Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-04-21 / 16. szám

világ legjobb keserűvize! Hosszú élet titka ? Legyen jó étvágya! Ha pedig nem volna, Igmándi meghozza. Jó étvággyal ettem, 80 éves lettem! Igmándival éltem, minden héten egyszer. Figyelem! Az Igmándi keserüviz kis, három és fél decis üvegekben is kapható! Aki megfontolja, az A hős Endresz György háború alatti élményeiből. Irta: Meggyessy László műszaki tanácsos. XI. Másnap már tiz óra előtt elment Endresz a hadügyminisztérium elé. Ott találta a magyarokat zord és mogorva arckifejezéssel várakozva. Mikor tudakolta ennek okát, elmondták nagy méltatlankodva, hogy ha ezt tudják, hogy itt így báninak velük, talán el sem jönnek az ólombányából. Mert már alig állnak az éhségtől. Endresz kérésére elmondták, hogy tegnap nem kaptak vacsorát, mert már nem volt tűz a konyhában, ma pedig |nem kaptak reggelit, mert a »manipuláns<( őrmester azt mondta, miért nem hoztak verpflegs-cédulát, anélkül nem veheti őket stand-ba. Endresz, bár ő maga szörnyen dühös volt, csitította a magyarokat, s azzal vigasztalta, hogy majd nemsokára mehetnek haza, Magyarországba, s otthon minden jó lesz. Tiz órakor fölment Endresz a hadügyminisztériumba. 10-től fél 12-ig tegyik emeletiről a másikra, egyik szobából a másikba küldözték; senki nem akart vele még csak szóba sem álilni, meg sem hallgatni. Amint belekezdett a mondanivalójába, már a megszólított ur közbevágott, hogy ez nem ő rá tartozik, menjen a III. emelet X ajtó, Y alezredeshez. Ott épen úgy fogadták és ez így ment másfél órán keresztül. Endresz irtózatosan fölháborodott. Végre fél 12-kor az egyik alezredes végighallgatta, s azt felelte rá, hogy mindez nagyon szép, de mit óhajt most még? Endresz azt felelte, hogy kéri az elmaradt egy esz-* tendei fizetését, hogy ruhákat vehessen és hazautazhasson Temesvárra, ahol a két hónapos szabadságát fogja tölteni. Az volt a felelet, hogy az elmaradt fizetésiét meg fogja majd kapni a Káder utján, ahonnan azt majd j kérvényezni kell. Itt pedig kap egy hitelezett Marsch-routet-t, amivel ingyen elszállítják Lévára a Káderhez. Endresz ellenvetést tetty hogy neki semmi pénze nincs, itt nem tudja a szállodai számláját kiegyenlíteni, azután utazás közben pénz nélkül nem tud étkezni sem> j — legalább egy havi előleglet kér, az elma- j radt fizetéséből. Az alezredes kijelentette, hogy ez lehetetlen; annyit azonban ő szívességből megtesz Endresznek, íhogy ad neki 20 K privát kölcsönt. Endresz azt felelte, hogy köszöni, arra nincs szüksége, Bécsben tud ő máshol is privát kölcsönt szerezni. De ez a léleknélküli, sablonos eljárás, ez a 'fogadtatás, az egész tárgyalás, amelynek minden szavából annyira kiérzett az unalom, s az a vágy, hogy minél hamarább lerázza a nyakáról Endreszt, ez a túlhajtott bürokratizmus, ez a borzalmas copf, amely az orosz fogságból hazatérő húsz magyartól verpflíegs-cédulát kér, akkora undorral töltötték el Endreszt, hogy ő, aki szivvel-lélekkel katona volt, mosti elhatározta, hogy abban a pillanatban, amint a háborúnak vége, rögtön kilép az osztrák-magyar hadseregből és belép a német hadseregbe. Amint később nekem elmondta, ha nem veszik át főhadnagyként a németek, elmegy oda közlegénynek, s úgy kezdi újból a katonai pályát, de itt nem marad az osztrák kötelékben még akkor sem, ha rögtön ezredesinek neveznék is ki. Délután megkapta a marschroute-ját és elutazott a káderhez, ahonnan rögtön szabadságolták és hazament Temesvárra. De csak három napot töltött az édesanyjánál, ahol megírta kérvényét a hadügyminiszterhez és kérte a repülőkhöz való beosztását. Egyidejűleg bejelentette lemondását a szabadságról, Temesvárról Zágrábba utazott, ahol a régi lakásán voltak az egyenruhái, s azokat magával vitte Bécsújhelybe a repülőtérre. Ekkor találkoztam én Endresszel 1916 végén Zágrábban és mondattam el vele fogságbaesésének és kálváriájának történetét. De ez nagyon nehéz dolog volt. Mert mint minden igazán hőslelkü, bátor ember, a saját bátor cselekedeteiről nem szívesen beszélt. Ezerszer elakadt; ezerszer abbahagyta. S nekem ezerszer kellett tovább erőltetnem és új kérdésekkel gyötörnöm, amig mindent szépen sorjában, összefüggően elmondott. Felhívtam, hogy szökésének történetét írja le és adja ki; azt mondta, már mindent 'elmondott és minden följegyzését átadta hazajövet egy berlini újságírónak, akivel berlini tartózkodása közben ismerkedett meg, s akivel abban állapodtak meg, hogy a békekötés után a könyvet Berlinben kiadják. (Ügy tudom, mai napig sem jelent meg.) Bécsújhelyen hat hét alatt kiképezték pilótának, s rögtön indult a harctérre. Még nem járt le a két hónapos szabadsága, amikor már Durazzo hadianyag raktárának sikeres bombázásáért és felgyujtásáért táviratilag kapta meg a királytól a vaskoronarendet. Mi, akik személyesen ismertük, a magyarságnak hozott áldozatos cselekedetén kívül, kedves, vonzó egyénisége miatt is utolsó óránkig kegyelettel őrizzük emlékét. (Vége.) RIGÓ FÜTYÖL AZ ÁGON. Szívem verése; szárnycsapás s mindenem: csupa szárnyalás. Valami szinte részegít s nem látok én borút sem itt, sem sehol a világon . .. — Rigó fütyöl az ágon. Az erdő zöldebben virul, Rózsák piros lángja kigyúl, nyargalva szökken a patak, ott fönn meg . .. nézd csak ... áll a Nap s méláz egy-egy virágon. — Rigó fütyöl az ágon. Vért pezsdít, mint a harci kürt, gond, bánat ellen harcra küld. Most a félholt is tettre kész ... Szívemből minden rettegés eloszlik, mint az álom. — Rigó fütyöl az ágon. Szegény vagyok. Csak hadd legyek! Célom előtt vak éj, hegyek s ha megküzdök is emberül, megőszülök, mire derül . .. Sebaj! Majd csak kivárom ! — Rigó fütyöl az ágon ! Világválság ... A föld remeg ... Gázak ... Ágyukat öntenek. — Ezernyi ezer vasmadár csak az indító szóra vár. — Én most még ezt se bánom ! — Rigó fütyöl az ágon 1 Rigófütty ! Illatos szelek ! Gyújtsatok! Részegítsetek, agyamat hadd bódítsa még pár percnyi szent könyelműség, mint édes, boldog álom ! — Fütyölj rigó az ágon!! Bódás János. ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 18-áin dr. Ken ess ey Pongrác főisjpán (elnöklésévei rendes közgyűlést tartott. A főispán megnyit tójában megemlékezett a román parlamentben hazánk ellen elhangzott támadásokról. belünk csak az bánhat így — mondotta nagy helyeslés között —, aki a ves'ztét érzi.« Reménykedő eseményként emlékezett meg ezzel szemben a miniszterelnök római útjáról. Ugyanezzel a napirend sorában is foglalkoztak, amikor is Simon György kanonok lelkes hangú felszólalása után üdvözölték la miniszterelnököt. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban Havas Kornél a vármegyei villamos áram magas ára ellen szólt. A főispán válaszolva megemlítette, hogy áramszolgáltató társaságnál a községi hozzájárulás összegének leszállítása T Lőwy-né! vesz Győr, Gr. Tisza I. tér 5. 1935-re is biztosan remélhető. A mapireind| többi pontjai minden érdemleges vita nélkül intéztettek el. A közgyűlésen városunkból vitéz Draskóczy István, Hamuth János, dr. Hioffner Sándor, Mika Tivadar, Németh József, dr. Pongrácz József, dr. Weltner Sándor éö Wittmann Ignác voltak jelen. — Előző nap a vármegyei kisgyűlés ülésezett. Ennek tárgysorán a padragi bazaltbánya s a pápai házadómentességi ügy keltett nagyobb érdeklődést. Utóbbit újabb határozat céljából a városi képviselőtestületnek visszaküldik. A tárgyalás során a pápaiak közül Karlovitz Adolf, dr. Sulyok Dezső és Szűcs Dezső szólaltak fel. — A Pápai Takarék közgyűlése. A Pápai Takarékpénztár a folyó évi április 15-én tartott LXXI-ik évi rendes közgyűléséről a nagy számban megjelent részvényesek azzal a megnyugtató érzéssel távozhattak el, hogy az intézet vezetősége a részvényeseknek részvényeikbe fektetett vagyonával állandóan a legnagyobb hozzáértéssel és gondossággal gazdálkodik. A közgyűlés, amelyen Karlovitz Adolf m. kir. kormányfőtanácsos elnökölt, dr. Molnár Imre ügyész-titkár előadása alapján az igazgatóság i javaslatait elfogadva, megállapította, hogy az j intézet mult üzletévi nyeresége 45.439 P 73 i fillért, vagyona pedig 1933 december 31-én 945.839 P 10 fillért tett ki, vagyis a részvényeseknek 400.000 P részvénytőkéből állott vagyona a mult évi 23.000 P gyarapodással együtt eddig 545.839 P 10 fillérrel 'emelkedett. Ez az országos viszonylatban is számottevő intézeti vagyon és az intézet üzletvezetésében és üzletvitelében követett gondosfság inemcsak a részvényesek, hanem a betétesek vagyonának is a legnagyobb biztosítéka. Az intézet által kezelt betétek összege 2,121.268 pengő 07 fillért tett ki. Az 1933. üzletévi összforgalom meghaladta a 100 millió pengőt. — A Lloyd-Társulat közgyűlése. A helybeli Lloyd-Társülat Wittmann Ignác elnöklete alatt vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését, amelyen első sorban elhunyt kiváló tagja: dr. Kende Ádám emlékének áldoztak. 1 Az emlékbeszédet dr. Weltner Sándor főorS vos mondotta. Mesterien felépített beszédében i igaz vonásokkal rajzolta meg dr. Kende ; Ádámban az embert, a nemes lelki tulajdb! mokkái ékeskedő jó embert, s a közélet vezérj férfiát, aki hosszú évtizedeken át megbecsülhetetlen szolgálatokat tett városának, s közelebbről az emlékét felújító Lloyd-Társulatnak. Beszéde végén — melyet a közgyűlés tagjai állva hallgattak meg — indítványozta, hogy a boldogult kiváló érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg, s gyászoló családjához részvétiratot intézzenek. Elnök az indítványt mély csendben emelte határozati erőre, dr. Fehér De?;SŐ indítványára pedig a szép emlékbeszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatni határozták. Ezután az elnök öt perc szünetet rendelt el, melynek leteltével rátértek! a napirendre. Dr. Kaufmann Andor magas nívójú titkári jelentését — az ő távollétében — dr. Kende György 'olvasta föl. Dr. Fehér Dezső indítványára az eszmékben gazdag, nagy | érdeklődéssel hallgatott titkári jelentést ugyancsak egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatták. Kegyelettel emlékeztek meg Böhm Ignác elhunytáról, a lemondott titkárnak: dr. Lusztig Sámuelnek 15 évi önzetlen munkásságáért pedig jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Billitz Béla pénztárosi jelentését — Kardos Henrik számvizsgáló jelentése alapján —« tudomásul vették, s neki a pénztár pontos ke-,