Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-05-05 / 18. szám

a világ legjobb keserűvize! Ha betegség gyütri, arra legyen gondja, Igmándi-ból nem kell pohárszámra inni, Igmándi-val emésztését mindig rendben tartsa! negyed vagy fél pohár elég szokott lenni! Figyelem! Az Igmándi keserűvíz kis, három és fél decis üvegekben is kapható! iskola érdemes igazgató-tanítója : Csonka Árpád vette át az emléktáblát gondozásra szép beszéddel, s koszorút helyezett reá. Fazekas Mihály püspöki titkár felolvasta dr. Antal Géza püspöknek az adászteveli gyülekezethez intézett főpásztori levelét s azután a pápai ref. egyház nevében megkoszorúzta az emléktáblát. Nagy Gyula a főiskola és a főiskolai ifjúság, Czere Géza községi biró pedig Adásztevel község koszorúját helyezték el az emléktáblán, amelynek felirata a következő: Aki megfontolja, az E HELYEN TALÁLT MENEDÉKET A SZÁMŰZÖTT PÁPAI FŐISKOLA 1753-1783. A VISSZATÉRÉS 150-IK ÉVFORDULÓJÁN A PÁPAI FŐISKOLA IFJÚSÁGA. A hősi emlékmű megkoszorúzása. Az ünnepi program utolsó pontjaként az adászteveli hősi emlékmű előtt sorakozott ezután fel az ifjúság. A gimnáziumi vegyeskar Tóth Lajos ének- és zenetanár vezetése mellett egy szép indulót énekelt lendülettel, minek elhangzásával Horváth Endre gimn. tanár, cserkészparancsnok mondott hazafias érzéstől áthatott tartalmas beszédet, melynek végén, a kollégium ifjúságának nevében az emlékmüvet megkoszorúzta. Négy óra felé járt az idő, amikor az ifjúság az ünnep végeztével rendekbe felsorakozott, s azon az úton, melyen 150 évvel ezelőtt elődei, visszatért Pápára szívében még nagyobb ragaszkodással az iskolához, melynek küzdelmes múltja és virágzó szép jelene megerősíti ben- j nünk a tudatot, hogy minden pusztulásra itélő I elnyomatás, gyötrettetés után el kell következnie i a szabadulásnak, a boldogabb jövendőnek. * A felemelő ünnepélyen Pápáról is igen sokan voltak jelen. A pápai református egyház presbitériumát dr. Csehszombathy László főgondnok vezette. A pápai ref. egyházmegyét dr. Jókay-lhász Miklós egyházmegyei gondnok, a testvér evangélikus egyházat Schöck Gyula lelkész és Mihály Sándor felügyelő, Pápa városát pedig Hamuth János polgármester képviselte az ünnepélyen. Végül megemlítjük, hogy dr. Antal Géza püspököt az ünnepélyről táviratilag üdvözölték. Nánik Pál. BÚTORT Lőwy-nél vesz Győr, Gr. Tisza I. fér 5. A Pápa városi iparostanonc=iskola története. Irta: Bodolay Jenő, az iskola igazgatója. I. Pápa városában mindenkor magas • fokon állott az oktatás ügye. Ennek ékes bizonyságai a régi hírneves tanintézetek, melyek után joggal illeti a várost a „Dunántul Atheneje" elnevezés. Régi jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy az iparosifjak nevelését és tanítását is felkarolta a város és már 1819-ből találunk egy Fiszter Jakab-féle rajziskolai alapítványt, melyet 1845-ben Pápa városa és a kőműves és cserepes-egyesület nagyobb Összeggel gyarapított, melyhez 1846—48 években Pauer Éva, Ádám Ferenc és Tóth Antal alapítványai járultak. A szabadságharc megakasztotta a rajziskola tervét, de a 70-es években néhány lelkes iparos felkarolta az iparoktatás ügyét és Varga Gábor építész 1874-ben magán-rajziskolát nyitott. A város közgyűlése pedig segélyképen a felszerelést adta. Ugyanezen közgyűlés elhatározta egy megfelelő rajzterem építését. Ezen idő tájban jött városunkba lovag Zimmermann János kereskedelmi titkos tanácsos, Pápa város szülötte, rokonai meglátogatására. Élénk érdeklődéssel tudakolta a helybeli iparosság helyzetét és annak műveléséhez hajlandó volt anyagi támogatással is hozzájárulni. Megtekintette az épülő rajztermet és kijelentette, hogy hajlandó viselni egy ott alkalmazandó rendes rajztanár fizetését. 1874 őszén készült el a városi rajzterem. 1875. év február 11-iki közgyűlésen olvasták fel Zimmermann Jánosnak Chemnitzben február 6-án keltezett és a Pápai Általános Ipartársulathoz címzett azon levelét, melyben ígéri, hogy a városi rajztanár fizetéséhez évi 600 forinttal hozzá fog járulni. Zimmermann Jánosról — hogy ezen nemeslelkű adományát az utókor se felejtse el — nevezték el azt az utcát, melyben a rajzterem épült és ma is ezt a nevet viseli. Zimmermann János alapítványa lehetővé tette a rajztanár megválasztását és 1875 május havában Varga Gábor építészt választották meg * Ötven esztendővel ezelőtt lépett életbe az 1884. évi XVII. törvénycikk, amely az iparosnak és kereskedőnek készülő ifjak kötelező tanonciskolái oktatását rendelte el. A fontos évforduló alkalmából a kereskedelmi kormány megíratta az egyes tanonc-iskolák történetét, amelyet aztán hatalmas kötetben fognak kiadni. A helybeli iparostanonc-iskola történetét Bodolay Jenő igazgató irta meg, aki e közérdekű és az iparostársadalmat kiváltképen érdeklő művét szives volt lapunknak közlés céljából átengedni. (Szerk.) havi 50 forint fizetéssel. Áldásos munkáját azonban csak tiz hónapig folytathatta, mert a halál 1876 február hóban elszólította az élők sorából. 1876 március és április hónapokban Besenbach Károly ácsmester bízatott meg ideiglenesen a tanítással. A májusi városi közgyűlés Herz Dávid festőművész-rajzatanárt választotta meg véglegesen. Herz Dávid nagy lelkesedéssel és óriási szaktudással látott hozzá a rajziskola fejlesztéséhez, mely elsősorban a rajz tanítását karolta fel. Az iskolát évenként 120—160 tanuló látogatta az iparososztály minden ágazatából, de voltak köztük középiskolai tanulók is, kik azután a művészi, rajztanári, vagy mérnöki pályára mentek. Túlsúlyban azonban az építőiparosok, kőmivesek, ácsok látogatták, novembertől márciusig az egész napot a rajziskolában töltötték és nagytudásu rajztanáruk vezetése mellett oly szakismeretekre tettek szert, hogy a pápai kőmivesek és ácsok országos hirüek voltak. Több közülök megszerezte az építőmesteri, kőmivesés ácsmesteri oklevelet. Az általános tanoncoktatás városunkban 1883-ban vette kezdetét. Ez évben gróf Zichy Jenő és M. Péterffy J. miniszteri biztosok országos körutjuk alkalmával Pápán is buzdító beszédeket mondottak az iparostanoncok iskoláztatása érdekében. Ezen buzdítás ugyan nem váltott ki egységes hatást, mert az iparosok legnagyobb része ellene volt a tanoncok kötelező iskoláztatásának, mégis néhány lelkes pedagógus, köztük Antal Gábor, a későbbi református püspök, propaganda munkájának meg lett az eredménye és a városi közgyűlés az iparostanonc-iskola megnyitását kimondotta. 1883 szeptember elsején nyilt meg az általános iparostanonc-iskola első évfolyama. Tekintettel arra, hogy az iparosság ellenezte az iskola megnyitását, azért a városi iparbizottság helyesebbnek tartotta, hogy az igazgatást ne tanügyi férfiú, hanem Szeiestey Lajos ügyvéd vegye a kezébe. A közismereti tárgyak oktatására Borossay Dávid róm, kat. gimnáziumi tanár, Bella József és Varga József néptanítók, a rajz tanítására Herz Dávid rajztanár választattak meg. Kimondhatatlan nehézségbe ütközött a kb. 260 inasnak a beiskoláztatása, kik között alig akadt írni-olvasni tudó. A beiskolázás könnyebb lett, midőn megjelent az 1884. évi XVII. t.-c., mely az iparostanoncok iskoláztatását kötelezővé tette. Hatással volt ezen törvény a további fejlődésre is, mert ettől kezdve minden intézkedés a törvény rendeletei értelmében történt. 1885—86. tanévben már három osztályos az iskola és a tanulók száma 302-re emelkedett. Az 1885. évben Szeiestey Lajos eltávozott Pápáról és igazgatóvá Sebestyén Dávid ref. főgimnáziumi tanár választatott meg. Iskolánk már ebben az időben a tanulókat ellátta tanszerekkel és ezek értékét a tanulók szabadulás alkalmával fizették meg a városnak. Ezen intézkedést akkor az ország hasonló iskoláiban még nem lehetett megtalálni. Határozottan lehet állítani, hogy ezen intézkedés nagyban hozzájárult a tanoncok tanulmányi előhaladásához. Biztosította a sikert, hogy már a kezdet kezdetén is kiváló tanerők tanítottak az akkor még lekicsinyelt iskolában. így 1886-ban K. Kiss József a fizika, Kiss Ernő a történelem, Vikár Kálmán a földrajz és Barabás Jenő gimnáziumi tanárok. Változást az 1892—93. tanév hozott, amikor már az első osztályt a tanulók szaporodása következtében párhuzamosítani kellett. (Folyt, köv.) Színészet. Deák Lőrinc színtársulata mult szombaton kedvező kilátások között kezdette meg a színi szezont. Nemcsak hogy zsúfolt ház nézte végig a megnyitót, de jócskán voltak olyanok is, akik már jegyet nem kaphattak és kénv telenke voltak visszafordulni a pénztártól. Igaz, hogy hétfőn este meg alig lézengett néhány ember a színházban, de általánosságban szólva nem lehet panasz a közönségre, amely már a bérletek jegyzésénél is igein, szép példáját szolgáltatta művészetpártolásának. Az operett-együttes szombaton mutatkozott be a »Kék Duna« operettel. A librettó kiss, limonádé-ízű, de ha csak szöveg nélkül interpretálnák is Strausz János, a bécsi keringő-király andalító melódiáit, az maga is feledhetetlen élmény volna. Huszthy, a társulat énekes bonvivánja, úgy ez estén, mint a »Bál a Savoyban« s folytatólag az »Áprilisi vőlegényében meglepett hangjának ércességével és szépségével. Amióta nem hallottuk-, óriásit fejlődött, s az ország első énekes bonvivánjai közé sorolhatjuk. Másik meglepetést az új primadonna, Erdész Irén keltette, aki szép megjelenésű színésznő és ritka játékbeli készségről tett tanúságot. Operett-előadásainknak erős támasza lesz, az bizonyos, Szabó Ernő a legszimpatikusabb táncos komikus, aki csak megfordult színpadunkon. Ezt leszögezzük most is. Kőmives Sándor sajátos humora sohasem téveszti el a hatását. Torma Guszti operettben és prózában egyaránt ki tű,nőj ha a tapsokat csengő aranyra válthatná fel, már rég Krőzus lehetne. A kis Mészáros' Ági egész nagy nő ilesz a férfiszívek meghódításában — ám a nők is ugyanúgy kedvelik —, annyi bájjal és kedvességgel játszik. Tán> cos Mimi komika — korát és temperamentumos játékát tekintve — akár szubrett is lehetne. — A prózai darabokban — pl. »Előre megfontolt szándékkak Deák Lőrinc direktornak adjuk az elsőséget. Kivételes tehetségű színész, akit minden nap szívesen látnánk a Színpadon. Miikes Béla kettős szerepet tölt; be. A zenekarban jó hegedűs, a színpadon jó drámai színész. Szabó László szerelmes színészt még vezetőszerepben nem láttuk, de az eddigiek után ítélve méltán sokat várhatunk;