Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-09-01 / 35. szám

TpRef. TeU. föiskote HÍRLAP K MINDEN SZOMBATON , - -.mget-utca 6. szám. -tíTüégyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Mi sincs természetesebb, mint hogy a jugoszláv kormány siet dementálni azt a hírt, hogy ők az Ausztriából elmenekült nácikból osztrák légiót alakítanának, vagy ilyen légió alakítását akár csak meg is tűrnék. Ugyanily sietséggel cáfolták annak idején a magyar határincidenseket is, nem törődve azzal, hogy a halottak feltámasztására még a szerbeknek sincs hatalmuk s a határincidensek megtörténtét soha többé vissza nem tért és idegen földben elásott magyarok hozzátartozói siratják mind e mai napig. Ha a szerb Avala kijelenti, hogy nincs osztrák légió, akkor egészen bizonyos, hogy ez a légió nemcsak meg van, de hivatalosan kidolgozott programm szerint is dolgozik. A programúinak pedig két pontja van: 1. a náci hatalom megszerzése és megszervezése, 2. (és a szerbeknek, kétségtelenül ez a fő) a csak félig megkaparintott Karinthia megszerzése. Vájjon tudatában vannak-e azok a menekültek, akik idegen lobogó védelme alatt akarnak hazájukban hatalomra jutni, hogy ők hazaáruló célt szolgálnak ekként? Nem hisszük, hogy ne tudnák, a vezéreik legalább is feltétlenül tudják az egész haditervet. Az ember hajlandó volna elképedni ezen, ha a mai idők nem többé illemszabályaként, de gyakorlati igazságként nem állították volna elénk azt a régi mondást: nil admirati, ne csodálkozzunk, semmin. Ha a kapitalista francia össze tud ölelkezni a kommunista muszkával, ha az ős ellenségek: német és lengyel titkos szerződéseket tudnak kötni egymással, ha az állásban levő római osztrák követ és miniszter összeesküvést tud szervezni a saját főnöke ellen, akkor igazán nem szabad elcsodálkozni azon, ha emigráns desperádák behunyt szemmel mennek bele — valószínűleg némi dinársegély reményében is — ilyen kisebbfajta hazaárulásba. »Mindegy, mondják ők, kié a föld, csak nekem meglegyen belőle a magam zsiros része.« Szomorú helyzetkép, s a legszomorúbb benne az, hogy az ilyenfajta felfogás nemcsak éppen osztrák emigránsok között otthonos, hanem szinte polgárjogot nyer az egész világon. A Petőfi-ház ügye s ami még ezzel kapcsolatos. Nemes intenciótól áthatott szép cikkben szólalt fel egy Petőfi-rajongó e lap mult számában annak a Petőfi (régebben Főiskola)utcai háznak megvétele érdekében, amelyben valamikor pápai diák korában Petőfi lakott: Petőfi-múzeum céljaira találná azt a szent emlékű házat átalakítandónak s a várostól, vagy a főiskolától, vagy a Jókai-körtől várna e téren gyors és célravezető elhatározást. Még az összeget is megjelöli, amennyiért a ház — nézete szerint — ma megszerezhető volna. Ez utóbbira vonatkozólag ugyan — mint azt az eladó érdekeltség megbízottai szerkesztőségünkben kijelentették — értesülése téves, mert a Belváros kellő közepén levő ingatlant ők maguk többre értékelik s már nagyobb öszszegű ajánlatot is kaptak a megvétel tekintetében, ez azonban nem tartozik az ügy lényegéhez és semmikép sem változtat az ügy érdemi részének helyességén. Az érdemi résszel bizonyára foglalkozni fognak azok a tényezők, amelyeket maga a cikkíró is e szempontból számításba jövőnek tekint. Sajnos, a mai nehéz viszonyok között sok remény nem lehet arra, hogy akár csak akkora összeget is, mint a cikkben megemlített, vagy pláne annál nagyobbat, erre a célra előteremteni, illetve mozgósítani lehessen. A főiskolának minden erejét növendékeinek segélyezése veszi igénybe, a Jókai-kör saját tőkével nem rendelkezik, olya$i gyüjtő-akció kezdeményezésére, mint aminőnek eredményeként a kör a gyönyörű Petőfi-Jókai szobrokkal ajándékozta meg a várost, ma nem kedvez az idő. És mennyi évnek verejtékes fáradsága kellett hozzá, amig a két szoborhoz szükséges összeg összegyűlt, arról nem is szólva, hogy az először gyűjtött 15.000 papír korona a háborús önfeláldozás tüzében ellángolt! Hányadik kézben lesz már a költő pápai hajléka, amikorra a megvásárláshoz szükséges pénzt össze tudná hozni! Vásárló gyanánt maradna tehát — ha áldozatkész magán-Mecénás nem akad — egyedül a város. A városnak persze szintén nincs mozgatható tőkéje, háza ellenben annál több van, amelyeknek reparálására is alig tudja kiszorítani a szükséges pénzt. Hogy házai jövedelmezősége évről-évre csökken, az egészen külön lapra tartozik. Itt nem üzleti befektetésről, de egy kegyeletes aktusról volna szó, amely célra még a legnehezebb időkben is lehet áldozatot hozni. A városnál azonban — szerény nézetünk szerint — más szempont jöhet az ügy megfontolásánál figyelembe. A városnak fennáll — bizony már régen fennáll — az az erkölcsi kötelezettsége, hogy a város összes irodalmi, történeti, régészeti vonatkozású kincseinek méltó elhelyezésére egy városi múzeumot létesítsen. Ennek a múzeumnak, melyben a Petőfi-relikviák, miknek összegyűjtése és megőrzése terén a főiskolai könyvtár és annak kitűnő őre, dr. Pongrácz József, máris oly szép sikereket mutathat fel, letétben szintén elhelyezhetők lennének s oda kerülhetnének sok más intézményünk muzeális kincsei, a városházán levő s ma helyszűke miatt méltóan nem kezelt értékeket is beleértve. Kérdés, hogy egy ilyen városi múzeum elhelyezésére alkalmas volna-e a Petőfi-ház? Aki ismeri a telket, az már rá is mondta a nem-et. A telek kisebb annál, hogy sem azon ilyen célra megfelelő építkezést lehetne végrehajtani. Városi múzeum céljára antikvitásánál és nagyságánál fogva legalkalmasabbnak a Korvin-utcai Mátyás király háza kínálkozik. E célra ennél az épületnél — mint azt már e lap hasábjain nem is egyszer kiemeltük — jobbat, megfelelőbbet elképzelni sem lehetne. S itt — hosszú ideig legalább is — nem is kellene építkezésről beszélni, falak áttörése, kisebb költségű áttörése után az épület igen könnyen használhatóvá tétethetnék múzeum céljaira. A lapunkban említett cikkek közül egyben már, ha jól emlékszem, arra is célzás történt, hogy a Korvinház az Esterházy grófi család tulajdona s muzeális célra esetleg azt nagylelkű adományként is megkaphatná a város. Ezt a lehetőséget a magunk részéről is el tudjuk képzelni és a grófi család hagyományait ismerve, bizunk is megvalósulásában. A Petőfi-házon, valamint a Jókai-házon is pedig bizonyára rajta lesz a város, a főiskola, az ifjúság s az irodalom minden barátjának szeme, hogy az — bárkinek tulajdonába is kerüljön — méltókép őrizze annak emlékezetét, akinek egy évi benne tartózkodása az egyszerű házat örökre szentté és emlékezetessé avatta. Reflektor. A város költségvetése. A város pénzügyi bizottsága Karlovitz Adolf kormányfőtanácsos elnöklésével e héten több ülésében foglalkozott a beterjesztett városi költségvetéssel, amellyel kapcsolatban a következő megállapításokat tette: A szétosztott 1935. évi költségvetéshez csatolt polgármesteri jelentés kimerítően ismerteti az 1933. évi zárszámadás és az 1934. évi költségvetés figyelembevételével a szükségleti és fedezeti igényeket. A költségvetéshez csatolt indokolás a legnagyobb részletességgel boncolja azt alkatrészeire. Mindezekhez összefoglalásképen felemlítjük, hogy 1. a 872.659 P-ben javasolt szükséglet: az 1933. évi zárszámadási eredménynél 37.551 P-vel = 4.10/0-kai kisebb, az 1934. évi költségvetésnél 15.915 P-vel = I.80/0-kai kisebb; 2. a 743.715 P-ben javasolt fedezet: az 1933. évi zárszámadási eredményhez képest 150.746 P-vel = 15.1 o/

0-kai kisebb, az 1934. évi költségvetéshez képest 144.849 P-vel = 18.30/0-kai kisebb; 3. a hiány fedezésére szükséges 128.944 P pótadó: az 1933. évi 188.138 P-nél 59.194 P-vel == 31.4 0/0-kai kisebb, az 1934. évi 138.393 P-nél 9449 P-vel = 6.80/0-kal kisebb. Figyelembe véve a pótadó alapjának a változását, 1935-re 48o/

0-os pótadót javasol Szülők figyelmébe! A református kollégium bencés reálgimnázium katholikus fiu polgári állami tanítóképző és az összes leányiskolák diáksapkái, tornaruhái és -cipői az előirt kivitelben és minőségben a legolcsóbb áron ifj. Stern Lipót cégnél kaphatók Pápa, Kossuth Lajos utca 13.