Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-06-22 / 25. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiüéx. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-ntca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN szedjával. A lengyel-cseh ellentétek eléggé közismertek, a Németországgal szemben kö­vetett cseh politika pedig nem kis mértékben járult ahoz, hogy a türelmetlen nemzetiségű kormánypolitikától véglegesen elkeseredett csehországi németség Henlein táborába tö­mörüljön és úgyszólván kiirtsa azokat a poli­tikai pártokat, amelyek, naiv hittel, még "min­dig a cseh kormánykoalicióban való benn­maradás alapján állottak. Csehországnak a köröskörül fenyegető ellenséges gyűrűben új segítség után kellett a kezét nyújtania; a tá­vollevő francia szövetséges mellé megsze­rezte a szintén távoleső Oroszország — inkább jelképes — segítségét is. Ez a szövetség epizód, amelyet a pillanatnyi európai hely­zet kényszerített Prágára. Magyarország hi­degvérrel nézi a cseh külpolitikának ezt a jól megérdemelt vergődését, mert tudja, hogy az Európát, pár évtizeddel előbb fenyegetett cári pánszlávizmus fel nem támadhat többé. A szovjet pánszláv politikát már belügyei miatt sem kezdhet, mert ez az oroszosítást, az erőszakot jelentené és nemcsak mohamedán alattvalóit lázítaná fel, hanem a fajtestvér ukránokat és fehéroroszokat is. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a szovjet átengedi a szovjetunió területén kivül élő szláv népeknél a vezető szerepet a cseheknek. Ennek is meg­van azonban a maga veszedelme, mert erre a vezéri szerepre a régi pánszláv ideológiával és elsősorban egyházi téren a szerbek tartanak igényt. Az orosz-cseh szerződés tehát vég­eredményben a kisantant politikai egységét bonthatja meg, amikor szembeállítja a szer­beket a csehekkel és féltékenyekké teszi a románokat. A pápai honvédhuszárok hősi emlékművének leleplezése. József kir. herceg tábornagy városunkban. — 1935 junius 16. — Az orosz-cseh szerződéstől a sajtó egy része a pánszlávizmus feléledését és új poli­tikai érvényesülését várja, illetőleg ettől fél. A félelem azonban teljesen ok nélkül való. Eddig is épen a pánszlávok akadályozták meg azt, hogy Csehország hivatalosan el­ismerje a szovjetet és ki kellett válnia a cseh nemzeti demokrata pártnak, a pánszláv törek vések hordozójának a kormányból, hogy Benes baloldalról elkanyarodhassék Moszkvába. A cseh cenzúra épen most sorra kobozta el az otthoni pánszláv irányzat lapjait, mert kifogá­solták a szovjettel kötött szerződést, ellen­ben Benes cseh nemzeti szocialista pártja versenyt örül a szociáldemokrata és kommu­nista sajtóval Moszkva és Prága megegye­zésén. Benes szokatlanul hosszú oroszországi útja csak reklám: azt a látszatot akarja kel­teni, hogy rettenetes nagy a testvériség a két nép között és hogy ez a meggyőződés világpolitikai jelentőségű. Sajtója nem győzi hangoztatni, hogy mennyivel bensőbb volt az a fogadtatás, amelyben a cseh külügyminisz­tert részesítették Oroszországban, ahoz ké­pest, mint ahogy Edent és Lavalt fogadták a szovjet-hatalmasságok. Az orosz hivatalos sajtó — ott pedig az egész sajtó hivatalos — szintén fenn akarja tartani ezt a látszatot és óvatosan hallgatnak mindkét helyen arról a nagy baráti ölelkezésben, hogy ezelőtt egy esztendővel még benyomatták a cseh útleve­lekbe, hogy érvényes Európa minden orszá­gába, kivéve Oroszországot. A prágai cen­zúra semmi kifogásolni valót nem talál ab­ban, hogy a cseh nacionalista lapok a szovjet­kormány tagjait, következetesen "hóhérlegé­nyeknek cimezgették és egy egyszerű postái csomagot sem lehetett Csehországból Orosz­országba, vagy viszont elküldeni, oroszországi útra pedig engedélyt cseh ember, a legna­gyobb gazdasági érdekekből is csak úgy ka­pott, ha köztudomású volt tizenhárompróbás szovjetellenes érzülete. Azt sem felejtették el még Moszkvában, hogy annakidején a | cseh légiók indították meg voltaképen a bol- I sevizmus ellen való harcot és a cseh légiók j rabolták végig Szibériát. Annyira nem felej­tik ezt, hogy a szovjetírodalom állandóan visszatér ezekre a harcokra s az idén állítottak elő egy újabb óriási filmet, mely a cseh légiók garázdálkodásait mutatja be az orosz nép kiterjedtebb rétegeinek. Ha a sok moszkvai és pétervári ünnepély leírását és az elhangzott pohárköszöntőket leszámítjuk, Benes orosz­országi látogatásának nyert mérlegeként egye­lőre, nem marad egyéb, mint egy hitelmeg­állapodás, amelynek értelmében Oroszország öt évre felosztva, összesen 250 millió rubel értékű cseh árut vesz át. A cseh iparnak élet kérdés, hogy piachoz jusson, mig végleg össze nem omlik a mai válságban, de más kérdés, hogy ettől az összeomlástól épen ez az orosz hitelegyezmény megmenti-e. A szovjet fize­tési készségéről elég szomorú tapasztalata van már minden export-iparnak. Kötöttek az­után egy postaügyi egyezményt is, amilyen minden kultúrország "közt fennáll, tehát semmi külön politikai jelentősége nincs és tárgyalnak cseh-orosz kultúrális egyezmény­ről a magyar-lengyel, vagy a magyar-olasz egyezmény mintájára. A repülőügyi és köl­csönös segítségről szóló egyezményt még Benes elutazása előtt megkötötték, ez tehát nem újság és nem meglepetés. Gyakorlati ér­téke nem sokat jelent, minthogy a két állam­nak nincs közös határa. Legföllebb előzményei érdekesek. Amikor Németországban a nemzeti szocializmus jutott uralomra, új irányt kellett kezdeni a cseh külpolitikának, mely a"bba a helyzetbe jutott, hogy Csehország a lehető legrosszabb viszonyba került minden szom­Hősökre való megemlékezés lélekemelő ünnepét ülte mult vasárnap városunk, mikor a volt m. kir. pápai 7. honvédhuszárezred hősi halottainak az Esterházy-út torkolatánál felállított emlékművét a volt hadsereg egy tábornagya, a dicsőségövezte vezér, József kir. herceg átadta a jelen és a jövő nemzedék hálás kegyelete oltárkövéül. A kir. herceg vasárnap d. e. autón érke­zett városunkba s a Fő-téren díszes fogadta­tásban volt része. A huszár-osztály parancs­nok vitéz Marjay Keresztély alezredes és vitéz Vida. Elemér rendőrkapitány jelentkezése után végiglépett a felállított huszárszázad, a vité­j zek, Honsz-tagok és frantharcosok csapatai I előtt, majd pedig fogadta Hamuth János pol­j gármester üdvözlését, ki a város lakossága örömének adott kifejezést a kir. herceg láto­gatása felett. Ezután a kir. herceg kíséretével a plébánia-templomba ment, melynek kapujá­ban Németh József apátplébános fogadta a magas vendéget. A kir. herceg végighallgatta az apát által celebrált szent misét, majd ía tiszti étkezőbe ment át, melynek bejáratánál három hadiárva leányka gyönyörű virágcsokorral ked­veskedett neki, ami a kir. herceget igen kelle­mesen érintette. 12 óra előtt pár perccel a kir. herceg Esterházy Tamás gróf pompás díszhintóján hajtatott az ünnep színhelyére, ahol már ad­dig óriási közönség gyülekezett egybe, amely a kir. herceg tábornagyot felállással és lel­kes éljenzéssel fogadta. A kir. herceg az em­lékművel szemben levő pódiumon foglalt he­lyet, az emlékmű körül festői képet alkotva magyarruhás áll. polg. leányiskolái növendé­kek állottak. Jobbra és balra a" téren székso­rokban előkelő hölgy- és férfiközönség, a kocsiút üresen fenntartva a díszmenetnek, a tér túlsó részén pedig százakra menő álló sokaság, melynek a beszédeket megafonon közvetítették. Az ünnep dr. Jámbor Mike karnagy ve­zényletével az Iparos Dalkör által élőadott Himnusszal kezdődött, mely után vitéz Sibrik Sándor tábornok, a szoborbizottság elnöke felkérte a kir. herceget emlékbeszéde meg­tartására. József kir. herceg, kinek intésére le­hullott a lepel Manno Miltiadesnek a pápaiak előtt már jól ismert szép alkotásáról, ünnepi beszédében remek apotheosisát adta az elesett hősöknek. Megrendítő képekben vonultatta fel szemünk előtt a 7-es honvédhuszárok harctéri tetteit, kezdve az elsőn a legtragikusabbon, mikor a »lehetetlen« parancs végrehajtásában annyi százan vesztették életöket. A többi csa­tákban együttesen nem kevesebb mint 798 pápai honvédhuszár adta ifjú életét hősi ál­dozatul. Az ezred csak egy, majd két század­ból állott, de mindig híven és becsületesen megállt a kötelességteljesítés mezején. Az ő hadseregparancsnoksága alatt is bőven kivet­ték részüket a küzdelmeket a kárpáti fronton, s háború vége a kis, de vitéz ezredet meg­szálló csapatként találta orosz földön. Emlék­művük előtt fogadjuk meg, hogy azért az esz­méért, a szentistváni Magyarország eszmé­jéért élünk s ha kell, meg is halunk. A fenkölt eszmékkel teli, nagy szónoki lendülettel előadott és mély hatást keltett be­széd után a kir. herceg babérkoszorút helye­zett el a szobor talapzatára. Hamuth János polgármester a Termopy­lénél elesett spártaiak hősiességét megújító pápai honvédhuszárok emlékművét megillető­dött lélekkel vette át a város gondozásába. Miután a Kárpát Dalkör Hatvani Lajos tanár vezényletével Bajza Apotheosisének el­éneklésével dicsőítette a 'hősök emlékezetét, koszorúk elhelyezése következett. A volt 7-es honvédhuszárok, valamint az ezred soproni és vasmegyei volt tisztjei és legénysége nevében két koszorút helyeztek az emlékműre. A mai pápai huszárok nevében vitéz Marjay Keresz­tély alezredes tett koszorút az emlékműre, s tett ugyanakkor lelkes szép fogadalmat, hogy az utódok vészben és viharban méltók maradnak az elődökhöz. A vármegyei vitézi szék ko­szorúját vitéz Setéth Vince alezredes, a hely­beli Honszét vitéz Karcsay Béla ny. ezrédes, a frontharcosokét Kovács Kálmán ny. ezredes, Veszprém vármegye közönségéét dr. Berky Miklós alispán, Pápa városét és a helybeli Vörös kereszt egyletét Hamuth polgármester, Veszprém városét Rosos Károly polgármester, a dunántúli ref. egyházkerület és intézményei­nek koszorúját Medgyasszay Vince püspök, a levente-egyesület és a kaszinóét dr. Konkoly Thege Sándor elnök, az ipartestületét Haj­nóczky Ferenc elnök, a Turul Szövetségét dr. Tibor István, a pápai nőegyletét Karlovitz Adolfné, a Lloyd társulatét Wittmann Ignác elnök, a zárdaiskolákét egy növendék, az áll. polg. leányiskoláét is egy növendék, az áll.

Next

/
Thumbnails
Contents