Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-05-11 / 19. szám

XXXII. évfolyam Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér, » Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Annyi tanácskozást, amióta a világ világ, még soha nem tartottak, annyi szerződést, mióta az irást feltalálták, még soha nem írtak alá, mint ebben az utolsó másfél évtizedben. És a tanácskozások és szerződéseknek ez a bődületes tömkelege, amihez már külön lexikont kell kiadni, mely alfabetikus sorrendben igazít útba, mindaddig, amig újabb tanácskozások és újabb szerződések még jobban össze nem bonyolítják a helyzetet, ez a kaleidoszkopszerü utazása vasúton, repülőgépen, autón, hajón államférfiaknak, hírlapíróknak ma Strésába, holnap Genfbe, egyszer Velencébe, máskor Varsóba, Belgrádról, Moszkváról és a többiekről nem is beszélve, a végltelensége nyúló szószátyárságnak és stílusgyakorlatoknak ez az áradata mindez miért, mindez — kérdjük a klasszikus kérdezővel — cui prodest, kinek van hasznára? A szállodá,soknak az bizonyos, hogy kifizetődik, tán még az utazóknak maguknak is, hisz ha vannak miniszteri titkároknak megállapított kiküldetési díjai, akkor, ha jól sejtjük, még Laval se hagyja benne a maga — bizonyára busásan megállapított — miniszteri napidíját az amúgy is elég dús francia államkasszában. A lapoknak tán szintén használ valamit, bár úgy véljük, hogy az örök témát már egy kicsit unhatják is az olvasók, én részemről már csömörlöm a végnélküli álorcázott biztonság

1biztosító eszmefuttatásoktól, amelyek titkos értelme más nem volt és nem lesz: megtartani és ki nem ereszteni markunkból az egyszer megkaparintottat. »Cui prodest?« kézdezzük újból az örök kérdezővel s a felelet rá a mi szempontunkból mindeddig legalább csak negatív lehet. Biztatást azt kapunk néha, azt se mindig elég erőset, ellenben mindig feltételekhez kötöttet és az idő csak teliké múlik, a jajok körülöttünk mind elhalóbban, de annál fájdalmasabbak lesznek — csak legutóbb minő szivettépő volt a temesvári ka|tholikus magyarok kesergése! — és hasznát, reális hasznát nem látjuk sem tanácskozásoknak, sem szerződéseknek. A legborzasztóbb pedig az, hogy mindennek tudatában, teljes átérzésében mégis csak ordítanunk kell a farkasokkal, mégis csak részt kell vennünk mindenben és mindenütt, ahova meghívnak bennünket és aggódva kell néznünk arra felé, ahol határoznak de nobis, sine nobis, rólunk, de nélkülünk. Nem tudom a Tiős Zrínyinek jutott-e nehezebb sors (dicsőbb mindenesetre!), aki egy kirohanással elvégzett örökre, letette életét és letette vele minden gondját, mint ennek a mi nemzedékünknek, amely elemésztődik, elfásul, tönkremegy, dicstelenül elpusztul a szünetlen tanácskozásokban és szerződésekben. Hej bizony, múltban és jelenben egyaránt nehéz volt magyarnak lenni! Uj yegytisztító és kelmefestő-üzlet Berecz Péter győri vegytisztító és kelmefestő fióküzlete megnyill Kossuth Lajos utca 21. sz. alatt, pf Olcsó árak! Ne gyorsan, hanem alaposan. (my) Igazán nehéz eldönteni, vájjon mi nagyobb érdem: valamit jól és alaposan, vagy valamit gyorsan megcsinálni? Nekünk az a felfogásunk, hogy a gyorsaság valamilyen kitűzött cél kivitelénél, nem mindig érdem, mert a túlhajtott gyorsaság legtöbbször a végzett munka minőségét ronthatja. Alig kezdődött meg a törvényhozás gyakorlati tevékenysége, meglepetéssel kell észrevennünk, hogy az ellenzék máris változtatott a harcmodorán a kormány és pártja ellen folytatott küzdelemben. Választások közben a jelszó volt: a kormánynak nincs megfelelő, kielégítő munkaterve. Erre a kortes jelszóra a választóközönség megadta a csattanó választ azzal, hogy ennek ellenére a kormány párthiveit szinte példanélküli nagy többségben küldte be a törvényhozásba, amivel rácáfolt arra az állítására, hogy a kormánynak nincs programmja. Igenis van programm s azt minden józan itéletü választó megértette és magáévá tette. A választópolgárság Ítélete után természetesen az ellenzéki képviselőknek is be kell látniok, hogy igenis van programm, még pedig jó programm, aminél jobbat ez idő szerint senki se tudna felmutatni, aki tisztában van úgy a bel-, mint a külpolitikai körülményekkel és a nemzet gazdasági és társadalmi előrehaladásának minden számbavehető j tényezőjével. Az új harcmodor csatakiáltása tehát az ! lett: gyorsan, minél gyorsabban. Ma már szerintük tehát nem a programm a fő, hanem a gyorsaság. Nagy kérdés azonban, hogy a kormány és pártja beugrikre, az új csábító jelszónak, vájjon az ellenzék ösztökélése elcsábítja-e a kormányt és pártját, hogy a szinte időről-időre, mondhatnók hónapról-hónapra megszabott munkaterven újból változtasson. Kérdés továbbá az is, hogy a túlhajtott gyorsaságra van-e egyáltalában szükség? Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalásánál mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy minden, a nemzet jövőjére nézve fontos újítás csakis két tényezőnek összhangzatos együttműködésével válhatik valóra, válhatik gyümölcsözővé. Ez a két tényező a kormány és a társadalom. Sajnos, a magyar társadalom ma legyengült s miután minden újítás jelentékeny megterheltetéssel jár, — ha túlhajtott gyorsasággal jövünk elő a reformokkal, nagyon könnyen kockára tehetjük a társadalom, a nemzet teherbíró képességét. Ha a kocsi egyenes úton halad, bátran hajszolhatjuk a lovakat, de ha az út hegyesvölgyes, sőt szakadékokkal van teli, igazán dőreség folyton gyorsabb ügetésre nógatni a lovakat, mert hamar kidőlnek, sőt még a kocsi is összetörhetik. Egyik honatyának a földreform a legsürgősebb, a másiknak a titkos választójojg. Egyik a házépítéstől, másik az adóreformtól, harmadik az utak építésétől várja gyorsabban a haza és választói üdvét. Elvitázhatatlan, hogy bizonyos fokig nekik is igazuk van, hiszen az ország mai mostoha helyzetében minden jó dolog sürgős, igen sürgős volna, de amint mondottuk is minden reform terhét egyszerre nem lehet, nem szabad a nemzet vállaira rárakni. A Nemzeti Munkaterv egyes pontjai megvalósításának időpontját szabja meg tehát a kormány, amely a gyeplőt tartja a kezében, amelyik legjobban ismeri az út nehézségeit s'legjobban tudja, mit bir el a nemzet, mikor és mennyivel bir megbirkózni az adófizető polgárok egyeteme. Azok előtt tehát, akik higgadtan és józanul gondolkoznak és akik biznak a kormányban, ne az legyen a jelszó: gyorsan, minél gyorsabban, hanem ez: jól és alaposan. Kegyelmet kérek a halálraítélt Szélesviz számára. — Levél Budapestről. — 1935 május hó. Mint öreg pápai diák, akinek annyira szívéhez nőtt e jellegzetes dunántúli város, hogy szinte második hazámnak tekintem, mindenkor örömmel látogatok el Pápára, s bebarangolván utcáit, tereit, jóleső érzéssel állapítom meg, hogy innen is, onnan is a haladás, a fejlődés kétségtelen jelei bukkannak elém. A napokban is Pápán jártam, és sétáim közben eljutottam a Pápa különlegességét képező Szélesvizhez, amelynek partján (holdvilágos estéken olyan szívesen el-elábrándoztam a fizika, a logaritmusok kínzó gyötrelmei után. A vizet vén fejjel is olyan hangulatosának, mondhatnám poétikusnak találtam, mint annak előtte. Asszonyok ruhát »patéltak« a beleépített kis hidakon, a vízen boldogan úszkáló hófehér libákkal versenyre keltek csónakázó ifjak, akik kajakjaikon vigan szelték a viz csendesen himbálódzó tükörét. (Mint megtudtam tőlük, tréninget tartottak néhány hetes balatoni kirándulásra.) Amodább turistáknak látszó fiatalemberek, »idegenforgatmunk« emelői, fényképfelvételeket készítettek amatőr gépjeiken a part különböző pontjálról. Nyilván az ő érdeklődésüket is felkeltette a bájos panoráma. Ám meghordozva tekintetemet a kocsiút felé, annak a viz felé eső oldalán rengeteg földet láttam fölhalmozva, amelyet — külsejéről ítélve — nemrég hordhattak oda. Egy a parton álldogáló gazdaembertől megkérdem: »Miért hordták ide e sok földet? Talán a part sétánya és a kocsiút között levő hepe^hupás területet akarják kiegyengetni vele?« »Óh dehogy — mondá szinte bánatosan a gazda —, a Szélesvizet akarják vele betölteni, hogy a Tapolca itt is olyan keskeny csíkban legyen kénytelen útját tovább folytatni, mint Mi nem házalunk Ellenben pengőért készítünk most már egy darab 18x24 c m. - e s nagy képet elsőrendűen kidolgozva. Használja fel Ön is az alkalmat és rendeljen helyi megbízható cégnél: „Karczaghy" fényképészeti műterem Pápa, Kossuth Lajos utca 32. Selyemharisnya-ujdonság (harisnyatartó nélkül hordható) 1*28 P Mosóbőr-kesztyü 2 00 P Gyermek-zokni szines és fehér 40 f (számonként 4 f emelkedés) HÖFLE kesztyűs és fűzős Pápa, Kossuth Lajos utca 1.