Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-09-22 / 38. szám

n a n t Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben. Tp. Ref. Főiskola. : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171."Kiadóhivatal 131. HIRLAP IINDEN SZOMBATON. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egyéb érdemei mellett mi azt tartjuk éppen Bethlen István gróf legnagyobb külpolitikai érdemének, hogy állandóan napirenden tartotta és tartja a trianoni szerződés által elszakított magyarság sorsát és minden lehető alkalmat megragad arra, hogy szomorú elnyomatásukra, nyelvi, politikai, gazdasági téren szenvedett, egész létüket alapjában megrendítő sérelmeikre felhívja a figyelmet. Ha a szociáldemokratáknak a választó-jog ügyében tartott nagy gyűlésén ezt a munkát, ezt a minden művelt nép körében visszhangra lelt akcióját Bethlennek kifogásolták, illetve abból a szempontból szemére hányták Bethlennek, hogy ő csak a kisebbségek jogfosztottságát látja, de az itthoni tömegeket — nem lévén a radikális választójog hive — viszont jogfosztottságban kívánja hagyni, akkor mi elképedünk azon, hogy ezt a két dolgot hogyan lehet egybekapcsolni, hogy lehet a mi viszonyainkat egy napon emlegetni azokéval, akik ma oláh meg szerb járom alatt nyögnek. Ezen a helyen irtuk meg nem egyszer s állítjuk ma is büszkén és megelégedetten, hogy ez a csonka haza példája a rendnek, hogy ebben a csonka hazában senkit sem polgári, sem emberi jogaiban nem háborítanak, hogy itt mindenki nyugodtan végezheti dolgát, senkit keresetében, hitében, meggyőződésében nem háborgatnak, senkit a hivatalból vagy a gyárból hite vagy nemzetisége miatt, de politikai meggyőződése miatt sem ki nem szórnak, senkivel szemben nem erőszakoskodnak, senkit nem bántanak, ime még akkor sem, ha ilyen vadakat beszél, mint aminők ama gyűlésben elhangoztak. A mi szerény nézetünk szerint nem attól függ ennek a hazának boldogabb jövője, hogy egymillióval többen vagy kevesebben, titkosan vagy nyíltan, kerületenként vagy területenként adják-e le szavazataikat a legközelebbi választásnál. A titkos választást mi is helyeseljük, s főkép helyeseltük a múltban, amig nem láttunk gyönyörű példákat arra, hogy hogyan lehet titkosan nagyobb terror alatt szavazni mint valaha nyiltan. Ám legyen a titkos és a lényegesen kiterjesztett is! Ha valaki e téren a konzervatívabb álláspont hive, keleti és nyugati tanulságok, szomorú példaadások után ezt is meg tudjuk érteni és méltányolni is. Ám semmi választójog nem lehet és soha nem is lesz olyan fontos, mint az, amiért éppen Bethlen küzd az elsők sorában a trianoni igazságtalanságok megszüntetése, a határokon túl levők szenvedéseinek megszüntetése, — a békerevizió. Sajnos, ez akcióinak látóhatárát most ismét felhők kezdik borítani, egy-egy Aloisi-féle népszövetségi felszólalás, egy-egy Snowdenféle cikk csak itt-ott nyit rést a gomolygó felhők között. Ám erőinket egyesítve, ez egyetlen cél felé koncentrálva minden energiánkat ha nem is a mai öregeknek, de a mai fiataloknak meg kell még látniok a boldogabb jövőt, amikor majd a ma kisebbségi sorban élők saját maguk mint rosz emlékről beszélhetnek arról: mi volt az ő jogfosztottságuk ahhoz képest, amiben ebben a csonka hazában bárkinek is része van. A hála egyik legszebb virága az emberi szívnek, de hála bizony nem minden szívben terem. Hány példáját látja az ember annak, hogy gyermek megfeledkezik arról a sok jóról, amit szüleitől kapott, hogy barát hűtlenné válik ahhoz, aki neki a legnagyobb szolgálatokat tette, arról nem is szólva, hogy az érzésbeli jót, aminek tettekben való megnyilatkozásra nem nyílhatott alkalma, hányan lenézik, hányan semmibe veszik. A szerencsés, a gazdag, a hatalomhoz, a jóléthez jutott különösen gyakran szeret megfeledkezni azokról a jótéteményekről, amiket még valamikor régen szerényebb sorsban élvezett. Vannak, akik szégyenlik, hogy nem előkelő családból származnak, nem szívesen gondolnak a szegényes körülményekre, amikből tehetségük, szorgalmuk vagy szerencséjük révén sikerült kivergődniök. Elfeledkeznek ilyenek sok mindenről, el az Üdvözítő példájáról is, aki »Rómába nem ment, hogy ott megszülessék, de Júdeába, annyira szeret dicsővé tenni alacsony helyet«. Természetesen van, hála Isten, bőven van az ellenkezőre is példa. Egy ilyen felemelő példáról olvastunk a napokban, a hálának, a büszke hálának gyönyörű megnyilatkozásáról. A főváros rangidősebb alpolgármestere, aki mint árva gyermek egészen 18 éves koráig az egyik fővárosi árvaházban nevelkedett, egy-két vele együtt árvaházban nevelkedett és hasonlólag tisztes pozícióba került barátjával együtt a fizetéséből megtakarított összegekből alapítványt tett a fővárosnál, amely két árvagyermek teljes felnevelését és kitaníttatását biztosítja. Az a férfiú, Liber Endre alpolgármester, ime nem pironkodik valahai szegénységéért, nem szégyenli a kékfehér csikós árvaházi vászonruhát, amit 14 éven át hordott, hanem hálával szivében gondol vissza azokra, akik elhagyott árva létére számára a tanulást lehetővé tették, azt a tanulást, ami viszont mai szép pozíciójához juttatta. Hogy háláját éppen azon intézménnyel szemben rójja le, amely által emberré, alpolgármesterré lehetett, az amennyire emberileg természetes, annyira lelkil g nemes, érzelmileg gyöngéd és eredményében is áldásos lesz. Vajha az árváknak nemcsak az árvasorból kikerültek, de egyéb tehetősek közül is akadna sok ilyen pártfogója! Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága szeptember 19-én dr. Kenessey Pongrác főispán elnöklésével Veszprémben ülésezett a tagok élénk részvétele mellett. A főispán megnyitó beszédében foglalkozott az aszálysujtotta területek vetőmaggal való ellátásával, jelentette, hogy az igért mennyiségnél egy vaggonnal többet kap a vármegye. A hatóság igyekezni fog munkaalkalmakat teremteni, hogy a télen ne legyen éhező, ember. Munkanélkül csak az öregeknek és a betegeknek jár segély. Megemlékezett a kormány olcsó ruhaszövet akciójáról, mely a falu népének az idén is nagy segítség a téli ruhanemű beszerzésében. Üdvözölte Werner Adolf zirci apátot abból az alkalomból, hogy tízéves apáti működését befejezve a Kormányzó úr az arany Signum laudis-szal tüntette ki. Lelkes szavakkal méltatta a Corpus juris Hungarici jelentőségét megjelenésének 350-ik évfordulója alkalmából. Werner Adolf igazi főpapi lelkületre valló izzó hazaszeretettől áthatott hosszabb beszédben köszönte meg a róla való megemlékezést s egyúttal az egész törvényhatóság elismerését, ragaszkodását és bizalmát tolmácsolta a főispán iránt, akit a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel üdvözölt. Eladó szőlőbirtok Urdombon 764 Fj-öl szőlő, jól gondozott szőlőtőkékkel, tele gyümölcsfákkal, házépítésre kiválóan alkalmas, - jutányos áron eladó. Bővebbet Selinko Manó ingatlanforgalmi irodájában (Kossuth-utca 12) A közgyűlés legfontosabb tárgya dr. Horváth Lajos alispán nyugdíjazása volt, akit a közgyűlés nevében dr. Schandl Károly ny. államtitkár, törv. biz. tag búcsúztatott el magasröptű beszédben a vármegyétől. Dr. Horváth Lajos 1897 május 29-én lépett a vármegye szolgálatába, 1917-ben lett vármegyei fő* jegyző és 1926-ban alispán, mint ilyen példás kötelességteljesítésével, lelkiismeretes, csendes munkájával a vármegye édesapja lett. Régen a vicispán a vármegye nagyura volt, dr. Horváth emberbaráti munkájával a békesség korszakát valósította meg. Az ő irodájába beléphetett mindenki, ott nyitott ajtóra talált és panaszát a legméltányosabban intézték el. Indítványozta, hogy távozó alispán érdé* meit jegyzőkönyvileg örökítsék meg, amit a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tett magáévá. Dr. Kenessey Pongrác főispán az elnöki székből búcsúzott egyik legértékesebb munkatársától, akivel mindig a legnagyobb egyetértésben tudott dolgozni. Kiemelte dr. Horváth bölcs mérsékletét, sokszor tapasztalt jóindulatát. Dr. Horváth Lajos meghatott szavakkal válaszolt a búcsúbeszédekre. Hangsúlyozta, hogy hivatali pályáján mindig a köz érdekét szolgálta és ezt próbálta összhangba hozni a lakosság jogos és méltányos magánérdekeivel. Megköszönte a főispán, a tisztikar és a törvényhatósági bizottság mindenkor tapasztalt jóindulatát. Br. Fiáth Pál v. b. t. t. fiatalos hévvel, mint »hódoló jóbarát« köszöntötte a távozó alispánt. A közgyűlés elfogadta dr. Szeiberling nyugdíjazási kérvényét is, akit dr. Lukcsics József kanonok búcsúztatott el a megyétől, rámutatván a távozónak jelentős irodalmi munkálkodására és az árvaügy terén szerzett érdemeire. Az. alispáni jelentéshez dr. Mohácsy Lajos szólt hozzá először, aki megtörtént esetekből kiindulva a cigányügy országos rendezését kívánta. Indítványa értelmében fel is ír a vármegye ez ügyben a m. kir. kormányhoz. A második hozzászóló dr. Havas Kornél a gyógyszertáraktól távol élő orvosoknak kézigyógyszertárral való ellátására hivta fel a figyelmet. Gál Béla a devecseri járás gazdáinak súlyos helyzetét tette szóvá és ajánlotta a vezetőség támogató figyelmébe. A tárgysorozat további folyamán nagy figyelem kisérte dr. Schandl Károly felszólalását, akinek indítványára a közgyűlés felír a kormányhoz, hogy a grác-budapesti autóút Devecser-Városlőd-Herend érintésével építtessék meg, amely útvonal 35 km.-rel rövidíti meg a tervezett utat. A közgyűlés elhatározta, hogy ez ügyben küldöttséget meneszt az illetékes tényezőkhöz. A vármegye 1935. évi költségvetése 586 ezer P kiadást mutat. A pótadó l.lo/

0-kal kevesebb lesz a tavalyinál. A legtöbb adót fizetők vármegyei bizottsági tagválasztása nov. 4-re, az összes választók bizottsági tagválasztása nov. 18-ra tüzetett ki. Karlovitz Adolf indítványát a gazdasági felügyelői szolgálat módosításáról elfogadták és ez ügyben feliratot intéz a megye a m. kir. miniszterelnök és a m. kir. földmivelésügyi miniszter urakhoz. A vármegyei közigazgatási bizottság tagjaiul titkos szavazással újból dr. Antal Géza, Hunkár Béla, dr. Iklódi Szabó János, dr. Mohácsy Lajos és Szabadhegy Elemér volt tagokat választották meg. A gyűlésen városunkból dr. Domonkos Géza, dr. Fürst Sándor, Grátzer János, Hamuth János, dr. Jerfy József és dr. Pongrácz József biz. tagok voltak jelen.