Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-10-12 / 41. szám

B.2). ## ## harisnyám nem szalad le többé a szem a harisnyatartónál. Készül minden színárnyalatban. Kizárólag kapható csak Uaidl Hivatárufiászaban 1 ••• • •* ** |Mfl 1 Az ünnepi játékok városában. Salzburg, 1935 augusztus hó. Az Altstadt előkelő szépsége lépten-nyomon megállásra kényszeríti az idegent. Középkori eredetű palotái, műemlékekben szinte tobzódó utcasorai nyugtalanítóan szines benyomások keltői. Épületein a renaissance ölelkezik a barokkal, s a város inkább olasz városnak tetszik, mint németnek. De a város arculatit* nem engedi meg, hogy művészi Ízlések rajongják vagy fumigálják szépségét. Mindenkit kényszerít a meghódolásra. Aki Solari Dómjának pompáját, nagyvonalúságát hidegnek találja, az Fischer von Erlach Kollegienkirche-jének életteljes formavilágában vagy a Mirabell-kastély duzzadó szépségében gyönyörködhetik. Aki a bencés Szent Péter főapátság templomának stukkóit értelmetlen dekoratív játéknak látja, az a ference|s-templom román-csúcsíves formáinak ősi tisztaságában, komor fenségében merülhet el gyönyörűséggel. S aki a műemlékek városát halott múzeumnak tekinti csak, ha hiányzik benne a kor levegője, az nézze meg a »Salzburger Volksblatt« palotáját, s visszahőkölhet a hagyományokat féltve őrző bencések kollégiumában Adlhart Krisztusából sugárzó új művészet megdöbbentő erejétől. Aki meg az ősi utcákat levegőtlennek találja, sétáljon el a Mirabell-(kertbe, vagy menjen ki Hellbrunnba), s a pompás sétautakon, vég* telen szingazdagságú virágágyak között szobrok, vázák, szoborcsoportok vonulnak föl gyönyör-' ködtetésére. S ha már a műemlékek gazdagsága kimerített valakit, másszon föl a Mönchsberg, a Kapuzienerberg erdős oldalára, vagy a város fölött uralkodó fellegvárba, s a csodás városkép szemléletében merülhet el, mig a várost körülölelő óriási hegyek havas hátán elfáradva meg nem pihen pillantása. Milyen pompa, mennyi érték, mennyi szépség! És mégis, milyen szegény lenne Salzburg, ha csak ennyit jelentene! Salzburg igazi énje sokkal több ennél: ez a város az új kor Delfije. Delfi Apolló-Temploma és papnője vonzhatta azzal a rajongással a görög 'hősöket és szürke polgárokat, a boldogság és boldogtalanság végtelen skáláját élő embereket, kiket a vallás áhítata tett egységessé, mint Salzburg ünnepi játékai vonzzák ma a művészetek szépségének és a szellem mélységének hódolatában összeforró ezerféle embert, hindu hercegnőtől az amerikai olajkirályig. Vájjon nem a sznobok tömege-e ez az idegen népség, kérdeztem magamtól az első pillanatban? De amikor láttam, milyen szorongó várakozással gyülekeznek a rezidencia-kút körül már a kora reggeli órákban, hogy végighallgassák a haragjáték által egymásután elklimpirozott kis dalocskát, amelyet Mozart irt, amikor láttam, milyen áhítattal lépnek be egymásután Mozart szülőházába, s elfogódottan nézegeti az egyik a Jupiter^szimfónia kéziratát, a másik a mester hegedűjét, a harmadik meg fejét csóválja a hitvány kis spinét előtt, amelyen Mozart a Varázsfuvola halhatatlan akkordjait fűzte egymás mellé, mikor ezeket láttam, megváltozott a véleményem. Pedig micsoda mindez ahhoz a rajongáshoz képest, amelyet azok a kispénzű emberek árulnak el, akik aktatáskájukat' enni* valóval megrakva már a hajnali órákban sorba állnak a Festspielhaus pénztáránál, hogy az esti pénztárnyitásnál megszerezzenek egy darabot a 140 állóhelyből. A lelkesedésnek és rajongásnak az a foka pedig, amelyet az ember az ünnepi játékok egy-egy előadásán tapasztal, amikor Toscanini mester felemeli a pálcáját, vagy Paula Vessely elrebegi a Faustban: »Bin noch Fráulein, weder schön...«, vagy Helene Thiinig pár szót szól a Jedermannban, s a francia néző kezében becsukódik a francia szövegkönyv, nem kíváncsi arra, mit beszélnek, úgy bámulja az előadást, — ezek a józan értelem határain kívül esnek. Ezek a jelenségek csak a művészet templomában lehetségesek. S amikor ezek történnek, a hitélet és tudományok fanatikusai a bencés egyetem előadótermeit teszik zsúfolttá. Csendesebb keretek között, mint a Festspielhauísban és környékén, de nem kisebb rajongással járnak a katolikus tudományok apostolainak katedráihoz, katonatisztek, protestáns lelkészek, mágnásasszonytík, színészek, szegények és gazdagok, a világ minden nációjából. Egy páter Bruno, a spanyol misztikus, a bolognai Gemelli professzor, Jaques Maritain, a neotomizmus harcosa és Koloquinoff orosz gárdatisztből lett francia jezsuita páter szavait prófétaként hallgatják a hit és szellem szerelmesei. Aki ennek a városnak mozgalmas életét figyeli, mostmár nemcsak az ünnepi játékok és a nyári egyetem környékén, hanem az utca életében, a »Stieglkeller«-ben, á »Café Bazar«-ban vagy a Mirabell-Casino-ban, ahol az ünnepi játékra idezarándokoltak a maguk hétköznapi — helyesebben nagyvilági — életét élik, s mikor hallja, hogy több a francia, angol és olasz szó, mint a német, zavarba jönne az illető, ha a Baedekerbe való bepillantás előtt meg kellene A M. Kir. Osztálysorsjáték _£» rr r _ r j r • -m r o-g ioarusitoi kenk, hogy mindazok, akik a postán küldött sorsjegyek árát még nem egyenlítették ki, szíveskedjenek a megfelelő összeget megfizetni, mert a nyereményigény és minden más jog csak úgy biztosítható, ha a sorsjegyek ára az előirt 30 fillér költséggel együtt a húzás — most október 19 — előtt kiegyenlíttetett. Aki azonban bármely oknál fogva a sorsjegyeket nem akarja megtartani, küldje azonnal vissza az illetékes helyre, mert az idejében ki nem fizetett sorsjegyek semmi jogot nem biztosítanak, a főárusítónak azonban kárt okoznak, ha azokat postafordultával nem kapja vissza! Hű már szombaton kezdődik! Az I. oszt. sorsjegyárak: 78 =3, 74 =6, 72=12, 7i=24 R Állandó és kitartó játék vezethet eredményhez! Divatlap szerint készítek bőröveket, bőr ruhadiszt és bőrgombokat. Divat-bőrövekben nagy választék. Győri böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. mondania: mennyi lakosa van Salzburgnak? Erősen gondolkozna az illető, hogy háfiy százezret mondjon, mert nagyváros képét rrtutatja a város, pedig mindössze 38.000 lakosa van. Kisebb, mint Székesfehérvár! De augusztus hónapban 40.000 idegen fordult meg falai között, mivel, milliós városokat pipálva le, a legnagyobb idegenforgalmat bonyolította le az európai városok között. És ebben az óriási embervásárban kellemes önérzettel könyvelhette el a város, hogy ez a nemzetközi világ mennyire salzburgi nemzeti formát vett fel. Az angol lady és a francia mademoiselle egyformán salzburgi dirndlben és kalapban járt, skót gróf és abesszin ras egyformán salzburgi szarvasbőr nadrágban és joppeban. Ugyan minek köszönheti ez a kicsi város, hogy a tudományok és művészetek ilyen Delfijévé vált Európában? Válaszért a múltba kell pillantanunk. A csodás fekvésű város alapját szent Rupert püspök vetette meg a hetedik században azzal, hogy a Salzach partját szemelte ki bencés apátság és női bencés kolostor színhelyéül. Alapítását a ferences, kapucinus és augustinus kolostorok követték. A Salzach és a lefaragott hegyek közé ékelt város ősi lelkülete tehát a kolostorokból sarjadt. E városka a század végén már érsekség lett, a németség katolikus fellegvára. Német Róma. Majd katonai várát — Európa egyik leghatalmasabb várát — építtette föl a salzburgi érsek. Később is az érsekek lesznek Salzburg éltetői. Nem kereskedelmének, nem iparának köszönheti, hogy gazdaggá, kulturálttá vált, — ma sincs gyára, — hanem érsekeinek, ' akik a műalkotások csodás darabjaival - ajándé| kozták meg a várost, s élénk vallási és művészi életet teremtettek benne. E város kulturája aztán messze vidékek vezéreivé lesz. Marcus Sitticus érsek salzburgi rezidenciájában adatja elő 1617-ben német földön az első operát, Monteverdi Orfeóját. Itt él Caldana, a muzsikus, itt alkotja mesterműveit Mascagni, Rottmayr és Schmidt, — az ecset mesterei, — itt épít Santino Solari, Hildebrandt és Fischer v. Erlach; Caspar Gras, Lusime, Ottavio Mosto, Bardel és Pfaffinger a szobrászatban alkotnak nagyszerű darabokat. Az érseki lovardában spanyol lovagtornákat vívnak idegen fejedelmek. És ebben a városban születik meg Wolfgang Amadeus Mozart, minden idők legcsodáltabb muzsikusa. Itt nő fel, s ad hat éves korában hangversenyt, később itt [ hangversenymester, majd az érsek udvari orgonása lesz. És élete javarészét itt éli le az a művész, aki már korának is zenei zarándokhelyévé teszi Salzburgot. Itt él a tudós Paracelsus. Ilyen város földjéből, melyet a kultúra ekéje munkált meg évszázadokon keresztül, könnyen terem meg a művészetek gyümölcse. Csak a magot kell elhinteni. A magvető ezúttal Rieder érsek volt. Merész újítással — 15 évvel ezelőtt — a Kollegienkircheben lelőadatja a »Welttheater«-t. Jobb munkatárs nem is jelentkezhetett volna Max Reinhardt zseniális rendezői művészeténél, amely a »Jedermann« szabadtéri — a dóm előtti — előadásában csillant fel mindjárt a kezdetnél a legjellegzetesebben. Most már csak lelkes emberek kellettek, akik a nagyszerű kezdetből olyanná tudták fejleszteni az ünnepi játékokat, hogy azok ma már öt hétre terjedő, igen előkelő művészi programot ölelnek föl. Ma a város ezt a nevet viseli hivatalosan: »Festspielstadt Salzburg«. Salzburg ünnepi játék-város. Külsején is meglátszik ez az ünnepi jelleg. Bámulatos az az érzék, amely minden városfejlesztési, rendezési, idegenforgalmi munkájában megnyilvánul s vele méltóképen folytatja évszázadoknak azt a munkáját, amelynek — aránylag jelentéktelen ipara és kereskedelme ellenére is — mai szépségét és gazdagságát köszönheti. , Horváth Elek.