Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-01-05 / 1. szám

XXXII. évfolyam. 1. szám. Pápa, 1935 január 5. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. DR. ANTAL GE Elvégeztetett!. .. A földi pálya, melynél szebbet, tartalmasabbat, áldásosabbat kevés földi ember futott meg; a földi szenvedés, melyet heroikusabb lelkierővel kevés földi ember tudott valaha elviselni, — mindez véget ért és Antal Géza, az életében hatalmas és nagy, alázatos és kicsiny szolgájaként az Úrnak megtért az Örökkévalóságba. Emlékezünk! Emlékezhetünk, hisz még nem olyan rég, alig tíz esztendeje volt, amikor a dunántúli református egyházkerület egyházainak osztatlan bizalma dr. Antal Gézát emelte halhatatlan érdemű elődök méltó utódaként a püspöki székbe. Öröm és büszkeség töltötte el lékünkét akkor nem csupán azért, mert a trianoni megcsonkítottsága által legtöbbet szenvedett dunántúli kerület tetterős, államférfiúi és egyházi erényekkel ékeskedő vezért kapott az ő személyében, akinek működésétől bizakodóan várhattuk a magyarság e fontos részének megerősödését, intézményei fenmaradásának biztosítását, a hit, az erkölcs uralmának nemzeti érdekű teljességét és állandóságát is, hanem azért is, mert a tíz esztendővel ezelőtt megválasztottban mi — a bár születése szerint nem, de neveltetése, tanári, közéleti, egyházi életben egy emberöltőn át végzett munkája révén — izig-vérig pápait üdvözöltük, ! akinek a vezető főpásztori állásba történt elhivatásában ennek a mi városunknak is nem csekély dicsőségét láttuk. Nem e, bánattól sújtott lélekből eredő gyarló sorok hivatása azoknak az érdemeknek méltatása, amiket dr. Antal Géza püspökségének Isten végéremehetetlen bölcseségéből csupán egy rövid évtizedre megszabott ideje alatt egyházkerületének, anyaszentegyházának és ezek, valamint más közéleti tevékenysége által édes magyar hazánk körül szerzett. Nem akarunk ma azokról a szolgálatokról sem szólani, melyek az integra Hungaria valaha megérhető örömünnepén felnyitandó aranykönyvében lesznek olvashatók azokról, akik a kulturnemzetek lelkiismeretének megmozdításával és ébrentartásával járultak hozzá ahhoz, hogy-ama fejedelmi örömünnepet, ha már mi nem is, de egy utánunk következő nemzedék mégis megérhesse. Mi ezúttal fájó büszkeséggel csupán arról próbálunk néhány szót szólani, amit Pápa városa nyert ő általa s aini immár soha nem veszhet el Pápa városának. E város kulturális múltjának, intézményei jelentőségének mindenkiénél erősebb tudata, e városhoz való ragaszkodásának minél melegebb érzése birta őt arra, hogy Pápát a piispök-lelkészi állás megszervezése és a püspöki székház megépítése által a dunántúli egyházkerület püspökének minden időkre állandó lakóhelyévé tegye. Nem kívánjuk azt részletezni, hogy ez által a város gazdasági forgalmát is jelentékenyen emelte, mindennél többet jelent az az erkölcsi erő és országos tekintély, amit ez által a mi városunk nyert s ami kamatait a messzebb jövőben is áldásosán fogja a köz javára meghozni. Az új püspöki székházban, mely városunk díszére rövidesen megépült, a nagy alkotónak — mert e mi városunk számára ő nem csupán fenntartó, de alkotó is volt — csupán hat esztendőre adatott lakozás. Ismét nem e gyarló sorok, hanem a szegényeknek, a pártfogoltaknak, a gyámolítottaknak, az ismerős ismeretleneknek sűrűn halló | könnyei beszélhetik ki igazán, mi ! lett ez a püspöki székház azóta a j pápaiaknak, hány szűkölködőnek j segítsége, hány ügyefogyottnak fel- j segítője, kenyérteleneknek kenyér- i hez, keresethez juttatója, olyan hely, j ahol soha senkinek hitét nem néz- | ték, csak érdemét vagy rászorultsá- j gát tették a mérlegre. Amig ő, a jóságos nagyember élt, ezt soha meg nem írtuk. Ma már szabad beszélnünk róla s utolsó búcsúnak a szeretet illatos ibolyacsokrát elküldhetjük az alsóvárosi régi temetőben frissen hantolt sírja fölött pompázó koszorúk tömegébe Pápa város soha nem múló hálája í jeléül, szerény ajándékunk gya- | nánt. Antal Géza, nagy püspök, nagy , ember, Isten veled! Lelked és emléked e városban örökké élni fog! Életrajza. Felsőgelléri dr. Antal Géza 1866 március 17-én Tatán született. Középiskolai tanulmányait Tatán és Pápán, a főiskolaiakat Pápán, Utrechtben, Tübingenben és Berlinben végezte. A lelkészi oklevelet Pápán, a bölcsészet-tudori oklevelet a bécsi egyetemen szerezte meg. Egyetemi tanulmányai végeztével 1888-ban a pápai ref. főgimnázium tanára lett s tiz évvel utóbb a theologia akadémiára nyert meghivást, hol előbb a dogmatika és erkölcstan, utóbb a bölcselet és neveléstudomány professzoraként működött. Az egyházi és közéletben kezdettől fogva jelentékeny szerepet játszott. A dunántúli ref. egyházkerület előbb gazdasági-tanácsának elnökévé, utóbb főjegyzőjévé választotta meg. A konvent luilönböző bizottságaiban vett részt, az egyetemes tanügyi bizottságnak egy évtizednél tovább előadója, a Ref. Egyházi Könyvtár-vállalatnak alapítója és szerkesztője volt s e vállalat eddig megjelent összes kötetei az ő szerkesztésében láttak napvilágot. 1905—1906. évben a konvent megbízásából az Északamerikai Egyesült Államokban levő magyar ref. gyülekezeteket látogatta meg s tapasztalatairól a konventhez tett jelentésén kívül Tanulmányok c. könyvében számolt be. Pápa város képviselőtestületének, Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának előadója volt s a törvényhatóság különböző bizottságaiban, köztük a közigazgatási bizottságban tevékeny működést fejtett ki. Úgy a város képviselőtestületének, mint a vármegyei törvényhatóságnak vezető szónoka volt, kinek szava döntő súllyal birt. Az 1910. évi országgyűlésre Pápa város képviselőjének választotta s az OsztrákMagyar Bank szabadalmának meghosszabbításakor, valamint a véderő-törvény tárgyalásakor megtartott nagy beszédeivel a parlament első szónokai közé emelkedett. A pénzügyi bizottságnak egyik előadója volt, s mint ilyen, ő referálta többek között a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslatot. A háború alatt kizárólag a humanitárius ügyeknek szentelte munkásságát, a hadbavonultak családtagjainak segélyezése, az anya- és csecsemővédelem, majd a menekültek ügye voltak gondjainak tárgya. — Az összeomlás után a közélettől visszavonult, ami nem tartotta vissza Pápa város kommunista vezetőit attól, hogy mint túszt fogságba ne hurcolják. 1919 őszén Hollandiába ment, hogy a már előző évben hazánk érdekében csendben megkezdett munkáját folytassa. Az egész magyar nemzet osztatlan háláját érdemelte ki azzal a propaganda-munkával, amelyet azóta az összes nagyobb holland városokban tartott előadásaival és hirlapi, valamint tudományos cikkeivel kifejtett, amiben hűséges társa volt felesége, született Opzoomer Adél, ki a hollandoknak egyik legismertebb, nagynevű Írónője s ki Madách- és Petőfi-fordításaival, s a magyar költőkről irt tanulmányaival a magyar irodalomnak nagybecsű szolgálatokat tett. Dr. Antal Géza püspök maga is nagyszabású irodalmi működést fejtett ki. Megirta a XIX. századbeli holland bölcsészet történetét, átdolgozta Van Oosterzee János Jakabnak a heidelbergi kátéról irt munkáját két kötetw^m