Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-11-23 / 47. szám

fr MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. November 18. nemcsak a hozzánk szen­vedéseink zord időszakában szerető érzést ta­núsító Olaszország számára jelenti a meg­próbáltatások és nélkülözések, áldozatok és szenvedések idejét, hanem jelenti egész Euró­pára nézve is régi gazdasági kapcsolatok meg­bontása következtében alig pótolható nagy veszteségek nehéz korszakát. Egész bizonyos, hogy nemcsak a délfranciaországi keresetnél­kül maradt munkások, de a szerb és oláh pa­rasztok, angol bányászok és textilmunkások ezrei és ezrei és ki tudná még felsorolni, kik és hányan meg fogják sinyleni azt a napot, amelyen a Népszövetség elkezdett megtor­lani. Történt ez november 18-án. Ugyanazon a napon, amelyen Észak-Kína függetlensége, ami magyarán a japán birodalom területé­nek újabb hatalmas gyarapodását jelenti, már szinte megtörtént, csak épp a díszesebb pa­rádé halasztatott máskorra. Értelmetlenül áll az ember a probléma előtt. Miért nem szól bele ebbe is a Népszövetség, miért szabad másnak adoptálni, annektálni, bármit csinálni s miért nem szabad ezt megtenni egy európai kultűrhatalomnak? Pedig az önkéntes behó­dolás itt is megtörténik, de itt fegyveres 1 nyomás alatt történőnek mondatik, mig a Távol-Keleten ott minden magától megy, ott nincsenek is japán katonák, tankok' és repü­lők, csak ölelő karok a szegény fajtestvér méltó fogadására és — letiprására. Sok ta­lányt adott fel már nekünk a Népszövetség, a most feladottnak rejtélyét talán a Népszö­vetség mai urai: a muszka elvtársak fogják megoldani, amikor majd egyszer népbiztosok­ból immár marsallokká előléptetett vezéreik Európa meghódítására megindulnak. Ungvá­rott már építik is nekik a repülőteret kedves cseh barátaink. Uj ellenzéki taktika. (my.) Az ellenzéki összefogásnak, koalí­ciónak, szövetségnek, vagy alkalmi társulásnak megismétlődött választási kudarcai után, tak­tikát változtatott a személyi hajsza főinté­zője, a független kisgazdapárt vezére. Ugra­tósdit játszik. A politikai ugratósdinak azt a régen ismert játékát elevenítette fel, amely abból áll, hogy ki kell csalni fedezékéből az ellenfelet, hátha odakint megbotlik egy-két eléje csempészett, lehetőleg láthatatlan aka­dályban. Eckhardt Tibor is azt hiszi, hogy ha kiélezett személyes izű támadásaival ingerli a miniszterelnököt, az végre is; elveszti türel­mét, kilép a bölcs rezerváltságból, amely őt ma az ország érdekében is kötelezi, felveszi a szóharcot az ellenzék piszkálódó szóözönével és eközben valahogy úgy lesz megsebesíthető, ahogyan a »szövetkezett« ellenzék megsebe­síteni és harcképtelenné tenni szeretné. Csalódik a független kisgazdapárt ve­zére, ha azt hiszi, hogy Gömbös Gyulát holmi intim politikai mesék elregélésével arra kény­szeríti, hogy kiálljon vele a nagy nyilvánosság elé perlekedni. Ezt nem fogja tenni Gömbös Gyula. Nem fogja tenni nemcsak 1 azért, mert elvi álláspontja, hogy a választási kortesdo­bogókról feléje szórt különböző jelzőkkel il­lethető állításokkal szemben néma marad, de nem fogja tenni azért sem, ; mert egyes ellen­zéki vezéreken kívül, akik ma Mariusként bu­sulnak vélt hatalmak romjain, sen'ki sincs az országban, aki ezt várná, vagy éppen kívánná a miniszterelnöktől. Annál többen vannak, akik helyeslik azt, hogy ilyen és hasonló vádakra a •miniszterelnök nem válaszol és akik éppen azt veszik tőle zokon, ha odaállana a kortes­lárma középpontjába vitatkozni. Ma, amikor belpolitikai és külpolitikai téren egyaránt igen komoly teendők várnak az ország kormányára és amikor gazdasági és politikai téren is arra van szükség, hogy az or­szág őrtornyába állított felelős tényezők ne engedjék magukat megzavartatni munkájuk­ban, mellékvágányra kerülne az ország sze­kere, ha bármi csekély sikere lehetne az új el­lenzéki ugrató taktikának. De vájjon egyáltalában van-e szükség arra, hogy $L kormány elnöke, félretéve min­den egyéb munkát, neldálljon cáfolni azokat az állításokat, amelyek a bukások sorozatától elkeseredett ellenzék kifakadásai és amelye­ket minden józan ember logarléc nélkül le tud szállítani kellő értékükre? Bátran azt felelhetjük, hogy erre semmi szükség nincs. Az ellenzéki kortesmesék és kortesvádak tekintet nélkül arra, hogy Eck­hardt Tibor vagy más ajkáról hangzanak el, a választópolgárok, tehát az ország népénél a szó szoros értelmében süket fülekre találnak. Eckhardt szónokol, Eckhardt vádaskodik, Eck­hardt ugratósdit játszik, közben pedig párt­jának jelöltjei a radikális-legitimista-demok­rata segédcsapatok támogatása ellenére is egy­másután buknak el. Csurgó után most Önodon bukott meg a független kisgazdapárt jelöltje olyan tekintélyes szótöbbséggel, amilyennel szemben még a »Nep-terrorra« való közismert hivatkozás sem használ. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az ország népe egyszerűen napirendre tér a politikai ugra­tósdi fölött. A választók átlátnak 1 az ellenzéki taktikán, sőt maguk felelnek az ugratásokra és feleslegessé teszik, hogy a kormány és an­nak elnöke kiálljanak a szócsatára. Az ország, a nép, a választó felel Eck­hardt Tibornak személyeskedő kirohanására. Felel pedig az urnák előtt és félre nem érthető formában, igazat ad a miniszterelnöknek, aki megmondotta nyíltan és őszintén, hogy az el­lenzék vezetői ezt a személyi politikai pár­tit elvesztették, ismerjék hát be£ hogy vesz­tettek és kezdjenek valami új politikát és taktikát. Tartalmatlan jelszavakkal, személyes­kedő szólamokkal, politikai indiszkrécióval és pikáns mesemondásokkal nem lehet ma már Magyarországon mandátumot szerezni. A ma­gyar választó nem kiskorú többé! Ha azt látja, hogy az egyik oldalon komoly alkotásokban nyilvánul meg a népies gazdasági és szociál­politika, a másik oldalon pedig nem hall egye­bet személyeskedésnél, akkor bölcsen tudja, merre kell orientálódnia. A Jókai-kör megnyitója. Az új elnök: Medgyasszay Vince. A Jókai-kör folyó hó 17-én, vasárnap dél­után tartotta évi közgyűlését a ref. nőnevelő­intézet dísztermében, melyet előadó ülés köve­tett. Fejes Zsigmond alelnök, elnöki megnyitójá­ban kegyelettel emlékezett meg a kör elhunyt nagynevű elnökéről, dr. Antal Géza püspökről, kinek helyét ez a közgyűlés van hivatva méltó­képen betölteni. Egyáltalán olyan embereket kiván a közgyűlés a kör élére állítani, akik a mult nemes hagyományait követve, a régi úton haladva fogják biztosítani a kör virágzó jövőjét. A megnyitó beszéd után Horváth Endre titkár olvasta fel titkári jelentését a kör 1934—35. évéről, amelynek folyamán emléktáblával jelölték meg Deák Ferenc pápai diákkori lakóházát. Országos jelentőségűvé tette ez ünnepet, hogy az ünnepi beszédet dr. Lázár Andor igazság­ügyminiszter mondotta. Gyászünnepet rendezett a kör Antal Géza emlékezetére és tartott négy előadó-ülést fővárosi és helyi előadókkal. Két közreműködővel részt vett a kör a dunántúli városok csere irodalmi estélyén, Szombathelyen. A titkári jelentés után került sorra a tiszt­ségek betöltése. Elnökké az igazgató-választ­mány javaslatára osztatlan lelkesedés mellett Medgyasszay Vince ref. püspököt válasz­totta meg a közgyűlés. Fájó szívvel jelen­tette be az alelnök, hogy a kör főtitkára, dr. Kőrös Endre e tisztségéről lemondott. Minthogy elhatározása megmásítására nem sikerült őt rá­bírni, kérte a közgyűlést, hogy azt a maga részé­ről is vegye tudomásul. Ezután Fejes alelnök az őszinte elismerés hangján méltatta a távozó főtitkár érdemeit. Több mint két évtizeden át lelke volt ő a körnek, aki a köri élet minden mozzanatát legbensőbb szívügyének tekintette. A háború utáni tetszhalálából föltámasztván, újabb, gazdagabb, virulóbb irodalmi életet te­remtett. Az ő érdeme a Petőfi-Jókai szobrok felállítása, is melyekre mindig büszkén tekinthet fel. Örömmel jelenti végül, hogy a volt főtitkár csupán az adminisztratív munka terhétől válik meg, de a kör szellemi munkájában továbbra is résztvesz. Dr. Kőrös Endrét, az ig.-választmány javaslatára lelkes ováció mellett a kör örökös tiszteletbeli alelnökévé választotta meg a köz­gyűlés. A megüresedett főtitkári helyre ugyancsak ig.-választmányi javaslatra az eddigi köri titkárt, Horváth Endrét, a kollégium jeles taná­rát választották meg. A titkári tisztet hírlapírói működése alapján Horváth Elekkel töltötték be. Lux Lajos pénztárosi jelentésére a közgyűlés a fölmentvényt megadta, ami után az alelnök felkérte dr. Jerfy József és dr. Pongrácz József ig.-választmányi tagokat, hogy hívják meg az új elnököt a közgyűlésre. Medgyasszay Vincét nagy éljenzés fogadta, mikor a terembe lépett s Fejes Zsigmond üdvözölte keresetlen szavak­kal, kiben nem a püspököt, hanem az embert és költőt választotta meg a közgyűlés. Arra kérte, hogy költői, irodalomszerető lelkével irányítsa a kör életét. Medgyasszay Vince ezután székfoglaló elő­adást tartott. Székfoglalójában hódolattal emlé­kezett meg nagynevű elődjéről, dr. Antal Gézá­ról. Majd a halála 100 éves évfordulója alkamá­val ünnepelt nagy dunántúli költőnek, Berzsenyi Dánielnek alakját idézte nagyon szépen a hallga­tóság elé. Ezután előadta, hogy milyen szem­pontok lebegnek a szeme előtt akkor, amikor mint elnök a kör vezetésére irányt keres. Beszélt a magyar irodalomnak arról az útjáról, amelyen haladnia kell, s hitet tett az irodalom legszentebb feladatairól, kötelességeiről, melyek szerinte csakis a népies nemzeti gyökérből sar­jadzhatnak. Mélységből jövő gondolatai poétikus formában hangzottak el, s a hallgatók a nagy­hitü költő-embert ismerték meg az új elnökben. A nagysikerű előadás után a kör kiváló fiatal vendége, Hajdú István fővárosi zongora­művész ült zongorához és Bach c-moll II. francia szvitjét és Beethoven B-dur variációit játszotta. Bach tisztelt előkelő szellemét, valamint Beet­hoven mélységét egyaránt igaz művészettel tol­mácsolta, a mesterek iránti hódolattal s fölényes technikai tudással. A közönség viharo­san ünnepelte a nagyrahivatott ifjú művészt. Utána Komáromy Imre ref. papnövendék sza­valt Berzsenyi költeményeiből, ismert szavaló­művészetének pátosza stílusosan simult az ódák szelleméhez. Befejezésképen a főiskolai kis énekkar énekelt Tóth Lajos művészi veze­tésével, s különösen Beethoven „Isten dicső­ségéinek előadása olyan tökéllyel hangzott, hogy szépségei maradéktalanul érvényesülhettek. -v-l— Karácsonyi művészi fénykép­bemutatóm alkalmával 5O°/ 0 ked­vezmény. Vegyen Ön is részt és kérjen utalványt a „Karczaghy" műteremben. Soha vissza nem térő alkalom.

Next

/
Thumbnails
Contents