Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-04-01 / 13. szám

XXX, évfolyam. 13 szám. Pápa, 1933 április 1. Tek. főiskola. fö

iskolai Könyvtáv helyben. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az az erős kéz, amelyet annyi idő óta nélkülözött a mi városházánk, úgylátszik, egyik, elég fontos pozíciót betöltő tisztviselőnkre nézve, már későn érkezett. Nagyon sajnáljuk ezt, mert az a tisztviselő, aki ma apróbb, de tömegük miatt súlyossá váló szabálytalanságok, hivatalos kisebb büntetéspénzek be nem szolgáltatásának vádjával áll a fegyelmi és valószínűleg bűnvádi eljárás alatt is, egyike a városi tisztikar azon tagjának, akit képessége, egyéni kedvessége, előzékenysége egyébként tisztes és szép tisztviselői pályára predesztinált volna. A kedélyes mulatozásnak az a szelleme azonban, amely éveken át az ellenőrzés teljes hiánya miatt, •sőt részben az ellenőrzésre hivatottnak példaadása folytán is, amely a mi városházánkra beférkőzött, a maga romboló munkájával tönkretette szervezetét és azokba a végzetes hibákba sodorta, amelyekért ma felelnie kell. Sajnos, reá nézve már későn érkezett az erős kéz, amely megkívánja a teendők pontos elvégzését, amely nem adja meg a módot és lehetőséget arra, hogy hivatali órák alatt a vendéglőkben lehessen szórakozni. Az ilyen szórakozás tudvalevőleg pénzbe kerül, s bizony a mai tisztviselői fizetésből, ha pláne még családról is gondoskodni kell, nem juthat állandóan költséges mulatozásokra. Hogy a szervezetet is tönkre teszi az ilyen mulatozás, arról éppen a jelen esetben lehet beszélni, amikor a viszonyok előtt ismerősök előtt felmerülhet a kérdés: beszámítható állapotban követtettek-e el azok a mulasztások, amik most a vizsgálat tárgyául fognak szolgálni. Természetesen ez a kérdés csak akkor helytálló, ha nem évek hosszú sorából adódnak össze azok az apró tételek, melyek, ha véglegesen nem történnék meg igazolásuk, talán mind egy-egy korcsmai cechet jelentenek abból a korszakból, mely egyszer volt és hihetőleg többé soha vissza nem tér. Az örök Speyer-kölcsön. Amitől a városok nem tudnak megszabadulni. A vidéki városok súlyos anyagi helyzetének egyik főoka az a nagy adósságteher, amelyet a két Speyer-kölcsön okoz. Több város már megállapodást is létesített a megfelelő névértékű kötvény visszavásárlására, a belügyminisztérium azonban ezeket a tranzakciókat nem hagyta jóvá és leiratban figyelmeztette a városokat arra, hogy kötvényekkel az adósságot visszafizetni nem lehet. Ennek ellenére ez a kérdés állandóan foglalkoztatja a vidéki városokat és folyton újabb és újabb tervek merülnek fel a megoldásra. Egyes városok, mint pl. Szeged, állandóan vásárolják az országból visszaáramló kötvényeket és a külföldi hitelek alapjába befizetett kamatokat visszakapják a szelvényekért. Ez is igen lényeges könnyebbséget jelent a városoknak, mert a névérték negyedrésze meghozza nekik azt a kamatot, amelyet az egész kölcsön után kell fizetniök. Más városok ingatlanaik eladásával akarnak pénzt szerezni az olcsó kötvények visszavásárlására. Ilyen kísérletet tettek tavaly többek között Győr és Veszprém, de ezeket a tranzakciókat a belügyminiszter nem hagyta jóvá. Most Miskolc városa kísérletezik ilyen tervvel és a tulajdonában levő szomszédos Tapolcafürdőt akarja eladni Speyer-kötvényekért. Egy érdekeltség egymillió pengő névértéknek megfelelő Speyer-kötvényt ajánl a városnak, ez azonban a kötvények mai árfolyama mellett csak 250.000 pengő vételárnak felel meg, ami ellen a törvényhatósági bizottsági tagok egy része tiltakozik, mert Tapolcafürdőt lennél sokkal többre becsülik. Igen' tetszetősnek látszó megoldást vetettek fel nemrég, a probléma persze itt is az, hogyan fizethetné vissza Szolnok városa a maga Speyer-kölcsönét, amelyből még körülbelül 270.000 dollár tartozás áll fenn. A mai árfolyam mellett az 1.6 millió pengő névértékű kötvényeket mintegy 450.000 pengőért lehetne visszavásárolni. Ott azt javasolták, hogy a város legnagyobb adófizetői tömörüljenek \alkalmi társasággá és ez vásárolja vissza a kötvényeket. Ez az üzlet már önmagában is igen előnyös volna, mert a befektetett tőke évi husz százalékkal kamatoznék. Amikor pedig lehetővé válik a kölcsönnek kötvénnyel való visszafizetése, ez az alkalmi társaság adja^ át a kötvényeket beszerzési áron Szolnok városának, amely azt két-három év alatt vissza tudná fizetni, hiszen most mintegy 190.000 pengőt fordít évenként a kölcsön törlesztésére és kamat fizetésére. Ez a gondolat tényleg nagyon életrevaló és ha a vidéki városok jobbomódu lakosai ezt a tervet megvalósítják, a legkönnyebben tudják városukat ettől a nyomasztó adósságtól megszabadítani, csak a kiviteléhez kellene akarat és áldozatkészség. Ipartestületi közgyűlés. - 1933 március 26. — A pápai ipartestület mivel a március hó 25-ikére hirdetett közgyűlés határozatképtelenség miatt megtartható nem volt — évi rendes közgyűlését március hó 26-án, vasárnap délután tartotta a Levente-Otthon nagytermében. Ez alkalommal elég szép érdeklődés nyilvánult meg a gyűlés iránt, amennyiben mintegy százhúszan jelentek meg rajta. Az iparos-dalárda Németh Döme karnagy vezetésével elzengvén a Magyar Hiszekegyet, Hajnóczky Ferenc elnök üdvözölte a megjelenteket, majd részletes tájékoztatást nyújtott az ipartestület életéről, kijelentvén, hogy odaadó munkával sikerült a testületben rendet teremteni és a háztartás egyensúlyát a nehéz viszonyok között is helyreállítani. Bejelentette, hogy a testület kebelében immár tizennégy szakosztály létesült, amelyek jótékony hatást gyakorolnak az illető szakmákra. Végül szorosan vett elnöki működését ismertette, amelyből örömmel értesült a közgyűlés, hogy az agilis fiatal elnök, aki még csak fél esztendeje áll a testület élén, a sikerek hosszú sorára mutathat reá. A helyesléssel fogadott elnöki bejelentés után Nánik Pál emelkedett szólásra és elismeréssel adózván elnök működése iránt, buzgó munkásságáért a közgyűlés Spielmann Manó szücsmesíernél Pápa, Kossuíh-uica 5. sz. legszebb rókák, íavaszi prémek GYUKITS 99 99 99 és 99 'világ márkás űri divaikalapok és angol sapkák kaphatók. Kalapok tísziító&áí elvállalom! köszönetét tolmácsolta. Működésében — úgymond — különösen nagyfontosságúnak tartja, hogy a széthúzó iparosságot sikerült eggyé forrasztania, amire szükség van főként most, amikor az új ipartörvény megadja a módot és lehetőséget, hogy az ipartestület ne csak adminisztratív ügyekkel foglalkozzon, hanem munkáljon a sorsüldözött iparosság közjaván. Becsey Ferenc az összetartás fontosságát hangoztatta, s iparos-otthon létesítésére hívta fel a figyelmet. Grünberg Mór az elöljáróság nevében adózott köszönettel az elnöknek. Pilsl János jegyző a testület működését ismertette. Szomorú kép tárult ebből a hallgatóság elé. Az egész vonalon a hanyatlás, a2j életlehetőségek összezsugorodásának jelei mutatkoznak. Pl. tanoncot az előbbi években átlag kétszázat szegődtettek be, a mult évben csak kilencvenhetet. Ugyanilyen a helyzet a szabadulásokat illetőleg is. Tanonc felszabadult az 1932. évben mindössze 104. Iparát beszüntette harmincnégy iparos. A kontárok szigorúbb ellenőrzése folytán többben váltottak kényszerből ipart, úgy hogy e téren visszaesés nem igen mutatkozik, ám ez nem az egészséges fejlődés jele. Tartott a testület egy rendes- és négy rendkívüli közgyűlést, tizenkét rendes- és kilenc rendkívüli előljárósági ülést. — Braun Miksa pénztáros bemutatta az 1932. évi zárószámadást, mely szerint bevétel volt 6415 P 92 f, kiadás 5679 P 99 f, maradvány 735 P 93 f. Ugyancsak előterjesztette az 1933. évi költségvetést 6345 P 93 f szükséglettel s ugyanennyi fedezettel. E pontnál Nánik Pál kérte, hogy jövőben a meghívóval együtt nyomassák ki és küldjék meg minden egyes tagnak a számadásokat is, hogy azokat mindenki eleve áttanulmányozhassa, s esetleges észrevételeit a közgyűlésben megtehesse. Indítványának helyeslő elfogadása és a számvizsgáló-bizottság jelentésének meghallgatása után a pénztárosnak lelkiismeretes munkájáért köszönetet szavaztak s részére a felmentvényt megadták. Nóvák István a mindnagyobb számban jelentkező háziipart űzők visszaéléseire hívta fel a figyelmet. Követelte, hogy ezek csak országos vásárok alkalmával árulhassák portékáikat. Beszéde felszólalásra birta dr. Hermann László iparh. biztost, aki kijelentette, hogy e téren is igyekezik megvédeni az iparosság érdekeit. — Nagyobb vitát idézett fel Tamás Józsefnek a teljes vasárnapi munkaszünet érdekében benyújtott indítványa. Hivatkozván gazdasági és szociális érdekekre, indítványozta, hogy a testület írjon fel a kereskedelmi miniszterhez a teljes vasárnapi munkaszünet elrendeléséért, s a társtestületeket kérje fel hasonló állásfoglalásra. Lóskay Béla, Böröczky Lajos ellenző és Grünberg Mór pártoló hozzászólása után elnök szavazásra tette fel a kérdést, s a közgyűlés nagy szótöbbséggel Tamás József indítványát elfogadta. , Végül a választásokat ejtették meg. A kisorsolt előljárósági rendes tagok helyére közfelkiáltással megválasztatták: Getző Gyula, Kocsis Ferenc, Korcsmáros József, Maradics Gyula, Nagy István, Rozmán Endre, Szabó István I., Szabó Mihály, Szilágyi Ferenc és Tamás József; Számvizsgálóvá Nánik Pál. * * * Gyűlés után nyomban az iparos betegsegélyző pénztár tartott gyűlést, — dr. Nagy György testületi ügyész referátuma alapján végrehajtván a módosításokat, amelyeket a betegsegélyző alapszabályain keresztülvezetni a belügyminisztérium szükségesnek tartott.