Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-11-16 / 46. szám

XXXII. évfolyam Pápa, 1935 november 16 Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Pár idézet a miniszterelnök beszédeiből. (my.) Mig Gömbös Gyula vasárnapi beszédeiben Szentesen főképpen az ellenzékkel foglalkozott, addig Gyulán, magahoz a tólömíves-társadalomhoz intézte szavait. — Olyan különös helyzet van nálunk) — mondotta a miniszterelnök, hogy szinte úgy tetszik, mintha mindenki szégyelné a foglalkozását. A kisiparosnak nem az a célja, hogy a fiából még kitűnőbb és képzettebb iparost neveljen, hanem hogy valamiképpen be tudja ültetni valamilyen hivatalba. De még bántóbb a helyzet a földmívestársadalomban. Már maga az a szó, hogy »paraszt«,

; szinte sértésnek számít és az illetőt nem az osztály büszkeségével tölti el, hanem éppen ellenkezőleg, mintha megalázná. Pedig, — emelte ki a miniszterelnök nyomatékos hangon, — minden oka megvan a magyar parasztnak, hogy büszke lehessen a foglalkozására is, származására is. Hiszen ő az a talpazat, amelyre az egész nemzeti társadalom épül. Érthető, ha a miniszterelnök szavai megtalálták a gyulai polgárság szivéhez azí

1 utat. Átérezhették, hogy amikor Gömbös Gyulát első polgáruknak választották, olyan embert tüntettek ki ezzel a díszpolgársággal, akinek lelki adottsága lehetővé teszi, hogy ezt a sorsot, a magyar földmivelő sorsát átélje, : megértse s azon a lehetőségek szerint segíteni, javítani igyekezzék. Ehhez a munkához minden magyar ember összefogását, támogatását kérte a miniszterelnök. Nem volt öntudatos szándék nélkül, hogy Szentesen, ahol éppen most választási küzdelem folyik, — a miniszterelnök a magyar érzés jogosult keserűségével hivatkozott az angol választási küzdelem harcmodorára, ahol szembeszökően más fegyverekkel és eszközökkel küzdenek a pártok, mint nálunk. Nem lehet az, hogy személyeskedéssé fajuljon a politikai harc, Angliában pl., ahol csupán a programok jönnek tekintetbe, úgy annyira, hogy a legnagyobb ellenfelek is teljes tiszteletben tartják egymás személyét s el is mennek egymás gyűléseire, anélkül, Hogy a maguk felfogásából, meggyőződéséből valamit is feláldoznának. — Milyen másként van mindez nálunk — mondja a miniszterelnök —, ahol az egyetlen ellenzéki programm: »le Gömbös Gyulával«. Fájdalmas megállapítás ez, amely az igazság reflektorfényével világítja meg a valóság tényét, hogy hova siklott az a, nagy politikai önzetlenség, amely például Kossuth Lajost a pesti vármegyeháza üléstermében olyan elismerő szavakra késztette ellenfelével, Széchenyi Istvánnal szemben, hogy azokra Széchenyi könnybe futott szemmel ezt mondotta: — Miért értékel ennyire, uram, s miért emel olyan magasságba, ahol magamat tartani képtelen leszek. A küzdelem, ami Széchenyi és Kossuth között folyt, közismert. De ők csak ellenfelek voltak, —- a nemzet megmentésének nagy kérdéseit illetőleg — de sohasem ellenségek. S mert minden szavukban "és minden cselekvésükben a nemzetet szolgálták, sohasem küldötték egymást halotti kriptába, hogy rövidre rá, az elparentált ellenféllel összeszövetkezzenek vezető tényezők megbuktatására és elgáncsolására. Nem csoda, ha ez és hasonló tünetek keserűséggel telítik annak a magyaf kormányférfinak a lelkét, aki érzi az idők felelősségéti és terhét. — Sötét felhők tornyosulnak Európa égboltozatán! Kiáltott fel Szentesen Gömbös Gyula s szavait áthatotta a magyar államférfi jogos keserűsége »civakodó nemzetét látva«, melynek pártpolitikusait még a nagy veszedelmek sem tudják rábírni, hogy az egymáshoz vezető utakat keressék. De a miniszterelnök még mindig nem adja fel a reményt, hogy végre is minden pártoskodáson és személyi gyűlölködésen át, a józanság és a hazafias érzés fog győzedelmeskedni rajtunk. Hiszen Zrínyi Miklós is azt irja »Áfiumában«: — Ha meg akarjuk menteni nemzetségünket a teljes romlás veszedelmétől, nekünk vezetőknek kell elsősorban megjavulnunk s ezáltal példát mutatnunk a minket követőknek s az alattunk lévőknek. A szentesi miniszterelnöki beszéd mindazoknak szólt, akik a tömegek sorsaért felelősek. Bárcsak ezek a vezetők megértenék, hogy a jelen helyzetben mivel tartoznak a nemzetnek és tömegeiknek. Mindjárt másként festene akkor nálunk a politikai élet ési mássá lenne a politikai harcmodor. Egy kis következetlenség. Aki a legutóbbi városi közgyűlésről írt tudósításunkat figyelmesen elolvasta, annak fel kellett tűnnie, hogy a közgyűlési két azonos ügyben más-más — ellenkező — határozatot hozott. A tudósítás szerint »Bodánszky Zoltán fakereskedő telep-engedélyezési, a polgármester által élutasított, az alispán által megadott ügyében a polgármesternek a felülvizsgálati kérelem beadására az engedélyt megadták«, vagyis a közgyűlés — á; polgármester álláspontjára helyezkedve — a telepengedély megadása ellen foglalt állást, kevéssel utóbb pedig Friebert Miksa fakereskedő Jókai-utcai fatelepének bérletét további tíz esztendőre meghosszabbította. A polgármester Bodánszky Zoltán telepengedélyét bizonyára abból az érthető okból akarja a közgyűlés hozzájárulásával a kereskedelmi minisztérium útján megakadályozni, mert nem tartja helyesnek, hogy tűzveszélyes telepek a város belterületén, házak közé ékelten létesüljenek; ám ha ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy miért hosszabbították meg — a polgármester javaslatára — Friebert Miksa fatelep-bérletét tíz esztendőre, almikor ez a fatelep Pápa város legszebb, legforgalmasabb utcáján nemcsak szorosan házak közé ékelten, de kórház szomszédságában áll fenn, mig Bodánszky Zoltán az inkább külvárosias jellegű, tágasabb Boldogaszony útján akar telepet létesíteni? Itt bizony egy kis következetlenség történt, amelynek komoly következményei is lehetnek. Mert ha optimisták is vagyunk és bizunk a Gondviselésben, amely eddig megvédte a Divatlap szerint készítek bőröveket, bőr ruhadiszt és bőrgombokat. Divat-bőrövekben nagy választék. Győri böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. telepet a tűziveszedelemtől, kizártnak még sem tekinthető, hogy egy szép napon a katasztrófa mégis bekövetkezhetik, s ha rá szállna a telepre a veres kakas, a gyúlékony anyagokban bizony bő tápot találna. Rá gondolni is borzasztó, hogy ez milyen hatást váltana ki és milyen bajokat okozhatna a szomszédos kórház betegei között. Folyhatna ép akkor műtét, vagy lehetnének olyan betegek, akikre a megmozdulás, vagy a tüzikatasztrófával velejáró idegmegrázkódtatás halálos következményekkel járna. Kár, hogy a közgyűlés nem tartotta szem előtt a logika törvényeit, s íaz elvet, amit egyik

1 fatelep engedélyénél követett, nem követte |a másik! — már fennálló — fatelepnél is és nem ragadta meg a szerződés lejártakor az alkalmat, hogy a Jókai Mór'utca elejét megszabadítsa a tűzveszélyes teleptől, s az irgalmasrendi kórházat, amelyet fenntartója csak a közelmúltban óriási áldozatokkal teljesen modern alapokra helyezett, megszabadítsa veszedelmes szomszédságától. Távol legyen tőlünk, hogy bárkinek exisztenciális érdekei ellen törjünk, hisz ez az exisztenciális érdek a jelen esetben feltalálható volna a város külterületén is, a vész\ madár szerepét sem akarjuk vállalni; de utóvégre Pápa városa sem maradhat el a modern városoktól, amelyek a város belterületéről már rég száműzték a tűzveszélyes telepeket. A tűzbiztonsági szempontokon kívül másik, nem kevésbbé fontos okból isi sajnáljuk, ho.gy a városi közgyűlés nem volt következetes önmagához. Régóta kísért a Jókai Mór utca megnyitásának ügye, amelyet végül is dűlőre kell juttatni. Ez a terv pedig annál könnyebben megvalósítható, mert a Friebertféle fatelep telke a város tulajdona. Az utcanyitás céljaira ez esetben nem kellene másoktól drága pénzen telket vásárolnia, vagy hosszú huza-vonával kisajátítania. Amely napon a város az utcát megnyitni akarja, megnyithatja — ha szerződésileg önmaga nem köti meg a kezét. f Évi 1200 pengő bér elmaradása nem lehet akadálya a városrendezési, illetőleg városfejlesztési terv megvalósításának. Kicsinyeskedéssel nagy terveket keresztülvinni nem lehet, s ha azt akarjuk,; hogy városunk mostani tespedéséből kiemelkedjék, áldozatoktól sem szabad visszariadni. A Jókai-utca megnyitása pedig áldozatokat sem követel, mert az utcanyitással telkeket nyerünk, amelyeket építkezések céljaira értékesíthet a város. Amit tehát elvesztünk a vámon, megnyerjük a réven, amely nyereséghez hozzászámítható a város szépülése és a forgalom megnövekedése is, amelynek levezetője az új utca lesz. A 10 évre meghosszabbított új bérleti szerződésben csak az a vigasztaló, hogyí egy évi határidővel felmondható. Ezzel a jogával éljen mielőbb a város. Két célt ér el velel Egy szép új utcával gazdagítja a várost, s megszüntet egy tűzveszélyes telepet, amelynek már rég a városon kívül volna a helye. N. P. C^ikvándon (vasútállomás Gecsegyarmat) 1935 november 17-én, vasárnap reggel 8 órai kezdettel eladatnak: lovak, fehér ökrök, hintók, kocsik, szekerek, vetőgépek, cséplőgép, rosták, mérlegek, ekék, boronák, kovács- és bognárműhely, méhek, kaptárak, stb., készpénzfizetés ellenében. Felvilágosítást ad A PÁPAI ÁLTALÁNOS BANK RT.