Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-03-02 / 9. szám

XXXII. évfolyam. 9. szám. Pápa, 1935 március 2. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fölér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171." Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Harci zajtól hangos hetek óta a magyar belpolitikai élet. Beszédek hangzanak el, cik­kek jelennek meg, nyilatkozatok látnak nap­világot. Megindítói nyíltan hirdetik, hogy harcot akarnak. Köszönjük, nem kérünk be­lőle. Főleg nem testvérharcot. Tizenhat év óta ezer éves történelmének legsúlyosabb kor­szakát éli az ország. Megfogva és megbénítva, koromsötét éjszakából kellett kinyújtania kar­jait, hogy tapogatódzon és lábra állhasson. És amikor hosszas próbálkozás után sikerült is­mét felegyenesednie, végigsöpört rajta a vi­lággazdasági válság orkánja. Megrázta az újonnan épített házat, lesodorta cserepeit, ki­kezdte fundamentumát. Ha tengeren járó hajó nagy viharba jut, a kapitány kiadja a paran­csot: mindenki a fedélzetre! Matróz, tiszt és utas között eltűnik minden különbség. Meg kell menteniök a hajót, hogy megmenthessék önmagukat. Ki nem veszi észre, hogy Magyar­ország ma sok tekintetben hasonló helyzetben van? Külpolitikai téren még frissen emléke­zetünkben van az a vad roham, amelyet egy idegen nemzet fiai által, idegen területen el­követett aljas gyilkosság miatt intéztek elle­nünk. Súlyos harc volt, amelyben másodszor akarták leteríteni Magyarországot. Hála Isten­nek, túl estünk rajta. Megtört a támadás az igazság pajzsán, a magyar kormány józansá­gán, nagy barátaink támogatásán, a világ köz­véleményének bölcsességén. De tudnunk kell, hogy a harc nincs befejezve. Mennél szilár­dabban áll nemzetközi helyzetünk, mennél jobban növekszik az ország tekintélye, annál súlyosabbak lesznek a támadások is. Ki az közülünk, aki ne látná be, hogy ebben a hely­zetben igazán szükség van a magyar közvé­lemény egységére. De hasonló a helyzet bel­politikai téren is. Gömbös Gyula miniszter­elnök kormányralépése alkalmával bejelen­tette, hogy megkezdi azoknak a nagyjelentő­ségű belpolitikai reformoknak az előkészíté­sét, amelyek évtizedek óta megoldásra vár­nak a magyar politikában és amelyek hosszú időre eldönteni hivatottak és minden bizony­nyal megjavítani a magyar élet sorsát. A vá­lasztójog, a telepítés, hitbizományi reform, az egyke ügye, útépítés, tagosítás egytőlegyig olyan "kérdések, amelyeknek tárgyalásához nem mesterségesen szított viharokra, hanem higgadt légkörre, a jószándékok elismerésére és bátor, de tárgyilagos, jóindulatú kritikára van szükség. Ezért nem kérünk semmiféle baj­keverésből. Nem kérünk abból a harcból, ami­nek sem célját, sem tulajdonképeni okát meg­magyarázni nem tudják, legfeljebb egyes cso­portok hatalmi féltékenységére és hatalomvá­gyára gondolhatunk. — Azokban a súlyos időkben, amelyeket tizenhat év óta élünk, a magyarság minden társadalmi rétege példa­adó tanújelét adta hősies türelmének. Egye­nesen áll a viharban, a jövőbe nézett és dol­gozott rendületlen hittel, önfeláldozással, min­den megpróbáltatáson keresztül. Ez a közvé­lemény joggal kérheti, hogy politikusai ilyen nehéz időkben ne törekedjenek a nehezen létrehozott rend, nyugalom és békés szel­lem megbontására. A kormány példaadó mó­don fáradozik azon, hogy minél szélesebb néprétegek életgondjain könnyítsen, amit iga­zol legutóbb kiadott mezőgazdavonatkozású rendelete is. Ezt a példát utánozzák a poli­tikusaink. Segítsenek a nép gondjain, bajain azon a helyen, amelyen működni hivatottak s ezzel több hasznot hajtanak az országnak, mint azzal az áldatlan harci lármával, amely­nek okozását senki sem helyesli ebben az országban. Medgyasszay Vince — püspök. A dunántúli református egyházkerület püspökének 101 abszolút szótöbbséggel Med­gyasszay Vince mezőföldi esperes, egyházke­rületi főjegyzőt választották meg a kerület gyülekezetei. Az elismerés és bizalom ez az impozáns megnyilatkozása méltók közül a leg­méltóbbat emelte Antal Géza örökébe, a püspöki méltóságba. Ez a méltóság, mint azt a nagy előd pél­dája is mutatja, háború utáni háborús viszo­nyaink között, olyan nehéz és felelős tiszt, amelyet csak a legnagyobb tudás, jellem- és akaraterő, amellyel csak megértő és szerető szív, amellyel csak igaz evangéliumi hit ké­pes megbirkózni. Akik Medgyasszay Vince egyéniségét és multjá^4smerik, amit, a vá­lasztás eredményét látva, minden hivatottnál meggyőződéssel tudottnak feltételezhetünk, azok igaz megnyugvással látják az ő kezébe letéve a kerület ügyeinek intézését. Puritán egyénisége, krisztusi lelkülete, egyházme­gyéje mintaszerű vezetésében kimutatott ve­zéri rátermettsége, széles látóköre, a püspöki adminisztráció teljes komplexumának isme­rete, nagy jogi tudása, mélységes szociális érzéke mind-mind biztosítékai annak, hogy Antal Géza örökét az a férfiú foglalta el, akí az ő munkáját leghivatottabb folytatni, aki­nek főpásztori működése bizonyára áldásos lesz a kerületre, a kerület népére, minden intézményére s ezek által szegény magyar hazánkra is. Mélységes tisztelettel üdvözöljük e hely­ről Dunántúl új püspökét. Kétszeres öröm­mel üdvözöljük azért is, mert ennek a vár­megyének szülötte, mert iskolai tanulmányai révén pápainak tekintjük, mert egész pályáját a mi vármegyénkben futotta be s mert a kö­zeljövőben, mint a pápai református egyház püspök-lelkészét s így je város polgáraként is fogjuk köszönthetni. Legyen Isten áldása fő­pásztori szent munkáján, hozzon városunkra is áldást pápai püspök-lelkészsége! Az új püspök néhány életrajzi adatát itt közöljük: Született 1868 június 13-án Csajágon, hol apja, Medgyasszay Zsigmond birtokos nemes ember volt. Közép- és főiskolai tanul­mányait 1878-tól 1890-ig Pápán végezte, lel­készi oklevelét 1891-ben szerezte meg jeles eredménnyel. Balatonfőkajári, berhidai és ba­latonkenesei segédlelkészkedés után 1895­ben választották meg rendes lelkésznek Ber­hidára, innen 1901-ben a lepsényi lelkészi ál­lásra hivták meg, ahol köztisztelettől és sze­Jlubaile Kölni A párisi L. T. Piver gyár S új kreációja, amelyet szívesen bemutat és próba-üveget ad a „Karcxao&y" illatszertár. retettői környezve 34 éve működik. A mező­földi egyházmegye felismerve kiváló admi­nisztratív képességeit, sorban bizta reá a jegyzői, főjegyzői, tanácsbirói tisztségeket, 1912-ben az egyházkerületnek előbb mint egy­házmegyei képviselő, majd 1912-ben mint ta­nácsbiró lett alkotó tagja. 1925-ben válasz­tották meg egyházkerületi főjegyző-püspök­helyettesnek. 1931-ben a kollégium jubileuma alkalmából a kormányzó a fkormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. 1924-ben Vihar után című verskötete jelent meg, melyet az irodalmi kri­tika igen nagy elismeréssel fogadott. 1896-ban nősült, feleségül vévén Szánthó Juliannát, há­zasságából két leány és két fiú származott, Ilona leánya a helybeli nőnevelő-intézetnek kitűnő tanárnője. Ipartestületi közgyűlés. — 1935 február 24. — Ritkán volt még a pápai ipartestületnek olyan harmonikusan szép, akarásban egységes közgyűlése, mint a vasárnap délutáni. Kül­sőleg is impozáns volt az érdeklődés meg­nyilvánulása, mert mig a régebbi időben gyak­ran megtörtént, hogy határozatképtelenség miatt a gyűlést el kellett halasztani, most a Levente­Otthon tágas terme alig győzte befogadni az iparosok tömegeit. Úgy látszik, az iparosság öntudatra ébredt és kezd reá jönni, hogy szo­morú sorsának jobbra fordulását csak akkor remélheti, ha egy táborba forr össze és szer­vezettségének erejével küzdi ki jobb életfeltételeit. * * * Délután három óra felé járt az idő, ami­kor az Iparos Dalkör Hiszekegyével kezdetét vette a gyűlés. Hajnóczky Ferenc elnök üdvö­zölvén a nagyszámban megjelenteket, a mult évi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után előadta beszámolóját az elmúlt három évről. A beszámoló érdekesen világított reá mind­azokra az eseményekre, amelyek a közelmúlt­ban az iparossággal kapcsolatban állottak és sorsára befolyással voltak. Kiemelkedő ese­ménynek tartotta az Iparosok Országos Szö­vetségének létrejöttét, a kisiparosoknak köz­szállításokban való részeltetését, kisipari hitel nyújtását, az egysegéddel vagy tanonccal dol­gozó kisiparosoknak forgalmi adó alól való mentesítését, a helyi ipartestület körében szak­csoportok megalakítását, új irodai rend beveze­tését, az iparos betegsegélyző egyesület felállítá­sát stb.; örömmel üdvözölte a kormánynak azt az elhatározását, hogy ipari minisztériumot, s külön iparkamarákat állít fel, és mint közel jövőben megvalósítandó célt tűzte ki helyi új ipartestületi székház építését. Nagy figyelemmel hallgatott, terjedelmes beszámolóját összetartásra és egymás megbecsülésére buzdítással fejezte be. Az éljenzaj csillapultával a közgyűlés nevé­ben Nánik Pál mondott köszönetet a tevékeny­ségben fáradhatatlan elnöknek, aki biztos kézzel és figyelő szemmel viszi előre az iparosságnak a gazdasági válság tengerében hányódó hajóját. Steiner József, az ipt. betegsegélyző ügyv. elnöke amiatt panaszkodott, hogy az iparosság nem karolja fel kellőleg a nemes célú egyesü­letet. A 850 iparosból mindössze 131 a tag. Kérte, hogy saját érdekükben minél többen lép­jenek be az egyesület tagjai közé. Karcsay Béla ebben az összetartás hiányát látja. Meg kell teremteni az iparos-egységet, mert csak így tudja kiküzdeni az iparosság a jobb jövőt. Böröczky Lajos szintén erre buzdít. Utal az adófelszólamlási tárgyalásokra, ahol az egységes fellépés folytán az iparosság szép eredményeket ért el. Jamnitzky Nándor h. jegyző, aki ez első szereplésével rokonszenvet ébresztett maga iránt,

Next

/
Thumbnails
Contents