Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-23 / 25. szám

Aki megfontolja, az BÚTORT Lőwy-nél vesz Győr, Gr. Tisza I. fér 5­lékezve nagynevű tanulótársukról, Lázár igaz­ságügyminiszterről is. Szűcs József esperes a kollégium ősi szellemére, az egységre, ürí­tette poharát. Dr. Vass Vince megemlékezve a régmúltról, múltról és jelenről, a jövőre a nehéz sorsban levő ifjúság helyzetére hivta fel a miniszter figyelmét. Dr. Lázár Andor nagy figyelemmel hallgatott lés nlagy tetszéssel fo­gadott pohárköszön tőjében megrajzolta a jö­vendő képét és bízó hittel vetítette lelkes 1 hallgatói lelkébe az igazság diadalának fényét. A társaság a legjobb hangulatban még sokáig együtt maradt, azután sokan, elükön a miniszterrel, rész vettek a kollégiumi cser­kész ünnepen, majd a délutáni és esti vonatok­kal benyomásokkal gazdagon elutaztak a ta­lálkozók. Dr. Lázár Andor igazságügyminisz­ter még e napon városunkban maradt, más­jnap kirándult a Somlóra és onnan utaZott vissza a fővárosba. * A generális találkozót egy helyi bizottság készítette elő, amelynek tagjai sorában fő­képen dr. Scheiber Jenő, dr. Kardos Károly lés Rab István buzgólkodtak az elért siker 1 I érdekében. A pápai társadalom-biztosítói kirendeltség önálló pénztár lesz. ny. főigazgató, középiskolai felügyelő vála­szolt, kifejezést adva a kollégium örömének és és büszkeségének afölött, hogy a találkozók sorában az ország kormányának egyik tagját is köszöntheti. Most az évfolyamok kor szerint rendez­kedtek, hogy a templomba vonuló kollégiumi ifjúság élére állva együtt menjenek hálaadó istentiszteletre. Az elsíő sorban haladtak a 40 éves találkozók, — kik közül csupán hár­man: Szűcs József esperes, Alsóörs, Takács Béla ny. p. ü. főtanácsos, Győr és dr. Weltner Sándor v. főorvos jöttek össze, — utánuk következtek a 35 évesek, élükön a miniszterrel, majd a többi évfolyamok s végül a jelenlegi diákok serege. A zsúfolásig megtelt templom­ban a megszállott területek magyarságának egyik oszlopos tagja, Kádár Géza zilahi espe­res hirdette sziveket éghez emelve, áhítató^ hallgatóságának a reménység gyönyörűséges igéjét. A találkozók istentisztelet után vissza­mentek a kollégiumba, ahol mindenek előtt a kegyelet aktusát rótták le a hősi halottak emléktáblája előtt, hol dr. Vass Vince kecs­keméti lelkész, volt pápai theologiai tanár megrázó hatású gyönyörű beszéd után koszo­rút helyezett el az emléktábla elé. Miután egy kis részét végighallgatták a főiskolai záróünnepélynek, déli félegy órakor dr. Antal Géza püspök lelfé járultak a találkozó öreg diákok, kik közül a legidősebb generá­cióknak ő még mint kollégiumi tanár, tanító mestere volt. Ennek a valódi Mesternek messze kimagasló erényeit méltatta a megjelentek ne­vében a püspöki székház fogadótermében tar­tott fogadtatáson Barsy Károly miniszteri ta­nácsos, akinek eszmékben gazdag fejtegetésére dr. Antal GéZa püspök lelkének mélységes' szeretetét, bölcseségét és nagyságát vissza­tükröztető megkapó szépségű beszéddel vá­laszolt. Majd a kegyelet aktusát végezték el a ta­lálkozók, amikor az alsóvárosi temetőben fel­keresték elhunyt professzoraik sirját. Meg­ható szép szavakban nyilatkozott meg itt szi­vük hálája az elhunytak iránt. Borsos István sírjánál Piri Károly szendi ev. lelkész, Far­kas Dezsőnél Ruzsás Lajos siklósi ref. lelkész, Gáty Zoltánénál dr. Hermann László v. fő­jegyző, dr. Kapossy Luciánénál dr. Farkas Pál püspöki ref. s.-lelkész, Kis Ernőénél dr. Vass Vince kecskeméti réf. lelkész, Sebestyén Dá vidénál Tóth Sándor császári ref. lelkész, P. Szabó Károlyénál Nagy Kornél dunaalmási ref. lelkész, Szilágyi Józsefénél Szűcs József ref. esperes, K. Tóth Pálénál Sáhó István bőnyrétalapi ref. lelkész, s végül Ferenc bácsi (Tóth Ferenc) sírjánál dr. Szabó Kálmán cell­dömölki ügyvédjelölt beszéltek, mindnyájan bensőségesen, szépen. * í Délután 2 órakor a régi jól ismert Griff­teremben közös társas ebédre jgyül'tek össze az összes találkozók. Zsibongott a terem a nagy sokaságtól, régien nem voltak benne együtt ennyien és ily szép harmóniában. Az asztalfőn dr. Antal Géza püspök foglalt he­lyet, tőle jobbra ült Lázár Andor igazságügy­miniszter, balra Barcsy József ny. kollégiumi tanár, a résztvevő tanárok széniora. A kitűnő hangulatban lefolyt ebéden az első felköszön­tőt Faragó János ny. főigazgató mondotta, éltetvén a püspököt, ía minisztert és az összes találkozókat Dr. Lusztig Samu a találkozók nevében köszöntötte a kollégiumi tanári kart, annak élén dr. Antal Géza püspököt, megem­A társadalombiztosító intézetről szóló 1927. évi XXI. t.-c. azon az elven épült fel, h°gy egy vármegyében — a székhelyen — csak egy kerületi pénztár lehet. Ennek követ­kezménye volt, hogy a helyi igazgatás alatt szépen működő és virágzó pápai munkásbizto­sító pénztárt megszüntették s helyébe úgy­nevezett kirendeltséget állítottak fel, amely semmi .önálló hatáskörrel nem bir, csupán az intézet adminisztratív dolgait látja el, illető­leg közvetíti a veszprémi kerületi pénztárral. Pénztárunk önállóságának megszüntetése fellen annak idején e lap hasábjain erélyesen sikra szálltunk. Cikkekben bizonyítottuk, hogy a centralizáció nem jár a társadalombiztosító intézetre semmiféle előnnyel, sőt többkiadást jelent számára, amennyiben a biztosított ta­gok orvosi felülvizsgálata, a választott bírás­kodás a pénztár székhelyén: Veszprémben tör­ténvén meg, a felmerült úti- és egyéb költ­ségek külön tehertételként szerepelnek az inté­zet számadásaiban; de időbeli és pénzbeli károsodással jár magukra az érdekeltekre is. Ezen kívül nehézkessé teszi a panaszos ügyek elintézését, akár a biztosított tagok, akár a munkavállalók részéről merüljenek fel azok, mert érdemi elintézést nem helyben, hanem a havonként összeülő veszprémi választmányi ülésen nyernek. Igazaink védelmében mozgósítottuk az ér­dekeltségeket, a biztosított tagok és a munka­vállalók különböző szervezeteit, a hivatalos várost; memorandumot intéztünk a népjóléti minisztériumhoz, amelynek reszortjába a tár­sadalombiztosító ügyei tartoztak, hogy ha már mindenáron centralizálni akarnak, a Veszprém vármegyei kerületi pénztár székhelye Pápa le­gyen, amelynek fejlődési lehetőségei sokkal szélesebb körű perspektívát tárnak fel, — pláne, ha a szomszéd vármegyékből termé­szetszerűleg ide kívánkozó nagy területeket is hozzá csatolnák, — mint Veszprém városa. Minden törekvésünk hiábavaló volt. Pápa városát ledegradálták az OTI kirendeltségévé. Hét esztendőnek kellett elmúlnia, hogy álláspontunk győzedelmeskedjék. Az Orsz. Tár­sadalombiztosító Intézet igazgatósága folyó hó elsején tartott ülésében kimondotta, hogy szakít a centralizáció elvével, s felterjesztést intéz a keresk. minisztériumhoz az alapszabá­lyok 105. §-ának módosítására, illetőleg a fejlődésképes kirendeltségeknek önálló pénz­tárrá való átalakítására. Az eddigi 21 pénztár helyett a terv szerint lesz 28 kerületi pénztár; ezek között foglal helyet Pápa is. Az új pénztárt Pápa városán kívül a kö­vetkező közigazgatási területek alkotják: a de­ve cseri járás, kivéve: Ajka, Ajkarendek, Ba­konygyepes, Bódé, Csékut, Devecser, Halimba, Kislőd, Kolontár, Magyarpolány, Noszlop, Oroszi, Öcs, Padrag, Pusztamiske, Tósok, Tó­sokberénd községeket, amelyek a veszprémi kerületi pénztárhoz tartoznak; a pápai járás egész területe; la zirci járás, kivéve Zirc, Ba­konynána, Bakonyoszlop, Borzavár, Csesznek, Csetény, Dudar, Lókut, Nagyesztergár, Olasz­falu, Porva községeket, amelyek a veszprémi pénztárhoz tartoznak; továbbá kivéve Ács­teszér, Aka, Bakonycsernye, Jásd, Sur, Szápár, Tés községeket, amelyek a székesfehérvári kör­zethez t a rt° z n'ak; Vas vármegye területéből a celldömölki járás, kivéve: Alsómesteri, Bor­gáta, Egyházas he tye, Felsőmesteri, Kemenes­kápolna, Kiskocsit, Kissomlyó, Nagyköcsk, Nagysimonyi, Ostffy asszonyi a, Tokorcs köz­ségeket, amelyek a szombathelyi kerületi pénz­tárhoz tartoznak; Zala vármegye területéből \a sümegi járásból: Szentimrefalva, Zalagalsa és Zalaszegvár községek. Határozatát a fentemlített központi igaz­gatóság a többek közt a következő, nagyon érdekes érvekkel okolja meg: »Az Országos Társadalombiztosító Intézet alapszabálya ere­detileg úgy szervezte a kerületi pénztárakat, hogy azok illetékességi területei a vármegyék­hez alkalmazkodtak. A gyakorlati tapasztalat azonban azt bizonyította, hogy a közigazga­tási egységekhez ragaszkodó területi beosztás számos esetben károsan befolyásolja az In­tézet működését, megnehezíti a biztosítási szolgáltatások igénybevételét és olyan költ­ségtöbbletet okoz, amely jobb beosztással el­kerülhető. A biztosított népesség érdeke azt kívánja, hogy minél közvetlenebbül érintkez­hessék a helyiszervekkel; távolságban, időben, fáradságban és költségben minél kevesebb aka­dálya legyen az összeköttetésinek. Azonos a munkaadó intézeti tagok érdeke is. Minthogy ez a nagyfontosságú érdek a vármegyei ille­tékességi keretek szigorú megtartásával álta­lában el nem érhető, a rendelkező részben olyan módon kellett az egyes helyiszervek illetékességi területeit megállapítani, hogy az Intézetnek a jelentősebb közigazgatási és köz­lekedési központokban levő hivatali és egész­ségügyi szervezeteit az érdekeltek lehetőleg könnyen és egyszerűen tudják elérni, illetőleg a társadalombiztosítási gócpontokhoz legelő­nyösebben csatolható környékből kellett az illetékességi területeket kialakítani«. Majdnem szóról szóra ugyanezt mondot­tuk hét évnek előtte, amelyet azonban akkor nem hallgattak meg. De a panaszos hango­kat elnyomja bennünk ,az öröm érzése, hogy visszanyerjük : pénztárunk önkormányzatát* amely — a helyi viszonyokat és körülményeket ismerők igazgatása mellett — áldásos tevé­kenységet fejthet ki biztosított tagok és munkaadók javára egyaránt. p A „TAVASZI DALOK"-ból. Irta: Tóth Géza. ERDÖN-MEZŐN. Erdőn, mezőn járok-kelek. Csókolgat a szép kikelet. Erdő, mező már nem árva, Van virága, csalogánya. Virág lehull, madár elszáll, S újra árva lesz a határ; De te virulsz télen-nyáron Én gyönyörű gyöngyvirágom. HOGYHA ELMEGY. Hogyha elmégy a virágos nyárral, Elkísér a zengő csalogánydal. Elhervadnak utánad a fák is, Megsirat a zengő csalogány is. Ha kis kezed fehér kendőt lenget, Búcsúzáskor tán könnyet sem ejtek. Mégis .. . hogyha sóhajtásom hallod, Meghúzhatják a lélek-harangot. HA HULL A HO. Ha hull a hó majd csendben, puha-lágyan, s aranyhajadra halkan rápereg, a csillogóan sűrű hóhullásban idézd fel olykor bús emlékemet. Gondolj reám, ha párás ablakodra remegve hajlik zúzmarás faág; bús lelkem az, ki csöndben visszalopja örökre elszállt tündértavaszát.

Next

/
Thumbnails
Contents