Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-04-14 / 15. szám

i M £5­T p- Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. 1 K MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szára ára 20 fffiéx. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Bajos dolog pontosan megállapítani, hogy Oláhországban tulajdonképen mi törté­nik, s főkép azt, hogy a történéseket kinek vagy kiknek a kezei mozgatják. Az nyilvánvaló dolog, hogy az u. n. államférfiak, hívják bár őket Maniunak, vagy Vajdának, Titulescunak, vagy Tatarescunak, kevésbbé számítanak eb­ben a játékban, mint amennyire ők elfoglalt pártvezéri, miniszteri, vagy miniszterelnöki po^ ziciójuk folytán igényt tarthatnának rá. Az ő szerepük olyasforma itt, mint ahogyan Fran­ciaországban látjuk, ahol legyen bár jobb-, vagy bal-, vagy közép kormány, egészen mel­lékes, lényegileg mindig az történik, amit a nagyvezérkar akar. Igen ám, csakhogy a fran­cia titkos katonai diktatúra az mindig egysé­ges, annak nincsenek széthúzó tagjai, annál olyanféle nem igen fordulhat elő, hogy egy, legexponáltabb ezredes tagját összeesküvés gyanúja alatt — se szó, se beszéd— dutyiba vigyék. Oláhországban, amint olvassuk, a ka­tonai vezetők akarata érvényesült a Vasgárda vezérek felmentésénél. Ugyanezek a vasgár­disták most el akarnák távolítani a királyt és kedvesét, ez nem sikerül. Az összeesküvőket elfogják, haditörvényszék elé fognak kerülni és a haditörvényszék, amely gyilkosságra fel­bujtóknak is megkegyelmezett, kegyelmezni fog vájjon az összeesküvőknek is? Hát nagyon bajos kiismerni magát az embernek ebben az összevisszaságban. Annyi bizonyos, hogy Oláh­országban ma már nemcsak miniszterelnöknek, de még királynak se nagyon biztonságcSsi lenni. Még cifra dolgokat érhetünk meg nagy­terjedelmü szomszédunknál. Háztartási vándortanfolyam. A helybeli mezőgazdasági szakiskola igaz­gatója az idén is megrendezi kellő számú ta­nuló jelentkezése esetén a háztartási vándor­tanfolyamot leányok részére. Úgy nemzetgaz­dasági, mint gyakorlati szempontból kívána­tos volna, hogy a hivatal vagy más foglalkozás által le nem kötött lányok minél többen je­lentkezzenek erre a tanfolyamra. Mivel a földmívelésügyi minisztérium fe­dezi a tanfolyam költségeit s a tanulóknak csak a főzés által felmerült kiadások fedezé­sére kell 10 pengőt befizetni, a szegényebb sorsú leányok részére is lehetővé teszi a tan­folyam elvégzését. Vannak, akik azt hiszik, hogy erre nincs szükségük, mert az édesanyjuk mellett is el­sajátíthatják a háztartás tudományát. Ez igaz, s helyes is, de sehol jobban be nem igazolódik az a régi közmondás, hogy a »jó pap holtig tanuk, mint épen a háztartásban. Minden házi­asszony tudja, hogy a főzés tudománya is foly­tonos fejlődésben van s miért ne csinálna meg Tita valamit jobban, mint tegnap, ha az izletesí­ség és takarékosság szempontjából lehetsé­ges. Már pedig a háztartási tanfolyamok épen arra valók, hogy tökéletesítsék ebbeli tudásúin­kat. Azt is tudja minden háziasszony, hogy ugyanazon anyagokból milyen más-más ízű ételt lehet előállítani csupán azáltal, hogy íniképen adjuk azokat össze egymással. A jó konyha titka nem a drága főzőanyagok össze­halmozásában rejlik, hanem a főzőanyagok összeállításában. Alig hinné el az ember, hogy milyen sokan nem értenek a főzéshez, ha nem ta­pasztalná akkor, mikor egy-egy jó főző nőre van valahol szükség. Hetek óta kellene a Ba­laton mellé valaki, aki önállóan el tudna ve­zetni egy uri konyhát s nem meri vállalni senki, akit erre megszólítottam s akiről fel­tételeztem, hogy kell tudniok főzni. Milyen nagy szükség volna arra, hogy azok a nők, akiknek önfentartásukról kell gondoskodniok, olyan jártasok lennének a háztartás vezetésé­ben, hogy ilyenkor bátran mernék vállalni a megbízást. Jó volna már egyszer beleélni magunkat abba, hogy nem a háború előtti Nagymagyarországon élünk és jobban megra­gadnánk a reális élet adottságait. De hasznos ez a háztartási tanfolyam azért is, mert sokoldalú tájékozást nyújt azok­nak a fiatal lányoknak, kikre jövendő háztar­tásuk vezetése vár. Betegápolás, fehérnemű varrás, baromfitenyésztés, tejkezelés stb. mind olyan dolgok, melyek tudása nélkül el lehet élni ugyan, de jelentős megtakarítás a házi­nál, ha mindezt érti és megtudja tenni a házi­asszony. Különösen gazdaságban fontos a fel­nőtt leányoknál ezek öntudatosítása. Dániá­ban, Finnországban épen a gazdalányok ré­szére vannak olyan népfőiskolák, hol háztartási és gazdasági továbbképzést kapnak s milyen magas nívón áll ott a népműveltség hoZr zánk képest. A pápai háztartási vándortanfolyam előbbi ciklusának tanulói bizonyságot tehetnek ar­ról, hogy nem hiába vettek azon részt. A több tudás senkinek sincs kárára, de a kevés tudásból már sok baj és kár származott. Jelentkezni a tanfolyamra lehet a mező­gazdasági szakiskola igazgatóságánál, aki iazonban bátortalan oda kimenni (ilyenek is vannak!) jelentkezhetik a helybeli Mamsz. el­nöknél, Jókai u. 60. sz. alatt, mivel a Mansz. minden olyan munkát felkarol, amely nem­zeti művelődésünk szolgálatában áll. Dr. Pongrácz Józsefné. A hős Endresz György háború alatti élményeiből. Irta : Meggyessy László műszaki tanácsos. X. Endresz boldogan és eltelve hálás érzel­mekkel a nemes finnek iránt, megkezdte út­ját Haparanda felé, ahova a városkának ide­látszó villanyvilágítása mutatta az irányt. Mi­vel nagyon sietett és mindenen keresztül, egye­nesen haladt előre a fényesen ragyogó lámpák felé éjfél után egy órakor ott találta magát az erősen kivilágított haparandai pályaudva­ron. Itt meglátott egy német tisztet, akihez odament és bemutatkozott. A németnek az volt az első szava, hogy Endresz igazolja magát, Endresz elmondta, hogy írásai nincsenek, ha­nem kérdezzen a kapitány, ő majd felel. Erre a német tiszt bevezette Endreszt az állomás' épületében levő irodájába s föltette Endresz­nek az első kérdést. Endresz kijelentette, mi­előtt arra válaszolna, előbb a német tiszt iga­zolja magát. A német elővette igazoló írásait és fényképes »Identitátskarte«-ját, amelyekből kiderült, hogy ez a német lovassági kapitány a haparandai állomáson az Oroszországból megszökött hadifoglyok továbbszállítását irá­nyítja — egyebek között; — tehát Endresz a legjobb helyre futott be. Most már gyorsan jöttek a kérdések és feleletek, s mikor End­resz megmondta a nevét annak a német hu­szárkapitánynak, akivel együtt szökött meg a fogolytranszportból, s akivel azt a borzalmas kilenc havi fogságot együtt szenvedték át, a német odalépett Endreszhez és kezetnyujtva üdvözölte. Azt mondta, nagyon örül, hogy végre érkezett egy osztrák tiszt, akire rábíz­hatja a már 14 [nap óta itt, a nyakán élő hu> szonegy osztrák-magyar hadifoglyot, akik kö­zül tizenkilenc magyar, kettő meg osztrák. Azután elkísértette Endreszt egy szállodába, de meghagyta neki, hogy másnap 10 órára legyen újra itt, mert az akkor induló vonattal utaznak, s Endresz les rz a szállítmány pai­rancsnoka. Endresz másnap már 9 órakor megje­lent a pályaudvaron, ahol a magyarok már tü­relmetlenül várták. Kérdésére elmondták, hogy hét hónapig jöttek, mindig gyalog, Kola fél­szigetről, az ólombányákból szöktek meg, s mind a tizenkilenc földmíves-magyar, s egyi­kük sem beszél más nyelven, csak magyarul. A hosszú úton kéregetésből éltek, de senkitől semmit sem kérdeztek, mert nem is tudtak kérdezni, s minden útbaigazítás, minden tér­kép nélkül, pusztán az ösztönüktől vezettetve, ideérkeztek, mert tudták, érezték, hogy errefelé juthatnak haza. A két osztrák már az európai Oroszországban csatlakozott hozzájuk, de azok­kal sem tudnak beszélni. (Azt hiszem, ez megint olyan tény a magyarok javára, amivel a világ kevés nem­zete dicsekedhetik.) 10 órakor indult a vonat. A legénység kettesével kapott egy-egy másodosztályú fül­két, pokrócokkal, hogy kényelmesen fekhes­isenek és alhassanak a hosszú úton. Endresz I. osztályon utazott így érkeztek Stockholmba, ahol már várta őket egy német tiszt, aki az egész társaságot szállodába kalauzolta és meg­kérte Endreszt, tolmácsolja a magyaroknak, hogy három napig itt maradnak. Ott étkezé­nek, ahol akarnak és amikor akarnak, amit megkivánnak. Bármely vendéglőben kiszolgál­ják őket. Minden látnivalót ingyen megnéz­hetnek, fizetniök semmit, sehol nem kell; a német hadügyi kincstár egyenlít ki mindent. Ugyanez vonatkozott Endreszre is. Muzeum, képtár, színház és varieté megnyílt előtte,, ha felmutatta igazolványát, amelyet a német tiszt állított ki részére. A három nap elmúlt, aztán indultak Ber­linbe; ismét teljes kényelemben, Il-od osz­tályon a legénység, I-sőn Endresz. Amikor a vonat befutott a berlini pálya­udvarra, ők kiszálltak, Endresz nem tudta mire vélni a dolgot, mert a vonatot díszszázad várta, katonazenével. Őket sorbaállították, s a tizenkilenc magyarnak kiosztottak 1—1 drb, kicsi alakú pirc|s-fehér-zöld selyem zászlót, a két osztráknak pedig fekete-sárgát. S a zenekar rázendített a Himnuszra, majd a Gotterhalte-t játszotta el, amit a díszszázíad tisztelgő állásban hallgatott végig. Azután egy törzstiszt lépett eléjük és üdvözölte őket fé­nyes és bátor cselekedetükért. Ez történt Ber­linben. Itt teljes nyolc napot töltöttek, s egész Berlint kivül-belül megnézhették. Fizetniök Költözködök és építtetők figyelmébe! Villanyszerelést, vagy szerelési át­alakítást kedvezően vállalok. Minden izlést kielégítő rádiók, csillárok, ámpolnák, éjjeli lámpák, villanyégök nagy választékban. Megunt rádiójáért magas árat fize­tek, ha nálam ujat vesz. Női, férfi és fiukerékpárok nagy raktára. Jó munka ! Jó anyagok! Olcsó árak és részletfizetési kedvezmények Tekintse meg raktáramat minden vételkötele­zettség nélkül. SUGÁR Á R PÁ D Pápa, Kossuth Lajos u. 16. Telefon 217.

Next

/
Thumbnails
Contents