Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-02-24 / 8. szám

nos tudni, h°gy SCHMIDTHAUER természetes keseríívizében a természetnek hatalmas gyógyító ereje érvényesül. annyi mint pap földje; íelhagyva ia birtok-i In eveket, Popa = Pápa; a régi zsemlyér, |3 szélesvíztől a Hodoska felé húzódó városrész tartja fenn 'ennek az emlékét. Sarudy György. * Ugyancsak a város címerével kapcsoltabban Jankó László igazgató úr Győrből közli velünk, hogy a pápai ötvösöknek hitelesítő jegyéül (amiint az iegy, a mult század 30-as vagy 40-es éveiből származó ezüstkanálon látható) a város cimere szolgált s a cimer fölött ott is korona látható. Hogy a korona milyen, az kérdéses. A cimer alá 13-as szám van bevésve, ami az iezüst finomságát jelzi. Szerk. Az Erdélyi Szépmíves Céh képviselői Pápán. Sokak szíve dobbant meg az örömtől, az Erdélyi Szépmíves Céh március 1-i irodalmi estjének hírére. Bár a legtöbb ember öröme csak egy kellemes irodalmi estnek szólt. Pedig ez az est annál sokkal többet fog jelenteni. A Szépmíves Céh képviselői olyan szent kötelességgel a vállukon járnak, mint a bibliai apostolok. Igen, ők az erdélyi írás apostolai. Bár ezek az írók egy külön erdélyi géniusz megtestesítői, ez a géniusz nem ellenlábasa a magyarnak, de annak testvére, gazdag, színes formájú kiteljesülése. A trianoni sötét forduló egy pillanatra megbénította az erdélyi magyar szívet, az erdélyi tollat. Ez időben a magyar írás Erdélyben bátortalan líra, gyérszavú, szimbolikus novellatermés kócos-sovány jelensége. És évek telnek így csendes-némán, mikor 1924-ben hat kolozsvári író összefog, hogy az erdélyi magyar könyvkiadást megteremtse. 1925 tavaszán felhívással lép a nyilvánosság elé és a könyvet szerető nemes szívű magyaroknak anyagi támogatásával megindítja vállalkozását, mely szépirodalmi, művészeti, kortörténeti és társadalomtudományi könyvek kiadását kezdi meg Szépmíves Céh néven. Ezzel a megmozdulással kezdődik meg Erdély élénk irodalmi élete, s ebből sarjad ki az öntudatára ébredt erdélyi írás. A még szerény megindulás fácskája a következő esztendőben hatalmas lombkoronába szökken Kemény János báró marosvécsi várkastélyában, mint az „erdélyi írók szabad munkaközössége", hogy az erdélyi írás, az erdélyi kultúra problémáinak, életgondjainak — melybe beleértették a népneveléstől kezdve a képzőművészetek vagy a színpad gondjaiig mindent-mindent —, hogy annak harcosa, napszámosa legyen. És az eddig pártharcokban elsikkadt drága írói értékek ettől kezdve — karöltve a legkonzervatívabbak a leghaladóbbakkal — komoly írói termésben virágzanak ki, s Erdély lelke, sorsa, fájdalma hatalmas erővel szól azóta a magyar tollból. Az Erdélyi Szépmíves Céh, illetőleg a magyar Helikon tagjai azóta évenkint összegyűlnek Marosvécs uránál, hogy közös munkával, közös féltéssel őrködjenek Erdély irodalma, kultúrája felett. Havonkint átlag egy értékes magyar könyvet adnak ki (1931-ben elérték az ötvenedik könyv kiadását!) s szerkesztésükben jelenik meg az Erdélyi Helikon, mely csonkahazánkban is szerepet vivő, európai színvonalú irodalmi folyóirat. Ez tehát a nagy kultúrmissziót teljesítő Szépmíves Céh, melynek munkája magyar szempontból szinte felbecsülhetetlen, képviselőit is az erdélyi lélek, az erdélyi írás apostolaiként is ezért fogadjuk március elsején. Itt köszönthetjük majd Bánffy Miklós grófot, a Szépmíves Céh nesztorát. A volt külügyminiszter nemcsak mint politikus szerepelt sokat a magyar közéletben, de mint drámaírónak is — Kisbán Miklós — igen komoly sikerei voltak. („Nagyúr", „Naplegenda", „Az erősebb".) A Céh megalakulása óta is a „Maskara" a Renaissance-, a „Martinovics" pedig a Nemzeti Színházban kerüli: színre Budapesten. De kívülük novellái, regénye és önéletrajza képezik nagy irodalmi működését. Kemény János báró a Szépmíves Céh mecénása, kinek hatalmas támogatása nélkül távol állna a Céh eddig felmutatott teljesítményétől. Kulturált egyénisége, komoly tevékenysége és írói működése — Kukuc Kis Mihály c. regénye — nagy értéke a Céhnek. Kós Károly sokrétű szellem. Mint építész az új építészet nagyszerű vívmányaival úgy tudta összeegyeztetni a magyaros architektúrát, hogy művészete különleges helyet szerzett számára építészeink között. Jelentős írói tevékenység áll mögötte. „Erdélyország népének művészete", „A régi Kalotaszeg" s „Erdély" mai címeikben sokat mondanak. Sok cikke, regénye pompás írói véna tanúsága. Nyírő József a mai magyar irodalomnak egyik legmélyebb írói egyénisége, művész és moralista egyben, színben gazdag írói tolla, temperamentuma nagy értékünk. „A Jézusfaragó ember", „Isten igájában" és a „Sibói bölény" c. regényei, valamint a „Kopjafák" novelláskötete kevés ember előtt ismeretlen. Dsida Jenő Áprily és Reményik után Erdély egyik legérdekesebb lírai értéke. Az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz hasábjain sokat szerepel és majd minden magyar folyóiratban jelennek meg versei. Eddig két pompás verseskötete látott napvilágot. Gondolatgazdagsága, lírai színessége, a formákból szinte kitörő költői temperamentuma a magyar lírának igen komoly értéke. E nevek képviselik az Erdélyi Szépmíves Céhet március elsején, mely napon az erdélyi géniusz fénye teszi színessé szürke városunkat. Köszönet érte a Pápai Közművelődési Egyesületnek. Horváth Esek. Lépjen be „Közérdek" be. Aki megfontolja, az BÚTORT Lőwy- nel vesz r, Gi\ Tisza I. tér 5. tak; méha élő, de legtöbbször holt, sokszor már megromlott, szagos állapotban; de mindig minden mosás, tisztítás inélkül. Anélkül, hogy a vizein és halon kívül, egyetlenegyszer csak, más valami is került volina a kondérba; egy csepp só, egy szelet hagyma, vagy bármiféle fűszer. S amint a kondért a tűzről levették, iá foglyok körülülték és állták s egymásután nyúltak bele a forró ételbe, legtöbben kézzel, hogy a szétfőtt haldarabokat kihalásszák. Endresz és két társa az ielső napom csak azt érezte, hogy olyan helyre került, ahol sokan vannak együtt, de hogy hányan? azt nem tudták, mert csak a tűzhely közvetlen közelében levőket látták. A második napon azonban a német kapitánnyal együtt már meg tudták számolni a foglyokat, mert akkorra már szemük hozzászokott, alkalmazkodott a sötéthez. Bndreszéken kívül 31 fogoly volt velük egy helyen. Most minden olvasó fantáziájára bízom, képzeljie »el ezt a borzalmas életet. (Folyt, köv.) A hős Endresz György háború alatti élményeiből. Irta: Meggyessy László műszaki tanácsos. III. Megjegyzendő, hogy maga a börtön is faragatlan gerendákból, cölöpökből épült. Az első — mondjuk — szobában, ahol az őrség tartózkodott, hatalmas kályha is volt, meg' két ablak, s a falak körül priccsek, ahol az őrök örökké hevertek. Iinnen nyílott a második, a nagyobb szoba, a tulajdonképpeni börtön, amelyben semmi sem volt. De ;a szó szoros értelmében semmi. Csak a puszta föld, egy szál szalma, vagy egy rongy-darab nélkül és a tetőzet. A tetőzeten egy nyilás, amelyen a füst kimehessen, s a földön, az egyik sla!rokban gödör (latrina). A szoba közepén, a puszta földön égett a tűz, legtöbbször egész nap, miért itt forralták a reggeli és esteli teához való vizet, s itt főziték meg (a foglyok részére az lebédet is. Ezenj a helyiségen ablak nem volt. Kilenc hosszú hónapon keresztül a menü sohasem változott. Reglgel és ieste üres tea, minden nélkül. Tehát se cukor, se szesz, se 'egy falat kenyér? egyedül a fanyar, meleg víz. Ebédre pedig minden nap ugyanaz, egyetlen kivétel nélkül, méjgt Cjsfak) a sorrendet siem cserélték föl, hogy egy kissé változtassanak a borzalmas egyhangúságon. És mi volt az ebéd? Minden Istenáldotta napon a tűzhely fölött lógó nagy pléhkoindérban, a forró vizbe folyami halat hány— Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó hó 24-én, szombaton d. u. 3 órakor közgyűlést tart, melynek 38 pontja közül fontosabbak csak a következők: Polgármesteri javaslat a városi alkalmazottaknak az OTI kötelékéből kivonása, önálló vállalati pénztár szervezése s betegsegélyző szabályrendelet megalkotása tárgyában. — A Pápai Football Club kérvénye haszonbérelengedés és területhaszná! lati idejének meghosszabbítása iránt. — Dicsérő elismerés. A belügyminisztérium kebelében működő nemzeti munkavédelmi szervezet felügyelője dr. Horváth Lajosnak, vármegyénk alispánjának, dr. Jerffy József pápai főszolgabírónak, Hamuth János polgármesternek és Szokoly Viktor v. tanácsosnak kifejtett érdemes munkásságukért dicsérő elismerését nyilvánította. — A Kaszinó közgyűlése. A pápai Kaszinó múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését. Nevezetes gyűlés volt ez, mint arról az elnöklő dr. Konkoly Thege Sándor alelnök is megemlékezett, mert a Kaszinó 100 éve áll fenn, ez volt 100-ik közgyűlése. Magát a fennállás ünnepét a Kaszinó az ősszel fogja méltóan megünnepelni. Az elnök megnyitójában kegyeletes szavakkal emlékezett még meg dr. Kende Ádám vál. tag elhunytáról is. A tárgysor rendjén Kálmán József pénztárnok terjesztette elő a számadásokat és költségvetést, dr. Földy József a könyvtárnoki jelentést. A költségvetéssel kapcsolatban az évi tagdíjat 24 P-ről 18 P-re szállították le, ami úgy vált lehetségessé, hogy a tagok létszáma — főkép az alelnök lelkes buzgósága eredményekép — 54-el emelkedett. Ezután elfogadták az új módosított alapszabályokat, mely a rendes tagokon kívül fizető vendég és ifjúsági tagokat is kreál. Áttérve a tisztújításra, egyhangúlag megválasztattak a következők : elnök: dr. Konkoly Thege Sándor; alelnök : Hamuth János; jegyző: Kapossy Arthur; első háznagy: dr. Budimátz Mihály; második háznagy: Pullmann János; pénztáros : Kálmán József; könyvtáros: dr. Földy József; ellenőr: Moravetz Károly; számvizsgálók: Magdics István, Csiszár László, Kiss István. A választmány rendes tagjai: dr. Antal Géza, Balla Kálmán, dr. Csoknyay János, dr. Dobrovits Ágoston, Faragó János, Fábián Imre, Fejes Zsigmond,