Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.
1934-10-06 / 40. szám
T P' Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. .szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Helyben. INDENSZOMBATON Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A kormányzó előtt, mikor budapesti bevonulásának 15-ik évfordulóján hódolattal ünnepelték, lélekben jelen volt az egész ország. Aki gondolkodni tud — és ez a mi világháborús korszakunk olyanokat is megtanított a gondolkodásra, akik egyébként nyugodtan hagyták volna, hogy helyettük mások gondolkodjanak — az egy pillanatra ünnepi ihletbe merülve adott hálát a Gondviselésnek, amelynek végére mehetetlen bölcsesége a válság szörnyű napjai után a nemzet fejéül rendelte azt a férfiút, akinek személyében a nemzet ismét önmagára lelt, akinek vitézsége és erélye, bölcsesége és mérséklete átsugározva szenvedések és nélkülözések ködén át, vezette és vezeti nemzetét a jobb jövő felé. Hogy alakult volna nemzetünk sorsa ő nélküle, azt megmondani senki sem tudja. Lehet, ma már mindnyájan idegen járom alatt nyögnénk, lehet, szétszórattunk volna, mint a pelyva, lehet, hánykolódnánk máig szörnyű konvulziók között, marcangolnánk, tépnők egymást, megcsúfolnék Isten képmását önmagunkban. Egy az bizonyos : jobb nem jöhetett volna nélküle. Egy az bizonyos: nemzeti tekintélyünk nem állhatott volna helyre nélküle. Tényezővé az európai népek versenyében nem válhatott volna nélküle ez az ország. Rend, béke és nyugalom alig őrködnének nélküle tűzhelyeink felett. Házi tűzhelyeink csendjéből, Isten szabad ege alatt munkálkodók köréből és gyárak újból munkás zajából hogy is ne szállt volna feléje egy-egy hálafohász, egy-egy imaszerű könyörgés : vajha Kormányzónk megérhetné azt a napot, amikor áldásos munkája gyümölcsét leszakítva, minden magyart — határokon innen és túl — ismét együtt, egységben, boldogan láthatna! Délceg agg Simeonunk hadd érhetné meg a nemzetét megváltó Krisztus: a magyar szabadság, függetlenség és egység teljességének eljövetelét! Felfigyelt az ország, de felfigyelt egész Európa is arra a rádiószózatra, amelyet kormányra lépésének második évfordulója alkalmával Gömbös Gyula miniszterelnök intézett a nemzethez. Az eredmények, amelyekre benne jogos önérzettel hivatkozott, közismertek. Hogy egy nagy, az egész világot elárasztó pénzügyi és gazdasági válság után két év SZÍVÓS munkájával megtartotta pénzünk értékét, árat adott a föld termékeinek, hogy gyárainkban megélénkült a munka, hogy a külföldi piacok mind nagyobb és nagyobb mértékben megnyílnak számunkra, hogy a munkanélküliség lényegesen csökkent, hogy a különböző rendű és foglalkozású emberek nem tekintenek többé egymásra — legalább nem annyira — irigy gyűlölködéssel, ezt önmagunk életében napról-napra látjuk és örömmel tapasztaljuk. De látjuk és tapasztaljuk a bizalom és reménynek visszatérését is a lelkekbe. Látjuk, hogy az ország iránt, heroikus erőfeszítésein kívül mind jobban megismert múltjára és történeti érdemeire is tekintettel, mint nyilatkozik meg mind több és több megértés, mily diadalmasan hódít a Hungaria restituenda, a visszaállítandó Magyarország eszméje, mennyire közelebb jutunk a még — tudjuk — így is nagyon távol levő célhoz. Nem tagadja a miniszterelnök, hogy meredek, sziklás, tövises az az út, amin nagy fáradsággal kell még tovább haladnunk, de az útra, amely a jobb jövőhöz vezet, immár reáléptünk, immár rajta vagyunk, egymást segítve, egymást megértve elérhető lesz a jobb jövő, a nemzeti feltámadás áhított révpartja. A bizalomnak, a nyugodt méltóságnak, a céltudatos munkakedvnek, az önérzetes férfiasságnak, a biztos határozottságnak bűvös fluiduma áradt ki Gömbös rádiószózatából. Ez a fluidum felpezsdítette a hallgatók vérét, s azt a hitet szuggerálta a lelkekbe: Kitartás, győzni fogunk! A fa ültetéssel kezdődik! A gyümölcstermelés irányításában nagy szerepe van az Őszi Budapesti Mezőgazdasági Kiállításnak. A földmivelésügyi kormány őszi bemutatójának egyik legnagyobb érdeklődést keltett csoportja a faiskolák felvonulása. Tudvalevő, hogy Magyarországon évenkint több millió darab csemete várja az értékesítést, az utóbbi években azonban az ellenőrizhetetlen fakupeckedés elhatalmasodása folytán a megbízható és jól vezetett faiskolák is rövidséget szenvedtek; ebben az értékesítésben úgy a belföldön, mint a kivitelben zavarok álltak elő. Ezzel szemben minden beavatott tudja, hogy a gyümölcstermelés megalapozása voltaképpen már a facsemete elültetésével kezdődik. — Ezen a ponton tehát teljes megbízhatóságot kell követelnie a termelőnek és a Faiskolai Szövetségnek, amely ebből a célból alakult és éppen az a célja, hogy a termelők irányításánál és megnyugtatásánál szerepet vállaljon. A kül- és belföldi értékesítési viszonyok leromlása és sok más csapás annyira megviselte ezt a nagymultu magyar termelési ágat, hogy reprezentálásra évek óta gondolni sem lehetett. Ez az első eset hosszú évek óta, hogy csemetekertjeink ismét a nyilvánosság elé léptek és a termelők és a gyümölcstelepítők bizalmát maguk felé igyekeznek fordítani. Tudvalevő, hogy Magyarországon még nagyon kevés a gyümölcsfa, tehát szaporítani kell és lehet, mert a piac felvevőképessége még nincsen kimerítve annál kevésbbé, mert a gyümölcsfogyasztás fokozására irányuló akciók is most veszik kezdetüket és ezek fokozni fogják a belső piac felvevőképességét. Minden termelőnek, aki gyümölcsfát akar telepíteni, érdekében áll ennélfogva, hogy a kiállítás tanulságait közvetlenül tanulmányozza és e részben nemcsak a magyarországi termelőnek, hanem a szomszédországok termelőinek is iránymutatást nyújt az Öszi Budapesti Mezőgazdasági Kiállítás, mert hiszen a nagy arányban folyó osztrák, csehszlovák, erdélyi és délvidéki gyümölcstelepítések érdekelt magyar gazdái is meglehetősen tájékozatlanul, iránymutatás nélkül állanak ezzel az igen fontos kérdéssel szemben. A Budapesti Őszi Mezőgazdasági Kiállítás, minthogy időpontja éppen összeesett az ültetési évad kezdetével, kitűnő alkalmat nyújt arra, hogy mindazok, akik telepítést terveznek, a kiállítás szinhelyén személyesen győződjenek meg arról a faanyagról, amely rendelkezésükre állhat s tájékozódhassanak azokról a garanciákról is, amiket a facsemetéket termelő érdekeltség neki nyújtani tud. Felkerestük Krúdy Ferencet, a Magyar Faiskolai Szövetség elnökét, aki egyúttal az Ószi Mezőgazdasági Kiállítás rendező Bizottságának az elnöke, aki lapunknak a következő felvilágosításokat adta: A Budapesti Őszi Mezőgazdasági Kiállítás felöleli mindazokat a fontos terményeket, amik Magyarországon az ősszel beérnek. A legfontosabb kiállítási csoportok, mint pl. a buza, a tengeri, a burgonya, a gyümölcsfélék, a bortermékek és az irányított magtermelés egyaránt gazdag csoportokkal fognak szerepelni. Különös súlyt helyeztünk azonban, arra is, hogy bemutassuk a magyar termelő munka csemetetermelési eredményeit s ebből a célból szerepelnek a kiállításon önálló csoport gyanánt a faiskolák. Ezt a csoportot a Magyar Faiskolai Szövetség rendezi, amely gondoskodik arról, hogy az érdeklődő közönség hozzájuthasson a a kellő felvilágosításhoz és mindennemű tudnivalókról tájékozódhasson. Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy az össze-vissza telepített gyümölcs nem érik be, hanem bizonyos rendszert kell bevinni ebbe a munkába, viszont azoknak a termelőknek, akik alávetik magukat a legutóbbi tudományos megállapításoknak és magukévá teszik a piac szükségleteihez való igazodás ésszerű követelményeit, garanciát kell kapniok arra nézve, hogy munkájuk nem vész kárba s 5—10 év múlva, amikor az elültetett csemete teremni kezd, nem éri őket keserű meglepetés, ami egész befektetésüket kockáztatja. A kiállításnak tehát az a célja, hogy megnyugvást, bizalmat és tervszerűséget vigyen bele abba a gondolatba, hogy a magyar talaj olyan gyümölcsöt tud produkálni, ami izre, zamatra, piaci kelendőségre nézve versenyezni tud a külföldi piacokon kiélesedett kínálatokkal szemben. A turista-egyesület döbröntei vándorgyűlése. A Bakony egyik legszebb helyén, a döbröntei várromnál tartotta vasárnap, szeptember 30-án évi rendes vándorgyűlését legrégibb hazai turistaegyesületünk, a Magyarországi Kárpát Egyesület, mintegy reámutatva arra, hogy a Bakonyra az idegenforgalom szempontjából milyen nagy feladat vár. A vándorgyűlés résztvevői 29-én, szombaton este érkeztek városiunkba. A pályaudvaron a város közönsége és a helybeli Bakony osztály nevében Hamuth János polgármester üdvözölte a vendégeket, akik a fogadásukra megjelent pápai a leventék lampionos menetében vonultak be a városba. Vasárnap reggel autóbusz és lovasfogat vitte Tapolcafőig a turistákat, innen pedig a zöld jelzésű kedves erdei úton gyalog folytatták útjokat a döbröntei várromig. ) A Himfy által megénekelt omladék tövében Erdős István községi főjegyző üdvözölte a vándorgyűlést, melyet Hliniki Neuberger Aladár dr. kúriai bíró nyitott meg izzó hazafiságtól átfűtött beszéddel. A pápai Kárpát Dalkör pompás együttese Hatvani karnagy vezetésével néhány énekszámot adott elő, majd Horn K. Lajos a Magyar Turistaszövetség üdvözletét tolmácsolta. Dr. Nyáry István postafőigazgató dr. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter képviseletében „KARCZAGHY ILLATSZERTAR Kozmetikai, betegápolási és háztartási cikkek Kossuth-ufca 32. (Postával szemben.)
