Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-01-06 / 1. szám

Ha úgy érzed magad, Hogy nehéz az élet, Fél pohár LJr S kedved újra éled! Igmándi Miska 30 vagon inségfa-szükséglet beszerzésére az árajánlati hirdetést rövid-lejáratú terminussal a tizenkettedik órában tették közzé, amikor a pályázó tüzifakereskedőknek nem volt elég idejük ahhoz, hogy körültekintő ajánlatot tegyenek. Mert hiszen ilyen nagymennyiségű, egy minőségű fa nem igen van készletben a kereskedők raktárán, előbb nekik is érdeklődniük kell beszerzési források után, ami pár nap alatt nem történhetik meg. Ügylátszik, érezte íezt a polgármester is, mert a versenyzőket újabb árajánlat tételére szólította fel. A városnak tehát a szükséglendő tűzifát jövőben már a nyár folyamán kell beszereznie nemcsak azért, mert nyáron a fa beszállítása az erdőről könnyebben történik; de az árak is rendszerint jutányosabbak, mint télviz idején, amikor a tűzifa iránti nagyobb kereslet fellendíti az árakat. Az ekkor bíeszerzett fát azután — mint régebben történni szokott — a városmajorban kell felraktározni, s annak idején itt szétosztani. Ha így járunk el, a jövőben nem fordulnak 'elő olyan sajnálatos panaszok, mint jelenleg, amikor — a hirek szerint — az emberi kapzsiság azok megkárosítására vezetett, akik nyomorúságos helyzetükben kénytelenek a társadalom segítségét igénybe venlni. De tanulságul szolgálhat az ínségesek fája körül állítólag történt visszaélés a tekintetben is, hogy íme a szennyverseny, ami ellen mi annyit küzdünk, milyen eredményekre; vezethet. Mert kézen fekvő, hogy ha valaki versenytársai leverésével áron alul igyekezik Valamely szállításhoz hozzá jutni, a nyilvánvaló veszteséget illegitim úton is próbálja behozni. Sutba tehát a »legolcsóbb« árakkal, irányadó legyen minden árlejtésnél a középár. Végül a felmerült eset még egy körülményre hívja fel a figyelmünket. Hatóságilag, Ellenőriztetni kell a fa- és szénszállítást a tekintetben, hogy a kereskedő valóban azt a súlyt szállítja-e, ami a jegyzékén fel van tüntetve. Mert sehol olyan tág tere nem nyilik a csalásnak, mint a fa- és szénszállításnál^ Alig van Pápán néhány ház, ahol nagyobb faés szénszállítmány teméréséhez alkalmas mérleg volna. El kell fogadnunk tehát, amit és amennyit a kereskedő szállít. Ha aztán a kereskedő tágabb lelkiismeretű, — akkor alaposan becsapódunk. Az ellenőrzésre ajánljuk a budapesti mintát, ahol az ellenőrzéssel megbizott rendőr meg-megállít egy-egy szenes-, vagy fás kocsit, s leméreti azok tartalmát. Néhány alapos megbírságolás csakhamar rendet teremtett a budapesti dzsungelben. Minden módon meg kell akadályozni, hogy senki ne juthasson jogosulatlan előnyökhöz mások rovására, — ez legyen a legfőbb tanulság az ínségesek fája körül keletkezett rendőri ügyből. Hirdessen a „PAPAI HIRLAP"-banI Harminc év előtt *.. — Visszaemlékezés a Pápai Hirlap születési idejére. — A Pápai Hirlap — mint azt már lapunk mult számának vezető helyén jeleztük — az 1934. esztendővel fennállásának harmincegyedik évébe lépett. Tehát az idő rokkáján harminc esztendő pergett le azóta, amióta a Pápai Hirlap megszületett. Klió tollára méltó feljegyezni az eseményeket, amik e harminc esztendő alatt a nagyvilágban, hazánkban, közelebb városunkban lezajlottak. — Én, aki e harminc esztendő alatt a kiadóhivatal ügyeit intéztem, a jelen szerény sorokban csak néhány pillantást akarok vetni a harminc év alatt annyira a szivünkhöz nőtt Pápai Hirlap születési idejére, s a születés körülményeire. Tehetem ezt annál több joggal, mert ott állottam a Pápai H[irlap bölcsőjénél, csecsemő korában karjaim közt babusgattam, óvtam a fúvó szellőtől, s mikor már a saját lábán tudott járni és erős legénnyé fejlődött, akinek erejét megtanulták tisztelni a falubeli legények — akkor a szülő büszkeségivel gyönyörködtem benne és büszke voltam reá, hogy születésénél »a tudós asszonyok« között — érdekes, mind férfiruhában jártak! — én is ott sürgölődhettem, forgolódhattam. És pedig elég súlyos feladatot vállaltam magamra. Megteremteni a Pápai Hirlap fennáll hatásának anyagi feltételeit, ami egyet jelentett az előfizetők gyűjtésével és a hirdetők megszervezésével. Akkor még csak két eszten^ dővel léptem túl a harmincat, lobogott bennem az ambició

v a tettre készség és nagy lendülettel vetettem bele magamat a munkába. Csodálatos, ment minden, mint a karikacsapás:. Úgyszólván sehol nem kaptam kosarat, mindenki készséggel jegyezte be nevét a megindulni készülő lap előfizetői közé. Szinte azt mondhatom, hogy vártak reá, hogy akkori,; mozdulatlan sajtóviszonyaink között létesüljön egy frissebb, agilisabb sajtóorgánum, amely a szép fejlődésnek indult város politikáját irányítsa, a város és polgárai vágyainak és törekvéseinek szószólója legyen. Különösen megértő fogadtatásra találtam a virágzás tetőfokán álló iparosság körébea, aminek beszédes bizonyítéka volt a »Pápai Kalauz«, amelybe majd százan felvétették magukat. Előveszem a Pápai Hirlap első évfolyamának a bekötött példányát, tekintetemmej Pápa város egyik legforgalmasabb utcájában újonnan épült háromszobás komfortos úri ház, szép kerttel, 30 évi adómentességgel, szabadkézből eiadé. Bővebbet a kiadóhivatalban. Tökéletes vétel kristálytiszta hang TELEFONGYÁR R. T. többször is szeretettel végigsimogatom a névsort, az én drága jó híveimnek a névsorát,! akik felhívó szómra oda gyülekeztek a Pápai Hirlap zászlaja alá. Sajnos, sokan nincsenek már közülük életben. Néhai való jó Gyurátz püspök szavaival élve »elköltöztek a minden halandók útján« — itthagyva bennünket a küzdőtéren, hogy vivjuk tovább az emberiség soha meg nem szűnő nagy harcát. Horváth József ács, Frey Nándor aranyozó, Gyük Nándor, Huber János, Keresztes Gábor asztalosok, Bodai Gyula, Frauendienst Viktor, Hutflesz Pál, Schwach Henrik borbélyok, Schlosszer Istvin cipész, Horváth Mihály cselédelhelyező, Hercz Béla órás, Pálffy József kőmívesmester, Sörensen Béla fényképész, Schnattner Géza hentes és korcsmáros, id. Kreizer József kályhás, Magyar Gyula kefekötő, Tanczer András késes, Fellner Jakab Fia kőfaragó, Kis Tivadar könyvkereskedő, Szeiffert István kosárkötő, Harák Gyula, Paksy Károly kovácsok. Csehi Lajos, Böröcz József, Tóth Józsíef és Trauner Lipót lakatosok, Peternell József és Rezenka János malomépítők, Jasenczky János és Bárka József rézművesíek, Hajnóczky Béla pék, Frejer Kálmán, Rumpold Mihály és Singer Mihály szabók, Matus György szappanos,/ Néhmann Gábor szíjgyártó, Pakrócz Kálmán, Csoknyay Dénes, özv. Takáts Antalné temetkezési vállalkozók, Saád Lajos üveges stb.,. stbj már csak nevükben élinek lapunk hasábjain és én képzeletben glóriát fonok a homlokuk köré, mert tiszteletreméltó emléket hagytak maguk után és honpolgári erényeik ma is követendő példakép állnak ^előttünk. De Istennek hála, még igein szép számmal vannak, akik lapunk megindulásakor léptek támogatóink közé és harminc éven át jóban, rosszban hűségesen kitartottak mellettünk. Ezek a mi — magukat hálánkra küBnósen érdemesekké tett — derék törzselőfizetőink a bizonyságaink arra, hogy a Pápai Hirlap a harminc évvel ezelőtt vállalt feladatnak emberül megfelelt és méltónak bizonyult állandó pártfogásukra. Bizony mondom, hogy e soroknak nem a kérkedés volt a célja. Csak egy kis visszaemlékezés; boldog visszaemlékezés a boldogabb időkre, amikor még az emberek szivéből nem ölte ki az ideálizmust az örökös kenyérharc, az aggodalom a holnapért, a jövőért, hazánk és népe sorsáért. Amikor még a boldog Nagymagyarországon jutott mindenki számára kenyér, áldozhattunk kulturális célokra is, s a te-*