Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-02-16 / 7. szám

szeparálás kötelezettségét kifogásolja. A polgármester felvilágosító szavai után a szabályrendeletet módosított (s pár leírási hibától is kiigazított) alakjában 28 szóval 12 ellen elfogadták. A többi ügyek. A többi — már vita nélkül elintézett — ügyek közül legfontosabb volt az, amelyben a képviselőtestület névszerinti szavazással az összes szavazatokkal egy »nem« ellen kimondta, hogy a vízműhöz nyomásfokozó gép beállítására és a forrásterület megóvására, a megfelelő föld megvételére 60.000 P kölcsönt vesz fel. Ezt a kölcsönt 20 évi amortizálásra 5o/o-os kamattal, tehát kedvező feltételekkel az Országos Társadalombiztosító Intézet folyósítja a városnak. —A Szent Ferenc-rendnek templomjavítási költségekhez hozzájárulásként 500 P-t szavaztak meg. — Kimondták, hogy a városi hirdetési jog bérbeadására árlejtést hirdetnek. — Özv. Freund Ferencné nyugdíját lakbérnyugdíjjal együtt havi 256 P-ben állapították meg. — Dr. Pápai Lajos v. állatorvosnak a bacon-jövedelemből havi 60 P jutalomdíjat szavaztak meg. — Neszmélyi László v. becsüsnek betegségére való tekintettel négy havi szabadságot adtak. — Kiss Károly és társaitól a vágóhíd bővítési céljaira a szükséges házingatlant, melyre nézve régebben a kisajátítási eljárás megindítására mondták ki, most békés úton 7700 P-ért megvásárolták. Végül több lakbérleti kérvényt intéztek el. interpellációk. Gyűlés végén dr. Lusztig Sámuel a gyalogjárdákba beépített pinceajtók veszedelmességére és megszüntetésére hívta fel a polgármester figyelmét, aki a panaszt jogosultnak tartván, kijelentette, hogy a város át fog írni a rendőrkapitányi hivatalhoz megfelelő intézkedés megtétele végett.. Dr. Török Mihály a 45 éve érvényben levő, elavult lakbérszabályrendelet újraalkotása érdekében interpellált. Polgármester kijelentette, hogy az új szabályrendelet már kész is és a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. Ezek után a közgyűlés hat óra tájban véget ért. ANYÁM KEZE. Egy öreg kéz, pergament kéz Int a messzeségen át, Mint a hűséges jó barát, — Mint védőszárny hív, kitárul... Édes emlék mult honábul, Glóriás jel — szenytelen ... Ismerem már ... ismerém ... Megismerem az ujjakról, Gyöngéd ívű vonalakról — Megismerem a kézfejről, Lopva-bújó titkos jelről, A vakító bársonysima Bőrről, mely mint rózsaszirma Hófehéren villogott, S ráncai: szépségnyomok ... Megismerem más egyébről: Vékony kékes erecskékről, S a nyilt lapról — a tenyérről — Tükrén rejtély remegett, Furcsa ábrák rajzolódtak, S róluk — titkát balga sorsnak Leolvasni lehetett... Nagy, csodás kincs volt e szent jobb, Jóság, égi Irgalom ... Egy öreg kéz, pergament kéz Messze van s mégis közel, Láthatatlan átölel, Biztat, korhol, kér esengve, Belejátszik életembe, Ott él lázas álmaimba, — Örvényszájból térít vissza, Irányítja léptemet, — Mécsest gyújt az éjszakába, Hogyha lábam vak homályba, Útvesztőbe tévelyeg ... Valamikor értem volt csak Ez a drága, sárga, holt tag — Értem küzdött — értem fáradt, Bölcsőmfáját elringatta, Bebugyolált patyolatba — Oldozgatta pólyácskámat, Szőtt, font, varrt türelmesen ... Ha fázlódtam: takargatott, Ha nyűglődtem: elaltatott, 'Nem pihent egy percre sem ... Vad robot közt — nyári napba Bozót, tüske megszaggatta, — Vér, verejték hullt belőle, S mégis — szeplőtlen maradt,,.. Egy öreg kéz, pergament kéz Kísér kínjaim között, — Szól: jöjj hozzám üldözött! "Erősít, hogy el ne essem Élet-oltó küzdelemben, — Hogy egy harcot megharcoltam: Új tusára lelkesít, Megfenyít ha bűnös voltam, S verése is jól esik ... Ha sors-sajkám vándorútra Röpít el — hát rám borulva Reszket, megáld csendesen — S hogy viharban, zúgó vészben Baj ne érjen — mint mesében Bűvös tündér — ott terem ... Mindenre van balzsamírja, A keservet elcsitítja ... Végigsimul bús romokon, Gondbarázdált homlokomon. Forró, féltő aggódással, — Megvigasztal halk szavakkal, És kibékít önmagammal, És kibékít a világgal... Oh áldott légy egyetlenegy Mocsoktalan, tiszta kéz!... Vályi Nagy Géza. Bálokra Estélyekre ••••• selyem és bőr retíkülök, 1BHBH arany és ezüst övek nagy B választékban kaphatók m Győri Böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. sz. KÉSZÍT, JAVÍT, UJJÁ FEST. ÚJDONSÁGOK. — Strommer Viktorin kitüntetése. A kormányzó Strommer Viktorin tihanyi bencés apátot a kormányfőtanácsosi cím adományozásával tüntette ki Strommer Viktorin pannonhalmi főiskolai tanár, illetve igazgató korában városunkban is számos alkalommal megfordult és itt tartott kiváló előadásai révén népszerűségre és tiszteletre tett szert. Kormányfőtanácsosi kinevezíetése alkalmából azért városunkból is sokan felkeresték szerencsenyilvánításaikkal. — Győr a tankerületi főigazgatóságért. Megírtuk, hogy az új dunántúli egységes tankerületi főigazgatóságok székhelyei gyanánt Székesfehérvár, Pécs és Szombathely vannak kontemplálva. Győr, ahol Mária Terézia ideje óta mindig volt főigazgatóság, s csak a legújabb időkben szüntettek meg, régi jogon mozgalmat indított, hogy az összes iskolafajok ügyeit intéző új főigazgatóságok egyike Győrött helyeztessék el. Ez ügyben feliratot intéztek a kormányhoz és deputációval járulnak a miniszterelnök elé. A deputációban Nagy Pál főispán vezetésével Breyer István győri püspök, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Kapi Béla ev. püspök és Morvay István kamarai elnök is részt vesznek. A deputációt a miniszterelnök ma fogadja. — A Jókai-kör előadó-ülése. Mult vasárnap a dermesztő hideg ellenére is teljes számban egybegyűlt törzsközönsége és nagyon sok vendégérdeklődő jelenlétében folyt le a Jóka-kör februári előadó-ülése. Az előadó-ülés nagy érdeklődéssel várt kitűnő vendégét, Vályi Nagy Gézát fontos szolgálati okok meggátolták ugyan a személyes megjelenésben, de megküldötte újabb költeményeit, melyeket Horváth Endre köri titkár kifejező szép felolvasásában nagy lelki gyönyörűséggel hallgatott a közönség. A költő érzelemvilágának gazdagságát és színpompáját új fényben ragyogtató versek (így főkép a mai számunkban közölt Anyám keze, Parasztálom, Aratódal, Balatoni tündértánc) mai líránk legjavához tartoznak. A lélekben jelen volt és hálás tapsokkal jutalmazott vendég-előadó mellett helyi erőink is Pápa szellemi erejének elitjét mutatták be. Dr. Sulyok Dezső a maga elegánsan biztos, rögtön nyomtatás alá kívánkozó szabadelőadásában ép annyi történeti tudással, mint mai társadalmi viszonyiank iránti éleslátással az első római császár idejét elevenítette meg előttünk és számos intézkedésének, törvényének egyezőségét művészi módon ismertette meg hallgatóságával. Sok finom megjegyzése gondolkodásra késztetett, sok ötlete találó volt, az erkölcsi tanulságokat nem maga vonta le, elvégezte e lelki munkát a nyújtott szellemi élvezetért hálás közönség. Hasonló nagy sikert aratott az előadó-ülés másik helyi szereplője, Tóth Sándor is. Szintén szabadelőadást tartott, szintén formában és tartalomban elsőrendűt. A nagyközönség előtt kevésbbé ismert témát: a bábjáték történetét ismertette hallgatóinak. Kelet és Nyugat primitív kultúrájából művészi magaslatra emelkedett ez az érdekes előadóművészeti ág. Pompás vetítettképek illusztrálták a színes, mozgalmas, szellemes előadás minden részletét. A bábszínháznak a cserkészet körében előállott reneszánsza, Büki Bélának e téren elért sikerei osztatlan érdeklődést keltettek a pápai tervezett bemutató iránt. Mindkét előadó iránt zajos tapsokkal fejezte ki a hallgatóság elismerését. Méltó kiegészítői voltak az irodalmi számoknak a zeneiek is. A bencés énekkar Sümegh Lotár biztosan fegyelmező művészi vezetésével egy Kodály-féle kedves, humoros gyermekkart (gyermekjáték megzenésítését) adott elő nagyon hangulatosan és összhangosan. Csernussák Olga a maga virtuóz technikai készségével egy Beethoven-szonátát játszott zongorán. Elbűvölő hangok keltek a zongora billentyűiből szárnyra az elválás fájdalma, a távollét epedése, a viszontlátás feltörő himnuszú öröme. A remek zenei produkciót, csak úgy mint a bencés énekkar énekszámát is lelkes tapsokkal jutalmazta a hallgatóság. — A kör márciusi előadó-ülését március 10-én tartja meg. — Névváltoztatás. A m. kir. belügyminiszter Pasérb Géza nemesszalóki s. jegyző családi nevét Pozsgai-ra változtatta. — Ötven éve egy cég élén. Koréin Vilmos helybeli kereskedő ötven évvel ezelőtt alapította helyben és messze vidéken a legjobb hírnévnek örvendő fűszer- és gyarmatáru nagykereskedését. Üzlet és főnöke együtt öregedtek, s habár Koréin Vilmos túljár a hetvenen, még mindig fiatalos ambícióval vezeti üzletét, s féltékenyen őrködik afelett, hogy az alapításkor vallott tisztes üzleti elvek az évek szaporodtával el ne homályosuljanak, sőt inkább erőteljesebben kidomborodjanak. De a jubiláló kereskedő nemcsak kereskedelmi téren, hanem polgártársai körében is általában köztiszteletre tett szert puritán életével, szerény modorával, csendes, békés természetével, aki tán nem vonta magára soha senkinek a haragját. Az ő birodalma a bolt, itt dirigált, itt kormányozott félszázadon át és soha nem vágyakozott arra, hogy kint a lármás életben tegyen babérokra szert. Ötvenéves jubileuma alkalmából indíttatva éreztük magunkat, hogy papírra vetve e pár sort, személyével a nyilvánosság előtt foglalkozzunk, noha tudjuk, hogy összeráncolja a homlokát, amikor a „kiszerkesztésről" tudomást szerez. Ám az ötven éven át becsülettel végzett munka melllett nem mehetünk el szótlanul, s hírlapírói kötelességünknek tartjuk, hogy az ötvenéves kereskedőt és az ötvenéves céget a ritka jubileum alkalmából részünkről is melegen üdvözöljük, — a továbbiakhoz kívánva erőt, egészséget és sok sikert.