Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-09 / 23. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Í1K MIN D K SZOMBATON Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. így év vége felé, amikor az iskolák bezárják kapuikat, s azok, akik az utolsó évfolyamot végezték el, megkapják a maguk jól megérdemelt érettségi bizonyítványukat, újból és újból atuálissá lesz az a kérdés: de hát mi is lesz ezzel a most végzett ifjúsággal, s mi lesz főkép azután, ha majdan a főiskolai tanulmányaikat is befejezik. A szellemi munkanélküliség a tett örvendetes kormányintézkedések ellenére még mindig ólomsúllyal fekszik ezen az országon. További intézkedéseknek kell történniük, hogy ez a nagy veszedelem csiráit magában hordó állapot gyökeresen megváltozzék. Főkép a városok lakosságát, ahol természetszerűen nagyobb az értelmiség, érdekli ez a kérdés. Érthető tehát, hogy legutóbb a Városok Kongresszusa is foglalkozott vele és felterjesztést is intézett e tárgyban a kormányhoz. Elsősorban a magángazdaságtól vár e tekintetben segítséget ez a felterjesztés. Való igaz, hogy a magánvállalatok főtisztviselőinek jövedelme aránytalanul magas, a vállalatok jövedelme aránytalanul nagy, viszont az alkalmazott tisztviselők aránytalanul nagy óraszámmal dolgoznak. E három tényezőnek bölcs kiegyenlítése révén rengeteg új tisztviselőt alkalmazhatnának a vállalatok. A közpályán való elhelyezkedésnek természetesen tovább kell folytatni a szolgálati idejüket betöltöttek nyugdíjazását, meg kell szüntetni a még mindig meglévő többszörös jövedelmeket, a minősítési törvényt szigorítani kell, hogy minél kvalifikáltabb emberek juthassanak csak álláshoz. Azt is kívánja a felterjesztés, hogy a közhivatalokba beállítandó gyakornokok ne a mai, csak könyöradománynak tekinthető fizetést kapják. Hisszük, hogy a városoknak hazafias aggodalomtól sugalt felterjesztése szintén hozzá fog járulni e mi korunk legfájóbb sebének orvoslásához. Ha igaz, aminthogy bizonyára igaz az, hogy akié az ifjúság, azé a jövő, akkor mindent meg kell tennünk abban az irányban, hogy az ifjúságot megtartsuk, megmentsük a 1 nemzet, a haza számára. Kétségbevonhatatlan javulás, A világszerte bekövetkezett súlyos gazdasági válság, a káros önellátási törekvésekkel karöltve, 'elsősorban azokat az agráráll'amokat sújtotta, amelyek mezőgazdasági termeivényeikkel exportra vannak utalva. De valamennyi között Magyarország jutott, talán a legnehezebb helyzetbe, mert a környező államok elzárkózást politikájával is meg kellett küzdenie, s óriási erőfeszítéseket kellett tennie, hogy mezőgazdasági cikkeinek piacokat találjon, termeivényeinek árait a viszonyokhoz képest úgy ahogy, tartani tudja. A világkrizis még nem szűnt meg, a mezőgazdasági termelők ma is a legnehezebb helyzetben vannak, de éppen örvendetes biztatásul szolgálhat az, hogy a legtöbb mezőgazídasági cikk áralakulása, a legutóbbi időben, kedvezőbbre fordult és jobb jövőt igér. A helyzet e javulása elsősorban az export emelkedésének az eredménye. A kormányinak sikerült az egész kiviteli kérdést a körűimé^ ínyekhez képest előnyösen rendeznie és az államközi szerződések által nyújtott előnyöket, lehetőleg teljes egészükben, a magyar gazda részére biztosítania. A magyar gabona árának emelése Magyarország existenciális kérdésié. A kormány a búza árának tartása érdekében az elmúlt évben is igen nagy erőfeszítéseket tett. Búzaexportunk az 1933. év második felében erőteljes lendületet vett és december végéig 4,502.511 métermázsa volt az előző évi 1,439.100 métermázsával s^emberi. A magyar gazda részére a kereskedelmi forjgalomba kerülő búza után a világparítási (rotterdami) árnál jóval magíasabb árat sikerült biztosítani; ha hozzávesszük a 3 pengő bolettasegiélyt, akkor a búza ára Magyarorszájgon meghaladta a világparítási árnak a kétszeres értékét. A római gazdasági megegyezésbein a kormány már most megvetette alapját a jövő évi viszonylagosan jobb értékesítési lehetőségieknek. Örvendetesen emelkedett a rozs-, árpa- és zabkivitelünk is. A tengeri,) a törés idején, a kedvezőtlen időjárás miatt nagymértékben romlott, ennek következménye az 1933. év végéin kialakult, viszonylag magas árban jelentkezett. A bud!apest-ferencvárosÍ sertés- és fehérárúpiacon »s kedvező árialakulás mutatkozik. A mult október-novemberben huzamosíain tapasztalt feszültsiég itt, a kormány részéről idejében tett intézkedések következtében a folyó év elején lényegesen csökkent. A príma hizott sertés, fokozatosan, mintegy 20 filléres áremelkedést ért el kilogrammonként és így a hizlaló gazdia részére, pl. egy 150 kg.-os sertésnél darabonként körülbelül 30 pengős bevételi többlet jelentkezett. Az élő sertés ferencvárosi árszabályozásának fontosságát, szociális szempontból is jelentőssé teszi az a körülmény, hogy ezen a piacon jórészt falusi kisemberek szedett sertései kerülnek eladásra. A piac feszültsége idején egészen 80 fillérre esett zsirárút sikerült 115 fillér körül stabilizálni. A zsirpiacon a szilárdulást fokozza a közelmúltban kötött német kereskedelmi szerződés kedvező hatása is. A szarvasmarhapiacon szintén javultak az árak, amit bizonyos mértékig elősegített a mult év vége óta a német piacra megindult exportunk. A gyapjú áralakulása rendkívül kedvezőnek mondható. A kormány a gyapjúértékesítés kérdésével intenziven foglalkozik. A nagyjelentőségű gyapjúakciók közérdekű fontosságát a kormány mindenkor méltányolta és különféle kedvezményekkel elősegítette azt, hogy a termelők az aukciót igénybe vehessék. így a mult évben jelentős fuvardíjkedvezményt nyújtott az akcióra menő gyapjúszállításoknál, továbbá csekély díjért megfelelő raktárhelyiségeket adott és a kivitel előmozdítására lényeges könnyítéseket biztosított. Ezek az intézkedések, párosulva a világpiac kedvezőbb fordulatával, örvendetes áremelkedést idéztek elő és a fésüsgyapjú ára ía mult év kezdeti áraihoz képest, mondhatni 100o/

0-kal emelkedett. A kormány intézkedéseket tervez az iránt is, hogy a gyapjú világpiaci ára, import-paritáson számítva, úgy a hazai gyárak részére, mint az exportra történő vásárlásoknál a termelői árakban teljes mértékben érvényesüljön. Vágott baromfikivitelünk 1933-ban több mint 40o/o-kal haladta meg 1932. évi kivitelünket és tojást is csaknem kétannyit vittünk ki, mint 1932-bein. Nagyon biztató a borárak alakulása, borkivitelünk örvendetesen javult. A paprika ára feltűnően emelkedett, sjajnos, ez főleg a rossz termés következménye. Hagyma- és burgonyakivitelünk kielégítő. A Makói Hagymakiviteli Egyesülés 1933 júliustól 1934 március 15-ig 2046 vagon vöröshagymát exportált, s ezenfelül Magyarországon körülbelül 40 vagont értékesített. Sikerült továbbá 244 vagon fokhagymát is exportálni. Ez az eredmény annál értékesebb, mert az azelőtti legfőbb piacunk, Németország, az előző évi mennyiségeknek csak egy töredéket vette át. A Magyar Burgonyakiviteli Egyesülés Olaszországba 1933 október 25-től folyó évi március 20-ig 2477 vagon burgonyát exportált és ma körülbelül 3000 vagon exportnál' tart. Úgy a burgonya-, mint a hagymákiviteli egyesülés, megfelelő ellenőrzés meglett, mindenkor azt az árat fizette a termelőinek, ami a külföldön dérhető legmagasabb értékesítési árnak megfelelt. Mindezek csak kiragadott adatok a mezőgazdasági cikkek nagy sokaságából, de ezek is igazolják, hogy a miagyar mezőgazdaság helyzetében kétségbevonhatatlan javulás állapítható meg. De nem szabad magunkat túlzott optimizmusba ringatni. Nem lehet szó konjunktúraszerű kiugrásokról. Mai helyzetünkben az a fontos, hogy a külföld helyzetjiavlilása mellett a magyar mezőgazdaság kitartásával és türelmével, céltudatos kormányintézkedésekkel Magyarország gazdasági helyzete fokozatosan és állandóan javuljon és ez a javulás az áralakulásban is kifejezésre jusson. Ennek érdekében kell minden erőnkkel tovább dolgoznunk. Minden jel arra mutat, hogy a kedvező eredmény nem fog elmaradni. Expedíció a Bakonyban. A mi Bakonyunk a pápai ember szemében az Óperenciás tengeren is túl lévő üveghegyek messzeségével vetekedik, — pedig itt lakik a Bakony alján. Egy-egy elszánt kis turista-csíapaton kívül nem is merészkedik a pápai hegyeinek megmászására, pompás erdeinek bebarangolására, pedig mégsem lehet olyan rettenetes messze, ha reggel 7 órakor már az öreg bakonyi erdőszélen reggelizem, fél 10-kor pedig már a Bakony legmagasabb csúcsáról,a Kőrishegyről fogok visszatekinteni az Öregtemplom tornyaira. Hogy vonaton is kellett egy félórát utaznom ? A jó pápai elfelejti, hogy kevés városnak van . olyan szerencsés fekvése, mint Sopronnak vagy Pécsnek, ahol az! ember gyalogszerrel is hamarosan éri el a hegyeket, erdőket. A legfejlettebb turistaság nálunk kétségkívül Pesten van: és a pesti turista boldog lenne, ha félórás utazás után neki| vághatna a Pilisnek, Börzsönynek. Ott a villaj mosozás több ennél, s akkor jön 20—30 km. | vasúton. Reggeli után nekivágok az erdőnek. Egye! dül vagyok csak, turista társaim szívességé| bői. Reggel ugyanis a megbeszélt találkozón j egyedül találkoztam a pályaudvaron. Átvettem tehát a vezetői szerepet, vonatra ültem s most itt vagyok. Fiatal bükkös és gyertyánod után pompás szálerdőben vezet az utam fölfelé. Ezen a májusvégi reggelen olyan üde az erdő, olyan friss a levegő, melyet a szárazságtól sokat szenvedett erdő földjének kipárolgásaa, s fáinak kilélekzése pazarló kézzel tesz illattól terhessé: az ember szinte szeretne a levegőbe harapni. Irigylem magamat, hogy poros városom után, a heti munka végéin ilyen bőkezű vendégszeretettel fogad az erdő. Büszkén lépkedek, hogy ezeknek a hatalmas erdőségeknek egyedüli vándora lehetek. Már mint ember. Mert a madárkák minden fáról rám köszöntenek, s ha csendben járok, szarvas vagy őzfalkára is bukkanhatok. Talán máris szerencsém van? Gallyak ropogását hallom, levelek zörgését. Megállok és egy fa mögé bújok, hogy el ne riasszam a vladákat. Hallga, a léptek ütemesek és közelednek. Az út fordul! és — nem vad, de emberfalka tűnik elém. Favágók. Az erős hegyi levegőtől megpirosult emberek, beesett szemekkel, sovány arcokkal. Az erdőben élnek, keresik nehéz kenyerüket, fahasábokból összetákolt kalibában laknak. Csak ünnepnapokon mennek emberek közé, a faluba. Megszólítom az egyiket, hárman ;s megállnak: — Hová, jóemberek? Elmondja, hogy Koppáinyba mennek istentiszteletre, meg bevásárolni. Egész héten az erdőben laknak, ilyenkor bevásárolják maguknak az egész hétre való élelmiszert. — Aztán mennyit keresnek meg egy héten a favágásból?