Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-11-09 / 45. szám

0T MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. glőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A közelmúltban lezajlott választások, melyek következményekép a Nemzeti Egység Pártja úgy Budapesten, mint Debrecenben s más vidéki kerületek révén is teljes egészében megtartotta eddigi birtokállományát, világosan bebizonyították, hogy az a hangulatkeltésre, megtévesztésre irányuló személyi hajsza, amelyet az ellenzék a kormány s első helyen annak feje, a miniszterelnök ellen indított, teljes kudarcba fúlt. Hiába akarták elhitetni a választókkal, hogy „a közvélemény" elfordult a kormánytól — a választók nem voltak hajlandók tőle elfordulni és nem is fordultak el. Hiába, ma már nem lehet oly könnyen ugrasztani az embereket, már hozzá vannak szokva, hogy a saját fejükkel gondolkozzanak. És gondolkozván a helyzeten, összevetvén a jelent a múlttal, egy-egy pillantást vetvén a szomszédos államok gazdasági és pénzügyi helyzetére, politikai zavaraira, diktatórikus berendezésére, megállapíthatják s meg is állapították önmaguktól, hogy a mi állapotaink relatíve jóknak mondhatók, s megállapíthatták főleg azt, hogy azok, akik az ország sorsának intézésére hivatottak, ezt a munkájukat a legjobban, legtisztább szándékkal végzik, hogy minden akarat megvan minden bajnak orvoslására, s hogy a nemzet öntudatos egyénisége, biztos élniakarása mind erővel teljesebben előtérbe lép. Hisszük, hogy az ezután elkövetkező három esztendő még többet megvalósíthat azokból a nemzetmentő üdvös tervekből, amelyért a nemzeti egység, a nemzeti munka kormánya dolgozik, s amelyet íme maga a nemzet nyilt avagy titkos választásokon egyaránt szankcionált. A korszerű magyar Mdbirtokpolitika. (my.) Az a körülmény, hogy a kormány rövid idő alatt csaknem teljesen megoldotta az összes függőben lévő birtokpolitikai kérdéseket: vagyis a gazdaadósságok törvényes rendezésével módot nyújt a szántóföld mérték nélküli terheinek fokozatos apasztására, a telepítéssel és a hitbizonyányi reformmal földbirtoktulajdonhoz juttatja a földmíves nép széles rétegeit, — még nem jelenti egyúttal azt is, hogy a közel jövőben előálló birtokállapotok teljesen megfelelnek mindenütt a korszerűségnek, a haladó kor, a gazdálkodás iránt tanúsított minden követelményének. A földbirtok fölaprózása ugyanis igen sokszor akadálya a jövedelmező gazdálkodásnak. A háború befejezése után végrehajtott, úgyszintén a most folyamatban lévő, esetleg még később végrehajtandó különböző földbirtokpolitikai elgondolások kapcsán a legtöbb birtokos a község határainak különböző részein jut más és más jogcímen földtulajdonhoz. Egyik darab föld a másiktól néha órajárásnyira fekszik s ez maga lehetetlenné teszi a körültekintő, egységes, tehát hasznothajtó gazdálkodást. Teljesen más a helyzet, ha e birtokrészek lehetőleg egy tagban, a gazda lakóhelyéhez közel, egymással összefüggően terülnek el. Szerencsére, a törvényhozás már régebben módot nyújtott arra, hogy a haladó gazdálkodásnak ez a nagy, időnként felbukkanó akadálya elháruljon. Az 1908. évi XXXIX. tc. már a világháború előtt országossá akarta tenni a tagosítást, mert ezt az akkori birtokállapotok is sürgették. A Gömbös kormány tekintettel arra, hogy a helyzet azóta még hátrányosabbá lett, legutóbb minisztertanácsi határozattal úgy döntött, hogy a tagosítási eljárást újólag szabályozza, de egyúttal a tagosítások megindítását és keresztülvitelét olcsóbbá és könnyebbé teszi. A minisztertanácsi határozat alapján Lázár Andor igazságügyminiszter most a földmívelésügyi, belügyi és pénzügyminiszterekkel egyetértésben rendeletet adott ki, melyben újból megállapítja a tagosításnál követendő eljárási módokat. Ezzel a most életbeléptetett intézkedéssel a tagosítás, ahol annak szüksége felmerül, nemcsak könnyebben keresztülvihető, de gyorsabb és olcsóbb is lesz, amennyiben a tagosítás költségeinek 20o/o-át mindenkor az állam, illetve az e célra létesült alap viseli, a fennmaradó 80»/o viselésére pedig a rendelet messzemenő, könnyen viselhető részletfizetési kedvezményeket biztosít. Azt, hogy a község határának melyik részét, vagy pedig az egész határt kell-e bevonni a tagosítási eljárásba, es vájjon a tagosítás a községre hasznos jés célszerűen keresztül vihető-e, a 'birói eljárás megindítása előtt a földmívelésügyi miniszter dönti el. Ennek a közigazgatási eljárásnak a megindítását az illetékes királyi törvényszék útján a földmívelésügyi minisztertől bárki kérheti, akinek a község határában a tagosítandó területen telekkönyvileg nevén álló földbirtoktulajdona van. Csupán az előzetes költségekre kell az illetőnek 100 pengő biztosítékot letenni, amit azonban méltányos esetekben el is engednek. A kérvényben természetesen alaposan indokolni kell a tagosítás hasznosságát és célszerűségét. A földmívelésügyi minisztériumban a tagosítási ügyben beadott kérvényeket egy, a közeli napokban megalakuló állandó gazdasági szakbizottság bírálja el, melynek tagjai sorában helyet foglalnak úgy a gazdasági, mint erdészeti szakemberek, mint pedig a földmívelési közigazgatás szakemberei, nemkülönben birtokrendezési ügyekben járatos magasabbrangu birák is. A kiadott igazságügyi rendelet a tagosításra vonatkozó szabályzaton kívül megszabja, az úrbéri birtokrendezés, arányosítás, dülőrendezés, a közös legelők, erdők tulajdonosainak és hányadrészeiknek megállapítására ezután követendő eljárást is. A tagosítási eljárás ezen újabb szabályozása tehát valóban szerves kiegészítő része a kormány népies birtokpolitikájának. Azzal, hogy a tagosítást olcsóbbá és egyszerűbbé tették, egyúttal figyelmeztetik is az érdekelt gazdaközönséget, hogy vegye igénybe a korszerű gazdálkodás felé vezető ezt az útat is. A gazdasági szakismeretek terjedésével kétségtelenül nagyon előre haladtunk a hasznot hajtó, a kor igényeinek megfelelő gazdálkodás útján, de haladhatunk még előbbre is, mert ime a legújabb kormányintézkedés szintén módot nyújt erre. Schunda-rendszerü, pedálos, rézhúros, zongorahangu, jó karban, 60 P-ért, részletre felárral eladó. Zongora-, cimbalomhangolás, készítés stb. — Bővebbet Mezey Gyula asztalosnál, Közép-utca 11. Elmélkedés egy elszomorító grafikonról. A »szomszéd városok«-ról — az általános várostudomány egyik érdekes részéről — ír megszívlelendő tanulmányt dr. Déznai Viktor a »Tér és forma« c. építőművészeti folyóiratban. Tanulmányához grafikonokat rajzolt a csonkaország három országrészének városcsoportjairól. Gráfikonjai az egyes városcsoportok hatvan éves, 1870-től 1930-ig tett fejlődését ölelik föl. A, bennünket érdeklő Dunántúlnak tíz legnagyobb városa szerepel itt. Éspedig Győr, Pécs, Székesfehérvár, Sopron, Nagykanizsa, Pápa, Szombathely és Kaposvár. Kerek számokban beszélve, 1870-ben a legnagyobb varos Győr, 26 ezer lakosával, a legkisebb Kaposvár 6 ezer 'lakosával. Pápa 15 ezer lakosával középhelyet foglal el. 1930ban viszont Pécs vezet 62 ezer lakosával, a legkisebb pedig Pápa 22 ezer lélekszámmal. 60 év alatt tehát mindegyik város lakóinak száma — még a Pápánál sokkal kisebb Kaposvár és Szombathely is — a 30 ezer fölé ugrott, egyedül Pápa nem, amely még a 20 ezret is csak alig hogy fölülmulta, miáltal az ábrázolt városok utolsója lett. Megdöbbenve kérdi az ember: Vájjon Pápa halálra lett ítélve? Meg kell viszont állaj pítani azt, hogy ha nagyon keveset is, de ! valamit csak fejlődött, ami mégis az élet ! jele! Szemszög dolga tehát, hogy életet vagy halált állapít meg az ember? Válaszért mélyebbre kell pillantanunk. Ha Spencer szerint a társadalom nem más, mint egy magasrendű egyetlen élőlény, akkor egy város — mint társadalmi csoport életkerete — ugyanannak tekinthető. Mivel pedig az egyéni emberi élet fenntartásához nem elegendő az elemi gazdasági "tevékenység, mert a magasabbrendü életnek sokirányú szükséglete van, az emberi közösségnek — városnak — élete viszont még sokkal összetettebb, ennélfogva szükségletei, életlehetőségei — kulturális és civilizációs, — fejlődési módja sokkal bonyolultabb, mint az egyedé. A város élete tehát az elemi gazdasági 'tevékenységen felül még sok szövevényü külső gazdasági, kulturáils és történeti érdek eredője. A spenceri gondolat alapján állva tehát egy város belső életjelenségeiből nem tudjuk megállapítani a város fejlődését. A »szomszed városok« szempontjából nézve a kérdést, a következőket állapítjuk meg. A Dunántúl olyan nagy országrész, hogy rajta sokkal több városnak kellett volna kifejlődnie. A Nyugattal is közvetlen határos, ahonnan a városiasodás tényezőit kapta. Hogy mégis csak ennyi városa van, annak több történeti, gazdasági oka van. (Egyik ol< az óriási latifundiumok túltengése.) De ha már itt nem kelétkezett annyi város, mint az Alföldön, ez a kevés sokkal nagyobbá fejlődhetett volna. Pápa még viszonylagosan is keveset fejlődött. Amilyen ma, az't nagyrészt annak köszönheti, aminek megalapozását: Hegy- es síkvidék találkozásánál, termőföldek, építkezési C^ikvándon (vasútállomás Gecsegyarmat) 1935 november 17-én, vasárnap reggel 8 órai kezdettel eladatnak: lovak, fehér ökrök, hintók, kocsik, szekerek, vetőgépek, cséplőgép, rosták, mérlegek, ekék, boronák, kovács- és bognárműhely, méhek, kaptárak, stb., készpénzfizetés ellenében. Felvilágosítást ad A PÁPAI ÁLTALÁNOS BANK RT.