Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.
1935-08-10 / 32. szám
FIGYELEM! Már most felhívjuk k. vevőközönségünk figyelmét az e hó 15-én kezdődő idényvégi kiárusításunkra és kérjük, hogy kirakatainkat „ figyelemmel kísérni szíveskedjenek. — Arakat nem hirdetünk, de miután a téli árunak kell helyet csinálni, olyan árakat nyujtunk, hogy ez sikerüljön is. kézimunka és divatáruháza Kossuth-u. 13. többé. A viszontlátás örömeit nem akarom ecsetelni. Szikszay barátommal együtt összeborulva sírtunk mind a hárman a csitai főutcán. A debreceni főhadnaggyal valóságos testvéri szövetség alakult ki közöttünk, mert benne egy valóban nemeslelkü társra akadtam. Bátyám elmondotta a veie történteket. 1915-ben egész századával együtt került fogságba. Tockoje-be vitték a samarai kormányzóságba, ahol 15.000 fogoly zsúfolódott össze, akik közül sajnos csak 5000 maradt életben. Bátyám foltos tífuszt, maláriát, visszatérő tífuszt kapott, de erős szervezete legyűrt mindent. A táborban rettenetes viszonyok voltak, az egészségügyi berendezések teljes hiánya, a minimális és élvezhetetlen táplálkozás a korai sirba vitte az ottlevők nagy részét. Ebben a szerencsétlen táborban óh be hány magyar anya vesztette el fiát, hány feleség a férjét és hány gyermek nem látta többé viszont az apját... Bátyám nagyon legyengült állapotban volt, azért Szikszay barátommal együtt igyekeztünk, hogy egészségét teljesen helyreállítsuk, ami lassanként sikerrel is járt. Közben telt-mult az idő. Az idők kerekén leforgott az 1916-os esztendő, átfordultunk 1917-be. Vártuk aggódó szívvel a hazai híreket és reménykedő lélekkel a békét. És bekövetkezett helyette az orosz forradalom, má]d a breszt-litovszki béke. A forradalom a hadifogoly táborban talált bennünket. Lassanként megváltozott a tábor élete. Kezdtek érkezni a külföldi forradalmi csapatok, a csehek, a németek, az osztrákok. Borzasztó időket éltünk át. Nem óhajtottuk látni a forradalmárok garázdálkodásati, bemenekültünk lakni a városba. Égett bennünk a honvágy... Haza.». haza... minden áron, de nem maradni itt a borzalmak poklában. Szökést kíséreltünk meg mind a hárman. Szikszaynak sikerült a hazatérés, bennnüket azonban elfogtak. Kemény büntetés ért bennünket. Közben vége lett a háborúnak és megindultak a hőn óhajtott hazába a hadifoglyok ezrei. Mi is szerettünk volna hazajutni, de oly helyre vittek bennünket, ahonnan nem mentek transzportok hazafelé. Ekkor Oroszország belsejében voltunk, pénzünk teljesen elfogyott, de sikerült küzdelmes akadályokon keresztül a messze Keletre eljutnunk. Miután mérnöki elhelyezkedést nem találtunk, ideiglenesen egy cukrászmester alkalmazott bennünket a Városban levő cukrászdájában, mint segítőket, mert nagyszerűen tudtunk oroszul. A cukrász erősen monarchista érzelmű volt és így biztonságban éreztük magunkat. Itt éltünk, tengődtünk hosszú éveken keresztül. Közben a mi oroszunk felhagyta üzletét, mi már beletanultunk a mesterségbe és magunk vezettük a csitai cukrászdát. De azért nap-nap után elfogott bennünket a honvágy az azóta sajnos megcsonkult haza után és miután a hadifogolyszállítmányok megszűntek, kezdtünk tőkét gyűjteni, hogy saját pénzünkből mehessünk haza. Ez sikerült is volna, az esztóniai misszió révén, amely akkor ott a magyar érdekeket képviselte. 1925-ben már megkaptuk a hazai utazási engedélyt. Repesett a szivünk azöröm' tői... Azonban egy napon elvették tőlünk | a certifikátot, és ott kellett maradnunk to| vábbra is. Politikailag megbízhatatlanoknak | deklaráltak bennünket, felügyelet alá kerültünk, mint ellenforradalmárok. Nem tagadom — folytatja emelt hangon Káldi Rudolf, — az oroszoknak igazuk volt. Mi kritikus szemmel néztük a forradalom folyását, amely veszélybe vitte Oroszországot. Soha nem vettünk részt semmiféle politikai megmozdulásban, nem jártunk még gyűlésekre sem. Összekuporgatott pénzünk elveszett ép akkor, midőn az első u. n. ötéves terv elkez! dődött. Dolgozni kényszerültünk. Én mint j építész, bátyám mint gépészmérnök voltunk | kénytelenek állást vállalni és mint poltiikailag ! megbízhatatlanok 'dolgozni, hogy valahogy el | ne pusztuljunk. Egy nagy papírgyár építő I főmérnöke lettem, bátyám pedig a tervezőiroda vezetője. Kerestünk, jól éltünk az északi Ural Krasznovisenszk nevü városában, de ha este álomra hajtottuk fejünket, csak egy gondolat foglalkoztatott bennünket... vissza ... az áldott magyar földre. A papírgyár közben felépült és szolgálatunkra nem volt többé szükség, de szerencsénkre feloldották a politikai felügyeletet. Ekkor sikerült végre elsőj izben Moszkvába utaznom, hol első "utam az Esztóniai diplomáciai misszióhoz vezetett. Daj cara annak, hogy már nem intézték a magyar ! ügyeket, oly kedvesek voltak, hogy utasítást j adtak, forduljak levélileg Varsóba a lengyel diplomáciai misszióhoz. Ezt én hosszadalmasnak találtam és azon töprengtem, hogyan tudnék a lehető leggyorsabban hazajutni. Amint igy Moszkvában az u. n. Vörös-téren sétálgatok, betévedtem a Kremllel szemben egy nagy épületbe. Ott az egyik ajtón ez a felírás volt oroszul: »Nemzetközi svájci vöröskereszt miszszió«. Bemenvén, előadtam kérésemet és kértem tanácsot a hazautazásra. Jó helyre potytyantam. Volt nálam fénykép, kaptam mindkettőnk részére igazolványt, ezeket rögtön hazaküldettem, de azt mondották, eltart legalább egy évig, mig az ügy elintéződik. Mind1 eSY> l l a eddig kibírtuk, majd tovább is velünk lesz a jó Isten. Visszamentem, ahol új állást kaptunk a messze Keleten'e gy vasúti építkezésnél. Egy 90 km.-es útszakasznak lettem az építési főmérnöke, bátyám szintén azon a vidéken kapott alkalmazást egy vagongyár tervezési irodájában. 1934 decemberében végre megjött hazulról a várva-várt utazási engedély a svájci misszió által. Hivatalos rapporton jelentettem az igazgatóságnak, hogy az állást otthagyjuk. Szó nélkül elfogadták a felmondást. 1 ! P! Végre megnyílt az út hazafelé. Elutaztunk Moszkvába, ott vártuk be Jungerth A. Mihály követünket. Őexcellenciája kitüntető kedvesen fogadott bennünket és neki köszönhető, hogy a mult hó közepén Varsón, Bécsen keresztül hazautazhattunk és 21 évi távollét után Sopronnál átléptük a határt és ráborulhattunk az édes magyar haza szintén sokat szenvedett földjére ... Itt közölték velünk a szomorú hirt, hogy édesanyánk pár hónappal ezelőtt szintén elköltözött az élők sorából. A soproni Népgondozónál kellett jelentkeznünk, ahol barátságos fogadtatás után érdeklődéssel hallgatták élményeinket. Pár nap óta itthon vagyunk a szülői házban, de sajnos, apánknak, anyánknak és bátyánknak már csak a sirjait láthatjuk a pápai zsidó temetőben ... Káldi Rudolf nagyokat szippant cigarettájából, látszik hogy erősen küzködik magával a fájó emlékek súlya alatt, mig bátyja fejét lehajtva ül a pamlagon. És a jövő? kérdezem. Remélem — felel energikus hangon Káldi Rudolf és közben a lábán és kezén levő sebforradásokra mutat, — hogy a magyar 'haza nekünk is juttatni fog egy falat kenyeret, hogy becsületesen és tisztességesen dolgozva, itthon is megélhessünk. Adja Isten, hogy mielőbb teljesedjék a kívánságuk! Láng Károly. | Fényképezőgép tokok nagy választékban, minden nagyságban kaphatók Szakképzett Böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. sz. LÖWY BÚTORÁRUHÁZ GYÖR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, ÚJDONSÁGOK. — Az új állomásfőnök. Szabó Károly Máv. főintéző, a pápai vasútállomás új főnöke, kedden vette át hivatala vezetését. Mult szombaton este a celliek búcsúbankettet rendeztek tiszteletére, mely alkalommal számos felköszöntőben méltatták a távozó állomásfőnök érdemeit, melyet két évi otttartózkodása alatt különösen a vasutas-sport és a dalkultúra terén szerzett. — Régi kedves ismerősünket szeretettel üdvözöljük körünkben. — Lapunk főszerkesztője pár hétre elutazott a városból. Távollétében a lap szerkesztéséért Nánik Pál belső munkatársunk felel. — Kamara-nap. A győri kereskedelmiés iparkamara vezetősége : Morvay István elnök, felsőházi tag, Kántor Leó alelnök és dr. Meixner Ernő főtitkár e hó 9-én, pénteken átlátogattak Pápára és délután 2 órakor a Lloydban, 4 órakor pedig az Ipartestületen úgynevezett „Kamara-nap"-ot tartottak, mindkét helyen meghallgatván a kereskedők, illetőleg iparosok köréből felhangzó panaszokat. — Iparos-táncmulatság. A nehéz gazdasági viszonyok között szinte csodálatra méltó sikerrel zajlott le mult vasárnap az iparosok táncmulatsága. A kat. kör tapolcaparti tágas kerthelyisége régen látott olyan sokadalmat, mint amilyen erre a kedves mulatságra összesereglett. Nemcsak az iparosság, de úgyszólván Pápa város egész társadalma találkozott itt össze. Az idő is kedvezett, langyos szép nyári este volt, ami csak fokozta a hangulatot. A jó cigányzenére, s a pattogó jazz-bandre felváltva fáradhatatlanul ropta a fiatalság a simának éppen nem mondható „parketten" a táncot, amihez ártatlan tűzijátékot szolgáltatott a nagy természet meg-megújuló villámaival. Éjfélkor tombola volt, melyen sok csinos tárgyat sorsoltak ki. Jól szórakozott ezen is a közönség, mert gyakran adódtak mulatságos helyzetek. Pl. a megcsontosodott agglegény főzőkanalat, a leányzó szivartárcát nyert. Talán cserélnének — szivet is. Az anyagi eredmény illusztrálására elég legyen annyit megemlítenünk, hogy az összbevétel jóval felülhaladta a 600 pengőt, így az ipartestület székház-alapja tekintélyes öszszeggel gyarapodott. Elismerés érette a fáradhatatlan rendezőségnek, amely heteken át fáradozott a mulatság sikerén. — A rendezőség ez úton is hálás köszönetét nyilvánítja mindazoknak, akik a mulatság sikerét bármi módon: tombolatárgyak ajándékozásával, felülfizetéseikkel stb. előmozdították. — Pápa város a „Magyar Katonai Szemlédben. Magas nívón álló katonai folyóiratunk, a „Magyar Katonai Szemle" augusztus havi számában közli lapunk jelestollu munkatársának, Horváth Eleknek „Pápa végvári szerepe a XVI. században" című dolgozatát, amelynek egy részét a tél folyamán a Jókai Kör előadó ülésén olvasta fel. Hogy az eredeti történeti kutatások alapján megírt munkát a katonai szakértők is mennyire értékelik, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Katonai Szemle készséggel leközölte. A fiatal szerzőnek ez a legnagyobb dicsérete. — A vidéki városok házadómentessége. A pénzügyminiszter méltányolva a magyar építőiparosság kérését, a házadómentességi kedvezményeket a vidékre is ki akarja terjeszteni. Minden város más és más mérvű adómentességet kap, egyiknek kisebb, másiknak nagyobb területre engedélyezik, valamint a műszaki feltételek sem lesznek mindenütt egyformák.
