Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-07-13 / 28. szám

LOWY BÜTORÁRUHÁZ GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, házi ülésszakon iktattak be törvénybe. Szoros kapcsolatban áll ezekkel a törvényekkel a filmmagyarosításról szóló törvénycikk, amely­nek éltető hatását elsősorban az a nemzedék fogja élvezni, amely hivatva lesz az új ma­gyar ember típusát megteremteni. Nem lenne beszámolónk teljes, ha meg nem emlékeznénk arról a törvényalkotásról, amely a negyvennyolcórás munkahetet rend­szeresítette, megállapította a bérminimumot, rendezte a vasárnapi munkaszünet kérdését, belevitte a társadalombiztosító intézetek gyűj­tötte tőkéket a gazdasági élet vérkeringésébe és ezen felül rendezte azokat a régi MABI­és OTI-terheket, amelyek eddig sok, saját hibáján kívül tönkrement iparosnak és ke­reskedőnek lehetetlenné tették a talpraállását, az új élet kezdését. Reformokat hajtott tehát végre a kép­viselőház. Reformtörvényeket hozott, az új magyar társadalmi, gazdasági és népies szo­ciálpolitikai élet útját egyengette. Nem két­séges, hogy az ősszel ismét összeülő parla­ment ugyanezen az úton fog tovább haladni. Hogy ez így legyen, arról gondoskodni fog a kormány, amely a nyári szünetet az őszi nagy munka előkészítésére használja fel. Mennyit fejlődött Pápa a XVIII. század óta? századbeli formájában áll. Ha tehát a "Belvá­ros régi formája nem ment át gyökeres vál­tozáson, és nagy külvárosokat — »alsó- és felsővárosi major« — találunk már a XVIII. sz.-ban, népes városnak kellett lennie Pápá­nak már ebben a korban is. Valóban, az egykori összeírás igazat ad feltevésünknek. A plébánia levéltárában őrzött összeírás sze­rint 1782-ben a város lakósságánfak száma meghaladta a 8000 lelket. Ez a szam óriási a XVIII. sz.-ban, ha figyelembe vesszük, ekkor Pest lakosságának száma nem nagyobb, mint 50.000. És igen kismértékű az a fejlődés, mely másfél évszázad alatt a háromszorosára sem tudta növelni a város lélekszámát, ugyan­akkor, mikor például Szombathely lakossága alig egy évszázad alatt a nyolcszorosára emel­kedett. Nézzük most magát a város külső képét, ez mondja el a legérdekesebb dolgokat. Ha­sonlítsuk össze a város XVIII. sz.-i építkezé­sével! A város tizennyolcadik századból szár­mazó minden épülete a század uralkodó, kor­szerű stílusában épült föl. A kor stílusa a barokk, s hogy Pápa lakossága a haladó szellemet, a kor szellemét képviselte, igazolja az, hogy minden háza ebben a ' stílusban épült, s nem fordultak az elmúlt korok idejét­múlt stílusához. A korszerű stílus jelenti a korszerű szerkesztést, s a kor vívmányainak alkalmazni tudását. A XX. század Pápája saj­nos nem mutatja a haladás szellemét. Ez a város még ma sem épít korszerűen, hanem rossz barokk^ szecesszió és sok más hazug stílus-kontárkodás kell neki. A város uralkodó izlése, — ha ugyan lehet ízlésnek nevezni — teljesen idegen korunktól. A pápai plé­bánia-templom annyira modern — nem tu­dom ezt a szót kikerülni — volt a maga ko­rában, mint ma a legújabb vasbeton-templo­mok, s annyira újat jelentett, hogy nemcsak a megye templomépítkezéseinek volt minta­képe, hanem még a prágai Strakow-kolostor építésénél is ezeket az építkezési és stílus-elve­ket alkalmazzák. A ma Pápája nemcsak hogy nyugati szinvonalat nem képvisel, s még a be­tont, vasbetont is stílus-hazugságok palásto­lása használja, hanem még sok magyar vidéki várossal sem egyenrangú a haladásban. Lapunk mult számához vidéki elő­fizetőink számára postautalványt mellé­keltünk, melyen feltüntettük kinek-kinek a hátralékát J935 június 30-ig. Nagyon kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a jelzett hátralékot a postautalvány fel­használásával mielőbb beküldeni szíves­kedjenek, mert az egy évnél nagyobb összeggel hátralékban levőknek kény­telenek volnánk „Fizetési meghagyását küldetni. A kiadóhivatal. aki a kor ipari termékeit másfél évszázad után láthatja. Az épületeken a kömives, kő­faragó, ács, bádogos, lakatos, cserepes, aszta­los és kovács ipar tiszta kézimunkáit olyan kivitelben látjuk, hogy azok igen sok helyen ma is jobb állapotban vannak, mint néhány éves *új társuk. Ezzel nem a mostani pápai ipart akarom leszólni, mert a hiba nem benne van, hanem ott, hogy a mai iparos a gépipar versenye folytán gépi berendezkedésre, tö­megmunkára kényszerül. így nem tudja azt a tartós életű iparcikket előállítani, amire a XVIII. sz.-ban is képes volt. A város mai ipara nem áll alacsonyabb színvonalon, mint a többi magyar város Ipara, de a XVIII. sza­zadban ezek közül kiemelkedő volt, s nem remélhető, hogy a pápai ipar mai termékei olyan megbecsült darabjai legyenek a mu­zeumoknak, mint például a XlX. századi pápai kőedények. Az a nagy művészi érték pedig, amit a bencés templom gyönyörű fafaragásai képeznek, a pápai mesterek mindenkori hír­nevét alapozta meg. A tizennyolcadik századi Pápa 35 ipari céhet számlált, VeszprémneW ne/n volt több 20-nál, s minden esetre az or­szág jelentős ipari gócpontja volt, melynek iparosai messze vidékre dolgoztak. A XVIII. sz.-ban Pápán tulajdoríképen két főiskola volt, a két gimnáziumon és elemi iskolán ífo ívül. Ugyanis nemcsak a ref. kollé­giumban, hanem a pálos iskolán is volt teo­lógia. Pápa ma is az iskolák városának tartja magát. Joggal, mert sok iskolája van. Élénk szellemi élet uralkodik falai között. Mégis óriási a különbség a két kor városa között. Más volt a szellemi súlya annak a városnak, melynek főiskoláján az a Márton István pro­fesszor tanított, aki egy korszakfordító nagy nyugati filozófusnak tanait hozta be Magyar­országba. Ezt a filozófiát Páj)án hirdette elő­ször, s így Pápáról került bele a magyar szellemi életbe. A ma Pápája nem dicseked­hetik azzaí, hogy irányítást tud gyakorolni az országos szellemi életre. Néhány kiragadott gondolattal, összeha­sonlítással kívántam azt bizonyítani, hogy városunk messze van attól a szinttől, me­lyet 150 esztendővel ezelőtt képviselt Ma­gyarországon. Az a fejlődés, amelynek a mai pápai ember annyira örül, alig több, mint a természetes szaporodással együttjáró fejlődés. Ma, amikor a magyar vidék ismét vissza­szerzi azt a szerepet az ország életében, amelyet a tizennyolcadik században képviselt, Pápa csak akkor szerezheti vissza egykori je­lentőségét, ha gyökeresen szakít a mával és kilép a haladás szellemének útjára. Horváth Elek. Értesítés. Értesítjük a nagyérdemű közönséget, hogy az ezideig Pápay Imre néven fennálló bádogos= és vizvezetékszerelő=üzletet folyó évi július hó 1-től Pápay és Horváth néven vezetjük tovább. Tisztelettel kérjük a n. é. vevőközönséget és megrendelőinket, hogy becses pártfogásuk­kal továbbra is megtisztelni szíveskedjenek ben­nünket, mit mi jó munkával és szolid árakkal igyekezünk kiérdemelni. Szives pártfogást kérve, vagyunk tisztelettel: Pápay Imre és Horváth Pál bádogos- és szerelőmesterek Pápa, Dr. Antal Géza-tér. Igen hízelgő formában fogalmazhatják meg a választ erre a kérdésre azok, akik egy­két évtizede már tanúi a város fejlődésének. Épen ezért érdemes a kérdés mélyére pillan­tani, hogy megállapítsuk: helyes-e a gyorsan megadott válasz? Vegyük elő a város tizennyolcadik szá­zadból származó térképét, és tegyünk vele sétát Pápán. Az első, amit meg kell állapí­tanunk, az lesz, hogy a mai Belváros utcái teljesen megegyeznek a XVIII. Századi Pápa belvárosával. A Felső- és Alsóváros pedig már kialakulóban, éspedig olyanképen, mint amivé tényleg ki is fejlődött. Azt már nem lesz nehéz megállapítani, hogy a Belváros mai épületeinek jelentékeny része ma is a XVIII. FÜRDŐ ruhát, -cipőt STRAND kalap ot, -ernyőt olcsón vehet RAIDL divatáruházában Fürdőruhák már 2'40 P-től. Bőrárut bizalommal vehet a készítőnél; minden darabért garanciát vállalok. Fehér mosható retikülök . . 80 fillértől Női övek minden szinben . . 40 fillértől Footballok, hátizsákok, cserkész-övek szenzációs olcsón vásárolhatók A GYŐRISZAKKÉPZETT BÖRÖNDÖSNÉL Pápán, Kossuth Lajos-utca 22. szám alatt. De Pápa a XVIII. században nemcsák korszerűen építkezett, hanem művészi érzékkel is, és sok komoly művészi értéket termelt. Ami a XVIII. sz.-ban épült, legyen bár sze­gény polgári ház is, magán viseli a művészi érték bélyegét. Ezzel szemben az elmúlt év­tizedek építkezése a fégotrombább »gíccs«­tömeggel rakta meg a várost. A közelmúlt egyetlen építészeti emléke nem közelíti meg azt a művészi értéket, amit a XVIII. század­nak még szerényebb emlékei is képviselnek. A XX. század Pápa városa nem tudott művészi értéket termelni az építkezésben s a városkép kialakításában, de hiján van min­den művészet ősének, a népművészetnek is. Mikor Mezőkövesd, Sárköz, Palócság, Ka­lotaszeg nevét hallja a pápai, bizony szé­gyenkezve húzhatja be a nyakát. És mennyire elcsodálkoznának a pápaiak, ha a pápai ipar­nak, háziiparnak bőr- és posztómunkáit, hím­zéseit látnák, melyeket régi pápai családoknál, ládák fenekén, padlásokon, itt-ott múzeumok­| ban talál az ember. Vájjon elhiszik-e azt első i pillanatra, amit a népművészet historikusai ! megállapítottak, hogy a híres magyar cifra­i szűr, amelynek szülőjeként általánosan az Al­földet emlegetik és hiszik, Veszprém megyé­ből került az Alföldre. "Abból a Veszprém megyéből, melynek Veszprém és Pápa váro­sában volt fejlett ez az iparág, a XVIII. szá­zadban és a XIX. század elején! A pápai ipar tizennyolcadik századi fej­lettségi fokáról könnyen képet nyerhet az,

Next

/
Thumbnails
Contents