Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-05-04 / 18. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BCér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem a külső fény, nem a pompa, melyet az országháza kupolacsarnokának világraszóló szépsége, a drágaköves díszmagyarok, az alabárdos testőrök és még sok minden olyan ad meg, aminőt a nagyvilág sok más nagyobb és hatalmasabb nemzete sem tud felmutatni s amit csupán egy ezredéves lét, egy ezredéves mult volt képes megteremteni és fenntartani, nem a külső fény, nem a pompa volt az, ami felemelte a jelenlevők és a távolból figyelők lelkét a magyar országgyűlés megjnyitó ünnepén. A dísz, a pompa bármily szép és bármily tiszteletre méltó, jelvény csupán, jelvénye méltó szimbóluma annak az ünnepi érzésnek, amely a sziveket áthatotta. És hogy is ne éreztek volna mindenek ünnepi felmar gasztosultságot abban a pillanatban, amikor ismét bizonyságot kellett tenni élniakarásunkról és törhetetlen hitünkről a jövőben. Ez az élniakarás, ez a törhetetlen hit nem harci riadó alakjában, hanem a jog és igazság méltósággal teljes szózataként csendült fel hazánk kormányzójának ajakán. »Békeszózatnak« nevezik e megnyilatkozást a külföldi lapok s annál nagyobbra értékelik ebbeli jelentőség gét, mert hisz annak a parlament tagjainak sorában, amely előtt ez a beszéd elhangzott, ezúttal először vannak nagyobb, most vannak első izben méltó számmal képviselve azok, kik a világháború alatt a küzdők első vonaliban állottak, akik szenvedtek és véreztek házáujkért. És ha ez előtt a gyülekezet előtt nem harci szózat, hanem a béke hangja cseng fel, vájjon nem örvendezhetnek-e ellenfeleink, nem gondolhatják-e, hogy 17 esztendő után végre elérkezett a belenyugvás, a változhatatlannal való megalkuvás gyászos ideje, amikor mindaz a történeti fény és pompa, amely a megnyitó ünnpeet beragyogja, üres színpadi látványossággá fajul, amely eltűnik újra, ha a rivalda fényeit kioltják. Téved, nagyon téved, aki így gondolkozik! A 17 év előtti »Nem, nem, soha!« eleven erővel él ma is a lelkekben. Ha e három szó valaha elenyésznék, akkor elenyésznék örökre e földön a magyarság. És abban az önérzetben, amely a kormányzó szózatának minden szavából kicsengett, benne volt a magyar jog és igazság minden békevágya mellett a magyar jog és igazság minden hősi elszántsága is. Olyan parlamentnek szólalt a kormányzó, olyan parlamentet vár az ország népe, amely dolgozni akar széles néprétegek jobb sorsáért, minden feltör rekvő jogos erő érvényesüléséért, a magyar ifjúság boldogulásáért, amely reformokat akar létesíteni ama nagy, amaz egyetlen igazi r&form: az ország restaurálása érdekében. Mert hogy ez az az egyetlen orvosság, amely minden fájó sebet begyógyíthat, azzal tisztában van mindenki, aki ebben az országban él és élni akar. Oyőrfi Pensio Budapest, V., Harmincad-utca 3. Dépendance IV., Mária Valéria-utca 7. Pápaiaknak 10°/

0 kedvezményt ad. Kérjen prospektust! Szoba 3 P-től, Pensioval 6 P-től. Uj magyar történelmi osztály. (my) Az abádszalóki mandátum átadásakor a küldöttség szónoka arra kérte Gömbös Gyula miniszterelnököt, hogy továbbra is arra a történelmi osztályra támaszkodjék, amelynek küzdelmei és munkája tartották fenn egy évezreden át a magyar nemzetet. Gömbös Gyula az üdvözlésre adott válaszában kifejtette, hogy mit ért a modern értetlemben vett történelmi osztály alatt. Ez a meghatározás szervesen illeszkedik abba a reformpolitikai elgondolásba, amely a magyar nemzet megújhodását van hivatva meg"valósítani, mert a történelmi osztály fogalmának olyan modern meghatározását 'adja, amely méltó a szociális ' szándékoktól gazdag új magyar népi politika célkitűzéseihez. Gömbös Gyula szerint a történelmi osztály fogalmát sokkal tágabban kell értelí mezni, mint ahogyan a közelmúltban eddig szokásos volt. Ha ezideig történelmi osztályról beszéltünk, leginkább az úgynevezett intelligenciára, közelebbről: az arisztokráciára gondoltunk, amelynek állásfoglalása és magatartása határozta meg azokat a politikai elveket, amelyek alapján a mindenkori felelős kormányok a nemzet sorsát alakították. A háború utáni idők által okozott óriási változásokat semmi sem bizonyítja .kézzelfoghatóbban, mint az egyes osztályok helyzetének, súlyának és szerepének eltolódása a legtöbb európai állam keretében. Történelmi osztály alatt ma azokat értjük, akik a hazáért élnek és dolgoznak. Gömbös Gyula miniszterelnök is ebben "jelölte meg a történelmi osztály legvilágosabb ismérvét. Ebbe az osztályba éppen úgy beletartozik a föld népe, mint az intelligencia, éppen úgy tagjai a kétkezi munkások, mint a fejük munkája után élők, mert hiszen nem a munka minémüsége ad jogosítványt valakinek arra, hogy a történelmi osztály tagja legyen, hanem az az önfeláldozás, amellyel a közös nemzeti; célok szolgálatába állítja erejét, azok minél előbbi megvalósulásáért dolgozva. A reformkormány miniszterelnöke és a reformkorszak szellemi vezére nem is láthatja másban a történelmi osztály legjellegzetesebb sajátságát, mint a nemzetért való önfeláldozó, egy célra törő munkában. Ha Magyarország valóban meg akar újulni, ha a változott viszonyokkal szembe olyan intézményeket akarunk felépíteni, amelyek kelle*metlen meglepetések ellen biztosítják a nemzetet, akkor csak az előbbi értelemben vett történelmi osztály lehet ennek a nagy cse

L lekvő munkának az igazi gerince, csak ezt tekintheti Gömbös Gyula politikája fundamentumául és támaszául. A munka becsülete a modern államban mindinkább növekszik. Az igazi, önzetlen nemzetépítő munka mindinkább eljut az értékek rangsorában arra a helyre, amelyet ez ideig — sokszor bizony érdemetlenül — vagyoni előjogok, születési kiváltságok, szóval a származás véletlenei bitoroltak. Ma, amikor minden mozgásba jött a világon s elsüllyedt, megsemmisült társadalmi rendszerek helyén egy új, egy más s reméljük jobb rend akar kialakulni, ez nem valósulhat meg a múltból származó, sokszor vitalitásukat, érteimiiket és értéküket vesztett előjogok alapján, hanem csak annak a teremtő munkának a során, amely az idők változásaival naprólnapra számolva, verejtékkel és fáradtsággal igyekszik szilárddá formálni a modern államkereteket. Európában csaknem minden ország változtatott eddigi alkotmányos berendezésén, szociális és népi felépítettségén. Némely hemely helyen olyan gyökeresek ezek a válto»zások, hogy szinte rá sem lehet ismerfni! azokra az elmúlt intézményekre, amelyeknek romjain az újak felépültek. Más helyekein megvannak a régi keretek, de ezekbe is új tartalmat, új lendületet, új életelikszirt kellett tölteni ,hogy feladatuknak megfelelhessenek. Magyarországon is elérkezett az újjáépítés, a haladó konzervativizmus szellemében való változtatás korszaka. Űj Magyarországot fogunk felépíteni s ennek az új Ma^gyarországnak a gerince az az új modern magyar történelmi osztály lesz, amelybe Gömbös Gyula miniszterelnök a nemzeti egység nagy gondolatának megfelelőleg mindazokat összefoglalta, akik a hazáért önzetlenül és önfeláldozóan dolgoznak. A halálraítélt Szélesvíz. Lapunk mult számában, a pápai városszépítésről írt cikkem nyomában támadt érdeklődés igazolta írásom jogosságát és időszerűségét. Megállapíthattam azt is, hogy ez a kérdés sok embert foglalkoztat, s hogy a városur kat szerető emberek szívügyüknek tekintik ezeket a dolgokat. S ha ők szívesen vettéld Írásomat, merem remélni, hogy az illetékes tényezőknél sem talált süket fülekre, mert hiszen az, aki egész munkát akar végezni 9 maradandót kiván alkotni, az csak jónéven veheti a kritika szavát, mely az őszinte es bátor sajtó kötelessége. Mult cikkem általános szempontokat sorakoztatott fel, ezúttal részletkérdéssel kívánok foglalkozni, s erre az ad alkalmat, hogy a város a Szélesviz-környék rendezését, a Szélesviz megszüntetésével óhajtja megoldani. A kérdéssel való foglalkozás elkésettnek láti szik, hiszen már hordják a város szekerei a földet a Szélesviz mellé a meder feltöltésé-! hez, ami azt jelenti, hogy kész tervről és befejezett tényről van szó. De szó nélkül mégse nézhetjük a dolgot, annál az egyszerű oknál fogva, hogy amikor a város terve először került a városi képviselőtestület elé, a tervvel szemben több kifogás merült föl, s akkor azzal a megjegyzéssel vette azt tudomásul, hogy a város vezetősége még további megfontolás tárgyává teszi a kérdést. Most pedig, anélkül, hogy közben a képviselőtestület újL ból foglalkozhatott volna vele, a város egyszerűen végre akarja hajtani a Szélesviz meg''' szüntetését. Jó Somlay Károly igen szépen örökítette meg az alsóváros Szélesvizének emlékét a szabadságharc idejében játszódó regényében. A »tó« — mint az alsóvárosban hívják —• partjának pipitéres »zsibalegelő«-je, a vizből kiágaskodó »vizespadok«-on fehérneműt mosó asszonyok ruhaverőjének kopácsolása, szekér-" áztató, marhaitató és lófürdető lejárója, a gyógyteagyüjtők által orozva megkopasztott hársfák alatti meztelen padok, talán már tényleg nem illenek bele egy haladó város modern képébe, melynek fejlődése nem akarja megkímélni a romantikát. fannak viszont olyan komoly okok, melyek nézetünk szerint megtiltják a Szélesviz megszüntetését, melynek egyedüli indítórugója az, hogy a város szabadulni akar a Szélesviz évenkinti medertisztításának gondjaitól. Egyik fontos ok a szépészet követelménye. Pápa, különösen az alsóváros annyira poros, száraz, kietlen, hogy egyik fontos tennivalójának egy nagyobb vízfelület, tó létesítésének kellene lennie, ha már alapjábanvéve