Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-05-05 / 18. szám

, JELENIK MINDÉIN SZOMBATON. -ve^.get-utca 6. szám. , 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. .telefon. 131. ezázru Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Moszkvában és Parisban vöröslött az idei május. Hogy a szovjet, melyet háborús utálkozás szült, készen vían háborúra mindenkor mindenki ellen, azzal már régen tisztában vagyunk. Háborús felvonulásjai már régen megszégyenítik a cári uralom alattiakat, idén pedig egyenesen hivalkodni akart ország-világ előtt, amikor egy fél napon át vonultatta fel minden fegyvernembeli csapatait ágyuk, tankok, repülőgépek tömegével egyetemben. Hogy 'ebben a parádéban mennyi az erkölcsi tartalom, hogy íez a ma a polgári elemnél jobban kosztoltatott s némi apjrópénzzel is ellátott hadsereg komoly időkben is megállja-e helyét és erkölcsi erők, nemzeti lelkesedés hiányában inem fog-e fegyelmezetlenül szétbomilani, azt az eljövendő, egyre kisértő nagy japán leszámolás fogja majd megmutatni. Egyelőre a kép mindenesetre impozáns lehetett, és alkalmas arra, hogy a diplomáciai páholyban ülők némelyikét, főkép azonban a francia nagykövetét gondolkodóba ejthesse. Mivelhogy Páris volt jóformán egyedüli nagyváros, íahol május l-jén vörös lángok csapdostak ég felé. Párisban, a győztes, a diadalmas Párisban, Franciaországban a tipikus, vagyonukat féltő és ápoló kispolgárok hazájában, Franciaországban, amely Európa bankárjának tartatik, ahol aranyhegyeket gyűjtenek, ott volt idén májusban olyan kommunista tüntetés, amely barrikádharcaival, halottaival és sebesültjeivel kisebb forradalomnak is beillett volna. Vájjon nem ejti-e ez a nem kis erőfeszítéssel vérbe fojtott májusi zendülés gondolkodóba a francia államférfiakat, hogy vájjon jó nyomon járnak-e, mikor állandóan a szovjettel kacérkodnak és fel akarják újítani azt d( líatonai allianoe-ot, amely a világháború folyamán egyszer már cserbenhagyta; őket. Vájjon nem esnek-e gondolkodóba, hogy egy nem teljesen megbízható szövetséges kedvéért érdemes-e kockára tenni mai társadalmi berendezkedésüket, mai polgári rendjüknek minden kényelmét és nyugalmát? Avagy az állandó háborús készülődések elvakultságában tényleg nem látnák meg, hogy eleven szenet gyűjtenek a fejökre és — ha idején nem térnek észre — saját sírjukat ássák meg maguknak. Az adászteveli emlékünnep. — 1934. évi április hó 29. — 150 esztendővel ezelőtt az adásztevel-pápai úton tanáraival élén vidám diáksereg gyalogolt Pápa felé. Öröm dobogtatta meg szivüket, öröm gyorsította meg lépteiket, hogy vége a harminc éves száműzetésnek és a pápai kollégium ott folytathatja áldásos munkáját, ahol 1531-ben megkezdette: Pápa városában. Mult vasárnap, 1934 április 29-én hasonló mozgalmas kép élénkítette fel ezt az utat, csakhogy most ellenkező irányban, Tevel felé haladt a kollégiumi diákok majd hatszázat számláló csapata, hogy megünnepelje lelkes tanáraival a másfélszázados évfordulót, amely a keserű száműzetés végét jelentette. Krónikási tisztünkhöz híven együtt tartunk mi is az ünneplőkkel, ha nem is — mint ők — „az apostolok lovain", amelyek bizony már kiöregedtek alattunk, s ilyen hosszú úton könnyen cserben hagyhatnák gazdájukat. A vármegye jóvoltából pompás úton vígan gördül a kocsink, gyorsan maradoznak el két oldalt mellettünk a búzatáblák, a megcsünt rozsvetések, amelyek a tikkasztó szárazságban mintha csak az ég felé emelnék karjaikat, hogy egy kis éltető, felrissítő nedvet esedezzenek le a maguk számára. Magyarok Istene, halldd meg kérésüket. De íme, beértünk az ünneplő faluba. A házak elől nők, férfiak köszöntenek bennünket nagy tisztességgel, komoly arccal, mintha csak átéreznék, hogy egy darab történelem az, ami Adásztevelen a mai napon lejátszódik. A református templom környékén — más templom nincs is a faluban — óriási közönség várja a következendőket. Talpon van az egész falu, de Pápáról és máshonnan is sokakat elhozott a hittestvéri szolidaritás. A kollégium ifjúsága, amely tanáraival vagy félórával előbb már megérkezett, a szomszédos iskola udvarán tanyáz. Az istentisztelet. Fél tizenegyet üt az óra, s a cserkészek sorfala között bevonulunk a nagy időket átélt templomba, amelyben a száműzetés harminc éve alatt oly sokszor olvadt egybe az adászteveli és pápai reformátusok imája a Mindenhatóhoz, hogy lágyítaná meg a megkeményedett szíveket türelemre, békességre, egymás hitbéli meggyőződésének a megbecsülésére. A templom a maga egyszerűségében is impozánsan hat és tiszteletre gerjeszt, amit talán a kegyeletes ünnepi alkalom is fokoz bennünk. Bevonulnak a fungens lelkészek, Ólé Sándor pápai, Győry Elemér győri és Szakái Ernő adászteveli lelkész és megkezdődik az istentisztelet. Felzeng az ősi zsoltár, elhangzik a főiskolai énekkar Tóth Lajos ének- és zenetanártól dirigált szép éneke, mit igeolvasás és imádság, továbbá Zámbó István theologus szó|óéneke követ — és megjelenik a szószéken Ólé Sándor pápai lelkész tiszteletreméltó alakja, s elmondja prédikációjának egyik legszebbikét, amely sokáig emlékezetében marad azoknak, akik szerencsések voltak hallani. Józsue IV: 21—22. alapján arról elmélkedett, hogy miért ünnepel most a pápai református egyház és kollégium? Megfelelt az írás szavaival: „Mert száraz lábbal kelt át a Jordánon"; hitében meg nem inogva, az üldöztetésektől meg nem törve, nemes daccal és elszántsággalátvergődött azokon a szomorú időkön, amelyek az ellenreformáció leggyászosabb eszMagyar asztalt - magyar porcelánnal díszítsünk! Ezt most lehetővé teszi a világhírű mert garantált l&é^lfesíésli ebédlő-, tea- és mokka-készleteket általunk rendkívül olcsó áron hoz forgalomba. 6 személyes ebédlőkészlet már pengőért, 12 személyes összeállításban arányosan I olcsó áron. Vételkényszer nélkül tekintse meg mintáinkat! Ifj. Rí&ier Mór Pápa, Főtér 19. tendei közé sorolhatók. Elvehették templomukat, iskoláikat, elűzhették lelkészeiket, tanítóikat és tanáraikat, száműzetésbe kergethették őket, de az igazságba vetett hitük töretlenül megmaradt, amely végül is felhozta reájuk a szabadulás napját. Hálával szólott az adászteveli református egyházról, amely az üldöztetés szomorú napjaiban testvérként ölelte magához őket, megosztotta velük templomát, hajlékot adott az iskolának, amely harminc esztendőn át itt hintegette a fiatal szivekbe a tudás magvait. Végül gyönyörű imát mondott, amelyben hálát adott Istennek, hogy annyi vészen, viharon átsegítette őket. A mesterien felépített, s magával ragadó szónoki készséggel előadott beszéd mélységes hatást tett a templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezetre és sokaknak a meghatottság könnyei csillogtak a szemeiben. Az adászteveli ref. énekkar még Csonka Árpád karnagy vezetésével egy szép korált adott elő, s ezzel az istentisztelet véget ért. Ugyanez idő alatt a templomból kiszorult közönségnek a kollégium ez idő szerinti igazgatója: Dr. Tóth Endre theol. tanár hirdette ihletett ajakkal Isten igéjét. A pápai ref. egyház emléktáblájának leleplezése. Istentisztelet végeztével leleplezték az emléktáblát, amelyet a pápai református gyülekezet helyeztetett el örök emlékül a templom falába. Az alkalmi beszédet Ólé Sándor lelkész tartotta; aki magasan szárnyaló beszéde végén elhelyezvén az emléktáblán a pápai egyház koszorúját, gondozásra átadta azt az adászteveli református gyülekezetnek, amelynek nevében viszont Szakái Ernő lelkész köszöntötte lelkes szavakkal a most hozzájuk jött erősebb testvért, a pápai gyülekezetet, s tett fogadást, hogy az emléktáblát időtlen időkig híven megőrzik. Aztán elhelyezte rajta az adászteveli református egyház koszorúját. A kollégium koszorúját dr. Pongrácz József theol. tanár, a pápai ref. nőegyesület koszorúját Ólé Sándorné, Adásztevel község koszorúját pedig Böröczky Dezső jegyző helyezte el az emléktáblán, amelynek felirata a következő: EBBEN A TEMPLOMBAN IMÁDTÁK AZ URAT A PÁPAI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍVEI SZÁMŰZETÉSÜK IDEJÉN 1753-TÓL 1783-IG. A HAZASZABADULÁS 150-IK ÉVFORDULÓJÁN A PÁPAI REF. GYÜLEKEZET. A főiskola emléktáblájának leleplezése. A református népiskola termében elfogyasztott társasebéd után délután 2 órakor az iskola épületének homlokfalába beépített emléktáblát leplezték le. Bódás János szombathelyi lelkész A száműzött pápai főiskola című gyönyörű alkalmi költeményét Komáromy Imre theol. szavalta nemes páthosszal. Most a főiskolai énekkar énekelt Tóth Lajos ének- és zenetanár vezetésével a tőle megszokott tökéllyel. Az ünnepi beszédet Győry Elemér győri lelkész, a pápai főiskola volt professzora mondotta. Ragyogó szónoki művészettel előadott nemesveretü beszédében szólott az iskola küzdelmes múltjáról, s arról a fontos szerepről, melyet négyszáz éves fennállása alatt kulturális téren betöltött. Büszkén vallotta magát pápai diáknak, s buzdította az ifjúságot, hogy legyen méltó a nagymultu iskolához és hozzon minél több dicsőséget reá. Mindvégig nagy figyelemmel hallgatott beszéde után elhelyezte az emléktáblán a főiskola koszorúját. Ismét a főiskola énekkar énekelt, melynek elhangzása után az