő, dr. Győry Elemér egyházker. főjegyző, győri lelkész; d. e. 12-től fél 2-ig: A biblia akadályai. Megbeszélés. Bevezetik: Benkó Ferenc ny. államtitkár, Benkő István rákospalotai lelkész; d. u. 5-től fél 6-ig:, A biblia és a mai theologia. Előadás, tartja: Dr. Török István pápai theol. tanár; d. u. fél 6-tól 8-ig: Az én Bibliám. Megbeszélés. Bevezetik: Dr. Balogh Jenő ny. miniszter, az Egyetemes Konvent elnöke, dr. Tasnádi Nagy András közoktatásügyi államtitkár; este 9 órakor: A kegyelem az Ige tükrében. Közös áhitat, tartja: Ólé Sándor pápai lelkipásztor. . Nők konferenciája: Január 10-én, d. e. 10-től l-ig: Lelkésznék konferenciája; d. u. 5-től fél 6-ig: Isten) és a Biblia. Áhitat. Tartja: Bereczky Albert budapesti lelkipásztor; d. u. fél 6-tól 7-ig: A Biblia és a magyarság. Megbeszélés. Bevezeti: Fazekas Lajosné, lelkipásztor neje; este fél 7-től 8-ig: A Biblia és a szociális kérdés. Megbeszélés. Bevezeti: Dr. Victor János budapesti lelkész, Erzsébet testvér, a Kálvin-téri gyülekezet diakonisszája; este 9 LÖWY BUTORÁRUHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JŐ BÚTORT AKAR, órakor: Közös áhitat. A bűn az Ige tlikrében. Tartja: Sebestyén Andor budapesti lelkész. Január 11-én, d. e. 10—l-ig: Lelkésznék konferenciája; d. u. 5-től fél 6-ig: Az ember és a Biblia. Áhitat. Tartja: Ifj. Biberauer Richárd, a Filadelfia Diakonissza Egylet lelkipásztora; d. u. fél 6-tól 7-ig: A Biblia és a család. Megbeszélés. Bevezeti: Özv. Fiers Elekné; d. u. 7-től 8-ig: Az én Bibliám. Megbeszélés. Bevezetik: Sebestyén Andorné és dr. Pongrácz József né; este 9 órakor:'Közös áhitat: A kegyelem az Ige tükrében. Áhitat, tartja Ólé Sándor pápai lelkész. * A férfiak konferenciájának helye a kollégium díszterme, a nők konferenciájának a helye a Leányegyesület nagyterme. - A férfi konferenciának vezetője dr. Ravasz László püspök, a Református Élet főszerkesztője. A női konferenciának vezetője dr. Rávesz Lászlóné püspök neje és ifj. Biberauer Richárd lelkész. Az este 9 órai áhitat közös. * Január 12-én, d. e. 10 órakor: Ünnepi ! istentisztelet a református templomban: Az Isten beszéde. Prédikál Muraközy Gyula i budapesti lelkész; d. e. 12-kor: Matiné a színházban. Előadást tart: Dr. Ravasz László püspök Hit és nemzet címen. Közreműködik: Bódás János szombathelyi lelkész, a kollégium zenekara és a nőnevelő-intézet énekkara; d. u. 4-től 5-ig: Közös zárógyűlésí. »Imé én elbocsátalak titeket«, záró áhitat, tartja: Benkő István rákospalotai lelkipásztor. Á városok rendőrségi hozzájárulása. A Magyar Városok Országos Szövetsége a városok rendőrségi hozzájárulása ügyében felterjesztést intézett a belügyminiszterhez. A városok ugyanis a rendőrségi hozzájárulással hátralékban vannak s a miniszter felszólította ezeket a városokat a fennálló hátralékának legkésőbb 1935. évi december hó 31-ig történő megfizetésére. A városok anyagi helyzete pedig olyan, hogy a reájuk kivetett rendőrségi hozzájárulás megfizetésére képtelenek. Az előirás szerint kerek összegben 26 millió pengő rendőrségi hozzájárulási hátralék terheli a városokat, amely egyenlő arányban oszlik meg a főváros és a vidéki városok között. Ezt a hatalmas összeget nem vonhatják el a városok bevételeikből, különösen nem a jelenlegi helyzetükben, amidőn az igazgatás továbbviteléhez elengedhetetlenül szükséges összeg is alig áll rendelkezésükre. Az 1928. évi XXXIII. tc. meghozatala óta a városok anyagi helyzete nagyon megromlott. A gazdasági termelés nehézségei, a fogyasztói képesség csökkenése a gazdasági autarchia folytán a gazdasági javak értékesítésének akadályai s a valutaforgalom korlátozása a "kereseti viszonyokat annyira megrontották, hogy a lakosság teherbiró képessége erősen megfogyatkozott és így a városok közjövedelmei is igen lecsökkentek. Ily helyzetben azt a terhet, amellyel az 1928. évben megrovattak, ma már nem birják. Különösen nem akkor, amidőn borfogyasztási adóbevételeik fele tőlük elvonatott, forgalmi adóbevételük nagy részétől a fázisrendszerre való áttérés folytán elestek s ezzel szemben az állami igazgatás körébe tartozó több oly teendő elvégzésére köteleztettek, amelyek a városokat jelentékeny többkiadással terhelik.