Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-12-15 / 50. szám

ar Te

k' Fő

i^olai Könyvtá Re

f• Főiskola. Előfizetési ar ncg^v— helybe n. Telefonszámok: Szerkesztőség in. MINDEN SZOMBATON. aptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A genfi nagy per véget ért ellenségeink nagyhangú híresztelései szerint az ő teljes diadalukkal. A mi felfogásunk és minden józan ítélet szerint a magyar nemzet kétségtelen és elvitathatatlan győzelmével. Mert azt, amit ellenünk Benesék, Tituleskuék és Jefticsék koholt ürügyekkel, a maguk sátáni koponyájában kiterveztek, az semmikép sem sikerült. Nem sikerült megbélyegezni bennünket a marseillei királygyilkosság vádjában, nem sikerült ellenünk hangolni a világ józanabb és elfogulatlanabb nagyhatalmait és nem sikerült letiltani, elitéltetni, megfeszíttetni és koporsóba záratni a revíziós törekvéseket. A rettenetesen nagy vádaskodásból és jerikói lármából mindössze annyi lett, hogy a magyar kormány újból és ismételten vállalta, amit már eddig is vállalt, folytatott és cselekedett, hogy vizsgálatot indít, vájjon van-e valami kis köze valóban egyik-másik magyar hivatalnak vagy szervnek, vagy alakulatnak a jugoszláv menekültekhez, azoknak szervezkedéséhez, utazgatásaihoz és merényletük előkészítéséhez. A genfi megállapodás eloszlatta, legalább egyelőre, reméljük, hogy hosszabb időre, a háború veszedelmét. Mert hogy mindenáron háborút akartak kirobbantani körülzáró és ölelkező ellenségeink, az kétségtelen. Háborúval akartak végleg megölni és megsemmisíteni bennünket. Ezt el is árulták több izben. De elárulták azzal is, hogy a legkritikusabb pillanatokban vérig sértettek, vérig ingereltekbennünket a Délvidéken lakó magyarok kiutasításával és megkínzásával. Ki akarták erőszakolni, hogy valami elkeseredett lépésre ragadtassuk magunkat. Hogy fegyvertelen nyomorúságunkban, mint a legendás nagy időkben, mint Rákóczi, mint Kossuth népe tette, kaszára-kapára kapjunk és megtámadjuk kínzóinkat, börtönőreinket ott a szomorú trianoni határokon. Ki akarták csikarni, hogy az elkeseredett magyar fiatalság Budapesten ostromot intézzen az ellenséges idegen követségek ellen s így jogot találjanak a fegyveres beavatkozásra. És amikor mindezzel nem sikerült a magunkra kényszerített vasfegyelmezést, a vérünket megtagadó önuralmat megbontani, akkor a határon ellenséges katonák jelentek meg s azok provokálták a mi katonáinkat. Ez sem vezetett eredményre. Nem tudtak belénkakaszkodni. Az elmúlt történelmi napokban felülmultuk önmagunkat a legnagyobb hőstettel, a tűrő némasággal s ezzel magunkat is, de Európát is megmentettük a kitörni készülő háború borzalmaitól. Felhívás a város közönségéhez. Köztudomású az a szomorú tény, hogy a trianoni békeszerződés következtében Jugoszláviához elcsatolt területekről a jugoszláv hatóságok többezer magyar testvérünket utasítottak ki. Ezen utasítás foganatosítása szinte órák alatt s a legnagyobb könyörtelenséggel történt, úgyannyira, hogy a kiutasítottak zömét minden vagyonuk hátrahagyásával egyszerűen áttették a trianoni határon. Ezen nemcsak minden magyart, de a művelt nyugati államokat is felháborító eljárás folytán ezrek lettek hajléktalanná és ínségessé. Számtalan család, magukkal tehetetlen öregek, gyermekek, csecsemők minden anyagi támasz, önfenntartási lehetőség nélkül állanak s a magyar állam és nemzeti társadalom segélyére vannak utalva, hogy el ne vesszenek. A magyar társadalom, melyhez a belügyminiszter úr felhívással fordult, a legteljesebb megértéssel siet a sorsüldözöttek segítségére és én most aziránt fordulok városom hazafias közönségéhez, hogy nemzeti érzelmének, szociális érzülettől áthatott emberbaráti megértésének, nemes áldozatkészségének ismételten adja tanúbizonyságát és nyújtson mindenki erejéhez mérten készpénz és természetbeni adományt nyomorba döntött magyar testvéreink számára. Városom közönségét magában foglaló intézményeknek és egyesületeknek legrövidebb időn belül ki fogom küldeni a gyüjtő-ivet és kérem ezek vezetőségét, hogy saját körükben a gyűjtést sürgősen és a legnagyobb buzgalommal lefolytatni és hogy a gyüjtőiven befolyt összeget mielőbb a városi pénztárba befizetni s a gyüjtő-ivet a városi főjegyzőnek átadni szíveskedjenek. A természetbeni adományokat a városmajorba a városi gazdához kérem eljuttatni. Ezenkívül a városi főjegyzői hivatalban is fel lesz fektetve gyüjtőiv, hol adományok szintén felajánlhatok, az értékek azonban ez esetben is a városi pénztárba, illetve városmajorba adandók. Teljes mértékben bízom abban, hogy a város polgársága megértéssel és hatékonyan kapcsolódik bele a nemescélu akcióba s ezáltal az összeroncsolt haza megsegítése s a nemzeti építés munkájába. Pápa, 1934. évi december hó 13-án. Hamuth János s. k. j polgármester. Reformpolitika útján. (my.) A trianoni határok közt addig is, j amig az igazságtalanságok jóvátétele be nem ; következik, be kell rendezkednünk, szünte- i lenül dolgozva a nemzet erkölcsi, gazdasági | és szociális színvonalának emelésén és kul- j túrnépi mivoltunk fenntartásán. Bármily ne- | héz is a trianoni Magyarország sorsa, bármily I emésztő küzdelmet kell is folytatnunk nap- j nap után a külpolitikai fronton, ezzel egy- j idejüleg és párhuzamosan idebenn is ki kell építenünk a nemzet hadállásait egy jobb jövő kiharcolására. Szegények vagyunk, s így a nemzeti termelést fel kell fokoznunk. Sok a nincstelen, tehát megélhetési alapot kell részükre teremtenünk. A szociális egyensúlyt helyre kell állítanunk a nemzetjövedelem egészségesebb elosztásával. A nemzetvagyon szaporodásának útjában álló akadályokat le kell döntenünk. Mindehhez nem elegendő a mindennapi szükségleteket ideig-óráig kielégíteni, a gátépítés és téglahordás napszámos munkáját lelkiismeretesen elvégezni, hanem ezenkívül és emellett még a jövőre szegzett tekintettel le kell raknunk egy nagy reformmunka alapjait, amelyre felépíthetjük a jövendő boldog Magyarországát. Ezt a reformKarácsonyi ajándékul csillárt, rádiót, varrógépet GOLDSTEIN GYULÁNÉ műszaki vállalatánál F

Ő^Tf

eM 23 szerezhet be legolcsóbban heti 1 pengős részletfizetésre is. korszakot vezeti be a kormány bejelentett reformpolitikája, amelynek első állomásai a választójogi törvény, a telepítés, a tagosítási tervezet, az érdekképviseleti rendszer kiépítése, a hitbizományi reform. A reformpolitika kiindulási pontja természetszerűen a magyar föld, amely alapja és forrása az egész nemzeti létnek. Az új magyar agrárpolitikának kettő nagy feladata van: egyrészt a földtulajdonnak helyesebb elosztását megvalósítani, másrészt pedig a mezőgazdaság termelőképességét és ezzel a nemzeti jövedelmet gyors ütemben, erőteljesebbé fokozni. Hogy ebben a termelésben mentől több magyar vegyen részt és találja meg boldogulását, hogy a magyar nép szélesebb rétegei a maguk földjén dolgozhassanak, az nemcsak szociális követelmény, hanem a termelés korszerű fokozásának mellőzhetetlen előfeltétele. Meg kell közelítenünk azt az ideális állapotot, hogy a föld népének minden fia a maga földjét művelhesse meg. Ezt a célt azonban nem egy, a magyar lélektől teljesen idegen földosztással fogjuk elérni, Ijanem olyan becsületes telepítési politikával, amely megerősíti a törpe- és kisbirtokost, de egyúttal földhözjuttatja az életrevaló, becsületes földnélküli rétegeket is, a nélkül, hogy a szemtermelés és állattenyésztés szempontjából szükséges nagyobb birtoktesteket teljesen eltüntetné. A telepítés megindítása mellett fokozottabb mértékben kell folyamatba tennünk a tagosítási eljárást is, amely véget fog vetni annak a káros állapotnak, hogy kisebb birtokok is egymástól távoleső apró részecskékre szakadoznak, ami a gazdálkodás eredményességét rendkívül károsan befolyásolja. A tagosítás keresztülvitele lényegesen emeli a kisbirtok jövedelmezőségét és így javítja a törpe- és kisgazdák szociális helyzetét. Ezért vállalja az állam feladatául a tagosítás költségeiben való nagyarányú részvételt és támogatást. A birtokviszonyok javítása mellett legfőbb feladat a magyar mezőgazdasági termelés átszervezése és olyan termékekre való átirányítása, amelyek piacképességük folytán könnyen értékesíthetők. Ez átszervezésnek alapelve, hogy a nagyobb birtok maradjon meg a mai termelési rendszernél és végezze a gabonatermelést és az állattenyésztést, kisebb birtokok pedig alakuljanak át farmgazdaságokká, amelyek intenzív gazdálkodással fejlesszék a gyümölcstermelést, a szőlőmívelést, a baromfi- és tojástenyésztést, a főzeléktermelést, szóval azokat a termelési ágakat, amelyek a kisebb gazdaságokban nagyobb egyéni gondoskodással és ügyességgel eredményesebben folytathatók, mint az idegen munkaerőket foglalkoztató nagyobb birtokokon. A magyar mezőgazdaság jövedelmezőségének lényeges felfokozása csakis ilyen átszervezés mellett fog bekövetkezni. De ezt csakis a földbirtok egészséges megoszlását megvalósító birtokpolitika teszi lehetővé. A mezőgazdaság átszervezésébe beletartozik az erdősítés és a fásítás is, amelynek kezdő lépése az erdőtörvény megalkotása s az Alföld fásításának megindítása. A mezőgazdasági termelés erőteljes fokozása természetszerűen magával hozza az agrártársadalom fogyasztóképességének emelkedését, ami viszont a városi fogyasztóközönség anyagi helyzetét is javítja, annálfogva, hogy az ipar, a kereskedelem, a szabadfoglalkozásúak és így általában a városi rétegek nagyobb keresethez jutnak és ezzel viszont jobb fogyasztóivá válnak a mezőgazdasági termelésnek. A céltudatos reformpolitika egyetlen lehetséges útja és módszere a gaz-