Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-07-21 / 29. szám

MIiNDEJN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. e/l Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 EDttv. Telefon 131. Bzám. 1 Laptulajdonos főszerkesztő: JR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem szabad megtéveszteni senkit sem annak, hogy amiket Barthou beszélt Kolozsvárott meg Bukarestben, azt egy állásban levő 1 francia külügyminiszter mondta, amiket meg | Sir Gower, az angol parlament középeurópiai 1 csoportjának elnöke a maga és 250 képviselő- i társa nevében a Manchester Guardianban nyilatkozik, az nem hivatalos helyről származik, az csak magánvéleménynek tekinthető, aminek nem lesz semmi következménye. Még ha a tekinély elve alapján hasonlítjuk is össze a két nyilatkozatot, akkor sem szégyelheti magát az utóbbi. Franciaországban sokkal gyorsabban változnak a külügyminiszterek, mint nálunk a kisbirák. Aki ma nagy garral vizitel sorba zsoldos fővárosokat, holnap már olyan senkivé és semmivé törpül, hogy még a saját pátriájában sem hallgatják meg. A panamavádakról, melyek ma annyi meg annyi vezető államférfi feje fölött lógnak, nem is akarunk szólni. Barthou lehet a legtisztább kezű, de mindenesetre a legszerencsétlenebb szájú politikusa a francia közéletnek. Az angol képviselőknél nem a személyi súlyban vagy pozícióban, hanem a meggyőződés teljességében és lelkességében látjuk azt áz erőt, amely nagyobb minden ideig-óráig tartó francia kül'ügyminiszterkedésnél. És végül és mindenek felett a kétféle nyilatkozat között az teszi ki a legnagyobb különbséget, hogy Barthou hamisításokkal és hazugságokkal dolgozik, az angol képviselők pedig a tiszta igazsággal. Az oláhok történeti jogairól szóló üres humbuggal szemben felvonultatják az angol képviselők a cseh, az oláh, a szerb területen levő két millió tiszta magyart, kimutatják, hogy ezek visszaadásával még tizedrészannyi idegen nemzetiségű sem kerülne magyar impérium alá s nyugodtan, bölcsen állapítják meg, hogy a magyar revíziós törekvések éppen nem mértéktelenek, s hogy a Népszövetséginek feltétlenül pártatlanul foglalkoznia kell immár e kérdéssel. A történeti jogokról nem is beszélnek az angol képviselők, hiszen a mi történeti jogainkat ezer éves multunk, történetünk minden lapja megcáfolhatatlanul és megÉdönthetlenül nemcsak bizonyítja, de vérrel is pecsételte meg. Bátran és férfiasan titkára temetésén elhelyezte a hamvait rejtő urna előtt koszorúját, elmondotta hálája és kegyelete szavait, melyekben megállapította, hogy titkára, Bőse, a tábornok fia, feltétlen hazafias volt s mindezek után ismeretlen helyre távozott iel Papén, a volt alkancellár. Távozása érthető. Hisz ezt a síri beszédet ő csák pár nappal azután mondta el, amikor viszont Hitler, aki mellett ő majd két esztendőn át legfontosabb pozícióban működött, 600-nál több birodalmi képviselő tomboló lelkesedése mellett számolt be a hazaáurlás leleplezéséről s az összeesküvők statáriálisnál is gyorsabb bűnhődéséről. Ezt az ellentétet, iamely ekként az új Németország két legmarkánsabb egyénisége között előállott, immár nem volt képes a tanult diplomata, a nagyeszű államférfiú semmiféle mesterkedése sem áthidalni. Eleget mesterkedett két éven át Papén, eléggé próbálta önmagával és híveivel jónak elfogadtatni azt, amit bizony csak a tömegek fenyegető terrorja következtében fogadott el ő ma^la is, ha nem is jónak, de ma célirányosnak. Még fülünkben cseng — a rádióból persze — nem egész három év előttről az az egymást követő sok és okos propaganda beszéd, melyekben a Hitlertömegeket próbálta mint kancellár visszafordítani. Nem sikerült neki és a sors gúnyára neki jutott az a szerep aztán, hogy ő ajánlja az agg tábornagy-elnöknek Hitlert kancellárnak, — mindenhatónak. Valószínűleg abban iá reményben volt, hogy ha ő mellette lesz, akkor majd mérséklődik a forradalmi láz, lefolynak haímarosan a felkavart vizek és békésen együtt kormányozhatják az állam hajóját. Girondista álom egy olyan államférfi részéről, aki maga még csak girondista sem volt, aki csa'k alkalmazkodni, kiegyenlíteni} használni akart. Most — titkára ós legjobb barátai holtteste felett állva — hiába mondja, hogy ezek hazalfiasak voltak, jót akartak, a ma még szinte önkivületben élő tömegek, főkép azonban a szervezett erő, a tényleges hatalom vétót kiált felé és Papén — gondolva arra, hogy tán életével még használhat valamikor szerencsétlen hatalmas népének — távozik. Elutazik ismeretlen helyre. Vájjon visszajön-e még egyszer? A hitbizományi reform. A legutóbbi minisztertanács egyik legfontosabb kérdése a hitbizományok reformja volt. Már régóta beszélnek nálunk a hitbizományok elkerülhetetlen reformjáról, de addig ezen a téren semmi sem történt, jóllehet nem egy tervezet került az illetékes fórumok el. Mi a hitbizomány? Röviden azt mondhatnók, egy család birtokában levő elidegeníthetetlen földterület, amelyet mindig a család legidősebb tajgjia örököl. A hitbizományi birtok egyrészről nagy biztonságot, nagy előnyt jelent a tulajdonos szempontját ból, mert sem megterhelni, sem elárverezni nem lehet, sem semilyen más módon idegen kézbe kaparintani. Ezzel a biztonsággal szemben azonban ott áll a hitbizományi birtok letagadhatatlan hátránya. A szigorú jogi megkötöttség azt eredményezik, hogy a hitbizományi birtok mint vaagyontárgy, sokkal kevésbbé mozgékony, sokkal kevésbbé fejlődőképes, mint a meg nem kötött birtok. Éppen, mivel elidegeníthetetlen, természetes, hogy a hitbizományi birtok ura nehezebben kap kölcsönt, nehezebben szánja rá magát modern, intenzív termelési módok bevezetésére, hiszen birtoka az adás-vétel szabadversenyén kivül állva, nem érzi a szükségét annak, hogy termelési ötletekkel, a kor viszonyaihoz való modern alkalmazkodással birtoka versenyképességét növelje, s ezzel a nemzetgazdaság! szempontjából is értékesebbé tegye. A mai kor óriási változásai csak még feltűnőbbé teszik némely hitbizományi birtok mozdulatlanságát, korszerűtlenségét. A világháború és annak következménye a régi intézményeket gyökerükig felforgatták. Az államok és társadalmak mindenütt új eszmék harcbavetésével, új intézmények életrehivásával igyekeztek alkalmazkodni a változott viszonyokhoz. A kor színvonalához mért reformok teszik egyedül lehetővé az államoknak és társadalmaknak, hogy megálihassanak az osztályok és népek gyilkos versenyében. A háború után új, eddig soha nem tapasztalt földéhség lépett fel a földmíveléssel foglalkozó osztály körében. A mélységes agrárválság ellenére is a tömegek lelkében az a meggyőződés vert gyökeret, hogy a nehéz idők iszonyú rohamában a legtöbb biztonságot aránylag mégis csak a földbirtok nyújtja. Európa sok országában széleskörű földreformot hajtottak végre a kormányok. Nálunk is volt egy földreform, amely azonban az igényeket nem elégítette ki és kiegészítésre szorul. A földreform földaprózást jelent, nagyobb birtoktestnek széttagolását és új, munkás kezekbe való juttaftását. A hitbizományi birtok természetesen megkötöttsége folytán nem vehetett eddig részt ebben a nagy szociális, éptíő munkában. A jelek szerint, a. m. kir. kormány, a hitbizományi birtoknak! ezt a mozdulatlanságát akarja megszüntetni. Részt és szerepet akar számára juttatni abból! a nemzetéptíő munkából, aímely új kisMr^ tokos réteg alakításával a nemzet egyetemes ellenállóképességét óhajtja megnövelni. A hitbizományi birtok intézménye igazában sohasem volt túlságosan rokonszenves a magyar ember gondolatvilága előtt. Egyrészt azt kellett tapasztalnia, hogy a hitbizományi birtok nem állott mindenkor hivatása magaslatán, nem szolgálta minden időben a nemzet igazj érdekeit, hanem sokszor oj.yan szerepet játszott, amelyért nem nagyon lelkesedhettek az igazi nemzeti érzéstől eltöltött népi tömegek. Másrészt azt sem tudja a magyar ember megérteni, hogy egy család tafgjiai ne egyformán részesedjenek a vagyon előnyeiből, mert a hitbizományok urain kivül mindem magyar ember úgy szokott rendelkezni, hogy az Igazíságosság és méltányosság elvei sérelmet ne szenvedjenek. A hitbizományi reform tehát úgy néplélektani, mint szociális szempontból elkerülhetetlen szükségességet jelent, éppen ezért aZ ország érdekében meg kell valósítani. SARUDY GYÖRGY | Markáns egyénisége hunyt el városunknak e hó 17-én Sarudy Gyiörgy ny. főiskolai tanár személyében. Markáns egyénisége tették őt nemcsak polihiszter jellegű sokoldalú tudományos felkészültsége, de jellemének sok eredeti vonása, meggyőződésének bátor hirdetése, érdekes és élvezetes előadóképessége ÍSL Ternyei Sarudy György 1866-ban Cselejben született, a gimnáziumot a székesfehérvári cisztercitáknál, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1894-ben szerzett klasszikafilológiai tanári oklevelet. Tanároskodását már korábban megkezdette Debrecenben, folytatta Rimaszombaton és Nagyszalontán, ez utóbbi helyen már rendes tanár volt és ilyen minőségben került a pápai ref. kollégiumhoz is. Itt 27 évig tanított. Tanítványai benne a rendkivül

1 alapos képzettségű tudós és pedáns professzort ismerték meg, de a jó embert is, akihez tisztelettel és szeretettel ragaszkodtak. Tudományos stúdiumainak eredményét több szakmunkája bizonyította, így Horatius methodikájáról szóló tanulmánya és Görög lirai anthológia című műve, amely majdnem az öszszes gimnáziumokban bevezetett tankönyv és a rgörög filológiai oktatásnak hasznos segédkönyve lett. Érdeklődése körébe bevonta a magyar irodalmat Kőműves Kelemenné c. tanulmányával, az á ltalános iskolapolitikát Középiskolai reform c. kötetével. Mindig tanult és mindig dolgozott. Idős korában tab nulta meg a francia és a török nyelvet. Nagy passzióval búvárkodott történelmi kérdések után. Nagyon sokat foglalkozott a Rákóczi szabadságharcával. Izgatta a Széchenyi- probléma. Érdekelte Pápa város múltja. E körbe tartozó tanulmányainak eredményeképen, valamint a pápai római leletekről is "több érdekes cikket közölt lapunk, a Pápai Hirlap hasábjain. Megszólalt néha itt városi kérdésekben is. Bátor hitvallója volt meggyőződésének. Nem törődött vele, talál-e követőkre, vagy sem, ment a maga útján. Mint a városi képviselőtestület tagja, tevékeny részt vett a képviselőtestület tanácskozásaiban és hosszú időn keresztül példásan lelkiismeretes és ügybuzgó elnöke volt az iparostanonc-iskolái felügyelőbizottságnak. Egy betegség miatt, melyből ugyan akkor