Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.
1935-07-20 / 29. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca fr. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fölér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal .131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. 100.000 kilométer, vagy ennél is több utat tett az osztrák kancellári hivatal autója és anélkül, hogy valaha valaki is megvizsgálta volna : alkalmas-e még további ezer kilométeres utak befutására, eljutott végre ahhoz az elberfeldi fához, amelynek nekimenve egy jóságoslelkű, életvidám hölgynek, egy szerető hitvesnek és édesanyának rögtöni halálát okozta és csodával határos, hogy nem oltotta ki saját gazdájának, a kancellárnak életét is. Magyarázzák bár százszor, hogy ennek az ügynek a politikához semmi köze, mi mégis csak önkéntelenül arra gondolunk: nem mulasztott-e itt valaki kötelességet s nem mulasztotta-e el ezt a kötelességét célzatosan? Mert hogy egy minisztériumban valaki csak meg van bizva a rendelkezésre álló járművek legfőbb műszaki felügyeletével, az mégis csak bizonyosra vehető. Bizonytalan az, hogy ez a valaki nem olyan megbizhatatlan-e, mint volt például a kancellári hivatal főtitkára, akit csak pár hó előtt mozdítottak el állásából — a dutyiba. Jaj bizony, még úgy látszik további és még kisebb szemű rostákat kell működtetni az osztrák közigazgatásban, mig mindazok kipotyognak, akik nem ép a független Ausztriára esküsznek. Csak aztán, ha már minden megbizhatlan kiesett végre a rostából, lesz-e még annyi ember, aki az állam gépezetét vezetni tudja? Nehéz probléma, melyre 'feleletet ma senki és semmi nem tud adni. Nem még az a koszorúk tömegétől borított hitzingi sírdomb sem, mely egy mindenkitől megsiratott szép és jó asszony, szerető hitves és anya, egy ártatlan áldozat földi maradványait takarja. A pápai napszámbérek. A gazdasági válság tán legjobban végigszántott a legszegényebb néposztályon, amely ma itt, holnap ott, napszámos munkával keresi meg sovány kenyerét. Az a megcáfolhatatlan igazság, hogy ha valamiből nagyobb a kínálat, csökken annak ára, nemcsak a piaci árucikkekre, a kereskedő portékájára áll, hanem vonatkozik az a felkínált munkaerőre is, amely szintén adás-vevés tárgya. A gazdasági válság a munkások — ipari-, földmíves-, vagv napszámos munkások legyenek bár azok — ezreit taszította a munkanélküliségbe, aminek következményekép nagyobb lévén belőlük a kínálat, a munkabérek nem estek, hanem valósággal lezuhantak. Ám szociális szempontból helytelenítendő volna, ha valaki a megszorultak helyzetét kihasználni akarná. Minden embernek, végezze az bár a legegyszerűbb munkát, meg kell adni a módot a legelemibb emberi megélhetésre: a tisztességes táplálkozásra, a rendes ruházkodásra. Hiszen a gazda is, ha igavonó állataitól munkát kiván, megadja nekik mindazt, ami munkaerejük fenntartásához elengedhetetlenül szükséges. Mindezt pedig abból az alkalomból mondom el, hogy városunkban a két pengős napszám már fehér holló számba menő ritkaságok közé tartozik. Ellenben egy pengő ötven fillérrel, sőt — horribile dictu — egy pengővel fizetik ma leginkább nálunk a napszámot A minap végignéztem a városi útépítéseknél dolgozó napszámosok munkáját. Bizony fárasztó, nehéz munka az! Reggel hattól este hatig harminc-harmincöt fokos hőségben követ talicskázni, beborítva a fel-alá jártatott hengerelő-gép bűzös füstjével, nem valami kellemes dolog. S a napszám? írd és mondd: Egy pengő ötven fillér. Körülbelül tizenkét fillér óránként — akkor, amikor a piac a rettenetes szárazság folytán napról napra drágul, s hentesek, mészárosok máról holnapra tizenöt százalékkal felemelték a hús árát. Fel kell szólalnunk ezeknek a szegény embereknek az érdekében, akik a legnagyobb munkaidőben, aratás idején, nem hagyták cserben a várost, hűségesen kitartottak munkahelyeiken és szorgalmas munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy elhanyagolt útjaink a legalkalmasabb időben, a nyári időszakban újjáépíthetők legyenek. Azt hiszem, nem kérek teljesíthetetlent, amikor azt ajánlom, hogy legalább két pengőre emeljék fel napszámbérűket, meft hisz ez az összeg még csökken a társadalombiztosító járulékkal, amelyet a Város mint munkaadó felerészben levon tőlük. Ford, az amerikai autókirály elvből jól díjazza a munkásait, mert azt tartja, hogy ha a munkások fogyasztóképesek, emberien élhetnek, a gazdasági vérkeringés annál élénkebben lüktet. Viszont ha a munkások — akik az ország népességének nagy tömegét teszik ki — silány keresetükből költeni a legszükségesebbre sem tudnak, hiába a kereskedések dús raktárai, a hús-üzletek csábító kirakatai, az iparosok produktumai, stagnál minden, elakad a gazdasági vérkeringési s végeredményben megsínyli ezt az államkassza is. Az okosság, a józan ész tehát azt tanácsolja, hogy minden munkaadó — természetesen a mi viszonyainkhoz alkalmazottan — kövesse a reálisan gondolkodó Ford példáját. Kövesse ezt erejéhez képest Pápa megyei város ÍS; amelynek a munkát megbecsülni s ezt a munkabérekben is kifejezésre juttatni példaadó kötelessége. N. P. mes profilját, szelíden mosolygó arcát mindenki ismerte, aki valaha a vármegye tanácskozó termében megfordult. Beszédeiből mindig mélységes hazaszeretet, bölcs mérséklet csendült ki s ugyanez a szellem vezette a vármegye legfontosabb bizottságaiban való részvétele alkalmából is, amit, mondhatni, élete utolsó percéig példaadó pontossággal teljesített. Három emberöltőre nyúlt életének fontosabb mozzanatait a következőkben kö—a— Bn mmBwn— Kránitz Kálmán 1 A magyar klérusnak, e vármegye közéletének egyik legtiszteletreméltóbb tagja hunyt el e hó 13-án Veszprémben Kránitz Kálmán felszentelt püspök, székeskáptalani nagyprépost személyében. Tiszteletre méltó volt nemcsak koránál fogva: ő volt nemcsak a magyar katholikus egyház főpapi széniorja, de az egész világ főpapi karának legidősebb tagja, de tiszteletet parancsolt nemes főpapi egyénisége, szent élete, könyörülő jó szive, a közéletben való, mindig fenkölt lélektől vezérelt szereplése. Magas vékony, az utóbbi években már egy kevéssé hajlott alakját, ne1841 július 1-én született Zalaapátiban. 1863-ban szentelték pappá. Ezután káplánkodott, majd plébános lett Alsópáhokon. 1891ben a keszthelyi kerület egyházmegyei tanfelügyelője, 1892-ben esperese lett. Kanonokká 1898-ban nevezte ki a király és eme stallumában a nagyprépostságig vitte. 1902ben heővizi apát, 1907-ben cymei címzetes püspökké nevezték ki s ugyanakkor püspökké szentelték, amikor báró Hornig Károly bíboros püspöknek segédpüspökévé lett. 1909ben megkapta a Szent Mihály arkangyalról nevezett hantai préposti címet. 1913-ban a király a Ferenc József-rend II. o. keresztjét adományozta neki a csillaggal, 1933-ban pedig a kormányzó a II. oszt. magyar érdemkeresztet a csillaggal. Néhány éve teljes visszavonultságban mondta rubint miséjét. Kránitz püspök temetése e hó 15-én volt a székesegyházban, a megelőző rekviemet és a szertartást a külföldön levő Rott Nándor püspök helyett dr. Hanauer Á. István váci megyéspüspök végezte a székeskáptalan tagjainak és a papságnak segédletével. Rajta kivül az abszoluciót még negy infulás főpap adta meg. Holttestét a székesegyház sírboltjába temették el. Áldás emlékére! Spalában, a lengyel nemzeti nagytáborban. — Levél a Szerkesztőhöz. — Épen egy hét telt azóta, "hogy a 450 főből álló magyar cserkészcsapat megérkezett Spalába, a lengyel nemzeti nagytáborba. Az elindulás óta az események oly hihetetlen gyorsasággal és oly nagy tömegben torlódtak egymásra, hogy e pillanatban szinte lehetetlen, ha csak nagy vonásokban is, mindenről beszámolni. Bizonyos időnek kell eltelni, mig a benyomások elrendeződnek s HIRDETMÉN Y. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1935 július 1-én megalakította XVII.-IK ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT háro m és öl évi időtartammal részletenként és hetenként e; y pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. A jegyzett betétrészek arányában kölcsön igényelhető. Minden egyéb feltételre készséggel ad felvilágosítást A Pápai Hitelbank Részvénytársaság.
