Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.
1934-12-01 / 48. szám
T p' Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Í: MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. EKfizetéá ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok r Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Vajúdtak a hegyek és megszületett az egér. Hosszú és kínos volt a vajúdás, de a megszületett egér aztán annál szánalomraméltóbb kreatúra. Komoly emberek előtt, akik a nemzetközi jogszokások legelemibb szabályaivei tisztában vannak, olyan elaborátummal előállani, amelyben egyetlen pozitív tény nincs, hanem az egész célzatosan összeállított feltevésekből van megszerkesztve, szánalmat és nevetséget kell hogy ébresszen a szerb hegyek vajúdásából világra jött egérke: a jugoszláv kormány második számú jegyzéke. Hogy a szánalom és nevetség meg fog-e olyan megsemmisítő fölénnyel nyilatkozni, mint ahogy azt a genfi népszövetség elé kerülő undok fércelmény megérdemelné, azt nem merjük azért persze teljes bizonyossággal állítani. Sajnos, itt nem az igazság felderítésének komoly munkája folyik, hanem a szövetségi politika olyan akciója, amelynek folyamán, ha i szövetséges azt mondja a fehérre, hogy fekete, akkor a cinkosnak — erős szó, de a szerbek szótárából kerestük elő — behunyt szemmel is rá kell mondania az igent. Lehet ugyan, hogy tévedünk, lehet, hogy mégis felébred az emberek lelkiismerete — mert a lelkiismeret meglételében minden ellenkező tapasztalat ellenére hívő embernek mégsem szabad kételkednie — és ha csak egy pillanatra, de mégis felnyitják Trianon óta folyton csukva tartott szemüket és nem fogják talán mégsem feketének látni azt, aminíél fehérebb csak a decemberi hajnalon leesett szűz hó lehet. Bármint is alakul azonban a dolog, bárminő diplomáciai raffinementtal fogják még kavarni a kártyákat, abban ma már egyetlen objektív ítélőképességű ember sem kételkedhetik, hogy a magyar nemzet méltatlanul megtámadott becsülete ezeréves ősi tisztaságában fog állani a világ ítélőszéke előtt és mi a marseillei merénylet után, mely kizárólag a szerb erőszak és a francia könnyelműség következménye volt, felemelt fővel és nyugodtan folytathatjuk azt a nemes harcot, melynek örök jelszava marad: »Igazságot Magyarországnak!« <Jt Ólomsúllyal nehezedik e város lakosságának lelkére az a harc, mely a szövőgyári munkásság és a gyár vezetősége között kitört. Ólomsúllyal és pedig nemcsak a közvetlenül és a közvetve érdekeltekre, akiknek száma egészen bizonyosan eléri az összlakosságnak egy hatodrészét, hanem mindazokra is, akiknek bár semmi kapcsolatuk nincs a gyárral illetve a gyár munkásaival, de szív van a keblükben, amely érez, amely remegő részvétet érez, ha embertársa vergődését, sorsáért való harcát szemléli. Teljesen tisztában kellene lenni annak a szövőgyári üzem menetének minden apró részletével, aki Ítéletet akarna mondani e nehéz bérharcot előidéző ügyben. Sőt még az ilyen szakembernek is nehéz volna az ítélkezése, ha csak nem látta már gyakorlatilag valahol megvalósítva azt a rendszert, amelynek bevezetése a harcot kilobbantotta. Távöl áll tőlünk tehát, hogy a harc lényegébe beleszóljunk, arról véleményt mondjunk. Dehogy szivünk a munkássággal van, az nemcsak emberi természetünkből folyik, amely mindig a gyöngébb oldalára szeret állani, hanem azért is, mert féltjük azokat, akiknek ha bármily szerény, de mégis csak kenyerük van, akik még e hét szombatján megkapják az előző heti keresetüket, de akikre egy újabb hét után már nélkülözés, kenyértelenség, fűtetlenség, a tél minden nyomora várhat. Csak mellékesen érintjük e helyen, hogy az a heti 16— 18.000 P, amit a Perutz-gyár munkásainak hetenként kifizet, a város közgazdasági vérkeringéséből is hiányozni fog s bizony-bizony kereskedőink és iparosaink is keservesen meg fogják érezni a harc következményeit. Nekünk tehát, mint e város egész lakosságának is csak egy óhaja lehet: Vajha sikerülne teljesen hozzáértő közvetítés révén, s itt, tekintettel a sztrájkban érdekeltek nagy számára, első sorban hivatalos kormánybeavatkozásra gondolunk, minél hamarabb megteremteni a békét a gyár és munkásai között. Vajha ez az áldatlan harc ne dúlná fel hosszabb időre városunk nyugalmát. Vajha az a sok munkáskéz ne maradna tovább is tétlenül, fürge munkáslábak ne rónák céltalanul, de izgalomtól hajtva utcáinkat. A közeledő karácsony szent sugallata hozná meg a legrövidebb időn belül a teljes megértést és a lehető megnyugvást. | FREUNP FERENC | A régi városi tisztviselői gárda egyik kitűnő tagja dőlt ki ismét az élők sorából Freund Ferenc nyug. főszámvevő szeme-: lyében. Egyike volt azoknak, akik még az Oswald Dánielek iskolájába jártak, akinek tudásánál, puritánságánál csak szerénysége volt nagyobb. Soha nem lépett az előtérbe, nem szerepelt a nyilvánosság előtt, ö csak számai biro'dalmában élt, azokon át őrködött hűségesen, becsületesen ennek a városnak vagyoni érdekei felett. 73 életévéből 43-at Pápa város szolgálatában töltött. A város szülötte volt, itt érettségizett a pápai kollégiumban és rövid devecseri hivataloskodása titán díjnokként állott szülővárosa szolgálatába. Aztán számtiszt, városi pénztárnok, majd Hunkár főszámvevő halála után 1902-ben főszámvevő lett s ezt a fontos tisztét huszonhárom éven át olyan gondossággal, olyan szakismerettel látta el, hogy általa a legteljesebb közbecsülést méltán kivívta. 1925-ben, nem elfáradva a 43 éves szolgálatban, de nem tudván magát beletalálni a változott viszonyokba, nyugalomba vonult s azóta csendesen éldegélt családja körében. E hó 26-án hunyt el mély bánatára szerető hitvesének, sz. Wallner Máriának, négy gyermekének: Nándor, Ferenc, Ilona, Vilmának és többi hozzátartozójának. Szerdán délután temették el a kálváriakápolnából. Gyászolják családja tagjain kívül, kik közül csupán az athéni magyar követségen szolgálatot teljesítő Nándor fia nem jöhetett meg a nagy távolság miatt a végtisztesség megadására, nagyon nagy számban jöttek össze a család tisztelői, barátai. Teljes számban ott volt a tisztikar, s nagyon sokan a képviselőtestület tagjai közül. Benke László káplán végezte a gyászszertartást, melynek végeztével a nyitott sirnál a hatóság és a város közönsége nevében dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester költői emela legolcsóbban szereli Goldstein Gyula műszaki és villamos vállalat CSILLÁROK heti 1 pengős, VARMÓöÉPEK havi 12, pengős részletre. Philips és Eka-rádiók részlet-csere eladása. Díjtalan bemutatás. kedettségü, találóan jellemző szavakban vett bucsut az elhunyt nagyérdemű tiszttárstól. Áldás emlékére! Hazafias indítvány. Gyötrődő, álmatlan éjszakán hazánk ízekre daraboltságán töprengve, vívódva — sajgó fájdalmak közepette — pattant ki lelkemből a gondolat — nem volna-e üdvös, célszerű, talán valamennyire nemzetfelsegítő, nemzetmentő a gondolat — egy trianoni alapot létesíteni? Olyanformán, hogy mindazokon a helyeken, ahol üzleti forgalom, adás-vevési üzletek kötése, lebonyolítása történik, trianoni perselyt helyezni el. Hivatalokban, bíróságokon, iskolákban, tőzsdén, üzletekben, az ipar- és kereskedelem gócpontjaiban, szóval minden hivatalos pénzügyi esetek lebonyolításakor az emberek adakoznának pár fillérrel hazátlanná vált testvéreink felsegélyezésére. A jól végzett munka örömében, vagy^ előnyös üzlet kötésekor, siker vagy nem várt öröm perceiben, lakodalom vagy társas összejövetelek emelkedett hangulatában, mikor a trianoni gyötrelmekről úgyis szó esik, az emberbaráti szeretet s a Hazaszeretet nevében és a szív dobbanására felmagasztosult érzéssel pár fillért dobnának a trianoni perselybe — a trianoni alap javára... Amit az adakozók abban a percben meg se éreznének! De mégis ezek a fillérek folyóvá, tengerré dagadva, könnyeket törölhetnének, fájdalmakat enyhíthetnének sok erdélyi testvérünk szivében. Ezek a fillérek azután kézenfogva vezetnének bennünket oda, — hol a szenvedés, a csüggedés, reménytelenség és nyomor tanyáz... Ahol a kegyetlen Végzet a nemes magyar fajt pusztulásba kergeti. Ahol a terror, gyűlölet rémítgeti az agyonkinzott rab | magyarokat. Ezek a fillérek kőrakásokká válhatnának i és segítenék újjáépíteni hazánk széttépett, ! megkínzott, de soha el nem hülő tagjait, ame| lyek még biznak az összeforradásban. Ezek a megszaporodott fillérek zsolozsj más imákat súgnának a magyar ajkakra, melyek himnuszokká válva, zengő nyelven, egetostromló harsonával zúgnák a latrok, bitorlók fülébe, hogy kiüldözött testvéreinket, nemes erdélyi véreinket elpusztulni nem engedjük! Mert lelketlen rablóhadak, igazságtalan és embertelen békeszerződések s a híres Gloire nemzetének vétkes tudatlansága és kapzsisága sokat, majdnem mindent elvett tőlünk, csak SZÍVÓS faji összetartásunkat, a mi irgalmas szivünk segíteni akarását, önzetlen izzó hazaszeretetünket, áldozatkészségünket, és a mi magyar szivünk csodatevő álmát, Nagy-Magyarország helyreállítását, el nem vehetik tőlünk. Legyen az egész Csonka-Magyarország egy sziv, amely a vértanúkért, a vérig kinzottakért dobban! Legyen az egész Csonka-Magyarország egy kéz, mely az elvettekért, a pusztulóban levőkért nyul a trianoni persely után és jó szívvel adakozik. Legyen az egész Csonka-Magyarország egy harci kürt, összefogás, »egy kétségbeesett erőfeszítése, egy izzó szent akarat, Petőfi lelkéből a tüz, mely erős hittel kér, könyörög, harcol, dolgozik, nélkülöz és szenved a tőlünk elszakítottakért, kik a magyar kálváriát járják. Melegen érző szivünk együtt vergődik, szenved a hazával, együtt sir a láncravert magyar reményekkel.
