Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-04-07 / 14. szám

a világ legjobb i Ha nincs munkakedved s gyomornyomást érzel, Az Igmándi gyógyviz, mindig megbízható, csak Igmándi-t igyál fél pohárral reggel. páratlan hatású, kiváló hashajtó. Figyelem! Az Igmándi keserűvíz kis, három és fél deeis üvegekben is kapható! ránk. A polgári műveltség fejlettsége sok min­dent megmagyaráz. Sopron városa már 1525­ben nem engedélyezte egy városháztéri ház lebontását, mert ez által a tér szépsége meg­bomlott volna. Városunkban a Főtér szépsé­gével mit sem törődve, betegre restaurálták az ősi boltiveket, csúcsívessé az olaszos há^­zat. A soproni Városháztér fazsindelyes házát ma is fazsindellyel tartják karban. Pápa Má­tyás király házának ősi fedelét modern piros; cserépzsindellyel cserélte föl. Ha pedig az ember Soproin modern vá­rosrészeit keresi föl, hamar meg kell állapí­tania, hogy Sopron nemcsak a multat becsüli meg, de a város fejlesztésére is a legmoder­nebb eszközökkel törekszik. Üj palotáit nem rakta be a belváros öreg házsoraiba. Széles' utakat, tágas szép tereket létesít, s parkokr kal teszi őket élénkké. A Deák-teret valóság­gal a hősök terévé avatja az által, hogy a' soproni huszárok, gyalogság, népfölkelők és közösök, végül pedig a tüzérek hősi emlék­műveit állítja ott föl egymásután. Nálunk a város a hősi emlékmű költségét másra köl­tötte el! Bármerre megyünk, új utcák, terek keletkezését, új parkok ültetését látjuk. Az utakat építik, f ásítják, szobrokkal, világító lámpásokkal rakják meg. A Lőverek fölött még az erdei utak is ki vannak világítva. Mindent a legmodernebb városrendezési tervek, s szé­pítésre különösen törekvő művészi érzék irá­nyít. És mindenütt ragyogó tisztaság. Hej, itt de sokat tanulhatna városunk! Sopronnak minden kövéről büszkeség, önérzet sugárzik. Sopron tudatában van érté­keinek és arra törekszik, hogy gyarapítsa ér­tékéit, szépségét, hogy mindenki örömmel menjen oda. S ennek a tudatos városnak tuj­datos polgárai vannak. Pápa öntudata alszik. Amije van is, prüden eltakarja. A rendőr meg­szólított, mikor az Ikva hidjáin mentem át: — Kérem, szabad lesz az úr figyelmét felhívnom: Ez a templom (a Szentlélek-temp­lom) Soproin legrégebbi temploma. Vájjon hány ember tudja Pápán, hogy melyik a város legrégebbi temploma? Horváth Elek. A hős Endresz György háború alatti élményeiből. Irta: Meggyessy László műszaki tanácsos. IX. Endresz mindennek ellenére azonnal in­dulni .akart. Megvárta, míg az orosz őr elbai ladt mellette, s iákkor a töltésen lement a csa­nakokhoz. Volt ott valami tizenkét darab. End­resz a legkönnyebbnek látszóba belépett, de ez erős lánccal, amelyen hatalmas lakat füg­gött, volt a parthoz kötve és evezők sem vol­tak benne. Innen átment egy másikba, majd egy harmadikba; ugyanaz az eset. Itt azonban talált egy evezőt. Megpróbálta a láncot kiol­dani, s úgy elmerült a munkába, hogy megfe­ledkezett arról, hogy az őr már jöhet vissza. Véletlenül felnézett a töltésre, s látta, hogy vagy 30—40 lépésről az orosz őt nézi és lé­felé tart a töltésen, egyenesen hozzá. Endresz nagyon megijedt, mert ha az őr megszólítja akár oroszul, akár finnül, ő egyik nyelven sem tud válaszolni, s egészen bizto-t san az őrségre kíséri, ahol minden kisül; s itt az ígéret földjének közvetlen közelében veszti el újra szabadságát, amelyért már olyan sokat kockáztatott. Ezt mindenáron ki akart^ kerülni, azért egy ugrással kilendült a partra, felfutott a töltésen, ahol egy magas úri ember) haladt ugyanabban az irányban, amerre az őr is ment volna, ha most le nem tér a parti se 1* táinyról a vízhez. Endresz ennek az úrnak csak a hátát látta, mert mintegy 10—15 lépéssel előbbre volt már attól a helytől, ahol ő a csó­nakból kiugrott. Az orosz most rákiáltott End­reszre és pus'káját levette a válláról. Endresz nem állott meg, hanem pár ugrással elérte aZ előtte haladó urat, s hogy laz őrt félrevezesse — mintha hozzátartoznék, akitől csak egy perccel előbb vált el, hogy megnézze a vizet és a csónakot — 'minden szó nélkül beleka­rolt és egyúttal karját erősen lefogta, hogy ki ne húzhassa kezéből. Az idegen, aki egy jó fejjel volt magasabb Endresznél, megállt, de Endresz egy pillanat múlva már húzta tovább <magával és egészen halkan, hogy az orosfó meg ne hallja, hogy németül beszél, menet közben azt mondta az idegennek, hogy ha ő finn, ne árulja el, csak menjen vele szép nyu­godtan, mindent megmagyaráz. Erre az idegen kíváncsian ment tovább Endresszel és elmondta, hogy igen, ő finn, Ill-ad éves műegyetemi hallgató és mondta Endresznek, beszélhet bátran, az orosz már lemaradt, sőt vissza is fordult. Endresz ismét mindent elmondott oroszországi életéről, el­mondta azt is, hogy most akart csiónakot sze­rezni, amivel át akart kelni a folyón. Mikor bevégezte, a finn azt mondta, hála Isten, hogy nem sikerült a csónakot a parttól eloldani, mert öt perc múlva holt ember lett volna Endresz. Tudniillik az oroszok engedd ték volna evezni a folyó közepéig, akkor az 1­táin megnyitják a gépfegyvertüzet és rostává lövik. Hanem legyen türelemmel, bizzon rá mindent nyugodtan, ő az előkészületeket meg­teszi, s amint lehet, átviszi a folyón. Egészen este 10 óráig sétáltak, s a de­rék, becsületes finn minden szükséges tudni­valót elmondott Endresznek; többek között azt is, hogy merre fekszik Haparanda; s ha szerencsésen átjutnak a folyón, merre men­jen, hol talál utat stb. Aztán pedig meghívta magához Endreszt vendégül addig, amíg a folyóin át nem szállíthatja. Amikor a lakásához értek, kiderült, hogy a finn fiatal férj, aki Endreszt a feleségének bemutatta és finn nyelven — rriert az asszony más nyelven nem tudott — elmondott min­dent Endresz felől; mire a menyecske is a legnagyobb rokonszenvvel mosolygott End­reszre, majd kiment és rövid idő mulvfa hozta a vacsorát. Tojásrántottát és hozzá céklát. Egé­szen úgy elkészítve, mint nálunk szokás. Endresz két napig maradt itt, teljes ké­nyelemben. A férj csak este jött meg mind­két inapon. Nappal Endresz ügyében járt. A második este 10 órakor érkezett, s felszólí­totta Endreszt, hogy induljon; két barátja már a csónakban várja őket. S mlost nagyon kedves, megható jelenet következett. A fiatal finn asszony a szekrényhez ment, elővett 24 finn márkát és egy kisalakú forgópisztolyt, •mindkettőt Endresz kezébe tette, majd a cso­dálkozó Endreszre keresztet vetett és kétszer megcsókolta, közben erősen hullottak a köny­Inyei. Endresz elfogódottan mondott köszö­netet £s elindult a férjjel. A csónakban már ott volt a két másik finn fiú, akikkel szótla­nul kezetfogtak, s minden ziaj nélkül elkezd­tek ketten evezni, a harmadik kormányozott. Körülbelül 1 és 1/ 2 óra múlva, bokrok kö­zött, csendben partot értek. A vendéglátó férj és Endresz kiszálltak, a finn megmutatta az irányt, merre menjen, átölelte Endreszt és azt mondta, nem kisérheti tovább, mert most ne­kik sietniök kell vissza; nekik most kezdődik útjuk veszedelmes része, Endresznek pedig a könnyebb. (Folyt, köv.) Pápa város egyik legforgalmasabb utcájában újonnan épült háromszobás komfortos űri ház, szép kerttel, 30 évi adómentességgel, szabadkézből eiadé. Bővebbet a kiadóhivatalban. ® ulyos ma az élet min­denki számára. — Azegyik­nek minden erejét meg kell feszítenie, hogy hivatásában meg tudja állni a helyét, a másik munka nélkül tengeti életét. — Mi lenne az ember* rel babkávé nélkül! Az egyiket a babkávé munkára serkenti és magas teljesít® ményekhez segiti, a másik­nak olcsó táplálékul szol­gál. A babkávé tehát segítő­társa az embernek az élet küzdelmeiben. JÓ KÁVÉ MEIMILIKM£ Értékes porcellánok művészi ragasztását vállalom. A repedés után­estése láthatatlan és vízálló. Hiányzó darabok pótolva. Lubienski Kocia, grófnő Pápa, Fő-tér 21. L e., jobbra. (Található vagyok d. u. 2—3 óra között.) — Az Egységes Párt választmányi gyű­lése. A nemzeti egység pápai szervezete vá­rosi választmánya gyűlését március 22-én este a Varró-féle szálloda külön termében tartotta, amelyen hosszú távollét után a megjelentek körükben üdvözölhették v. Draskóczy István altábornagyot, a helyi szervezet elnökét. Vitéz Draskóczy István elnök megnyitója után dr. Molnár Imre h. elnök és v. Karcsay Béla vá­rosi titkár részletesen számoltak be választ­mánynak a helyi szervezet fáradságot nem is­merő eredményes munkájáról. Ezen beszámoló után az egyes községek elnökei és titkárai rész­letesen beszámoltak tevékenységükről, egyben bejelentették mindazokat a közérdekű kíván­ságokat is, amelyeket munkájuk közben a szer­vezet tagjai hozzájuk eljuttattak. Az egyes községek közérdekű óhajai beható megvitatás tárgyát képezték és a szervezet vezetősége az összes elhangzott, gyakorlatilag is megvaló­sítható óhajokat magáévá tette. Választmányi ülés őszinte örömmel állapította meg, hogy a nemzeti egységbe való tömörülést a város la­kossága mindinkább kívánatosnak tartja, ezt mutatja az a körülmény, hogy a szervezet tag­létszáma örvendetesen szaporodik. A népes választmányi ülés az éjszakai órákban ért véget. — Sopron és a névmagyarosítás. Sopron városának 72 tisztviselője és egyéb alkalma­zottja — élén dr. Thurner polgármesterrel — együttesen nyújtotta be a minisztériumba név­magyarosítás iránti kérelmét. Nemzeti érzésük­nek ez az impozáns megnyilatkozása válaszul szolgál egyúttal a nyugati széleket (és ne feled­jük: ma már Pápa is ide tartozik!) fenyegető pángermán agitációra. 1— Húsvéti időjárás. Az a szép idő, ami húsvétot megelőzőleg pár héttel beköszöntött, még a két húsvéti napon is kitartott s így de­rűs szép ünnepünk volt. A hét további napjai­ban azonban lehűlt a levegő, hellyel-közzel esett is, sőt egy ízben némi kis hó is szállingó­zott. Már megijedtünk, hogy tán a tél akar visszajönni, azonban ma, mikor e sorokat írjuk, ismét enyhe, napsütéses idő van, ami reményt nyújt arra, hogy az idei tavasz megmarad annak, aminek indult — tavasznak. — Gyakornoki kinevezések. A polgár­mester a jogi képesítéshez kötött gyakornoki állást dr. Lei Sándorral, a középiskolai végzett­séghez kötöttet pedig Süle Zsigmonddal töltötte be. Dr. Lei eddig is ideiglenes városi alkalma­zásban állott, Süle pedig ügyvédi irodában volt alkalmazva.

Next

/
Thumbnails
Contents