Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-09-15 / 37. szám

9 * Tp. r /I Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben. Ref. Főiskola. o E L E N I K MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171.'"Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Belép vagy be nem lép, belép magától vagy meghívásra, meghívják mind, vagy meghívja a többség, meghívják csak úgy, hogy éppen meghívják, vagy meghívják alázatosan, talán bocsánatot kérve, hogy eddig ezt tenni elmulasztották, ezzel szórakoznak Genfben immár három nap óta országok és nemzetek képviselői, ezen törik a fejüket, ezen marakodnak igazán jobb, de nagyon sokkalta jobb ügyhöz méltó buzgósággal. Egész aristophanesi komédia az, amit a szemünk láttára lejátszanak. Egyik főjelenet az, amikor Litvinov elvtárs, az orosz külügyi, népbiztos felháborodik azon, hogy a tervbe vett meghívó nincs elég udvariasan megfogalmazva. Tudvalevő ugyanis, hogy Oroszországban, annak főkép utolsó 11/2 évtizedében minden az udvariasság jegyében történt. Udvariasan vették el az emberektől kisebb és nagyobb vagyonukat, udvariasan öltek halomszámra ártókat és ártatlanokat, udvariasan tömik állandóan tele a börtönöket, udvariasan bitorolják a hatalmat, egész lényük, minden cselekedetük, tempójuk, modoruk szinte bűvös erővel sugározza ki magából az udvariasságot. Csak nézze meg akárki a ma már szabadon publikált oroszországi fényképvelvételeket, amint egy-egy gyűlés elnökei, vezér-bolsevísták azokon egymás hegyén-hátán át kikönyökölnek, cinikus pofával egymásnak hátat fordítanak, női résztvevőket elgyömöszölnek, minden részlet egy-egy szóló bizonysága, annak az udvariasságnak, annak a finom modornak, amely ma muszkáéknál otthonos. És hogy ezt a finom népet, ezeket az elsőrendű gentlemaneket nem hívták meg olyan udvariassággal, aminő őket megillette volna. Hát nem érthető, nem természetes az, ha ezen Litvinov atyus felháborodik? Nosza, rögtön össze is ül ám újból a nagyfejüek tanácsa, már készül az új szöveg. Nem is egyen, ketten, hárman, minden dolgoznak rajta. Vájjon melyiknek sikerül azt a szép, azt az illő, azt a dicső formát, azt a méltó hangnemet megtalálni, amellyel a felséges szovjetet a népek szövetségébe méltóan fogják betessékelni. Ha ez majd végre sikerül — boldog és irigyelt lesz a formula mestere! — s ha a szovjet csakugyan a régi cári udvart megillető fénnyel bevonul a nemzetek tanácsába, elfoglalja helyét mint rendes tanácstag (udvariasan elébe könyökölve persze a meghivó hatalmaknak), akkor befejezettnek tekinthetjük az aristophanesi komédia első felvonását. A komédia bonyodalma tartalmazni fogja azokat a különböző udvariasságokat, amelyekkel a szovjet a maga népszövetségi szereplését tarkítani fogja, azokat a felháborodásokat, amiknek ekkor már a beinvitáló hatalmak lesznek a szenvedő hősei és a vége a komédiának lesz természetesen a szovjet kivonulása a Népszövetségből, feltéve, hogy addigra nagy mohó hatalmi vágyával fel nem falta az egész társaságot. Az egész komikus látványosságba csak az hoz némi felemelőbb mozzanatot, hogy még akadnak, akik ha burkolt formában is, de megmondják a maguk őszinte véleményét s nem asszisztálnak ehhez az udvariassággal vegyes felháborodási komédiához, amit most Genfben lejátszanak. Az amerikai luxusgőzös katasztrófája vájjon nem az emberi élvvágy, a jólétében elfajult nemzedék, a féktelen orgiák tragédiája volt-e? Bár elszorul az ember szive, amikor a halálos rémület, a kétségbeesés borzalmas jelenetei elvonulnak szemei előtt, mégis, ha arra gondol, hogy sokan azért nem juthattak a menekülésnek még csak a reményéhez, a lehetőségéhez sem, mert ittasan, félig aléltan kerültek kabinjaikba, ahova a halott kapitány búcsú-estélyéről, a vad dáridóból fiatal leányokat is magukkal tehetetlenül kellett lehordani, akkor szánalommal bár minden szerencsétlenül járt és minden szerencsétlenül járt utas családja iránt, feltesszük a kérdést, vájjon nem Isten büntetése volt-e ez azért a tobzódó, féktelen élvvágyért, amely orgiáját ülte a mentő part közvetlen közelében elpusztult, tűz martalékává lett luxus-halálhajón? Gonosztett, bűntény okozta a tűzet? Kommunisták tervszerű bosszúműve? Lehet, majd a vizsgálat talán kideríti s ha a bűnösök szintén már nem nyugszanak a tenger fenekén, vagy nincsenek a megszenesedett holttestek sorában, akkor talán még bűnhődésben is lehet részük. Ám feltesszük a kérdést: vájjon nem a mulatozásnak az az őrülete, ami a hajón végbement, idézte fel éppen a pokoli merényletet? Nem provokálhatta-e ennek a tobzódó jólétnek látása az elégedetlenségre hajló, az elégedetlenségre szítottak között ezt a borzalmas, istentelen bosszúművet? Hisz ha a hajó a kitűzött időben céljához ér, ha nem tart a mulatozás rohama annyi ideig, akkor a hajó épen és sértetlenül befuthatott volna céljához s örvendő rokonok boldogan szoríthatták volna keblükre drága szeretteiket, akiket így csak holtan vagy még holtan sem láthattak viszont. Sok minden megragadhatja az ember figyelmét a Morro Castle tragédiájáról szóló hírekben. Bizonyára felemelő képek is elvillannak szeme előtt, lát önfeláldozó bátor hősöket is, látja a kötelességteljesítés szép példáit is, bár ott sötétlik viszont a gyanú, hogy ha több lett volna a kötelességteljesítő, ha mindenki az lett volna, akkor nem kellett volna ennyi életnek elpusztulnia. Ámde mindezek már a katasztrófa képei. Mi azt akartuk e helyen leszögezni, hogy magának a katasztrófának nem lett volna szabad bekövetkeznie, ha a múlatás ördöge, az élvvágy démona nem sodorná az emberiséget egy újabb Sodorna és Gomorra felé. Dr. Horváth Lajos. A vármegye törvényhatósági bizottsága jövő héten tartandó gyűlésén fog búcsúzni szeretett alispánjától, dr. Horváth Lajostól, aki majdnem négy évtizedes köztisztviselői szolgálat után nyugalomba vonul. Aránylag fiatalon, még a hatvanon innen távozik munkássága szinteréről. Ámde szolgálati ideje lejárt s bár tapasztalatait, tudását még gazdagon gyümölcsöztethetné a köz javára, ő, aki a magasabb intenciókat, az eszményi szempontból eredt rendelkezéseket mindig hűséges odaadással iparkodott megvalósítani, saját visszavonulásával is szolgálja most azt az eszmét, hogy helyet kell adni a munkára és tettre kész ifjabb nemzedéknek. Ennek az ifjabb nemzedéknek azonban mindenkor példaadó lesz a most nyugalomba vonuló alispánnak nemes egyénisége, páratlan szorgalma, hősies kötelességteljesítése, sokoldalú érdeklődése, nagy közigazgatási tudása és a vármegye minden lakója iránti önzetlen szeretete. Az ő ajtaja igazán nyitva állt mindenki előtt, aki ügyes-bajos dolgában a vármegye első tisztviselőjét felkereste. Mindenkor és mindenkinek rendelkezésére állott és ha hivatalos óráit a magánfelek fogadása esetleg mind igénybe vette, nem restelte hivatali óráit délután folytatni s bizony nagyon sokszor még az éjszaka is munkában látta. Nehéz időkben szolgált. A világháború súlyos és eladdig nem ismert feladatok elé állította a közigazgatás tisztviselőit. S hogy megszaporodtak, minő ólomsúlyúakká nehezítették ezeket a terheket a ránk szakadt trianoni idők! Alkotásra alig-alig lehetett gondolni ebben az időszakban és Horváth Lajos mégis megmutatta, hogy "ha nem Is nagyszabású újak létesítésével, de a meglevők fenntartásával és alapos javításával lehet az újhoz hasonló értékeket produkálni. Vármegyei közutaink jókarban tartásával, de újak — itt csupán a bennünket legközelebbről érdeklő teveli stb. műutat emeljük ki — létesítésével is el nem évülő érdemeket szerzett. Ám a közigazgatás javításával, az ügymenet szemmel látható gyorsításával, a nép érdekeinek felkarolásával, a gyümölcstermelés fejlesztésével, a népművelés felkarolásával, a nemzeti érzés hűséges ápolásával is emlékezetessé teszi alispánságának majd tiz esztendőre terjedő időszakát. Híven és becsületesen szolgálta vármegyéjét. Puritánsága, szerénysége a régi patriarchális idők táblabiráinak tiszteletre méltó emlékét idézi fel. Pedig ő modern ember volt, de a modernséget csupán a haladásban és nem a könnyelmű gazdálkodásban kereste és találta meg. A vármegye pénzügyeit gondos gazdaként rendben is tartotta a nélkül, hogy az adózók teherbíró képessége bármikor is próbára tétetett volna. Nem megszokás adta tollúnk hegyére cikkünk elején a »szeretett« jelzőt. Horváth Lajost valóban mindenki szerette, mert egész lénye és minden gesztusa szeretetre méltó volt. Hogy minket pápaiakat, mint földink, mint e város szülötte, tán még jobban vonzott ez a szeretetre méltó egyéniség, az csak természetes. Mindig büszkén vallotta magát pápainak s mi pápaiak büszkék lehetünk arra, hogy a pápai származású alispánt így végzett négy évtizedes munkássága után bocsátja el szolgálatából a vármegye, szívből kívánva számára sok hosszú munkás év után sok boldog pihenő esztendőt. Önkéntes tüzoltó-testületiink jubiláris ünnepe. Hazánk összes önkéntes tűzoltótestületei közül egyik legrégibb a pápai, mely mult vasárnap tartotta meg — fennállása 63-ik évében — hatvanadik, "jubiláris közgyűlését. A jubiláris ünnep a nevezetes évfordulóhoz s az egyesület minden tiszteletet megérdemlő működéséhez méltó keretek között a következőképen folyt le. A Tűzoltó-Szövetség gyűlése. Szeptember 8-án 1/210 órakor — a jubiláló Testület gyűlését megelőzőleg — tartotta közgyűlését a Veszprémvármegyei Tűzoltószövetség Mihály Sándor gazd. felügyelő elnöklete alatt. Jelen volt a gyűlésen dr. Csiba Mór p. ü. igazgató, miniszteri tanácsos is, mint vármegyénk tűzoltószövetségének alelnöke. Az elnöki asztalnál foglalt helyet még dr. Jerfy József főszolgabíró és Molnár László, Veszprém város hivatásos tűzoltóparancsnoka. A magasröptű elnöki megnyitó után Halász János vármegyei tűzrendészeti felügyelő olvasta fel gondosan összeállított, minden részletre kiterjeszkedő jelentését, melyből érdemes feljegyeznünk, hogy megyénkben mintegy 1800 önkéntes tűzoltó működik. Néhány indítvány elhangzása és megvitatása után a gyűlés bezáratott; utána a vendégszerető pápai tűzoltótestület meghívta a jelenlevőket rögtönzött büfféjébe pár pohár frissítő elfogyasztására. (Talán nem is kell mondanunk, a hivó szónak mindenki készségesen engedelmeskedett.) A Pápai Testület jubiláris közgyűlése. Fél 12 órakor kezdetét vette Pápa m. város Önkéntes Tűzoltótestületének LX. évi