Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-02-23 / 8. szám

XXK1I. évfolyam. 8. szám. Pápa, 1935 február 23. MINDEN Szerkesztőség : Liget-utca 6, szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171." Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. OMB AT O IV. Hordóra felállni és onnan ormótlan gorombaságokat ordítani a levegőbe, lehet igen hatásos a nagy hang által könnyen megtéveszthető tömeg előtt, de ugyanakkor veszedelmes játék és beláthatatlan következményekkel jár. Egy eldobott, de nem bizonyított, egész biztosan soha nem bizonyítható szólam gyújthat, égethet, elégetheti azt is, aki először száján kiejtette, mint a kilőtt nyil néha-néha visszapattan a sziklafalról s halálra találja azt, aki ellőtte. Hordóra felállni, piaci nagyhangú ordítozást véghezvinni komoly politikusnak, magát országos ügyek vezetésére hivatottnak érző államférfiúnak nagyon, de nagyon nem ajánlatos. Veszélyezteti vele nemcsak az ügyet, amelyért harcol, nemcsak a népet, amelyet boldogítani kívánna, de veszélyezteti vele ugyanakkor egy nemzet hitelét, egy állam becsületét. A megdicsőült Apponyi Albert gróf, valamikor szintén népszövetségi megbízottunk, szintén nem volt mindenben egyező nézeten azokkal, akik őt hazájuk ügye fővédőjének delegálták, ha itthon volt, hallatta ő is a bírálat szavát, de ez a bírálat mindig higgadt és nemes volt, formában, tartalomban olyan emelkedett, aminő az ő egész egyénisége. Tudjuk, nem lehet mindenki Apponyi gróf, de ha egyszer valaki az ő utóda lett, akkor noblisse obiige, akkor ez a nemesség, ez a páratlan díszes tiszt kötelez, akkor többé hordóra felállania nem szabad. Bizonyos jelekből, holmi magyarázó cikkekből azt következtetjük, hogy erre a hordó szónoka utólag maga is rájött. Ám a korrektúra már későn jött, teljes revízió sem gyógyíthatja egyhamar azt a sebet, amit a revízió bajnoka hordószózatával a revízión ejtett. Ne gondolja senki, hogy Podgoricában vagy Bródban, hogy Montenegródban vagy Szlavóniában bárhol a jugoszláv uralom által nemzeti érzésükben megbántott, lealázott csernagorc diákok vagy horvát parásztok lázadoztak! Nem, ezek mind kommunista zavargások voltak. Igaz, hogy a Bród-környéki parasztok ugyanakkor ki akarták elfogott plébánosukat szabadítani, akit azért csuktak le, mert a cirill betű, a pravoszláv hit és erkölcs ellen tiltakozott, ám ha plébánosról és plébános melletti állásfoglalásról is van szó, azért ha ez nem tetszik (hogy is tetszenék!) a kormánynak, akkor egyszerűen ráüti a kommunista bélyeget s aztán jöhet a csendőrsortüz és jóravaló horvát családapák időelőtti halálát sirathatják meg árva parasztgyerekek. És a podgoricai eset! Aki e sorokat írja, ismeri a csernagorcok tüzes délszláv faját, tudja róluk, hogy felforgató eszmékre nem kaphatók, de nemzeti érzésből bármikor készek ontani vérüket. Nem kommunizmus kisért itt, hanem recseg és ropog az egész délszláv alkotmány, melynél mesterségesebben összetákoltat még csupán egyet ismerünk, amelyet tőlünk északra Csehszlovákiának csúfolnak. És ezeknek a határoknak, ezeknek a mondvacsinált nemzeteknek a sértetlenségét akarnák most szerződésileg biztosítani s ugyanakkor, amikor a nemzeti érzésű csernagorcokat kommunista álnév alatt gyilkolják halomra, a határbiztosító magna chartának főprotektora — a kommunista Oroszország. Hogy is mondta Horatius: Difficile est satiram non serihere. Nagy önmegtartóztatás kell hozzá, hogy szatírát ne irjon az ember. De nem is kell, elég szatíra maga a tény. — Polgári köri közgyűlés. A Pápai Polgári Kör folyó évi március hó 3-án d. u. 3 órakor tartja rendes évi közgyűlését saját helyiségében, melyre a Kör t. tagjait ez úton hivja meg az elnökség. Antal Géza, az író és tudós.* Irta: Dr. Pongrácz József. Dr. Antal Géza, akinek emlékét felújítani hálás kegyelettel most itt egybegyűltünk, azok közé az emberek közé tartozott, akiknek nagysága előtt hódolattal állunk meg életükben és akiknek értékeit haláluk után még tisztább ragyogásban látjuk. A nagy emberek sok tekintetben hasonlók a magas hegycsúcsokhoz: messziről úgy tűnnek fel, mint a többi emberek, csak amikor meg akarunk velük közelebbről ismerkedni, akkor látjuk, hogy mily hosszú utat kell megtennünk, míg eljutunk a magaslatokra. A Tátrában jártam egyszer és az Ottóhoz felmenet közben tapasztaltam, mily sok ezer, apró lépést kellett megtennem, míg felérhettem a kitűzött célhoz. A nagyság mindig sokoldalú és változatos úgy a természeti, mint a szellemi világban. Antal Géza személyiségét évszázadok érlelték. A Csallóközben otthonos nemes íelsőgelléri Antal-családból származott, amely család benne mutatta be fájának legpompázóbb virágát. Sokoldalú egyéniségéből most csak az íróról és tudósról óhajtok szólni, mint amely tekintetben állt hozzánk, a Jókai-körhöz legközelebb. Nem részletes felsorolást adok: i erre még nem érkezett el az idő, egyébként I nyomtatásban megjelent műveinek könyvészetét 1928-ban, lelkészi és tanári jubileuma alkalmából összeállítottam és közzétettem. Itt most az író és tudós általános képe érdekel bennünket. Idöileg írói munkásságát a következő határpontok jelölik: mint 16 éves pápai gimnázistának jelenik meg első verse nyomtatásban 1881-ben a Pápai Lapokban, 1885-ben mint utrechti diák írja első, számbavehető tanulmányát a Budapesten megjelenő Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-ban. 1888-ban jelenik meg nagy érdeklődést kiváltó munkája a 19. századi holland bölcsészet történetéről. 1896-ban írja meg A vidéki városok helyzete című tanulmányát. 1902-ben fordítja le Von Oosterzee híres kátémagyarázati művét. 1908-ban jelenik meg Tanulmányok c. kötete, 1910 óta politikai, pénzügyi és közgazdaságtani értekezései, 1914-ben Scheffer Ekke kard-iának fordítása a Kisfaludy Társaság kiadásában, rá két évre Fruin Róbert klasszikus művének: Tiz év a németalföldi szabadságharcból fordítása a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. 1921 óta Hollandiában jelennek meg kisebb tanulmányai és végre a mult évben jelent meg a < XVII. század végére és a XVIII. század elejére vonatkozó nagy forrásgyűjteményének második kötete, melyet a holland kormány megbízásából de Páter holland tudóssal együtt gyűjtött össze: Weensche Gezantschaps berichten. Tartalmilag a diák Antal Géza elsősorban versíró. Megragadta őt a Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság szelleme, ahol minden * Felolvasta szerző a Jókai-kör dr. Antal Géza emlékezetének szentelt gyászünnepén. Aubaíie leölni A párisi L. T. Piver gyár S

új kreációja, amelyet szívesen bemutat és próba-üveget ad a „Karcszag&y" illat&szeríár. Petőfire emlékezteti az átlagon felülemelkedő tehetséget. A Pápai Lapok, a Tata-Tóvárosi Híradó és a szombathelyi Dunántúl, valamint a sájátmaga szerkesztette Nefelejcs ifjúsági lap e verselés színhelyei. Első verse A J—öi völgyben címet viseli. Az ifjú boldogtalan, mert hiányzik az, aki után szíve eped, de aki nem érti meg szívének hő dalát. Feléd egy szebb jövőnek reménye int. Nekem élvet, vigaszt csak a dal ád S majd ha éltem virága hervadóba' Tér és a dalt többé nem kedvelem: Csergő patak, árnyas liget között Szeretnék meghalni szép csendesen. Már ekkor megnyilvánul benne az a jellemző tulajdonság, amit egyébként ő is megkiván a költőben, hogy valódi érzéseket ír. Azt mondja Ismerős ismeretlennek című versében: Ha engemet belső tűz éget, Arcom se mondhat egyebet. A kisdiák gyorsan fejlődik, olvassa nemcsak a magyar költőket, de a külföldieket is. Már 1882-ben Goethe-tői jelenik meg fordítása a Pápai Lapokban. Az 1883-ban Arany János emlékezete című ódája azt mutatja, hogy mesterileg kezelte a tollat. Byron Moore Tamás, Lantz Lajos tágítják látókörét, akiknek verseiből szintén fordításai jelennek meg. 1884-ben a Pápai Lapokban megjelent Dalok című versében így ír: Ne félj, a nagy titkot megőrzöm, Magamba zárva, csöndesen. Mily érzelmek csatáznak itt benn: Nem tudja azt meg senkisem. Ne félj, a nagy titkot megőrzöm, Hiába kémlel a világ: Hideg arcom, nézésen kívül Tőlem egyebet sohse lát. Ki tudja, mi érte az érzékeny lelket, hogy szirma így becsukódott? 1885-ben Bocsor Istvánt, a híres kollégiumi tanárt siratja el. Hollandiába menetele után új világba jut a magyar diák. 1885—6-ban még csak útileveleket és theologiai cikkeket közöl, de 1887-ben megjelenik első versfordítása hollandból: de Genestes Azt hiszed című verse: Azt hiszed, hogy a lélek kinja Leghangosabban ott beszél, Hol magát könnyekben kisírja S szívszaggató dalokra kél ? O van kacaja, csintalan, kedves. Van mosolya, jóságos, szelíd. Es mégis oly búbánatteljes, Hogy a sóhaj mellette — víg. Ugyancsak 1887-ből való Dalok című verse: Ó nehéz azt eltemetni, Amit egykor érezénk. Hjába húzunk szemfödőt rá, A halott csak int felénk. Hjába tesszük hideg földbe, Kísérteni visszatér. A lázas agy s szív azt gondolják, Meg se halt, vagy újra él. (Folyt, köv.) • ^ Tudja meg Ön is, Ifglk Ip* hogy már 72 fillértől rRvl kezdve saját termésű kitűnő pJ Tokajhegyaljai borokat kaphat Sf HOFFMANNJÓZSUA üzletében — Kistér 1. É |g| (Piatsek gyógyszertárral szemben) & Szombaton este 5 órakor nyit j