Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-01-13 / 2. szám

Hasznos tudni, hogy SCHMIDTHAUER természetes 1 in ásványvize a hatékony forrás=sókban Európa leggazdagabb keserüvize. nyúlnak a vallás szent misztériumába, eltiltják a magyar istentiszteletet, a magyar egyházi éneket, Szent István napjának megünneplését, elveszik a magyar templomot, a magyar pap lakását. Hogy milyen is az a politikai jogegyenlőség Csehszlovákiában, annak megvilágítására csak az úgynevezett választási geometriából hozok fel egy példát: az 1925. évi választásoknál egy mandátum elnyeréséhez Kassán 56.000, Prágában pedig csak 36.000 szavazat kellett. Ehhez járul a cenzúra, a lapok elkobzása. Legutóbb elnémították a maigyar sajtó főbb orgarTumait Csehszlovákiában a politikai véleménynyilvánítás szabadságának megfojtására. És miért történik mindez? Annak a hírhedt Mello-Franco-féle elméletnek a megvalósítására, hogy minden nemzetiségi állam egyegy olvasztó kohó legyen, amelynek tüzében a kisebbségi fajok megsemmisüljenek, igaz, hogy ezt a szörnyű elméletet mindjárt elhangzásakor a Népszövetségben a halhatatlan Apponyi a maga ellenállhatatlan dialektikájával porrázuzta és az is igaz, hogy ennek az elméletnek a megvalósítása esetén, Csehszlovákia és Jugoszlávia nagyon furcsa helyzetbe jutna, mert az olvasztótégely kisebb lenne, mint a beolvasztandó anyag. Romániában pedig a valamivel kisebb beolvasztásra itélt anyag sokkal nemesebb és azt nagyobb, de silányabb anyaggál kellene összeolvasztani. Ennek a Mello-Frjajnco-féíe elméletnek a szolgálatában történik — igen nagy sikerrel — a nemzetiségi kérdés jelentőségének lefokozására és a magytaí nyelv hivatalos használatára jogosított nyelvterület szűkebbre szofítására, a magyarságnak papiroson való fogyasztása. Ennek eszköze a népszámlálás. Csehszlovákiában és a többi utódállamban is a terror, az erőszak, a furfang, a hamisítás, a magyarlakta vidékek kifelejtése a népszámlálásból, egyenes meghamisítása a népszámlálási kérdőívnek és az úgynevezett névanalizis igen nagy szerepet játszott; akinek idegen hangzású neve van, annak nem engedik meg, hogy magát magyarnak vallja, még akkor sem, ha a nagyapja sem tudott más nyelven, mint magyarul. Ezekkel az eszközökkel sikkasztottak el az utódállamok már 1920-ban több mint 800.000 magyart és úgy látszik, Csehszlovákia ezen az úton rjiég vakmerőbb lépésekkel akar tovább haladni. Dr. Kenéz Béla. MADAME GLOIRE. Ma július tizennégy . . . Paris mulat, kacag, Ragad, sodor magával az emberforgatag. Lobognak már a zászlók és végtelen sorokban Színpompás ezredeknek dübörgő lépte dobban. A nép ujjongva tapsol; de legjobban becézik A messzi Afrikának vigyorgó feketéit. A nép ujjongva tapsol, úgy játszik, mint a gyermek. Új kép : a rég letűnt csaták életre kelnek, És kedvelt Párisának, mely ünnepelni áhít, A Napkirály és a Császár , elküldi katonáit. Mint látom, szent a béke, itt megkötik azonnal: Boürbon Lajos kezet fog a nagy Napoleonnal!... Egy nap ledőlt a bastille . . . Páris mulat, kacag, Ragad, sodor magával az emberforgatag. Amott egy szőke szépség nem látja jól a képet, Mellette áll lovagja, annak vállára lépett, Helyet foglal kacérul, majd fütyörészve bámul A pompás díszmenetre rögtönzött páholyábul. Sokat mulattunk rajta, ilyen jót rég nevettem, Mint ott a boulevard szélen a bájos midinetten. Pedig e furcsa látvány — világtörténélem, Hol véres Múltnak árnyán tobzódik a Jelen : Madame Gloire, e szép hölgy Páris nyakára hágott S kacagva nézi onnan a meggyötört világot! Páris, 1931 Szathmáry István. Ne csorbítsák a kömívesmesterek jogait,* A Pápai Hirlap 1933. évi november 25-iki számában irott cikkemre Fa Mihály építőmester kissé éles hangon válaszolt és a tények elferdítésével vádolja a kőmivesmestereket, akik csak »egyszerű« kőmíveslegé,nyékből lettek úgy-ahogy a nehezen letett mestervizsga után és a nagyobb tudás helyett vészkiáltással akarják az építőmestereket háttérbe szorítani és maguknak több jogot biztosítani. A cikkíró építőmester kétségbe vonja azF az állításomat, hogy az utolsó 50 esztendő alatt a kőművesmestereket többször érte jogfosztás és ugyancsak kétségbe vonja azt az állításomat is, hogy a legutóbbi úgynevezett Fabinyi-féle építőipari törvénytervezet újabb jogfosztást készül a kőmívesimesterrel szemben végrehajtani. Azt állítja Fa Mihály építőmester, hogy vagy tájékozatlan vagyok az építőipari jogszabályokban, vagy tendenciózusan akarom a kérdést beállítani, vagy mindkét eset fennforog. Kénytelen vagyok Fa Mihály úr cikkére válaszolni, mert én látok az ő megállapításaiban tendenciát, de mindenesetre meg kell állapítanom, hogy nagyhangú kijelentése ellenére ő nincs tisztában az építőipari jogsza,bályokkal, mert ellenkező esetben nem kockáztatna meg; olyan kijelentést, hogy nem történt jogfosztás a kömívesmesterek sérelmére. Tény az, hogy 1848 előtt bármelyik építőiparos szabadon választhatta akár az építőmesteri, akár a kőmívesmesteri cimet. A céhek feloszlatása után az 1872. évi VII1. törvénycikk szabadiparnak minősítette az építőipart is, aki ezt gyakorolni akarta, annak semmiféle képesítést igazolni nem kellett, csak az iparjegyet kellett kiváltania. Ez az iparszabadság tizenkét esztendeig tartott, amikor 1884. évi XVII. t.-c. ismét bevezetta a képesítés rendszerét és szabályozta az iparokat. E tizenkét év alatt azok a kömívesmesterek, akik előtt még élt a céhrendszer tekintélye, büszkén vallották magukat kőmívesmestereknek, mert nem volt olyan messze az az idő sem, amikor a kőmívesszakmában csak igen szigorú feltételek mellett érhette el valaki a mester fokot. Az 1884. évi XVII. törvény nem szabályozta az építőipart, mert olyan fontosnak tartotta, hogy külön törvénnyel akarta szabályozni. Ez a külön építőipari törvény azonban mind a mai napig sem született meg, ellenben ötven éven keresztül miniszteri rendeletekkel és törvényekkel szabályozták ezt az ipart. Az 1884-es ipartörvény életbeléptetése után kiadott rendeletek először különböztetik meg az építőiparban az építőmestert, a kőmívesmestert, a kőmívesiparost, mindegyik kategória részére más és más munkakör és képesítési feltételeket szabva meg. Azok a kömívesmesterek, akik 1884 előtt úgynevezett iparjegyet váltottak és az építőipart űzték, természetesen a szerzett jogon korlátozás nélkül bármit építhettek és 1884-ben, ha akarták, felvehették az építőmesteri címet, a legtöbb azonban továbbra is büszkén vallotta magát kőmívesmesternek. 1912-ig nem volt semmi ellentét az építőés kömívesmesterek között, számos kőmívesmester a szerzett jogon a mai építőmesteri munkakört gyakorolta, de a kömívesmesterek későbbi generációja előtt is nyitva állott a lehetőség a korlátlan magas épület felépíté^ sére, amint hogy ez ma is fennálll. Szabad volt és ma is szabad ugyanis a "kőmívesmesternek bármely földszintesnél nagyobb épület föld-, kőmíves elhelyező munkáit elvégezni, tehát el is vállalni, de még a kőmívesiparosnak, a mestervizsgát nem tett legalsóbb kategóriának is jogot adtak a rendeletek arra, hogy emeletes falusi házakat saját felelőssé-gükre felépítsenek, amennyiben az ilyen emeletes parasztházak építése azon a vidéken általános. (20.577/1902. K. M.) Annál inkább építhetett a kőmívesmester bármily magas épületet, illetve ilyen épül et kőm ívesmunkáit, amint hogy a millenáris esztendő előtti években a budapesti bérpaloták százait kömívesmesterek saját vállalatukban építették, de ugyanígy vidéken is a különböző középületeket, kastélyokat stb. Pados Ferenc (Vége köv.) a pápai kőmívesterek csoport-elnöke. * E közleménnyel a vitát lapukban lezártuk. Szerk. Eles szelektivitás, tökéletes véte! és kristálytiszta hasigszfnezés TELEFONGYÁR RT, — 100%-os adóbefizetés. Pápa város adófizető polgárai az 1933. évben 100 °/

0-ig eleget tettek adófizetői kötelezettségüknek. (Nem jelenti természetesen ez azt, hogy adóhátralék nem volna, szonban ez a mások által teljesített túlfizetésekkel kiegyenlítést nyer.) A város pénztárában 1933 december 31-én kb. 30.000 P-nyi pénztári fölösleg mutatkozott, amiből a január j-ji fizetések és egyéb kötelezettségek szintén kielégíthetők voltak. — Nemzeti Egység. A Nemzeti Egység Pártja városi választmánya f. hó 8-án tartotta január havi ülését. Az ülést dr. Molnár Imre h. elnök nyitotta meg, ki a nemzeti egység gondolatán felépített mély tartalmú előadásban körvonalazta a választmány tagjaira váró feladatokat Fejtegetései további során hangsúlyozottan mutatott rá az elnök arra, hogy a nemzeti egység megszervezése nem pártérdeket szolgál és maga a szervezkedés sem a közönséges értelemben vett párt, hanem társadalmi szervezkedés. Abból a munkából — mondotta az elnök — amely a nemzeti erők egyesítésére törekszik s amely egyetemes nemzeti célok megvalósítását tűzte ki feladatául, nem vonhatja ki magát a nemzetét szerető egy jó érzésű ember sem. Egység nélkül nincs lehetősége nagy célok megvalósításának s csupán az egység hiánya befolyásolhatná hátrányosan mindnyájunk legszentebb óhajának, a revíziónak mielőbbi megvalósulását is. Ha van politikai vonatkozása a nemzeti egység megszervezésének, akkor ez csak abban nyerhet kifejezést, hogy segítse kialakulni az állam polgárainak azon helyes véleményét, amely a kormányzás céltudatos munkáját megkönnyíteni hivatott. Az elnöki megnyitó után Karcsay Béla városi titkár terjesztette elő a további munkaprogrammot, majd beszámolt a legutóbbi ülés óta történtekről. Örömmel vette tudomásul a választmány ennek során, hogy a szervezet minden rendelkezésére álló lehetőséget azonnal igénybevett atekintetben, hogy a város érdekelt iparossága a kérelmezett közszállításokban megfelelő mértékben részesíttessék. A vezető titkárok jelentéseinek meghallgatása után Jílek Ferenc községi elnök terjesztett elő több közérdekű javaslatot, melyeket elfogadás után, a szükséges teendők megtétele céljából, a városi elnökségnek adott ki a választmány. — A kormányzóné kérelme. A kormányzó áldottlelkü neje, mint már hosszú éveken keresztül, ez évben is a magyar társadalom segítségét kéri az ínségben szenvedő magyar lakosság támogatására. Kérőszóval fordul mindazokhoz, akiknek módjukban van, hogy anyagi erejükhöz mérten járuljanak hozzá az ínségesek szenvedésének enyhítéséhez. Veszprém vármegye főispánja útján Pápa m. városhoz is elküldte gyűjtőívét azzal, hogy a gyűjtött összeg vagy természetbeni adomány. Pápa város Ínséges lakossága között fog szétosztatni. Miért is a polgármester azzal a kérelemmel fordul a város lakosságához, intézményeinek vezetőihez, hogy szíves adományaikat juttassák el a városi pénztárhoz.